A ​másik város 13 csillagozás

Michal Ajvaz: A másik város

A regény cselekménye Prágában játszódik, és egy könyv utáni izgalmas nyomozás történetén alapul. A főhős egy antikváriumban talált rejtélyes kiadványnak köszönhetően szerez tudomást a valós Prága mögött meghúzódó másik város létezéséről. Aggályait és félelmeit félretéve elhatározza, hogy felfedezi magának ezt az ismeretlen birodalmat. Fantasztikumba hajló találkozásokban, mesés, szürreális kalandokban van része az utazás folyamán, mely folyamatosan saját mindennapi létezését érintő kérdésekkel szembesíti őt.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Nézőpont Kalligram

>!
Kalligram, Pozsony, 2007
160 oldal · ISBN: 9788071499695 · Fordította: Benyovszky Krisztián

Enciklopédia 3


Kedvencelte 3

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

Bla IP>!
Michal Ajvaz: A másik város

Ígéretesen kezdődött számomra ez a regény, mert én mindig vevő vagyok egy régi könyv körüli nyomozásra. Aztán, ahogy haladt előre a cselekménytelen történet, rá kellett jönnöm, hogy itt a cseh író egy különleges prágai útikönyvet kíván átnyújtani az olvasónak. Persze nem útikönyv ez, hanem egy mágikus-, vagy misztikus realista fantazy, amely kétségtelenül bemutatja az író ötletgazdag és fantáziadús gondolatait – a hangulat- és atmoszféra teremtése kitűnő. Ugyanakkor, amikor a szerző háza ablaka előtt megtorpanó, kilométer magas hideg cunami-hullámba meríti kezét, rá kell jönnöm, hogy mindez, vagy álom, vagy merő öncélú, érdeklődést-keltő fantáziálás, amely a kizárólag elképzelt és szellemvilágunkban élő alternatív valóságokra kíván tán utalni. Én a gyönyörű Prágában nem akadtam ilyen titkos kapukra, egyszernyíló szellőzőkre, vagy rejtélyes kápolnákra, pedig az álomvilágba szívesen becuppannék, különösen a mából…

Teetee>!
Michal Ajvaz: A másik város

Másodszor olvastam, tegnap reggel fejeztem be, de az emlék már halványodik, mint az álmok emléke szokott, s talán néhány hét múlva már csak azt fogom tudni, hogy álmomban jártam egy Prága mögötti Prágában, ahol Dargúz kultuszának hódolnak, hajózni lehet az ablaksorok között, síelni lehet a dunyhákon, és a dzsungelmélyi kőfalban megbújó ajtó a Slavia kávéház vécéjébe vezet. Szeretem ezt a könyvet, mert pont olyan, mint az álmaim, amelyekben a pozsonyi Téglamezei stadion mellett a falban van egy kis átjáró, amin a rimaszombati kultúrház előtti szökőkúthoz lehet jutni, meg amelyekben egyetemi éveim színtere, a Malomvölgy kissé nyomasztó és kiismerhetetlennek tűnő labirintussá változik, de amiben saját magam meglepetésére is mégis valahogyan kiismerem magam, ez a könyv olyan, mintha álmodnám, és Pozsonyban is vannak titokzatos sínek a perifériákon meg a városközpontban is, de zöld villamost még nem láttam, de egyszer láttam egy éjszakai villamost, éjjel kettőkor, azt gondoltam, kevesebbet kellene innom, mert ez azért már nem semmi hallucináció, és valahogy mégis vonzott a helyzet földöntúli hangulata.
A másik város jeleit és összefüggéseit nem értem, de nem is kell értenem, pont ilyen érthetetlen lehet számukra a mi életünk rendszere, a két város között van átjárás, de senki sem lehet hosszú ideig mindkét város lakója… Mert az értelmezési és viszonyítási pontok jelentőségüket vesztik, a logikai szálak szertefoszlanak, s nem marad más, csak a zöld villamos és az ablaküvegek hidege.

