A ​sötét középkor 88% 20 csillagozás

„- Ez meg ki fene?
– Nem tudom, biztos valami király…
– Mér' gondolod?
– Mert nem olyan fülig szaros, mint mi.”

A Gyalog-galoppban hangzik el ez a veretes diskurzus, de némi sarkítással ez a párbeszéd eléggé jellemző a kora középkori Brit-szigeteken uralkodó állapotokra, hiszen a törzsi társadalmi berendezkedésből épphogy kinövő, újabb és újabb hullámban érkező barbár hódítók utódai gyakran alig megyényi királyságokon uralkodtak Anglia egyesítése előtt, és úgy marakodtak egymással, mint a kutyák a konc fölött.

Anglia története ugyanis a sötét középkorban a többnyire Észak-Európából érkező hódítók és a korábban ugyanonnan érkező, de már letelepedett népek folytonos harcáról, és az államiság igencsak kínkeserves kialakulásáról szólt.
A könyv címe ezért kissé megtévesztő, két okból is: elsősorban azért, mivel a Brit-szigettel, és azon belül is a mai Angliával foglalkozik a szerző, aki kutyafuttában ugyan kitekint néha Wales, Skócia vagy Írország felé, de az ottani eseményekről nem sokat tudunk meg. Másodsorban pedig a sötét középkoron kívül, egy teljes fejezetet szentel Boadicea (avagy Boudica), a kelta harcos királynő rómaiak elleni véres lázadásának is, ami azért még jócskán az ókorban történt.
Ezektől eltekintve a kötet informatív, alapos és tényszerű, így akit érdekel az az időszak, amely a római birodalom hanyatlása és Anglia normannok általi megszállása között telt, sok izgalmas és elgondolkoztató dolgot megtudhat erről a körülbelül 650 évről.

Számomra két dolog volt, ami különösen érdekes volt – bár egyik sem volt újdonság, de meglepő látni azt, ahogy ezek a hatások évszázadokig megmaradtak.
Az egyik a római örökség – még 600 évvel a Római Birodalom britanniai bukását követően is visszaköszönt a hatásuk a királyok udvartartásában épp úgy, ahogy a gazdaságban – elég, ha csak a római mintára vert pénzekre, vagy a régi római kereskedelmi központok helyén kialakult nagyvárosokra utalok.

A másik az északi veszedelem volt. Az Angliába betelepedő angolok és szászok is a mai Németország és Dánia területéről érkeztek, de a későbbi századokban a dánok és a norvégok nem csupán hosszúhajókon fosztogatni érkeztek, de megvették a lábukat Írországban, ahol Dublin, és Közép-Angliában is, ahol York lett a királyságuk központja – nem véletlen, hogy az angolszász királyoknak leggyakrabban a northumbriaiakkal gyűlt meg a bajuk.
Az északiak két hódító királyt is adtak Angliának a baljós sagákat idéző nevű Véresfejszéjű Erik és a kevésbé hangzatos, de nem kevésbé kegyetlen Kanut személyében.
Sőt, a normann Hódító Vilmos ősei is dánok voltak, habár a két évszázadnyi francia asszimiláció miatt erről már ők maguk is hajlamosak voltak megfeledkezni.

A szerző történész és a BBC több történelmi dokumentum műsorának a vezetője is volt, így a szakmai hozzáértése nem lehet kétséges.
Ámbár pontosan a szakmaisága miatt a könyv első harmada kicsit szárazra sikeredett: a római birodalom hanyatlása és a Nagy Alfréd közötti időszak királyairól és eseményeiről hiteles forrás kevés akad, és a régészeti feltárások is legalább annyi elméletet támasztanak alá, mint amennyit cáfolnak, így a Wood meglehetősen feltételes módban beszél az egyes eseményekről – többek között az Arthur-mondakör történeti előzményeiről is.

Összességében tetszett a könyv, és ahogy közeledtünk az ezredforduló felé a királyok történetében egyre izgalmasabb eseményekről esett szó – köztük jó néhány olyanról is, amelyekről szívesen olvastam volna akár regény formájában is.

Kellemesen csalódtam a könyvben , ugyanis biztosra vettem, hogy száraz lesz, mint a gimis törikönyveim. :D
Igen, jól látod, csak 4,5 csillagra értékeltem. Ennek oka, hogy az eleje tényleg nem az igazi, de ahogy a korral és a könyvvel haladt az író – akinél látszik, hogy nem a Wikipédiáról ollózta össze- egyre „izgalmasabb és olvashatóbb” lesz a könyv.

