Varázsos ​évek pórázon 6 csillagozás

Michal Viewegh: Varázsos évek pórázon

„- Humoros regényben állapodtunk meg, maga ehelyett terjedelmesen ecseteli, hogy mennyire fázott gyermekkorában, nem beszélve arról, hogy Isten tudja, miért vádolja ezért éppen a párttagokat.
– Én is tudom, hogy miért – mondta Kvido. – Isten is meg én is.
– Engem ne tartson fel ezzel! – idegeskedett a szerkesztő. – Azoknak a fejezeteknek a többségét, amiket maga eddig nekem idehozott, sehol nem fogják kiadni magának, komolyan nem érti? Ha maga tényleg nem képes két fejezetet sem megírni anélkül, hogy ne szidja benne legalább ötször a kommunistákat, akkor mondja meg, és hagyjuk az egészet. Akkor hagyjon békén, és írjon az asztalfióknak, vagy küldje el Isten hírével a Sixti-Eight Publishersnek. Ennek semmi értelme.”

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: JAK Világirodalom · JAK – Világirodalmi sorozat József Attila Kör

>!
József Attila Kör, Budapest, 1994
230 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637770860 · Fordította: Szirmay Ágnes

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

vargarockzsolt>!
Michal Viewegh: Varázsos évek pórázon

Családtörténet, többnyire egy kamasz fiú szemszögéből. Cseh humor Hrabal nyomában, groteszk, karikírozott figurák. Csetlő-botló kisemberek, értelmiségiek a csehszlovák normalizáció idejéből, amikor a felnőttek érzik és tapasztalják: a félelem megeszi a lelket, és vagy a gerinc törik vagy az egszisztencia. A 165. oldalon egy útépítő munkás mondja ki: mindezek jelképe Gustav Husak* 1 vén G. (Nem én aktualizálok.)
A gyerekek ugyanakkor mégis érzik, illetve megteremtik a saját szabadságukat, és a család, meg a szerelem tud olyan erős kötelékeket teremteni, hogy igaz lesz a cím: varázsos évek, még ha pórázon is.
A regény kicsit döcögve indul, a vége meg teljesen kidolgozatlan, ennek ellenére remek olvasmány, nem hittem volna, hogy megint aktuális lesz.

Gustáv Husák (Pozsonyhidegkút, ma Pozsony, 1913. január 10. – Pozsony, 1991. november 18.) szlovák kommunista politikus, 1975 és 1989 között Csehszlovákia államfője.
Keményvonalas pártvezéri minőségében vezényelte le az 1968 utáni visszarendeződést („normalizációt”): megakasztotta a Dubček által elkezdett reformokat, kizáratta a pártból az „elhajló” reformereket, a közéletben nagyarányú tisztogatásokat rendelt el, az ellenzékkel pedig politikai perek útján igyekezett leszámolni a 70-es évek folyamán.

1 hozzászólás
knutomix P>!
Michal Viewegh: Varázsos évek pórázon

Meglehetősen elfuserált évek alulnézetből, egy nem mindennapian hétköznapi család életén át: Csehszlovákia utolsó 30 éve pereg le, mint rozsdaette ketrec rácsairól az olajfesték. A családot kísér(t)ő tragikus eseményeket finom, szatirikus humor oldja; de a közvetített érzés ismerős.

A cseh prózai hagyományok folytatójaként méltatott regény hatalmas sikert hozott a debütáló szerzőnek és a belőle készült, a cseh filmhagyományok folytatójaként aposztrofált nagyjátékfilm miatt (is) elég gyorsan bejárta a világot. A hagyományőrzést Viewegh nem is rejti el, témájában, humorában, cinizmusában, lendületességében* könnyű kézzel idéz Hrabalt, Páralt, Kunderát (és a cseh irodalom ismerői folytathatják a sort). Pörgök ezen a hagyományőrzésen, mert a végére se lett tiszta nekem, hogy több-e a regény egy kifejezetten szórakoztató másolatnál.

* lendületes, de naaaaagyon hosszú idő alatt gyorsul százra


Népszerű idézetek

knutomix P>!

– Tehát koraszülött gyerek voltam – mesélte Kvido.- Mindkét nagymama meg volt rémülve. Egyévesen tizennégy kilót nyomtam, de ők folyton igyekeztek életben tartani engem. Még ötéves koromban is csokoládés banánnal harcoltak a puszta életemért.

15. oldal

knutomix P>!

Az előkészítő, Hájková óvónőtől és a málnás túrótól eltekintve visszatükrözi a tankötelezettség előtti nevelés intézményrendszerének szomorú állapotait, ezt meg is mondtam nekik. Konečná óvónéni, aki a kisebbek osztályából átjött engem megnézni, azt mondta, hogy új értékekkel fogom gyarapítani az előkészítőt.

39. oldal

knutomix P>!

Az előkészítő bővelkedik a problémákban: délelőtt sütött a nap, úgyhogy kihajtottak minket a kertbe, mintha borjak lennénk. Sőt, Konečná óvónő arra kényszerített, hogy játszani menjek valamelyik szörnyű pléhházikóba, Megkérdeztem tőle, hogy szerinte mit kéne játszanom. Azt mondta, tegyek úgy, mintha látogatókat fogadnék. Azt válaszoltam, hogy az abszurd rituálé, ami ebben az országban a látogatók fogadásának számít, az egészen más dolog – legfőképp egy olyan házikóban, amit az ember inkább zsúfolt vonatkupénak vagy egyenesen egy kiégett tanklőállás makettjének vélne, és hogy én, persze csak ha nincs ellene kifogása, lényegesen szívesebben ülnék le egy kissé távolabb eső padra és Heinrich Böllt olvasnék. Azt mondta, hogy természetesen nem lehet, mert itt most nincs idő semmiféle Böllre, most kommunikációs játékot kell játszani. Erre megkérdeztem, hogy valójában fejleszteni akarja-e nyiladozó személyiségemet, ahogy a munkaköri leírásában áll, vagy elnyomni. Azt mondta, hogy az egyetlen, amit momentán akar, nyugodtan kihúzni az időt a nyugdíjig. Úgy tűnt, hogy bármelyik pillanatban elsírhatja magát, úgyhogy engedelmesen elmentem kommunikálni Jaruška Mackovával, hogy örömet szerezzek az óvónőnek. A piros házikóban kommunikáltunk. Érdekes volt új megvilágításban látni a nemi szervét.

42. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Miloš Urban: Héttemplom
Kvĕta Legátová: Szégyenlős szerelem
Chuck Palahniuk: Harcosok klubja
Zdeněk Svěrák: Mezítláb a tarlón
Tomáš Zmeškal: Az ékírásos szerelmeslevél
Irena Dousková: Anyegin ruszki volt
Josef Škvorecký: Pléhkatonák
Jan Otcenásek: Esőverte éden
Jan Novák: Betonszívű nagyapám
Jan Šmíd: Életem ártatlan örömei