2 hozzászólás
Mandragoria>!
Michal Ajvaz: A másik város

Hát ez a történet egy eléggé elborult elme szüleménye!
Mindazonáltal, igen képzelet dús és érdekesen izgalmas. Én alapból vevő vagyok az abszurd és szürreális dolgokra.
Sokszor csak meresztgettem a szememet, olyan áthajlások voltak! Akarom mondani, olyan átmenet nélküli képvillanások voltak, hogy hüledeztem. Mint több különálló mozzanatból álló pillanatgyűjtemény, nem is valódi regény ez. Csak azt vettem észre, hogy megint valahol máshol vagyok, máshogy vagyok és mást nézek, mint amire esetleg számítottam – de aztán nem lehetett számítani semmire!
Voltak itt halak templomban, történetmesélő papagáj, szent cápa, agresszív pincér lánya, zöld villamos, lepedőhegyek, dunyhakráterek, mérgező könyvek, dzsungel-könyvtár, repülés, evezés… és hasonló, egymással kicsit sem összefüggő események, helyek, személyek és tárgyak.
Fogalmam sincs, de szívesen meghallgatnám a szerző véleményét, hogy mit akart közölni A másik várossal! Gondolom aktuális cseh társadalmi állapotok, vagy hasonlók lehettek.
A felvillanásoktól eltekintve, vagy inkább azt figyelembe véve a lényeg követhetetlen volt, azt tudtam, hogy a valódi cél eljutni a másik városba, de ahogyan próbálkozott név nélküli emberünk, csak egy nagy káosznak tűnt. A végére azért van némi magyarázat, meg egy kis összefoglaló a másik Prágáról, azon felül, hogy menet közben ide-oda rohangászunk, és néhány jelentős dolgot elcsípünk.
Furcsa, de érdekes utazás, keresés, kutatás – önmagunk keresése és hajszolása??
Vannak bennem kétségek, éppen ezért azt hiszem, újraolvasós lesz!

lencsemate I>!
Michal Ajvaz: A másik város

Borzasztóan érdekes könyv, de talán túlságosan száraz. Néha nagyon nehéz volt olvasni és a fülszöveg izgalmakat ígért, amit nem kaptam meg. Érdekesség, ötletesség akadt dögivel, de izgalom nem és talán ez hiányzott, mert olvasmányosabbá tette volna. Ennek ellenére kíváncsi lennék az érdekes élettörténetű író (klasszikus, filmre kívánkozó sztori) más könyveire is.


Népszerű idézetek

Lunemorte P>!

Minden valódi találkozás szétrombolja addigi világunkat.

69. oldal

dtk8>!

Megesik, hogy még a tapasztalt könyvtáros is túlbecsüli a képességeit, és azt gondolván, hogy jól ismeri a könyvtárat, elindul megkeresni egy könyvet a kevéssé felderített területekre: a kollégái óva intik az úttól, de ő csak mosolyog, és azt mondja, hogy már harminc éve dolgozik a könyvtárban, és ismer itt minden zugot; amikor már látni, hogy nem lehet jobb belátásra bírni, a többi könyvtáros szalad az olvasóhoz, és könyörögve kérik, hogy vonja vissza a rendelést, oszlopokban hordják elé a csodálatosnál csodálatosabb könyveket, csillogó drágakő-berakásos borítóval és a Kelet legértékesebb illatszereivel átitatott oldalakkal, lágy bársonyokat és finom homokot ábrázoló plasztikus rajzokkal tele könyveket, lótuszízű, ehető lapokból fűzött könyveket, melyeket elolvasás után az olvasó nyugodtan megehet, selyemből készült könyveket, melyek széthajtogathatók, és függőágyként vagy szeles időben sárkányrepülőként használhatók, melyekkel siklani lehet magasan a föld felett, fülledt erotikus történeteket tartalmazó könyveket, melyek a ciprusokkal övezett tengerparti márványteraszokon játszódnak éjszaka: ezeknek a könyveknek az oldalai hasissal vannak átitatva, tehát az, aki olvassa őket, bizonyos idő után egy élő hallucinációnak köszönhetően maga is belép a történetbe, és gyönyörű lányokkal fürdik a meleg éjszakai tengerben, de a nyakas olvasó rá se pillant azokra a könyvekre, amelyeket hoznak neki, ragaszkodik a maga könyvéhez, amely az autó karbantartásáról vagy az uborka befőzéséről szól […].

