Miután a Nyolcvan nap alatt a Föld körül című könyvben leírt módon keresztben megkerülte a földgolyót, Michael Palin gondolt egyet, és hosszában is megtervezett egy utazást. Bár az ötlet, hogy mindkét sarkon megvetheti a lábát, igen vonzónak tűnt, egy embert próbáló utazás lett a végeredmény, amelyhez képest még Palin korábbi, kalandokban bővelkedő útjai is luxusnyaralásnak tűnhettek. A Sarkig tárt világ forgatása során Palin és stábja történelmi pillanatokat élt át, és néhol fegyverropogás miatti kitérőkre kényszerült, miközben országok születtek és alakultak át körülöttük. Az utazás öt hónapig tartott és utána Michael elhatározta, többé nem foglalkozik útleírással. Ez 1991-ben történt. 1992-re a csípések és a fagyások begyógyultak és csak a különleges helyek és élmények emléke maradt. A szafarik, gőzfürdők, sárfürdők világa, a raftingtúra a Viktória vízesésnél, Luxor hatalmas templomai, az elképesztő dél-afrikai Kék vonat és a sarki jéghegyek káprázatos formái. És persze… (tovább)
Sarkig tárt világ 14 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1993
Enciklopédia 22
Szereplők népszerűség szerint
Helyszínek népszerűség szerint
Most olvassa 1
Várólistára tette 10
Kívánságlistára tette 15
Kiemelt értékelések
Érdekes kaland volt eljutni az Északi-sarktól a Déliig hozzávetőleg végigkövetve a Föld harmincadik hosszúsági fokát. Nyilván nem klasszikus útleírás, hanem olyan viccelődös, mint amilyennek Michael Palint megismertük a Monty Python sorozatból. Egyes helyekről már olvastam vagy önálló útleírásban vagy pedig Paul Theroux Afrika, fekete csillag című könyvében. Theroux Palin útja után hajtotta végre Afrika észak-déli átszelését. Mivel a fekete kontinensen jóformán egy útvonal létezik észak-dél irányban, ezért lehettek közös szakaszaik. Palin 1991-ben tette meg a kalandos túrát, bő félév alatt. A végcél elérése másképp történt, mint amit terveztek. Dél-Afrika és a tengeri hajózás helyett el kellett repülniük Chilébe és végül Punta Arenasról érték el az Antarktiszt. Jó volt olvasni, de ha belegondolok elég nagy elszántság kell, hogy megtegye az ember a hatalmas távot fagytól-fagyig és közben a trópusok 40-45 fokos hőmérsékletét is átélve. Palinnak sikerült relatív épp bőrrel megúszni az utazást. Azért nem maximum pont, mert nem tudományos értékű írás. Ettől függetlenül jól szórakoztam.
Mostanában nincs időm olvasni és sokszor kedvem sem. Gondoltam, hátha egy útikönyv majd segít ezen. Végülis az eleje nagyon tetszett, kellő mértékben volt leíró, tájékoztató, vicces és érdekes is. Aztán Afrikába érve nemcsak a túracsapatnak lett hosszú és lassú az út, hanem nekem is. Ezt a részt már kevésbé élveztem, sok olyan politikai esemény, tudósítás, kitekintés volt benne, ami már nekem sok volt.
Az Antarktiszért irigy vagyok. :)
Amikor még néztem tévét, kedveltem Michael Palin műsorait a világ legkülönfélébb tájain tett utazásairól. Legemlékezetesebb élményem az Ojmjakonról szóló film volt, meg persze a szibériai utazásairól szólók.
Ez a könyv viszont fárasztó volt. Látszott, hogy ebben egy projektről, egy vállalásról van szó, x nap alatt el kell jutni az Északi sarkról a Déli sarkra, és közben csak annyira körülnézni, amennyire nagyon muszáj. Néha még sajnálkozik is, hogy nem tud maradni még egy kicsit, pedig olyan jó lenne – de menni kell, mert … csak.
Nem tudtam magam beleélni ebbe a rohanásba. Túl sok volt. Voltak benne érdekes részek, de a képi világa, ami miatt a filmjeit szerettem, hiányzott.
Én szemlélődni szeretek. Évtizedek óta szeretnék eljutni a Bajkál tóhoz, azért, hogy ott ülhessek a partján, a vizet meg a túlpartot nézve, legalább egy hétig. Persze, hogy bosszantott Palin, aki odaröppen egy csodás helyre, a szeme sarkából vet rá egy pillantást, és már nézi is a menetrendet, hogy lehetne mielőbb továbbszáguldani…
Számomra ez az igazi öt csillagos nagyutazás,a tökéletes KALAND! Ez az útinapló méltóbb út Verne nyolcvan napjához képest,mert sokkal nehezebb,embert próbálóbb kaland volt egy hosszúsági fok közelében-mentében végigmenni a golyóbison északtól-délig,mint nyugatról keletnek. Grandiózus BBC-s vállalkozás ez kérem,aminek Palin a szerencsés főszereplője,olykor kárvallottja,ahogy megtapasztalja a mindenütt jelenlévő bürokrácia, néhol elmaradott fekete Afrika,vagy akár északi kietlen ember nem járta térségeinek nehézséggel tarkított útjain való átkelést. Ebben a kötetben valóban azzal utaznak,amit épp sikerül leszervezni a stábnak,kicsit visszakapva a régi idők hódításait,a mára már elüzletiesedet szafarikat. Hősünk pedig szinte elefántként jár-kel a BBC-s út nyújtotta nagy porcelánboltba nem nélkülözve gyarlóságát,spontenaitását és a kellő szarkazmust,öniróniát,remek helyzetleíró,összehasonlító kijelentő mondatat,a rengeteg információt átnyújtva az olvasónak. Sokszor rávilágít az adott szituáció fonákságára,saját gyengeségére…Az Ő szemén keresztül kicsit ott lehetünk mi is némileg átélve a nagy Admundsen,Livingstone,Stanley utazást tökön-paszulyon át,mínusz 50 és plusz 54C° között ágyipoloskák,legyek,kullancsok és egyéb vadállatok kíséretében…Zseniális útinapló!
