Hogyan ​neveljünk önálló és kedves felnőtteket? 38 csillagozás

A gyereknevelés elfeledett ősi módszerei
Michaeleen Doucleff: Hogyan neveljünk önálló és kedves felnőtteket?

A ​gyereknevelés elfeledett ősi módszerei

Azokban a közösségekben, amelyek ma is őrzik ősi életformájukat, a gyerekekből kiegyensúlyozott felnőttek lesznek. Mit tanulhatunk ezektől a hagyományőrző kultúráktól?

Dr. Michaeleen Doucleff ki akarta deríteni, mi az, amiben a nyugati szülők rossz nyomon járnak. Elment Mexikóba, a majákhoz, a sarkvidékre, az inuitokhoz, és Tanzániába, a hadzabékhoz. Ezek a szülők egészen más jellegű kapcsolatot alakítanak ki a gyerekeikkel, mint a nyugati szülők többsége: nem kontrollálni akarják őket, hanem együttműködni velük, nem a félelemre építenek, hanem a bizalomra, és az egyéni igényekre összpontosítanak, nem arra, hogy életkorának megfelelően hol kellene tartania a gyereknek.

A gyerekek hihetetlenül kedvesek, nagyvonalúak és előzékenyek lesznek, anélkül, hogy kiabálnának velük, unszolnák vagy öt-tíz percre a szobájukba küldenék őket. A maják mesterien nevelnek együttműködő gyerekeket. Nem kell lekenyerezniük, fenyegetniük… (tovább)

Eredeti cím: Hunt, Gather, Parent

Eredeti megjelenés éve: 2021

>!
XXI. Század, Budapest, 2022
414 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156122667 · Fordította: Szabó Olimpia

Enciklopédia 37

Szereplők népszerűség szerint

inuit


Kedvencelte 4

Most olvassa 23

Várólistára tette 89

Kívánságlistára tette 114

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Chöpp >!
Michaeleen Doucleff: Hogyan neveljünk önálló és kedves felnőtteket?

Szerettem, annak ellenére, hogy szinte semmi újat nem tudtam meg a "helyes"(ebb) gyermeknevelésről. Szerettem olvasni a különböző ősi kultúrákról; társalmi kapcsolataik és életmódjuk, gyermeknevelési „eszköztáruk” szépen és szeretettel ábrázoltatott Michaeleen által, aki a saját „hibáit” is kendőzetlenül és nagyszerű önkritikával mutatta be a javításukra tett kísérleteivel egyetemben. Kedves, pozitív, jó olvasmány volt, aminek az összegzése olyan meghatóra sikeredett, hogy még meg is könnyeztem.
Összegezve: a mi gyermeknevelési kultúránknak nem jelent plusz hozamot, de nagyon olvasmányos és szerethető írás.

Wandamaci__könyvkuckója>!
Michaeleen Doucleff: Hogyan neveljünk önálló és kedves felnőtteket?

Nincs gyerkőcöm, ezzel szemben elképesztően érdekelt ez a könyv. Úgy gondoltam, hogy majd ha egyszer anyai örömök elé nézek visszanyúlhatok majd ezért a tudásért, jelenleg pedig biztos voltam benne, hogy a jelenlegi élethelyzetemben is sokat tudok tanulni belőle.

3 ősi kultúra mindennapjaiba pillanthatunk be: a majákéba, az inuitokéba és a hadzákéba. Leginkább a gyereknevelés kerül terítékre, de minden életkorból látunk példákat, sőt azt is megismerjük, hogy a felnőttek, hogyan gondolkoznak. Az inuitok például ugyanúgy gyerekesnek tartják, ha valaki dühös lesz és nem tud uralkodni rajta, mintha a gyerekek hisztiznének. A maják szép szóval és kedvességgel egyengetik családjukat, a hadzák pedig nem éreznek jogot arra, hogy megmondják a másiknak mit csináljon.

Ez mind pedig csak apróság, amit kiragadtam, végig végtelenül egyszerű, de annál hatékonyabb életbölcsességeket szívtam magamba, amelyek érzékelhetően változtattak a gondolkodásomon.

Blogbejegyzés:
http://wandamaci.blogspot.com/2022/03/michaeleen-doucle…

Puella>!
Michaeleen Doucleff: Hogyan neveljünk önálló és kedves felnőtteket?

