Dédelgetett ​titkok 89% 173 csillagozás

Két nő, akiknek az élete nem olyan, mint, aminek látszik. Az egyik irigyli a másikat, mert azt gondolja, hogy náluk minden tökéletes. A másik próbálja helyre rakni a házasságát, és hazugságban él. Minden a külcsínről szól.

Rengeteg érzés váltakozott bennem olvasás alatt. Nem egyszerű történet, és talán az volt a legnehezebb, hogy tudom, amit a könyvben Robotham leírt, az a valóságot adja vissza. Mélyen érintett Agatha sorsa, az élete, a tettei.

Amit mindenképpen kiemelnék, az író nem arra játszott, hogy gyűlölködjünk olvasás közben. Szánakozás, sajnálat, valamilyen szinten a megértés szikrája, de semmi esetre sem utálat. Nem egyszerű ezt elérni az olvasónál egy ilyen témában.
Nem sejtettem, hogy a Dédelgetett titkok ennyire megvisel majd lelkileg. Nehéz volt elszakadni a két nő életétől. Mindkét esetben úgy éreztem: szeretnék segíteni nekik, rendbe hozni az életüket és boldognak látni őket.
Torokszorító történet, amely bemutatja, hogy az emberi ostobaság és gyarlóság mennyire tönkre tudja tenni egy gyermek életét.
Megbocsájthatatlan bűnök, amelyeket már nem lehet jóvá tenni.
Tettek, amelyek által egy szörny születik.
Teljes értékelés:
https://prokontra.net/2021/04/18/michael-robotham-dedel…

„Szükség van a sötétre, hogy értékelni tudjuk a fényt, és a bukkanókra az úton, hogy ne aludjunk el a volánnál.”

Első találkozásom volt az íróval, amely során sikerült teljesen lenyűgöznie. Hihetetlenül gördülékeny a stílusa, nagy bravúrra vall, hogy sok-sok oldalon át képes fenntartani az érdeklődést, pedig már az elején sejthető, mi fog történni, és a könyv első részének végén lényegében le is zajlik minden fontos cselekmény, onnantól már csak a nyomozás és a lezárás kap szerepet. Mindvégig zseniálisan váltogatja a két elbeszélőt, Meghan-t és Agathá-t, ezáltal teljes betekintést nyerhetünk a cselekménybe mindkét főszereplő szemszögből. Anyaság, vágyak, társadalmi elvárások, mintacsalád illúziója, titkok, démonok, szörnyű tettek és felkavaró érzelmek felelnek a lebilincselő pszicho-thrillerért.

Ha lehetne, 6 csillagot adnék a könyvre 5 helyett. A történet egyszerre izgalmas, megindító és megrázó. Eleinte az az érzésem, mintha egy családregényt olvasnék; két áldott állapotban lévő nő mindennapjait, és küzdelmeit részletezi az író, nyoma sincs thrillernek sehol. Ugyanakkor érezhetően a levegőben lóg, hogy valami rossz közeledik. Aztán spoiler felgyorsulnak az események, és szinte a történet végéig gombóc van a torkomban.
Az író kifejezetten élethűen ábrázolja Agatha és Meghan tragédiáját. Azt sem tudom, hogy melyiket sajnáljam jobban.
Agatha karaktere többféle érzelmet is kiváltott belőlem; először ellenszenvet, annyira unszimpatikus volt. Ezt követően megsajnáltam spoiler, majd megutáltam , hogy spoiler, végül ismét sajnálatot éreztem iránta. Bár a történet spoiler

A hazugság és a szeretet sötétségének fonala. Milyen messzire lehet elmenni egy tökéletes család létrehozásához? Robotham tisztában van vele,(egy telített műfajban) mennyire elhasznált szüzséhez nyúlt, így aztán nem is maszatol feleslegesen, nem próbálja húzni az időt, nem kísérli meg az olcsó hatás kedvéért félrevezetni az olvasókat, hanem a nyugtalanító, vészterhes atmoszférát az első soroktól kezdve a legmagasabb fokozatra belőve nekivág történetének, és határozott hangon, mindvégig fegyelmezetten elmeséli azt. Ugyanis különösebb felvezetés vagy kiemelés nélkül, már-már magától értetődő természetességgel megteszi azt, amivel általában a legócskább krimik is minimum a könyv feléig várnak: megmutatja a „rémet”. Hogy egyáltalán van rém, hogy a fenyegetés valós és közeli. Ha hihetünk a krimi klisék íratlan nagykönyvének, ennek nem volna szabad működnie. Márpedig működik, sőt részben éppen ezért hatásos is. Okos könyv, és bár a zsigerekre hat, azt a lelket legyalulva teszi, miközben az elkerülhetetlen végkifejlet felé haladó kérlelhetetlen lassúságával őröli fel az olvasók idegeit. Mert Robotham zsenialitása éppen abban rejlik, hogy amikor váltakozó fejezetekben beszél a nőkről, képesek vagyunk azonosulni velük, hiszen a szerző jóvoltából szinte ott ülünk mellettük, ott szenvedünk velük együtt a félelmeikkel, saját belső démonaikkal. Az „esemény” egyfajta katalizátorként szép lassan a felszínre emeli az elnyomott érzelmeket, félelmeket, indulatokat, hazugságokat és bűnöket, a gyanakvással és feszültséggel terhes légkörben pedig spoiler, miközben a „sötét erdő fái között” maga a gonosz lesi minden lépésüket az elkárhozás felé vezető úton.

