Csillagikrek (Cosmos Redshift Seven 1.) 30 csillagozás

Michael Walden: Csillagikrek

Vincent DeLuz, a Redshift Seven űrhajó kapitánya és maroknyi legénysége szinte minden munkát elvállal, ami pénzt hoz a konyhára, és megüti az etikai minimumot.
A csapat élete fenekestül felfordul, mikor útra kelnek megkeresni egy hírhedt drogbáró elveszett fiát, aki talán elsőként lépett kapcsolatba egy ősi, elfeledett civilizáció tagjaival. A srácra a szabad bolygókra szemet vető földi Koalíció is vadászik, s olyan erőt szabadítanának a világra a birtokában lévő információk segítségével, ami elhozhatja az emberi faj végóráit.
Folyamatosan tárulnak fel egy letűnt világ kapui, és ami azon túl vár rájuk, arra egyikük sem készült fel…

Michael Walden, az Eshtar-trilógia után, lebilincselően izgalmas űropera-sorozatba kezdett, melynek jelen kötet a nyitó darabja.

>!
Metropolis Media, Budapest, 2020
264 oldal · ISBN: 9789635510054
>!
Metropolis Media, Budapest, 2020
254 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155859953

Kedvencelte 4

Várólistára tette 29

Kívánságlistára tette 45


Kiemelt értékelések

Dyta_Kostova IP>!
Michael Walden: Csillagikrek

Van ebben a kötetben valami furcsa nosztalgiafaktor. Többen írják a Firefly-t, nos hát igen, nekem is eszembe jutott, még konkrét szereplőket is odaképzeltem a nevek mögötti/alatti arcokra. És a „magyar Scalzi” is nagyon találó, mert ugyanazok a jegyek jellemzik: durr-bele indítás, gyorsan felskiccelt háttérvilág(egyetem), nagydumás szereplők, némi humor, és akció a köbön. Szerintem jó, hogy van ilyen hazai szerzőnk is, könnyen és gyorsan olvasható kötet, és kifejezetten tetszett benne, hogy többnyire (vagy teljes egészében, csak az én tudásom hiányos) létező csillagrendszerekbe helyezte a cselekményt, az pedig, hogy ott milyen bolygók vannak és mivé lehetnek pár száz évnyi emberi tevékenység után, már teljesen a fantázia dolga. A hajtómű, a sok apró technikai szakzsargon teljesen hihető.
Az egyedüli bajom az, hogy rövid, és hogy épp e rövidség miatt igen gyakran úgy éreztem (mint Scalzinál), hogy ez egy nagyobb, terjedelmesebb regény vázlata, amihez jó sok megjegyzést fűzött az író, de olyan apróságokat, mint a párbeszédek közötti narráció (oldalakon keresztül akár) már kihagyott, hogy majd utólag kipótolja. Háromnegyedkésznek érzem, csúnya szóval kissé összecsapottnak, amire ráfért volna még egy fésülés, kis betoldás ide, kis pontosítás oda, illetve egy nagy bevezetés a világba, hogy ne kelljen már az elején elveszettnek éreznünk magunkat benne, és apránként összeszedegetni, hogy mi miért, kivel, hol van. Vannak mankók, fogódzók, de egy utolsó simítás még elkelt volna szerintem, egy kis felületegyengetés a tortán, egy végső polírozás a kész terméken…
Összességében én megadnám a négy csillagot, aztán meglátjuk, mivé fejlődik. off

ViraMors P>!
Michael Walden: Csillagikrek

– A változást nem osztják ingyen.

– Ugye tudod, hogy épp lehallgatnak minket?
– Építek rá.

– És most együnk! Jól sejtem, hogy van torta is a végére?