Valahol olvastam egy ajánlót, hogy Doucleff könyve forradalmi lehet. Hm. Lehet még valami forradalmi manapság a gyerekneveléssel foglalkozó könyvek kínálatában? Mindenesetre ez úgy felcsigázott, hogy be is szereztem a könyvet és lassacskán abszolváltam is. És írok egy értékelést, hogy szabaduljak azoktól az érzésektől, amit egy ilyen starttal a könyv kiváltott belőlem. Minden kritikám ellenére szerettem olvasni, esetenként nagyon motiváló is volt, mert azt hiszem, hajlamos vagyok ilyen céllal is olvasni ezeket a típusú könyveket. Nem kell ehhez forradalminak sem lennie. De a borítón az író neve mellett feltüntetett Phd fokozat mégiscsak olyan (hamis) elvárásokat ébreszt, hogy ez egy tudományos igényű mű lesz. Az sem baj, ha nem az, csak ne ígérje. Üzenje a borító azt, ami: egy kimerült, totál eszköztelen anyuka öngyógyító kísérlete. Mert igény van tapasztalatmegosztó könyvekre is, hogy az olvasó érezze, nem vagy egyedül, nem csak te bénázol. És amúgy egy bizonyos nézőpontból vagány dolog elutazni a gyerekeddel pl. Tanzániába, azért hogy megfigyeld az ott élő vadászó-gyűjtögetőket, hogyan nevelik a gyerekeiket. Ellenben Doucleff ennél többre törekszik, nem csak megfigyeli a családokat, leírja a tapasztalatait és beveti a megfigyelt nevelési módszereket a gyerekén, hanem neves szakembereket is megkérdez és idéz, ezzel igyekszik tudományos rangot adni a tapasztalatainak és az azokból levont következtetéseinek, csakhogy rendre figyelmen kívül hagyja ezeknek a szerzőknek az üzenetét, a gyerek irányába tanúsított megértést, együttérzést, empátiát. Valahol még írja is, ezek a szerzők nem kínálnak gyakorlati megoldást, csak azt tartják fontosnak, hangosítsuk ki a gyerek érzéseit. Egyrészt ez nem igaz. Másrészt mintha nem látná, mi az értelme annak, ha értjük, miért viselkedik adott módon egy gyerek és nem is foglalkoztatja mi zajlik a gyerekben, akkor amikor pl. dührohamot kap. Őt egyedül a használható megoldások érdeklik, hogy konfliktusmentesebbé tegye a kapcsolatát a gyerekkel. A másik amire hivatkozik folyton, az ősi, meg évezredes, tehát régen is így csinálták, akkor csakis így lehet jó. Ami nem kizárt, csak sovány érvelés. Nagyon érdekesek a majáknál, inutitoknál, hadzáknál tett látogatásáról szóló részek, sikerült is átadni azt a nyugatitól eltérő gondolkodásmódot, ebben lehetett volna több, ha nem akart volna egyből gyereknevelési irányzatot is teremteni. spoiler Tetszett a segítőkészségre nevelés (acomedido) szellemisége, amit a majáknál tapasztalt, az önállóságra, több felelősségvállalásra ösztönzés is szimpatikus volt, ezekből sokat át lehet venni.

luthienlovemagic IP>!
Michaeleen Doucleff: Hogyan neveljünk önálló és kedves felnőtteket?

Megvallom, eddig egy gyermekneveléssel foglalkozó könyvet sem olvastam, leszámítva a védőnő által adott tájékoztatókat a kisfiam születése előtt, ezért nincs sok viszonyítási alapom. Viszont Michaeleen Doucleff könyve felkeltette az érdeklődésemet, főleg az új nézőpontok, a nyugatitól eltérő nevelési módszerek megismerésének ígéretével. Illetve az sem egy utolsó szempont, hogy a szerző neve mellett ott virított a PHD betűszócska, ami az én olvasatomban jelent valamit.

Részben így is történt, másrészt nem azt adta a kötet, amire számítottam. Ezt az okozta, hogy tudományos alapokon nyugvó kötetre számítottam, megtámogatva pszichológiával, antropológiával meg némi neurológiával. Ezekből azonban jóformán semmi sincs, noha az első két területet felszínesen érinti a szerző, viszont nem úgy, ahogy azt tudományos művektől elvárnánk, hanem csupán a saját véleményének alátámasztására használja a szakemberek által írt munkákat. Ugyanakkor ez nem meglepő, mert a könyv megírása a szerző saját neveléssel kapcsolatos problémáiból gyökeredzik.