132-133. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv · könyvtár · könyvtáros
1 hozzászólás
volna>!

Az egyik tengerész nemrégen egy bizalmas beszélgetés folyamán azt mondta nekem: Azt még elismerem, hogy elengedhetetlen magunkkal cipelni kertjeinket lugasainkkal és sűrű bokrainkkal együtt, de hordozni magunkkal a saját tengerünket?

46-47. oldal

Tomori_Sándor>!

A vízfalból egy nagy fekete hal dugta ki a fejét, sokáig rekedten röhögcsélt, majd gúnyos hangon azt mondta: „Egész életedben azon igyekeztél, hogy elfelejtsd, hogyan ültél egyedül egy félreeső, koszos mozi felhajtott ülésekkel teli nézőterén, valahol a Radlice negyedben, és nézted a híradót, amelyben tenger alatt készült felvételeket mutogattak, a tengerfenék finom homokja felett egy csapat csillogó kishal úszott: a halak váratlanul összesereglettek, és egy mozgó szoborcsoportot képeztek, amely téged ábrázolt, ahogy a Bakov nad Jizerou állomás büféjében csőkolózol azzal a szép bábulánnyal (mindig is inkább a bábuk vonzottak, elérzékenyültél fogaskerekeik kattogásától, ahogy éjszaka ott feküdtek melletted csendesen), a lánnyal, aki áldatlan körülmények között élt – jóllehet a megalkotójához írt hosszú leveleiben azt írta, hogy útban van Iszthmosz felé –, különböző szállásokon cseh ördögökkel lakott egy szobában, akik kekszet ropogtattak és bólogattak, amikor önfeledten mesélt nekik az éjszakai mezők halastavainak jege alatt világító rózsaszínű lámpákról, a majdani emlékezés távoli sötét csillagairól, de közben titokban azt tervezték, hogy szétszedik, és alkatrészeiből összerakják saját Anyjuk szobrát, vagy még inkább Anyjukat magát.

13-14. oldal

Tomori_Sándor>!

– Nem, szerintem nincs értelme útra kelni – mondta halkan. – Az ékszerek és szörnyek már nem vonzanak. Lehet, hogy a határon túl világunk ősformái rejtőznek, de úgyse érthetnénk meg azokat soha, semmiféle jelentéssel nem bírnának a számunkra. Nekünk csupán az lehet értelmes és jelentésteli, ami a mi világunk pályáin mozog, ami követi a knósszoszi díszek vonalait, legyenek azok fenséges istenek vagy részeg démonok táncának nyomai. Az elsődleges táncról nem beszélhetnénk, mert a nyelv nem képes beszámolni arról, ami itt a díszek előtt létezett, ráadásul nem is láthatnánk az elsődleges táncot, mivel a látás olyannyira be van ágyazódva az ismerős értelmek hálójába, hogy az, ami nem ezen értelmekből táplálkozik, nem válna láthatóvá a számunkra.

19-20. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Jáchym Topol: Nővérem
Mariam Petroszjan: Abban a Házban
Jáchym Topol: Kátrány
Kakuk Móni: Holdvilág
Paul Auster: Utazások a szkriptóriumban
Andrus Kivirähk: Ördöngös idők
Benyák Zoltán: A nagy illúzió
Sara Mannheimer: A cselekvés nulla foka
Bíró Zsuzsa: Mallarmé macskái
Komor Zoltán: Magyalország