Az ​ördög segédtisztje 8 csillagozás

Nem is gondoltam volna, hogy Michael Reynolds könyve Joachim Peiper páncélosparancsnokról ennyire tetszeni fog. A cím szerintem nem a legjobb választás, a kritikusabb olvasót elriaszthatja, bár a tartalom azért meggyőző.
Reynolds főhősét és karakterét az ardenneki német offenzíva kontextusában elemzi és mutatja be.
A nagyvilág 1965-ben, a Halál 50 órája c. film kapcsán ismerhette meg „Hessler ezredes” képében a híres-hírhedt Waffen-SS katonát, egy igen látványos filmben (amiben amúgy rengeteg a történelmi pontatlanság van, ettől függetlenül az egyik, hanem a legjobb II. világháborús film).
Reynolds abszolút tárgyilagos, nem festi az ördögöt a falra. Részletesen, napokra és helyekre bontja le a Peiper-Kampfgruppe (és társai) harci tevékenységét, számos jelentésből, kapcsolódó beszámolókból merít, több túlélőt megszólaltat, idéz, mind német, mind amerikai, de még belga civileket is(!), illetve ami miatt ez a könyv egy igazi mestermű, hogy brit elemzőnk, Reynolds személyesen is kiment a terepre, szinte végigjárta a Leibstandarte útvonalát, meglátogatta a településeket, erdőket stb. Számos egykori helyszín változatlan volt a 90-es években is. Reynolds ’95-ben dobta ki könyvét, aztán korrigálta is, köszönhetően a sok hozzászólásnak az egykori veteránok részéről, mi ezt a javított kiadást olvashatjuk.
Ami még megjegyzendő, hogy ezt a könyvet Számvéber Norbert lektorálta. Ilyen nevekkel garantált a minőségi munka.
Ami engem meglepett, hogy Reynolds szerint lényegében a szerencsén múlott, hogy a Peiper vagy Hansen Kampfgruppe nem érte el a Meuse folyót, figyelembe véve az amerikai érdemeket is. Egy-egy késlekedés, felrobbantott híd, rossz irány választás, lényegében szerinte ennyin múlott.
Egy külön fejezet foglalkozik (és függelék) a malmedy-i mészárlással is, ahol rekonstruálja a történteket. Peiper későbbi életéről is ír, majd röviden bemutatja halálának körülményeit.
Ahhoz képest, hogy 2000-es kiadás, ismervén a korabeli könyveit a kiadónak, egész jól néz ki ez a könyv. Az egyik legjobb könyve ez a sorozatnak, nekem még jobban is tetszik, mint az új memoárok. Néha az az érzése az olvasónak, hogy a kiadó találomra, ad-hoc válogatta ki kiadásra szánt könyveit a nemzetközi piacról, minden különösebb lényeges szempont nélkül. Mindkét végletre számos példát lehet találni.

Rendkívül részletes, elfogulatlan munka Peiper harccsoportjának 1944 decemberi harcairól, illetve röviden a peréről és haláláról. Egy használható térkép beszerzése azért elkél hozzá.

Michael Reynolds műve, Az ördög segédtisztje Joachim Peiper harccsoportjának történetét mutatja be. A címet kissé félrevezetőnek tartom, mivel először az a benyomásom támadt, hogy Peiper háborús pályafutása kapja majd a hangsúlyt, de ez valójában csak a bevezetésre korlátozódik, és tulajdonképpen a Kampfgruppe Peiper ardenneki szerepvállalása adja a terjedelem javát. (Ráadásul a megnevezés – mely nyilvánvalóan arra utal, hogy Peiper egy ideig Himmler segédtisztjeként szolgált – kissé irreleváns is ebben az összefüggésben. Úgy érzem, inkább a figyelemfelkeltést szolgálja, de kissé keserű szájízt hagy maga után…) Maga a könyv kimerítő részletességgel tárgyalja a harccsoport küzdelmeit: megszólaltatja mind a német, mind az amerikai résztvevőket, és mindvégig törekszik az objektivitásra, illetve a szerzőt dicséri – aki mellesleg a brit hadsereg hivatásos katonájaként hosszú időt töltött Európában –, hogy számtalanszor meglátogatta az egykori csatateret és személyesen vagy levelezés útján rengeteg veteránt meginterjúvolt, illetve az akkori jelentésekből is válogatott. Ezek birtokában, úgy vélem, valóban hiteles és viszonylag elfogulatlan képet festett a német offenzíva egyik fontos szeletéről. A kötetet egyébként Számvéber Norbert lektorálta, ami mindenképpen jót tett a magyar szöveg szakszerűségének.

Zseniálisan összeszedett, részletes hadtörténeti mű. Külön kiemelném a teljesen elfogulatlan és az utolsó betűig elfogulatlan szerző remek munkáját. Az Ardeneki offenzíván keresztül nagyon jól bemutatja a háborús mindennapokat a harctéren, mindkét oldal szemszögéből. Johaim Piepert is a történelmi szerepében értékeli nem csak élből elítéli. Egyedül a térképi anyag pocsék.
9.5 a tízből.