Palin 13 évvel korábban utazta keresztül Afrikát, mint Evan McGregorék, ennek megfelelően hatalmas kontraszt van a két Afrika-tapasztalatban. Én inkább hajlok azt elfogadni amit Palin tapasztalt, ő mégiscsak vonaton, hajón, kocsival utazta át a kontinenst. Ja, hogy a könyv nem csak Afrikáról szól? Nekem mégis az volt a benyomásom.
Népszerű idézetek
A felszálló helybéliek között van egy lány, aki Ivalo egyik diszkójába igyekszik. Azt mondja, este tízre haza kell érnie. Jól beszél angolul. Elmeséli, hogy ezt egy Hastingsban eltöltött nyárnak köszönheti. Mint mindig, most is zavarba hoz, mennyire igyekeznek a külföldiek elsajátítani az angol nyelvet, ami fordítva nem mondható el. Igaz, a finn minden szempontból nehéz nyelv, Európában csak a magyar nehezebb nála. Minden igének tizenhat ragozása van.
48. oldal
– Te melyik törzsből való vagy? – kérdezi.
– Angol középosztály – felelem szemrebbenés nélkül.
199. oldal
Norvégiában megkülönböztető jelzést nem viselő rendőrautók találomra megállíthatják az autósokat, és megszondáztathatják őket. Ha 0,5 milliliternél több alkoholt találnak a vérükben – az körülbelül egy sörnek felel meg –, három hét börtön vár rájuk. Fellebbezés nincs. […]
Amikor odakerülsz, nyilván nem akarod, hogy barátaid tudjanak róla, ezért azt mondod nekik, hogy elutazol. […]
– Van Oslo közelében egy börtön, amit úgy hívnak, Costa del Ilseng, mert mindenki… Érti, mindenki Spanyolországba utazik…
43. oldal
A szobámban Néva partra néző kilátáson kívül van padlószőnyeg, bidé, meleg víz, egy rettenetesen hangos Cseszinka 304 típusú hűtőszekrény, amit éjszaka kénytelen vagyok kihúzni,miután azt álmodom, hogy egy tank jön be a falon keresztül.
60. oldal
Később tízóraizni mennék az étkezőkocsiba. Zárva van. Az ablakokat lefedték valami furcsa anyaggal. Mindenki szomorkásan mosolyog. Senki sem tűnik különösebben izgatottnak, engem kivéve. Fél óra múlva újból próbálkozom, amikorra a változatlanul zárlat alatt lévő étkező előtt várakozók szomorkás mosolya szívből jövő mosollyá változik. Aztán egy katona lép ki az ajtón, aki egyenesen vigyorog.
– Kislány – közli.
Csaknem pontosan akkor, amikor a Földközi-tenger elhagyása óta először visszaértünk a 30. hosszúsági körre, kislány született a Dar-es-Salaam – Kigoma Expressz étkezőkocsijában. Ez messze a legjobb, ami eddig az étkezőkocsiban történt, és jó előjelnek tekintem a hátralévő utunkra nézve.
206. oldal (103. NAP: Dodomából Kigomába)
Szombat délután 3.45 van. Kicsivel több mint száz kilométer választ el az Északi-sarktól. Valahol nagyon messze az emberek épp normális dolgokat művelnek, például krikettmeccset néznek, felássák a kertet, babakocsit tologatnak, vagy meglátogatják az anyósukat.
Én a magam részéről egy kis, hangos repülőgépen szorongok, amely a piszkosszürke felhőkön keresztül épp ereszkedni kezd a hatalmas, repedezett jégmezők felé.
17. oldal, első mondatok
Már megfigyeltem, hogy az olyan országokban, amik tele vannak az időjárást figyelő állomásokkal, soha senki sem tud pontos időjárás-előrejelzést adni. Azt minden további nélkül kimutatják, hogy hetvenöt év múlva pálmafák fognak nőni Izlandon, de azt senki sem képes megmondani, milyen idő várható aznap délután.
23. oldal
Violet elnézést kér, amiért Jonas nem lehet itt.
– Nelson Mandelával van találkozója.
Azt hiszem, ez elég jó kifogás.
246. oldal
Az Antarktiszon enyhén szólva felületes a tisztálkodás. Jóllehet, a világ édesvízkészletének hetven százaléka itt van alattunk, nem könnyű hozzájutni. Így hacsak nem kel fel valami jótét lélek, hogy friss havat vágjon, és berakja az olvasztóba, akár lehetnél a sivatagban is.
272. oldal
Említett könyvek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Agatha Christie Mallowan: Így éltünk Mezopotámiában 90% ·
Összehasonlítás - Stein Aurél: Homokba temetett városok ·
Összehasonlítás - Nick Middleton: Extrém kalandok a selyemúton ·
Összehasonlítás - Ewan McGregor – Charley Boorman: A hosszabb úton 89% ·
Összehasonlítás - Stein Aurél: Ázsia halott szívében ·
Összehasonlítás - James Cook: Utazások a világ körül 88% ·
Összehasonlítás - Varga Dániel: Üzenet haza ·
Összehasonlítás - Stein Aurél: Marco Polo nyomában ·
Összehasonlítás - Philip Matyszak: Antik Athén napi öt drachmából 86% ·
Összehasonlítás - Fábián Ferenc: A Csendes-óceántól az Adriáig ·
Összehasonlítás