Ha lenne olyan szavazás, ahol a fülszövegeket értékelik a figyelemfelkeltés tükrében, akkor a Hogyan neveljünk önálló és kedves felnőtteket? beharangozója az élbolyban végezne, mert pontosan megfogalmazott mondataival és mondanivalójával felkelti a figyelmet. Vegyük ehhez hozzá a borítót is, és tagadhatatlanul célba talál, amire én vagyok az egyik élő példa. Mert e kettő összhatására éreztem azt, hogy nekem ezt el kell olvasnom. Ami nem baj, hiszem az eladhatóság és a széles olvasótábor nagyon fontos egy könyvnek. Más szóval a marketing csillagos ötös. Viszont ha a leírás és a könyv tényleges tartalma között vannak eltérések, és emiatt a fülszöveg kissé félrevezető, már gondot jelent. Ugyanis az ősi nevelési módszerek megismerésével és megismertetésével kendőzi el a valódi célját, a lánya, Rosy megzabolázását. Mert korántsem az a célja, hogy segítsen, inkább az, hogy a nyugati gyermeknevelésről alkotott véleményét és nézeteit alátámassza. Nem mondom, hogy tévesen következtet, de túlságosan sarkít, ami torzítja a valódi képet, és csorbítja a kutatása reprezentatív voltát. Hiszen olyasmiket ró fel a pszichológiai kutatások mintavételeinek, ami a sajátjára is igaz: nem elégséges a minta. „Csak” három népcsoportot, a majákat, az inuitokat és a hadzákat vizsgálja, ami elég kis merítés ahhoz képest, amilyen nagynak Doucleff beállítja.

Az eddigiekből úgy tűnhet, hogy katasztrofális a kötet, de ez tévedés. Itt visszautalnék a marketingre: a Hogyan neveljünk önálló és kedves felnőtteket? valóban egy nagyon jól eladható könyv, hála sodró lendületének és olvasmányos stílusának. A szerző egyszerűen lehengerli az olvasót, kiválóan eladja magát, és ellenállhatatlanul mesél. Más szóval sodort magával a könyv, annyira, hogy nehéz volt letennem, és rossz volt, ha nem olvashattam tovább. Doucleff nagyon tudja, hogyan vegye le a lábáról az olvasót. Ha rögtön az olvasás végeztével írtam volna meg ezt a cikket, akkor biztosan négy és fél- öt csillagra értékelem. De aztán gondolkoztam, és egyre több hibát, pontatlanságot, elnagyolást és maszatolást vettem észre. Ezért örülök, hogy vártam a bejegyzéssel, mert ülepedve sokkal objektívebben láttam a könyvet.

A Hogyan neveljünk önálló és kedves felnőtteket? összességében felemás érzéseket keltett bennem. Egyrészt nagyon jól eladható és olvasmányos, másrészt viszont nem azt kaptam, amit a fülszöveg ígért. Inkább egy kétségbeesett édesanya segélykiáltása volt ez, mint egy tudományosan komolyan vehető kötet. Bár az tény, hogy a szöveg beszippantja az olvasót, és nehezen ereszti, ami nagy erény.

Bővebben:
https://www.luthienkonyvvilaga.hu/2022/04/michaeleen-do…

L_Lívi P>!
Michaeleen Doucleff: Hogyan neveljünk önálló és kedves felnőtteket?

Marketing fogásból ötcsillagos, sokatmondó fülszüveg és cím. ( Mellesleg engem mostanában nagyon zavar, hogy máshogy fordítják a címet, mint az eredetit. )
Érdekes könyv amúgy, ha eltekintek a rengeteg ismétléstől és a helyenként elég felszínes stílustól. Értékeltem volna, ha több benne a kulturális antropológia rész, mindig vártam benne valami érdekes kutatást vagy összefüggést, de nagyon keveset kaptam belőle. A lényeg amit tanítani akart, átjött.

Szivecskedo P>!
Michaeleen Doucleff: Hogyan neveljünk önálló és kedves felnőtteket?

