A ​visszatérő 83% 154 csillagozás

Nagyon tetszett a könyv, attól függetlenül, hogy ennyire távol talán semmi sem áll tőlem. ( se vámpírok, se szex) Tipikus esete annak, hogy az ember, (jelenesetben én) mennyire kiléphet a komfortzónájából egy kihívás kedvéért (jelen esetben a sajátom miatt).
Annyira lekötött, és érdekes volt, hogy csak a vége után jutottak eszembe a tipikus problémáim, jó, de hogy wc-zett, jó, de hogy mosott hajat v fogat. Ezek nem voltak persze benne, de a lányagyamnak kellenek ezek az infók.
A filmet már láttam. Úgy jöttem ki a moziból, h Leo Oscar-ját biztosnak vettem, hát most újra meg kell majd néznem.
Tudom ajánlani jó szívvel, mert jól megírt jó könyv, és gyakorlatilag hihetetlen, h Glass mennyi mindenbe futott bele.

Még a premiere idején láttam a filmet a moziban, és nagyon megörültem, mikor néhány hete megtudtam, hogy egy könyvön alapul. Nos, bár nem minden úgy történt, mint a filmben, azt kell mondjam, nagyon tetszett, egy kicsit jobban is, mint a film, spoiler Hugh szenvedése hátborzongató, a küzdése, az élni akarása példaértékű, mégha a bosszú miatt is akar élni. Fitzgeraldra azt kellene mondanom, hogy egy spoiler, de az ő kataktere is árnyalt, a saját önzése, becsvágya egészen új szintre emelte, mint gonoszt. Félelmetes, de mégis tanulságos könyv.

„A Visszatérő a fantázia szülötte.”
Nem kell elfelejteni olvasás közben és akkor nem ér csalódás. Van igazság alapja, de nem az egész az. Ha ezt észben tartja az ember, irtó jó kalandregényt olvashat. Számomra izgalmas volt minden fejezete.
Persze a felépülés a medve támadásból egészen hihetetlen, de engem inkább az ragadott magával, amiket véghezvitt az út során. Ahogy feltalálta magát, és felszerelés nélkül szerzett élelmet, ahogy rejtőzött, ahogy napról napra élte az életét a vadonban. Voltak egészen gyomorforgató megoldások, de vitt magával a lendület, hogy megtudjam, hogyan lesz tovább, ha megmenekül és visszaér az erődbe.
Miután bosszútól fűtve újra elindul az árulók után, már egészen jó bőrben van. Társai is akadnak, akikekkel nem meglepő módon megint bajba kerülnek. És így megy ez egész addig míg vissza nem jut a csapatához.
Leleményes, rettentően talpraesett és minden szorult helyzetből sikeresen kiverekszi magát.
Jól szórakoztam. Tetszett a vad környezet, a fel-feltűnő indiánok, a nagy távolságok, az elszórtan kialakított erődök. Érdekes világ tárult a szemem elé. Izgalmas volt. Számomra maga a bosszúállás pillanata jelentőségét is vesztette, sokkal jobban drukkoltam azért, hogy élve kerüljön ki mindenhonnan. Még utolsó sorban megjegyezném azt is, hogy nem kell a filmhez sem hasonlítani, hiszen millió oldalon leírták, hogy rengeteg helyen eltér. Én nem láttam, de ha meg is nézem, igyekszem elvonatkoztatni, hiszen a könyv sem teljes mértékben igaz.

Az idén olvasott könyveim között abszolút kiemelkedő helyet foglal el A visszatérő.
Nagyon aggódtam, hogy szenvedni fogok vele, hogy nehéz lesz olvasni, hiszen alig van benne párbeszéd, hogy unalmas lesz, mert szinte végig egy fontos szereplő van benne, de…
Jó nagyot csalódtam. Egyértelműen jó értelemben!
Iszonyatosan izgalmas, nagyon sok tudást ad át, laza 300 oldalon keresztül és az utolsó betűig képes volt fenntartani a figyelmemet.
Nem csodálom, hogy DiCaprio emiatt a film miatt kapott Oscart, mert hát… Ez tényleg egy igazi gyöngyszem, ha lehet egy ilyen jellegű könyvre ezt mondani.
Fantasztikus, de tényleg!
Szerintem fontos a mondanivalója is. A megbocsátásról, az elengedésről és a kitartásról más lett a véleményem az olvasás után.
Egyébként korábban én nem lelkesültem ezért a témáért, sőt, inkább hidegen hagyott, mégis nagyon meg tudott fogni a történet.
Nemtől és kortól függetlenül (azért a 15-16+ kell, hiszen Sötét örvény besorolású és nem véletlenül) mindenkinek ajánlanám, aki szereti a kalandokat és készen áll egy életre szóló regényre! :D