* * *

A Csillagikrek egy üdítően pörgős és üdítően szórakoztató bemutatkozó kötete a Redshift Seven űrhajónak és legénységének. Olyanok, min egy teljesen lökött, nem éppen hétköznapi család, annak minden előnyével és hátrányával: folyamatos beszólogatással, személyre szabott múltbéli problémákkal, közös jelenbéli zűrökkel és komoly összetartással.
Valahol, egy elég távoli jövőben járunk, az emberiség rég elhagyta a Naprendszert, és jócskán belakta, amit tudott, ellenben éppen csak kezdi kapiskálni az idegenek témáját. Persze nem megy békésen semmi: az emberek többségében ölnék egymást és az idegenek is fegyverkezési szempontból a legérdekesebbek.
Ebben a közegben csöppen bele a Redshift Seven és legénysége egy olyan munkába, ami elsőre dúsgazdag apuka eltűnt gyermekéről szól, de persze ennél sokkal többet tartogat.
Bár megvannak a maga apró-cseprő hibái, nagyon élveztem az olvasást. A világ logikusan működik, és annak ellenére, hogy a részletekbe nem megy bele túl mélyen, még pont elég információt kapunk ahhoz, hogy általában ne legyen hiányérzete az olvasónak. Általában, mert a második felében azért voltak nagyvonalúén kezelt témák spoiler.
Függetlenül attól, hogy a történet is jó volt, számomra egyértelműen a Redshift Seven legénysége vitte el a hátán a regényt. Jól működtek csapatként és az egyes szereplők között is jó volt a dinamika. Néha kicsit elnagyolt, de úgy gondolom, kell valami a következő kötetre is. Szerettem az apró részleteket is, mint például a többször is felemlegetett graffiti-ket a hajón, amikről szívesen olvastam volna akár részletesebben is. Ugyanakkor volt egy-két – a regény idejéhez képest erősen anakronisztikusnak ható kifejezés. Olyanok, mint mondjuk a németesen főzött kávé, de a prímet a tamagocsi vitte.
Komoly panaszom magára a szövegre sem lehet. Gördülékeny, ha egyszer belelendült az ember, olvastatja magát rendesen. Maréknyi elírás/elütés maradt talán benne, jellemzően vessző vagy ékezethibák, de igazából semmi olyan, ami megakasztotta volna az olvasást.

Összességében a Csillagikrek egy könnyed és igazán szórakoztató sci-fi, kifejezetten jó nyitókötet. Várom a folytatást.

8 hozzászólás
Amál P>!
Michael Walden: Csillagikrek

Most fejeztem be és azt kérdezem, hogy hol a folytatás?! Amikor elkezdtem olvasni, nem gondoltam volna, hogy ez nekem ennyire fog tetszeni. De a szereplők nagyon szerethetőek. Tényleg, mint egy igazi család. A történet végig izgalmas volt, az űrutazás, a harcok, az idegen bolygó és Nuadha. Végig olyan érzésem volt, hogy ismerős nekem ez az egész sztori, és a végére rájöttem, hogy Dan Simmons Hyperion sagáját juttatja eszembe. Nálam ez egy 5 csillagos sci-fi volt most és nagyon várom a folytatását.Főleg, hogy magyar a szerzője és ezek után az összes könyvét el fogom olvasni.

9 hozzászólás
pat P>!
Michael Walden: Csillagikrek

Korrekt, vállalható, izgalmas SF regény, kifejezetten érdekes világgal. Űrhajókkal, űrcsatákkal, űrmindennel. Egészen élveztem, és volt egy pont, amikor kifejezetten izgultam , hogy hogy a bánatba lesz ebből pozitív végkifejlet.
Szóval rendben volt összességében, de pár dolog azért zavart.