Az elején meg kellett állapítanom, hogy sokkal jobb helyzetből indulok, mint az írónő :D aztán azt is megállapítottam, hogy van egy nagy hazugság az elején, vagy nem tudom, furcsaság. Hogy nem talált megfelelő könyvet, ezért inkább utazott. Szerintem meg inkább addig nyüstölték, míg végül írt egyet. Vagy eszébe jutott, hogy ezt szívesen megírná. De mivel idézett egy sor szerzőt, ezért nem igaz„ hogy nem találkozott szuper gyereknevelős könyvekkel.
Ennek ellenére nekem tetszett, motiváló volt olvasni sok esetben, segített nekem is egy-egy területre fókuszálni, pl. házi munkába bevonás. Ezzel szépen haladok.
Aki kulturális antropológiára vágyik, viszont rossz könyvet vett a kezébe. Kevés van belőle, sokkal több a szerzőnő személyes reflexiója, tapasztalata arról, amit átvett.
Nekem külön tetszik, hogy a maják és az inuitok sem azok az „érintetlen, ősi törzsi népek”, mert így sokkal reálisabb, hogy át tudok venni dolgokat tőlük. Persze a hadzák meg különösen érdekeltek azért, hogy ennyire mások.
Mindenkitől van mit tanulni. Viszont kezdek rájönni, hogy hiába a rengeteg szuper gyerekneveléses könyv, ha a rendszer alapjaiban van elcseszve:
– Nem vagyunk elegen a gyerekeinkre. Ezért addig, amíg ilyen kevés felnőtt próbál ilyen sok gyereket ellátni (az egy felnőtt-egy gyerek is kevés felnőtt és sok gyerek, ha szinte csak kizárólag ugyanaz az egy felnőtt van), addig ezek a technikák csak toldozgatják-foldozgatják az életünket.
Mert ebben mind a három kultúra egyezett. A gyerekeket nem egyedül nevelik. Minden felnőtt és gyerek részese.
És a mi kis európai kultúránkban is lehetséges közösségek kialakítása, de csak jöjjön egy téli beteges időszak, és hetekre, hónapokra egyedül maradunk megint…

Röfipingvin P>!
Michaeleen Doucleff: Hogyan neveljünk önálló és kedves felnőtteket?

Egynek elmegy, de közel sem volt akkora aha élmény, mint reméltem. Ráadásul lehetett volna ezt még azért szerkesztgetni is.
Ezt is elolvastuk, uff.

Szencsike P>!
Michaeleen Doucleff: Hogyan neveljünk önálló és kedves felnőtteket?

Nincsen még gyerekem, de sosem késő az infóvadászat a nevelésükről, mert sose tudni mi jön jól. Alapos munka, főleg úgy, hogy egy kémikus írta, aki gyakorló anyuka is egyben, és a saját tapasztalatiból tanulva úgy érezte, hogy szeretne jobb anya lenni. Bátor volt, amiért leírta, hogy viselkedik/viselkedett a kis Rosyval, szerintem sokan magukra ismernek. akár szülőként, akár gyermektelen felnőttként is, mondván „az én szüleim is ezt csinálták”.
Bár máshogy csinálták volna, bár tudnánk máshogy csinálni… A könyv ad egy jó alternatívát (ne feledjük, azt sem, hogy kinek mi jön be, mert ami az egyiknek jó, a másiknak kevésbé), és vannak benne használható ötletek, ami talán segíthet egy kicsit a gyerekekkel és látszódik, hogy tudnak valamit azok a társadalmak, ahol kevésbé domináns a WEIRD-nyomása. Ez sem tökéletes módszer, de kapaszkodót, ötleteket adhat, a gyakorlatban meg úgyis kiderül, hogyan tudja az adott család nevelgetni a gyerekeit.

AnyAnonymous P>!
Michaeleen Doucleff: Hogyan neveljünk önálló és kedves felnőtteket?

A könyv az, amit a címe ígér: egy használati útmutató (dackorszakos) gyerekekhez. Picit fűszerez rajta az, hogy a miénktől sok pontban eltérő kultúrákból igyekszik ellesni a trükköket, így sok történetmesélés és a látottak magyarázása alapozza meg, de lényegében pontokba szedett, többször átismételt használati útmutatóról van szó.
Erőssége, hogy konkrét eszközöket és sok-sok valós példát mutat be, hogyan is lehet lereagálni egy nem kívánt viselkedést, csökkenteni a feszültséget a családban. Ebben túl mutat a hasonló témájú könyvek egy részén, valószínűleg annak köszöntetően, hogy habár igyekszik pár szakember véleményét is kikérni arról, amit az egyes kultúrákban látott, a szerzőnek nem szakmája ez a terület, egyszerű anyaként keresi kétségbeesetten ezeket a fent említett eszközöket. Emiatt a könyv piszok egyszerűen, tudományos útvesztők nélkül, amolyan amerikai módon picit „túlismételve” fogalmazza meg a mondanivalót.
Nem mondom, hogy minden simán átültethető a mi kultúránkba, de azért mutat pár jó ötletet, érdekes megközelítést.

(A szerző neve mellett szereplő doktori fokozat, amit persze teljesen más területen szerzett a szerző, többeket megvezetett, mert sokkal szakmaibb anyagot lenget be. Ez szerintem direkt félrevezetés, az ilyet nem szeretem. )

bogi_ca>!
Michaeleen Doucleff: Hogyan neveljünk önálló és kedves felnőtteket?