Az alcím ("A Brit-szigetek népeinek korai története") kissé megtévesztő. Nem összefüggő történetet ad, hanem fejezetenként egy-egy személyre koncentrál, hozzá kapcsolódva mutatja be az adott korszakot. A szerző több történelmi dokumentum filmsorozat alkotója is, ezért ez engem egy filmsorozat részeire emlékeztet. Az egyes fejezetek közötti időszakokról általában keveset közöl, amihez valószínűleg a források hiánya is hozzájárul. Jó arányérzékkel, lényeglátóan mutatja be hőseit és korukat. Néha parányit elfogultnak tűnik, de ki ne lenne az saját népének őseivel kapcsolatban. Többször is használ, igaz mindig idézőjelben, olyan modern kifejezéséket mint „nacionalizmus”, „nemzeti öntudat”. Ezeket anakronisztikusnak éreztem egy még kialakulóban lévő nép esetében. Számomra, minden esetleges önfényezésük ellenére is, igazán tiszteletre méltónak tűnik a angolszászok és Anglia korai története. Ez a könyv is megerősítette azt a nézetemet, hogy Anglia nem csak a földrajzi helyzetének köszönhette sikereit. Mindenesetre sok új dolgot tudtam meg, így például meglepett, hogy Athelstan (uralkodott: 924-939) gyakorlatilag egész Angliát meghódította, még a walesi és a skót uralkodók is hűbéresküt tettek neki.

Michael Wood nagy tudással és olvasmányosan ír egy mozgalmas korszakról, amelyben Britannia sokak számára volt népszerű úticél, amelyet szívesen fosztottak ki és/vagy foglaltak el. Rómaiak, germánok (angolok, szászok), vikingek, végül a normannok. A briton őslakosok azt hihették, hogy egy szigeten nyugodt életük lesz. Tévedtek szegények. A könyv nagyon jó minőségű, a külalak és a tartalom is igényes, sok érdekes képpel, és a borító is szuper.

Népszerű történelem, azaz a mai Anglia (nem pedig a Brit-szigetek) területéért folytatott hatalmi harcok mintegy ezer éve, nagyobb-kisebb ugrásokkal, fekete-fehér (kicsi) képekkel és térképekkel.

Egy nagyon jó kötetet tarthattam a kezemben, amelyben Nagy-Britannia korai történelméről olvashattam. Több fejezetet is élveztem, köztük az Artúr királyról szólót, illetve a Sutton Hoo-i embert. :) A könyvet 2003-ban adták ki először angolul, s már akkor elismeri a szerző, hogy megállapításai és következtetései a következő ásatások eredményeinek következtében változhatnak, így nekünk is úgy kell a kezünkben vennünk ezt a könyvet, hogy azóta már változhattak a történelmi tények. Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a könyvet, aki több információt szeretne szerezni Anglia korai történetéről.

Kellemes meglepetés volt ez a könyv, nagyon tényszerű, mégsem száraz. Viszont néhol legenda-gyilkos, aki nehezen mondana le pl. az Artúr-legendáról, az fontolja meg, mielőtt olvasni kezdi.

Mikor először beleolvastam, nagyon megtetszett, mert nagyon olvasmányosnak tűnt. Később viszont elég lassan haladtam vele, mert nagyon sok régészeti adattal közöl. Azért nem volt olyan rossz. Sok mindent megtudtam Britannia első 1000 évéről. A Hódító Vilmosról szóló rész pedig kifejezetten tettszett.

Az i.sz. 1. évezred néhány – a brit szigetek történelmében – jelentős szerepet játszó személyt ismerhetünk meg a könyv lapjain. Rajtuk keresztül képet kaphatunk a korabeli emberek életéről, az érdekellentétekről stb.

Szerintem a könyv akár kiváló is lehetne, de
– a fényképeken nem látni semmit (mintha az eredeti könyvből fénymásolt képet faxon átküldték volna, és az ment a nyomdába),
– sokkal több térképre lett volna szükség(em),
– egy alapozó könyvet ajánlhattak volna az elején,
– mivel régészeti eredményekre is támaszkodik és kevés a forrásanyag, ezért sokszor több teóriát is felvet, ami még nem lenne gond, de ugrál az egyes teóriák között;

Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam!

Michael Wood magyarul megjelent könyvei közül ez az, amelyik a legjobban tetszik.
Alig lehet hozzáférni magyar nyelven az angol és brit történelemről szóló, modern szemléletű, részletes kötetekhez, ráadásul minél hátrébb megyünk az időben az angolszász királyok idejéig, s még korábbra, annál inkább fogy a mégis hozzáférhető, megjelent művek száma.
Ezért hiánypótló Michael Wood izgalmas, különleges, a korai, barbár, kelta, normann-viking stb. időkbe is visszanyúló, régészettel, filológiával és krónikák bizonyítékaival egyaránt foglalkozó, rengeteg képpel kiegészített műve.