The ​English Patient 79% 17 csillagozás

Ez az a konyv, amit szerintem, minden magyar ismer, meg ha soha nem olvas egy sort sem, akkor is. Kicsit tartottam tole, hogy belefogjak, mert nagyon szeretem a filmet, es feltem, hogy a konyv agyoncsapja majd azt az elmenyt. Szerencsere nem igy tortent, azon keves olvasmanyaim egyike volt ez, ahol egy remek konyvbol egy melto filmes adaptacio keszult. A szereplok remekul hoztak a konyvben lefestett karaktereket. Olvasas kozben is elottem volt Juliette Binoche, Ralph Fiennes, Kristin Scott Thomas vagy Willem Dafoe arca. Csodas volt ez a tortenet, es nem csak a szerelmi szal miatt. Ujabb emlekezteto, miert vegtelenul karos egy haboru, hogy dont romba eleteket, baratsagokat, bizalmat.

Alapvetően nem az a fajta könyv, amit olvasni szeretek, tekintve a történelmi témát, illetve a kifejezetten szerelmi szálakra szentelt figyelmet, de meg kell hagynom, ahogy haladtam előre, egészen elvarázsolt Michael Ondaatje írása, fogalmazása.
Számomra egy bizonyos történelmi esemény spoiler szerepe a történetben kissé erőltetett volt, legalábbis közvetlen hatását tekintve. Kicsit az volt az érzésem, hogy ilyen fajta reakció írása inkább modern szenzibilitásainkból jöhet, de nem túl realisztikus még a történetben előépített szereplőkkel sem.
Másik kivetnivalóm a befejezés, ami tipikus, keserédes, semmilyen lezárása a cselekménynek. Valahogy nem adott egy erős végszót, amit sajnáltam, hiszen a könyv végére a szívemhez nőtt már minden szereplő. Félreértés ne essék, nem a happy end hiányzott, csak egy jobb lezárás ennél.
Összességében viszont így is jó olvasmánynak mondanám. Teszek egy próbát a filmmel is valószínűleg.

Annyira gyönyörű a történet és a leírasok is hogy azonnal az örök kedvenceim közé repült ez a könyv… az a típus ami olvasas utan is az emberrel marad, a sok-sok kérdőjellel együtt, hogy mi történt vele és vele, és miért tett így ő, és mi lett végül, és egyébként is, miért kellett egyaltalan kiszakadnom abból a vilagból amit ez a könyv teremtett nekem?

A fiatal kanadai ápolónő önként hátramarad, a repülője lezuhanásakor megégett szállíthatatlan, és azonosítatlan betegével a félig romba dőlt olasz villában, és miközben virraszt, felolvas a lassan haldokló férfi mellett, rutinosan megtéve az ápolásban azt a keveset, amit érte még lehet, villanásokban újra átéli a háborús évek borzalmait, gyászolja az édesapját, a fiatal férfiakat, akikért már alig valamit tehetett és vissza-visszaréved korábbi, már alig hihetően távoli békés életükre. A beteg a sérülései miatti fájdalmait csitító morfin injekciók között inkább csak éjjel van magánál pár órára, néha beszél lázálmaiban az idegen országokban töltött, valódi elfogadást szinte csak a beduinok között megélt magányos élete nagy szerelméről a feltérképezetlen, változékony és veszélyes sivatagról, a fiatal angol nőről, akit bár nem lett volna szabad, és ő önmagával végsőkig küzdött is ez ellen, mégis, mindent elsöprő szenvedéllyel szeretett, a repülőgép lezuhanásáról és az azt megelőző heroikus harcáról, hogy visszajusson hozzá és segítséget hozzon neki…Hana apjának régi barátja, Caravaggio váratlanul és szintén betegen érkezik hozzájuk, megkínzása és csonkolása rémképeivel, morfium függőségével hadakozva egyetlen vágy hajtja, tudni akarja pontosan, ki ez a beteg, és tényleg elkövette-e azt az árulást, kémkedést, amiért részben ő fizetett meg…Majd megjelenik Kip, a szikh utász, hogy szörnyű balesetekben egyre fogyatkozó csapatával megtisztítsa a környéket a fel nem robbantott bombáktól, miközben saját hazájában az angolok az ellenség, amely az ő családjára is lecsapott már, ő minden pillanatban az életét kockáztatja itt Európában idegenekért, akiknek mindig is idegen marad…
Az egyéni emlékek, vágyak, álmok, kínok, fájdalmak keveredésében néhol ködösen átmosódnak a helyszínek és megváltoznak a szereplők, ezért is meglehetősen nagy vállalás volt tőlem angolul olvasni ezt a történetet.

Elég nehéz volt követni, mikor ki beszél, meg az idősíkok folytonos változása sem segített… De a hangulata bejött.

Lassan kezdem magam gyakorlott angol nyelven olvasónak hinni – de azért van még hová fejlődnöm. :) Emlékszem, amikor először kezdtem el (nem tudom miért, de Charles Dickens Great expectations-ével – kicsit merész választás elsőre, hiszen az eredeti verziót, nem a rövidítettet választottam), akkor szótárral a kezemben gondosan kikeresgettem minden ismeretlen szót. Ma már szótár nélkül olvasok és így is összeáll nagyjából. Viszont Az angol beteg elég nehéz nyelvezetű, hiszen szépirodalomról (?) van szó (vagy választékos nyelven megírt igényes prózáról), nem napjaink egyik összecsapott bestselleréről. Így nem könnyen boldogultam vele – de azért nem adtam fel, és megbirkóztam a kihívásokkal. :) Bár hozzátenném, hogy gyakran a több éve látott film ködös emlékeiből építettem fel az olvasottakat (azt hiszem, itt lenne az ideje újra megnéznem a filmet is). Úgy érzem, a könyv kicsit más, több hangsúly van az összeégett betegen és környezetén, mint magán a szerelmi történeten és a visszaemlékezésen. De tetszett, igazi kihívás volt! :) Holnap viszem is vissza a könyvtárba és választok egy újabb angol nyelvű könyvet. :)