1. A stílusa kicsit azért ponyvoid nekem. Főleg a prológus és az epilógus verte ki a biztosítékot ebből a szempontból, szerintem kevésbé sikerültek jól. A többi alapvetően rendben volt, néha volt egy-egy félmondat, ami nem volt a helyén. Hejj, ha én szerkesztő lennék…
2. Kicsit zavart, hogy egyszerre akar szórakoztató, könnyed, pörgős, vicces, kicsit parodisztikus űroperett is lenni (amivel alapvetően nincs semmi baj se), meg keményvonalas, Reynolds regényeket idézően nagy léptékű, Big Dumb Objectekkel, ősi civilizációkkal és istenszerű entitásokkal operáló űropera is – amivel meg aztán főleg nincsen semmi baj. Valahogy a két törekvés annyira nem képezett egységet, és az űropera oldal nekem kicsit kidolgozatlan is maradt.
3. Simmons formátumú íróknál is szokott zavarni, mikor túlságba visszük azt, hogy a tetszőlegesen fejlett, az nem különböztethető meg. Főleg a végkifejlet környékén volt rajtam egy kis „szemráncolás” ezen okból.

Érdekelnek a folytatások. spoiler

Morpheus>!
Michael Walden: Csillagikrek

Az elején kissé idegenkedtem a stílusától, néha túl sok volt a szöveg ott, ahol már felforrósodtak a dolgok, kicsit a Térségben szereplő hajóhoz és legénységéhez hasonlít, kicsit a katonai sci-fikhez a csatajelenetekkel, kicsit Star Wars, kicsit thriller, de összességében a maga hiányosságaival együtt jó volt olvasni.

Ngie>!
Michael Walden: Csillagikrek

Jó kis sorozatnak ígérkezik a Cosmos Redshift Seven az első rész alapján. Michael Walden ezúttal egy űropera-sorozatba kezdett, ami könnyed stílusával úgy pörög át az ember ujjai között, hogy észre sem veszi, már olvasná a következő részt.

Már a történet legelején is rejtélyekbe ütközünk. Akad itt egy különleges űrhajó, aminek felszereltsége eltér az általánosan elfogadott űrhajó típusoktól. Ehhez csapódik hozzá Vincent, a hajó kapitányának a rejtélye, aki egy nap a hajón tér magához (ami hivatalos papírok szerint az ő tulajdona) és nem emlékszik a múltjára. Vincent együtt járja világot maroknyi csapatával, mindenféle munkát elvállalva, hogy fenntartsák magukat. Időnk sem lesz merengeni a kapitány, vagy csapatának rejtélyein, olyan sebességgel csöppenünk bele az eseményekbe. A csapat új munkát vállal: rá kell bukkanniuk egy hírhedt drogbárú tudós gyerekére, aki nemrég eltűnt, és úgy tűnik, nem csak apuka szeretné előkeríteni.

A Redshift Seven egy olyan világban játszódik, ahol az emberiség már eljutott a csillagokig, és létrehozott nem egy új kolóniát. Bármennyire is nyújtózkodtak, nem akadtak idegen civilizáció nyomára, ami egyfajta csalódottsággal és keserűséggel is tölti el az embereket. A világépítés ügyesen van kivitelezve, a szerző apró adagokban, szinte észrevétlenül adja az olvasó kezébe a kirakós darabkáit. Ez igaz, a történetet körbe lengő rejtélyekre is, a szerző nagyon jól tudja, mit csinál.

A regény olvasása közben eszembe jutott az egyik kedvenc animem, a Cowboy Bebop, ahol szintén egy összeverődött legénység történeteit követjük az űrben. A regény nagyon jól hozza, a társadalmi elvárásokból kiszakadt, szabad „kalózok” életérzést. Így nálam, félig nosztalgiába is átcsapott az olvasás.

Szuper kikapcsolódást nyújt Michael Walden új űropera-sorozata, a fejezetek úgy pörögnek, mint egy jó sorozat részei, és a végén alig várod, hogy átkapcsolhass második évadra!