„Miféle isten az, amelyik ilyet tesz? Miféle isten teremt olyan világot, ahol ennyi szenvedés, igazságtalanság és fájdalom van?”
A regénynek két női főszereplője van: Meghan és Agatha. Dinamikus történetvezetés, egymásra épülő karakterek, belelátunk gondolataikba, érzéseikbe. Mindkettőjük élete tele titkokkal. Agatha szemében Meghan a tökéletes élet megtestesítője, boldog család, gyerekek, mindaz, ami neki nem adatott meg. Neki csak a szörny jutott, mely teljesen eluralkodik rajta. Ugyan tettére a szeretet nélküli, iszonytató gyermekkora, elszenvedett traumái nem jogosítják fel, de valahogy mégis sajnálható. A tökéletes élet látszata is csak külcsín. Robotham ügyesen lavíroz az érzelmek kavalkádjában, végig fenntartja az olvasó érdeklődését.

LETEHETETLEN !
Nem lehet elszakadni a történettől.
Mindig is azt gondoltam , hogy egy nő mindenre képes azért , hogy legyen és azért , hogy ne legyen gyereke.
Itt most az előbbi volt.
Talán még drukkoltam is neki.
De minden gépezetbe hiba csúszik egyszer , ha hazugságra alapul.
Nem kevés izgalommal járt mire megoldódott minden.
Jó kis könyv volt.

Ez a könyv engem baromira szíven ütött, pedig azt gondoltam, hogy majd poénnak tudom felfogni. Hát ez nem jött össze tekintve a meddő múltamat és az egészen friss szülési élményeimet. Rettenetes, ami Agatha-val történt, de ami(ke)t tett, az még rettenetesebb, mégis a végére – valami hátborzongató módon – drukkoltam neki, hogy sikerüljön a terve.
Izgalmas volt és a múltbeli események elmesélésekor hátborzongató is. A történet szépen építkezik, de bosszantó, hogy spoiler
Megjegyeztem Robotham nevét, olvasni fogok még tőle.

Köszönöm @Mariann_ ! Ha te nem ajánlod, magamtól biztosan nem olvasom el ezt a könyvet. Zseniális volt! A krimi és a thriller nem az én világom, igaz meg sem néztem mit olvasok. De jó hogy nem néztem meg, mert akkor talán el sem olvasom. Nem írok a történetről, mert csak spoilerekben tudnék írni, ezt inkább most kihagyom.
Szerettem a szereplőket: Meget és Jacket is. De a legjobban Cyrust! Ő nagyon szimpatikus volt!
A legvége volt meglepő! Hogy mire képes egy nő, a házassága megvédésének érdekében!!!

u.i. Elfelejtettem megemlíteni, hogy nagyon-nagyon tetszett a fordítás!

Hm, finnyás vagyok mostanában. Nem igazán éreztem ezt nagy hű a mindenit de elkapott a könyv érzést, és ennél a könyvnél sem jött elő. Az a baj, hogy én már olvastam egy hasonlót ahol a csattanó is pont ez volt, így itt nem is lepődtem meg sőt már vártam mikor jön az a rész, tehát a nagy csatt elmaradt.
Én még többet olvastam volna Agatha előző dolgairól is, az majdhogynem jobban érdekelt mint a jelen. Hát ennyi volna, nincs mit mondani a könyvről, egyszer lecsúszik de nem marta meg a torkom közben.

Első könyvem volt az írótól, de biztosan nem az utolsó, nagyon tetszett az írásmódja.
Mélyre visz a történet, a női lélek mélyére, titkokkal, fájdalmakkal teli zugokba. Van az a mondás, hogy „a nők két dologért képesek mindent megtenni: azért, hogy legyen, és azért, hogy ne legyen gyerekük”, itt az első állítás került a középpontba. Két főszereplőt ismertem meg, Meghan-t, a kétgyermekes, boldog házasságban élő, babát váró csinos feleséget, és Agatha-t, a visszahúzódó, csendes, szintén babát váró, de boldogtalan nőt. Mindketten olyan dolgokat látnak és tapasztalnak, ami számukra egyértelmű, de aztán kiderül, hogy a felszín alatt valójában mi rejtőzik a repedésekben. Meghan spoiler, Agatha pedig spoiler. Az a fura – bár gondolom, ez volt az író szándéka – hogy meg tudtam érteni a miérteket. Agatha-t spoiler. Nagyon kíváncsi voltam, mi lesz a vége, hogy kisülhet-e ebből bármi jó, bármi reménykeltő… azt hiszem, végül elégedett vagyok a befejezéssel, bár elgondolkodtam azon, hogy vajon nem lett volna jobb, ha Agatha-nak spoiler. Anyukák számára biztosan még nehezebb és nyomasztóbb olvasmány, szóval csak óvatosan!