Harmadik ​könyv (Eshtar 3.) 5 csillagozás

Michael Walden: Eshtar – Harmadik könyv

A nagy sikerű trilógia befejező kötetében végre minden a helyére kerül. A több évszázadot felölelő történetben megismerhetjük Vittorya sorsát a kezdetektől egészen a döbbenetes végkifejletig, ám Mikael és Arkady sem pihenhet tétlenül, hiszen világuk a végső pusztulás küszöbén áll. Aurora félelmetes űrpilótaként tér vissza, alig néhány másodperc leforgása alatt több mint egy évtizedet öregedve. Valamennyi idősíkon háború dúl, és nemcsak az emberek meg a sötét istenségekként pózoló Férgek között, de belső, hatalmi harcok is gyengítik az emberek oldalát. Lehet, hogy hiába minden hősiesség és önfeláldozás? Lehet, hogy az események kimenetele így is, úgy is a rejtélyes időkovácsok kezében van?

Kalandok, szerelmek és összeesküvések az SF és a fantasy eme utánozhatatlanul egyedi ötvözetében, mely karddá kovácsolva egyetlen csapással vágja szét a történelem megmásíthatatlannak hitt szövedékét.

>!
544 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155859205

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 16

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
WerWolf 
Michael Walden: Eshtar – Harmadik könyv

A lezáró kötet kicsivel hosszabb lett, mint az előző kettő, de ez nem is csoda, hiszen nagyon sok mindenre nem kaptunk választ az előző részekben. Talán ennek is köszönhető az, hogy sokkal többet ugrálunk időben és térben, olvasás közben, mint eddig. Viszont egyre jobban közeledünk egy adott ponthoz, ahol összefutnak a szálak és a végső ütközetben csúcsosodnak ki az események.
Michael Walden kitűnően kidolgozta a Férgek “erősödésének” elvét, ezzel is fokozva az izgalmakat, hiszen egyre erősebb ellenféllel kellett szembenéznie az emberiségnek. Ezt ki lehetett volna aknázni, ha az utolsó előtti Féreg elpusztítását nem egy huszárvágással oldotta volna meg. Ezen a ponton nagyot csalódtam, hiszen egy grandiózus ütközetre számítottam, melyet hőseink szinte az erejük végéig folytatnak, mígnem legyőzik a félelmetes ellenfelet. Ez arra is jó lett volna, hogy kicsit meginogjon az olvasó, hogy vajon sikerül-e legyőznie az emberiségnek az utolsó Férget, ha abban összpontosul a többi 9 hatalma. De, sajnos nem ebben az irányba ment el az író.
Összegezve a teljes trilógiát, kijelenthetem, hogy Waldennek sikerült egy igazi űroperát összehoznia, ami időn és téren át átível történetével. Nem hagyja unatkozni az olvasót, hiszen minden egyes fejezettel más-más történetszál eseményeit meséli el.

Bővebben: http://www.letya.hu/2018/08/michael-walden-eshtar-harma…

>!
Költsei_Firincz
Michael Walden: Eshtar – Harmadik könyv

Ambiciózus és grandiózus mű, melyhez hasonlót – nem a terjedelemre gondolok – nem nagyon láthattunk magyar nyelven megszületni… és kiteljesedni. Az egymást követő, egymásra építkező három kötet által kialakított kép tényleg lenyűgöző! Bár olvasatunk szükségképpen lineáris, a szöveg mégis több, vadul kavargó, egymást át- és átjáró idősíkot ábrázol, sőt, az időt, mint szervezőerőt lebontva egészen új lehetőségeket tár fel a történetmesélésben. Nem csak feltárja, de maximálisan ki is használja. Spoilerezés nélkül is elmondhatunk annyit, hogy a közelmúltban megjelent, harmadik kötetben is jócskán találunk olyan gyúanyagot, melytől forrni kezdenek az előző kötetek – látszólag nyugvópontra jutott, kimozdíthatatlan – sztorijai.
Az, hogy a történet – egyszerre? párhuzamosan? – zajlik a különböző idősíkokon, ráadásul megfejeltetett azzal, hogy a tér is változik, hiszen egyrészt vannak a Földön játszódó fejezetek, melyek Gilgames korában, a középkori Itáliában, az egykori Szovjetunióban és az Egyesült Államokban történnek, másrészt ezek szorosan-szervesen kapcsolódnak az idegen bolygó (Inisfael) szinte teljesen önálló kultúrájához, civilizációjához, politikájához, hatalmi berendezkedéséhez… ahhoz, amit egy mindezeken túlról jövő támadás fenyeget…
…és aminek – többszöri – kivédéséhez olyan egyéni teljesítményekre van szükség, amire csak elszánt, karizmatikus és igazuk biztos tudatában kockáztatni is hajlandó személyek képesek. Az ilyen emberek nyomai pedig – és meghökkentő módon talán ez a regény legerősebb/legbátrabb része – alapot adnak a mondáknak. Sőt, mint a regényben, akár egy vallás is kialakulhat. Egy vallás, mely nagyjából annyira áll távol az „alapító” szándékától, mint – amennyire ebbe beleláthatunk – Jézustól Krisztus. A szerző értő módon, érzékenyen, megdöbbentő alapossággal és precizitással beszél a vallás mikéntjeiről és miértjeiről, s arról a szándékoktól is független erőről, amivé a spiritualitás lehet a megfelelő körülmények között. (Az ESHTAR nem piszkálja a kereszténységet, sem egyéb létező vallást, de így is meglehetős pontos képet kaphatunk arról, hogy Michael Walden mit gondol ezekről.)
És akkor még szót sem vesztegettünk azokra a kultúrtörténeti utalásokra (NASA-RETH-től PANDORA SZELENCÉjéig) melyek váratlanul és szinte észrevétlenül bukkannak elő a regényben. Olyan utalások ezek, melyek igazi csemegeként hathatnak az értő olvasóra, de nem feltételei a történet megértésének. Bónusz.
Kötözködni legfeljebb néhány párbeszéd sutasága miatt lenne érdemes, de a „NAGY EGÉSZ” szempontjából ez méltatlan lenne, hiszen súlya csak annyi, mint Nastassja Kinski köldökében a kosznak…


Hasonló könyvek címkék alapján

On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál
On Sai: Lucy
Phillip Messier: A Nagy Viadal
A. O. Esther: Kristályfény
J. Goldenlane: A jósnő hercege
J. Goldenlane: Pokoli balhé
Gabriel Wolf: A napisten háborúja
Ashley Carrigan: Igézők
A. O. Esther: Frigg rokkája III.
Helena Silence: Ezüsthíd