2 hozzászólás
Lisie87 P>!
Michael Walden: Csillagikrek

Nagyon tetszett, jó sorozatindító és remélem hamarosan jön a folytatás is, mert nagyon érdekel, hogy mi lesz ezután.
A stílussal először barátkoznom kellett, de könnyed és gyorsan haladós a könyv, kicsit talán ponyva, de van, amikor erre vágyik az ember. Nem kellenek nagy dolgok, egyszerűen csak legyen izgalmas és élvezetes. A hajó legénysége szerethető ( kicsit olyanok voltak, mint a Térség csapata), bár csak apró morzsákat hintett el az író a történet folyamán róluk.
Még több hasonlót, ha lehet kérni! :)

WerWolf>!
Michael Walden: Csillagikrek

A Csillagikrek egy új regényfolyam nyitó kötete, mely a távoli jövőben játszódik, abban az időben, amikor már az emberiség kirajzott az űrbe, és a benépesített bolygók már elszakadtak a Földtől. De hiába a fénynél gyorsabb utazás, amikor a hírek csak fénysebességgel terjednek, kivéve, ha futár viszi azokat.
A történet szinte frissítően hatott rám, hiszen nem egy olyan világba csöppenünk a regénybe, ahol az emberiség meghódította az űrt és hemzsegnek az idegen lények. De nem is egy olyanba, ami a Naprendszerünkben, különböző kolóniák közötti szembenállásra van kihegyezve. Ehelyett kapunk egy emberekkel “zsúfolt” galaxist, ahol bár vannak ellentétek a “birodalmak” között, és a földi birodalom igyekszik visszaállítani tekintélyét és megszerezni a kolóniák feletti uralmat, mégis, a technikai nehézségek ezt nem teszik lehetővé számukra. Hiszen, naprakész információk nélkül nem lehet irányítani egy több rendszerre kiterjedő birodalmat.
Michael Waldennek nagy tehetsége van a világépítéshez!
A hiányosság nem a világépítésben van, hanem inkább a karakterekben. Kicsit olyan érzésem van, mintha lélek nélküliek lennének a szereplők. Van múltjuk, van jelenük, de soha nem tudjuk, hogy mi lesz a következő lépésük. És ez nem azért van, mert a természetük kiszámíthatatlan, hanem azért mert nem tudunk a fejükbe férkőzni és a helyükbe képzelni magunkat.
A Csillagikrek egy kerek egész történetként is kezelhető, hiszen kapunk egyfajta lezárást a végén, de… De akinek sikerült beleélnie magát a történetbe, mint ahogy nekem is, az tudja, hogy ez csak a nyitány volt.

Bővebben: http://www.letya.hu/2020/08/michael-walden-csillagikrek/

miluminal P>!
Michael Walden: Csillagikrek

Összességében tetszett a könyv és azt kaptam, amire számítottam: Pörgős, akciódús, érdekes, fordulatos sci-fi. Itt-ott emlékeztetett a Térség sorozatra és a Firefly filmsorozatra (lásd: a hajó és a crew) off, azonban ezek a hasonlóságok nem voltak zavaróak.
Emellett értékeltem az egyedi ötleteket is, amikből szintén akadt jó néhány. Egy picit lassan rázódtam bele és szoknom kellett az író stílusát, de úgy összességében elégedett vagyok és kíváncsian várom a folytatást.

Nuwiel P>!
Michael Walden: Csillagikrek

Az első egy-két fejezet után elkezdett bennem motoszkálni az érzés, és nem is békét a könyv végéig, hogy Waldmann Szabolcs a magyar John Scalzi szeretne lenni (aki pedig a sci-fi Rejtő Jenője, szerintem). Habár egy űropera-sorozat nyitányának szánja a Csillagikreket, szerény véleményem szerint ez mindössze egy űroperett, de legalább a jobbik fajtából. Nem akartam a falhoz vágni az e-book olvasót, nem támadt egyszer sem késztetésem arra, hogy félbe hagyjam, de az év olvasmánya címre sem jelölném. Csak felsorolásszerűen, mi minden ugrott be, mint az író ihletforrása: Csillagközi szökevények, Androméda, Scalzi összes, Rejtő Jenő (és esetleg a Firefly, már ha láttam volna).