Olvasmányos és hasznos könyv volt. Egyrészt könnyen olvasható, másrészt próbáltam lassítani az olvasást, hogy az olvasottak rögzüljenek, beépüljenek.
Nem minden mondatával értek egyet, vagy gondolom, hogy hasznosítani tudnám, de sok gyakorlati tippet adott, kaptam egy más szemléletmódot (vonjuk be a házimunkába a gyereket, ha szeretne segíteni stb). Máskor meg felismertem, hogy ezt-azt az én szüleim is így csináltak, és számomra is egyértelmű.
Kedvenc részem a düh kezelése volt, ahol nem csak azt mondták el, amit már mindannyian tudunk – ne üssük meg, ne kiabáljunk vele stb, de azt is, miket lehet csinálni helyette, és hogyan ne haragudjunk a gyermekünkre, ha rosszalkodik.


Népszerű idézetek

Chöpp >!

A szájhagyomány útján terjedő mese az emberre jellemző egyetemes jelenség. Minden mai kultúra mesél, amióta a világ a világ, és a mesemondás nagy valószínűséggel hozzájárult a Homo sapiens kialakulásához. Mesék nélkül a fajunk feltehetőleg nem fejlesztett volna ki bizonyos képességeket, amelyek elengedhetetlennek bizonyultak a sikeres fennmaradásához…

264. oldal

Kapcsolódó szócikkek: mese
Chöpp >!

Számos vizsgálat igazolja, hogy a családtörténet ismerete védi a kiskamaszokat és a kamaszokat a mentális betegségektől.

271. oldal

Chöpp >!

A mesemondás egyike az emberi fajt meghatározó különleges jellemzőknek. Összeköt bennünket a környezetünkkel, a családunkkal, az otthonunkkal. A mesék tesznek minket együttműködővé és erőssé. És kulcsszerepet töltenek be a gyereknevelésben.
Azonkívül, hogy fontos készségekre tanítanak meg, kulturális értékeket is közvetítenek a gyerekek számára.

264. oldal

Kapcsolódó szócikkek: mese
Wandamaci__könyvkuckója>!

A mesék tesznek minket együttműködővé és erőssé.

264. oldal

Kapcsolódó szócikkek: mese
Chöpp >!

Ha a szülő elutasítja a gyerek ötletét vagy segítségét, azzal rombolja az önbizalmat, és elveszi tőle a kedvét, hogy máskor is besegítsen.

154. oldal

Chöpp >!

Ha üvöltözünk, és megharagszunk a gyerekre, dühöngésből mutatunk példát.

192. oldal

Chöpp >!

A szülő is meglehetősen sokat tanulhat a gyerekeitől. A tudás két irányban áramlik.

167. oldal

Chöpp >!

A tudományban sosem árt az alázat

68. oldal

Kapcsolódó szócikkek: alázatosság · tudomány
Chöpp >!

Az anyukák egy hihetetlenül kifinomult eszközt vetnek be a gyerekeiknél egy-és tizenhat éves kor között: megtanítják őket, hogy a dühüket ámulattal váltsák fel.

230. oldal

3 hozzászólás
Chöpp >!

Tudományos szempontból rengeteg érv szól a testi közelség módszere mellett. Érintésre úgy szikrázik fel a gyerekek agya, mint egy tűzijáték. A csiklandozás és a játékos birkózás egy BDHF nevű fehérjét szabadít fel az agyban, amely az agy érését és növekedését segíti. A szelíd, finom simogatás hatására az oxitocin nevű „boldogsághormon” szabadul föl, amely a biztonság és a szeretet érzésével tölti el a gyereket.

228. oldal

Kapcsolódó szócikkek: oxitocin

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Csernus Imre: Ki nevel a végén?
Versényi Anna: Karcolások
Sarah Napthali: Buddhizmus kisgyerekes anyáknak
F. Várkonyi Zsuzsa – Orvos-Tóth Noémi – Popper Péter – Ranschburg Jenő – Vekerdy Tamás: Sorsdöntő találkozások
Martin Seligman: Az optimista gyermek
Nicholas Kardaras: A képernyő rabjai
Popper Péter – Ranschburg Jenő – Vekerdy Tamás: Sorsdöntő találkozások
Robert T. Kiyosaki – Sharon L. Lechter: Gazdag papa, szegény papa
Alice Miller: Kezdetben volt a nevelés
Daniel Siegel – Tina Payne Bryson: Drámamentes fegyelmezés