https://abookwormnamedhoney.blogspot.com/2021/06/michae…

Nagyon jólesett ezt a könyvet olvasni. Pedig tele volt küzdéssel, nélkülözéssel, frusztrációval. Az a korrajz, ami a történetet körbeölelte, nagyon szíven ütött. Az indián népcsoportok még nem is olyan rég szabadon élték az életüket, a bölények hatalmas csordái rótták a prérit és a „civilizált” fehérek még nem igáztak le mindent és mindenkit. De már itt voltak, szőrmével kereskedtek és csak a haszonszerzés lebegett a szemük előtt. Ennek a közegnek jó kis kiegészítése volt Glass története, aki trapperként éli kalandos életét, prémvadász csapatával az indián területeken vadászva próbálnak kereskedésre szánt szőrmét gyűjteni. Nagyon veszélyes és kiszámíthatatlan életet élnek, amivel Glass is szembesül, mikor jön a grizzly. Hihetetlen erőket adott a férfinak a bosszúvágytól fűtött élni akarás. Azt nem tudom elképzelni, hogy ha a valóságban is ennyire súlyosak lettek volna Glass sérülései, akkor is sikerült volna felépülnie, de ez engem egyáltalán nem zavart olvasás közben. Jó érzéssel töltött el ez a fajta időutazás, még ha maga a történet nem is hozott kielégítő megnyugvást a végére.

Azon kevés történetek egyike amit filmen korábban láttam, mint ahogy olvastam, bevallom annyira nem is voltam már kíváncsi a könyvre. Mégis sorra került és nem is emlékszem olyan kalandregényre ami ennyire tetszett volna. Indiánok, vadregényes táj, grizzly támadás, kalózok volt itt minden. Nekem nem a bosszú az ami eszembe jut erről a könyvről, hanem a hihetetlen életösztön, az emberfeletti küzdelem a túlélésért, bár maga a végkifejlett már ismert volt a filmből mégis mindvégig ott volt a feszültség, a drukk, hogy, sikerüljön Hugh Glassnak túlélni a vadonban. Glass története, a prémvadászok élete pedig igaz történet alapján íródott, igazi izgalmas kaland, kellemes meglepetés volt ez a könyv.

A borító szerintem nem túl szerencsés, az alapján valamilyen hegymászós kalandra gondoltam volna. Valahogy mégis elolvastam a fülszöveget, s rájöttem, hogy láttam a filmet, ami egyébként tetszett. Így kaptam kedvet az olvasáshoz. Szeretem azokat a történeteket, amelyek a túlélésről szólnak. Arról, hogy az ember igazából bármire képes, a lehetetlen sem lehet akadály. Attól pedig csak még érdekesebb lesz, ha megtörtént eseményekről van szó. Abban az időben járunk, amikor Amerika még egyáltalán nem hasonlított mostani önmagára. Amikor a fehér ember még csak próbálta megvetni a lábát az új kontinensen. Amikor az indián törzsek népesítették be. Amikor keményen meg kellett küzdeni a természettel. Ezúttal azonban nem a fehérember gyarlóságán van a hangsúly, sokkal inkább az életrevalóságán. Mindezt két ember történetén keresztül láthatjuk, akik között elkerülhetetlen az összecsapás. Nagyon tetszett a könyv, a stílus, a mondanivaló. Az utószó nagyon jó levezetés, amiben az író összefoglalja, hogy mi az, ami valóban megtörtént. Hihetetlen időutazás volt.

Nem gondoltam volna, hogy valaha egy indiános könyv a kezembe fog kerülni, és ráadásul tetszik is. Ez egy remek könyv, nem mellékesen pedig igaz történet alapján készült. Olvasása közben lenyűgözött Glass élni akarása, küzdelme, ahogy vette a nehezebbnél nehezebb akadályokat, egy olyan vidéken ahol az élet egy lyukas garast sem ér. Bámulatos kitartása valósággal feldobja az embert, és erőt merít a történetből. Szépen bemutatta az író ezt a kíméletlen tájat, szinte a bőrömön érzetem a hideget, a veszélyt. Olyan jó lett volna még egy kicsit többet olvasni az indiánokról, de itt egy bosszúra épül a történeti szál. Viszont nagyon csalódott vagyok a befejezés miatt, spoiler szerintem nem így kellett volna, aki olvassa megérti mire gondolok.

Huhh, valahogy nem teljesen erre számítottam.
A felét végigkínlódtam, mert nem érdekelt, hogy a bosszúállónk hogy nézi oldalakon keresztül a farkasokat és a bölényeket, csúszik, mászik, kínlódik egyik helyről a másikra. Értem én, hogy súlyos sérülései voltak és az lényeg. Értem én, hogy fáj, nem könnyű. Értem én, hogy én simán belehaltam volna. De azt nem értem, olvasás után sem, hogy a francba élte túl, hogy bírta ki azt a rengeteg kínt. Oké, bosszú. Rendben, legyen, ámen. De mindezek után, hogy felépült, túlélte fél Amerikát, mert körülötte mindenki elhullt, majd megtalálta akit keresett, nem lett semmi… Nem történik semmi, megszállja a szentlélek… ?????? Hát pont azt vártam, hogy a végén történjen már valami! Nem kaptam semmit. Becsaptak.
A prológus is vicces volt.
Az indiánokról is olvastam volna kicsit többet.
Nem. Nem igazán jött be. :/

Remek mesélőkéje van a szerzőnek, csak úgy vitt magával a történet. De a vége nem tetszett, valami nagyobb csattanót vártam.
Arra mindenesetre jó volt, hogy most megint erős vágyam támadt indiános történetek olvasására :) Winnetou készülj, jövök :)