A fülszövegben szerepel is a történet lényege, bár a címről csak ügyesen, a vége felé derül ki, mire is utal. Végig nagy fordulatszámon pörög, mintha egy pillanatnyi szünet is gondolkodási időt hagyna, és akkor kiesnének esetleg a könyv hibái. Én kettőt tudnék kiemelni, az egyik, hogy a szereplők jelleme elég esetleges, időnként mintha a helyzethez igazodóan változna. Az élettörténetük nyilván nem tudhatjuk, de mintha mindig pontosan akkor magyarázná el az író egy-egy részét, amikor az előző vagy következő jelenet utal arra a részletre. Ehhez kapcsolódik, hogy a hírhedt drogbáró fia hogy lehet ennyire képtelenül naiv? A másik gondom, hogy túl sokat akar markolni, ősi, eltűnt fajoktól kezdve a frakciókra töredezett emberiség galaktikus konfliktusán át, de ehhez képest túl kis terjedelemben.

A folytatás azért érdekel, de szerintem egy hasonlóan könnyed űroperettet kapunk, mint Scalzitól kapnánk.


Népszerű idézetek

ViraMors P>!

– Minden emberben annyi gőg van, amennyi az eszéből hiányzik.

134. oldal

1 hozzászólás
ViraMors P>!

– Abigail, itt nincsenek kamerák, vagy mi van? Idióták ülnek a biztonsági központban? – kérdezte halkan Cora. – Még egyszer mondom, nem lehet megszökni egy csatahajóról.

4 hozzászólás
ViraMors P>!

– A standard kajánk fogytán. Hamarosan lazac meg fürj kerül sorra, előre szólok, leértem a fagyasztó aljára, ahol a drága cuccok pihennek.
– Ezeket az ünnepekre tartogattuk!
– Nem éhen halni is elég nagy ünnep lesz.

ViraMors P>!

– Ugye tudod, hogy épp lehallgatnak minket?
– Építek rá.

ViraMors P>!

– Kifelé a hídról kajával, Lucas, utoljára szólok! Elsőtiszt, vegye őrizetbe ezt a renitens öregembert, és dugja a legmélyebb tömlöcbe!
– Biztos? – kérdezte Cora. – Még nincs kész az ebéd.

2 hozzászólás
ViraMors P>!

– Marha vagy őz?
– Melyik az igazi?
– Furcsamód az őz.
– Rohadt sokba kerülhetett.
– Nem baj, te fizetted.
– Hát lopom én a pénzt?
– Arra is volt példa.

ViraMors P>!

– Vagy a szerelmét hajkurássza, vagy azt hiszi, talált valamit, és odament ellenőrizni.
– És?
– A könyvtár! Ezek itt évekre visszamenőleg tudják, ki, mikor, mit olvasott, milyen könyveket licenszelt ki.

ViraMors P>!

– Népem, ez itt Rimahl Coldren úr. Rim, íme, a megmentőid – mutatott körbe Vincent. – Alexia Kennard, a pilótánk; Alfons Heimark, a felcserünk és hajómérnökünk; Cora Hartman és Brad Vaelstad, biztonsági technikusok és Lucas Jakubowitz, hajószakács és okleveles bölcs.

ViraMors P>!

– Kiütünk egy csatahajót egy jachttal? Pont ez hiányzik az önéletrajzomból. Felőlem mehet, kapitány.


Hasonló könyvek címkék alapján

Brandon Hackett: Xeno
Sherley Webster: A titokzatos bolygó – Florida rejtélye
Peter F. Hamilton: Pandóra csillaga I-II.
Cixin Liu: A sötét erdő
Szergej Lukjanyenko: Ugrás az űrbe
Alastair Reynolds: Jelenések tere
Orson Scott Card: Fajirtás
Melissa Landers: Összefonódva
On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál
Cathrin Smith: Teremtők