Az ​angol beteg 109 csillagozás

Michael Ondaatje: Az angol beteg Michael Ondaatje: Az angol beteg Michael Ondaatje: Az angol beteg

A ​toszkanai Villa San Girolamo, az egykori apácazárda előbb német erősség, majd szövetséges kórház. Ahogy a háború észak felé mozdul, a betegeket elviszik. Csak Hana, a fiatal kanadai nővér marad ott, és megszállottan ápolja a feketére égett „angol” betegét, Almássy László grófot, akit beduinok szabadítottak ki lángolva lezuhant repülőgépéből a sivatagban. Aztán megjelenik Caravaggio, a tolvaj, Hana elesett apjának barátja, akinek két hüvelykujját kémkedés gyanúja miatt lecsapták a németek, és a fel nem robbant bombák után kutató Kip, az angol hadsereg szikh utásza. Négyük világa egyszerre zárt és nyitott. Mert minden gondolat és mozdulat kapcsolódik valamilyen korábbi érzéshez, élményhez. Minden megnyilvánulásának nagyobb a jelentősége önmagánál. Keveredik múlt és jövő, képzelgés és valóság. Négyük sorsa – múltban, jelenben, jövőben – találkozik és szétválik. Számukra a vallomások, beszámolók, az önvizsgálat ideje ez: iszonyú sok minden történik a világban és a lélekben. A Villa… (tovább)

Eredeti mű: Michael Ondaatje: The English Patient

Eredeti megjelenés éve: 1992

Róla szól: Almásy László

Tartalomjegyzék

>!
Lazi, Szeged, 2007
298 oldal · ISBN: 9789639690516 · Fordította: M. Szász Anna, Szász Imre
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 1997
316 oldal · keménytáblás · ISBN: 9635485980 · Fordította: M. Szász Anna, Szász Imre
>!
Európa, Budapest, 1997
316 oldal · ISBN: 9630762684 · Fordította: M. Szász Anna, Szász Imre

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Almásy László · Katharine Clifton


Kedvencelte 16

Most olvassa 10

Várólistára tette 116

Kívánságlistára tette 56

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Ákos_Tóth IMP
Michael Ondaatje: Az angol beteg

Miután Az angol beteg első magyar megjelenése abszolút összhangban volt a belőle készült film világsikerével, nagyon nehéz Anthony Minghella adaptációjától függetlenítve értékelni a regényt. Főleg úgy, hogy a fentiek alapján a magyar olvasók döntő többsége a filmet ismerve, vagy legalább részben annak hatására vette elő a könyvet – és őszintén mondom, szerintem jobban is jártak, akik így cselekedtek.

Ondaatje regénye úgy nyolcvan százalékig összhangban van a film cselekményével, azonban az író epikus szerelmi drámához mérten meglepően szabadon kezeli a térben és időben történő mozgást. Bármennyire furcsa, színpadra állítva ezt a művet leginkább kisebb léptékű kamaradarab formájában tudnám elképzelni, amiben a három főszereplő az angol beteg ágyát körbejárva meséli nekünk el mindazt, amit a mozifilm két idősíkban, de lineárisan haladva mutat be. A regény is ilyen – az angol beteg múltja ugyan központi konfliktus, de nagyon homályos és töredezett, a nagy szerelem históriája pedig nem is tűnik igazán fontosnak. Annál inkább Kip és Hana, Hana és Caravaggio, vagy akár a három férfi kapcsolata – számomra a lényeg inkább ennek a négyesfogatnak a körtánca volt, mintsem az angol betegé. Mivel a filmben a hangsúlyok kicsit átrendeződtek, ott szükségszerűen elmaradt egy nagyon fontos motívum – a világok találkozása: a Kelet és a Nyugat, a négy égtáj négy lakója, a sivatag és Európa randevúja a romos villában.

Ami viszont aggasztó: nem tudom eldönteni, hogyan viszonyultam volna az íráshoz, ha nem nézem meg előtte legalább hatszor a mozit. A történetszövés nem csak csapongó és szabad, hanem már egyenesen zavaros, nehezen követhető. Logikai hibának tűnő fehér foltok is feltűnnek olykor: Caravaggio olasz vagy kanadai? Tud repülőt vezetni az angol beteg? Egyáltalán, tényleg Almássy gróf a főhős? A regény lehengerlő ereje nagy részben fakad abból, hogy az olvasóját folyamatos koncentrációra és agymunkára ösztönzi, mivel a puzzle önmagától sokáig nem akar összeállni. Ebből kifolyólag én fél csillagot most levonnék, de egyúttal leszögezném, hogy bár tényleg nagyon nehéz elvonatkoztatni a filmtől, Ondaatje szövegét muszáj valódi szépirodalomnak tekintenünk, méghozzá nagyon is agyas, keményvonalas kortárs szépirodalomnak.

>!
Lazi, Szeged, 2007
298 oldal · ISBN: 9789639690516 · Fordította: M. Szász Anna, Szász Imre
25 hozzászólás
>!
szadrienn P
Michael Ondaatje: Az angol beteg

Az év első befejezett olvasmánya számomra egy kivételes és csodaszép könyv lett, de megértem azokat az értékelőket is, akik nehezen befogadhatónak találták. Végig egy rejtély nyomában jártam, szerettem volna megfejteni a regény titkát, ami vagy mélyen megérinti, vagy végképp eltávolítja magától az olvasóját. Én már az első néhány fejezet után azt éreztem, hogy itt fel kell adnom minden lineáris történetvezetésre vonatkozó előzetes elvárást, sőt, azt a vágyat is, hogy magát a kibontakozó történetet meg tudjam ragadni. Meg sem próbáltam összeilleszteni a csapongó, egymáshoz lazán kapcsolódó epizódokat, jobban esett hátradőlni és megmártózni a szerző által megteremtett varázslatos atmoszférában és szép lassan elveszni benne. Ha sikerül ráhangolódni a különleges stílusra, a finoman, érzékenyen megformált hangulati elemekre, akkor ugyanazt a hatást fogja tenni ránk, mint a versek, körülzsong, megbűvöl, elringat, ha viszont mindezt távol érezzük magunktól, akkor mindig a film kulisszái közé fogunk visszavágyni.
A regény másik nagyon érdekes vetülete számomra a Kelet és a Nyugat, a nagyon különböző kultúrák együttes jelenléte volt. A legnagyobb arányban az európai történelem és művészet képviselteti magát, a legmeghatározóbb színhely Olaszország. Ugyanakkor a szerző srí lankai származású, az egyik főszereplő indiai, szikh, a világot sokszor az ő szemével látjuk, a legszebb mondatok mögött pedig néha a Távol-Kelet végtelen nyugalmát és türelmét véltem felfedezni. A harmadik izgalmas színfolt Afrika, Egyiptom, Kairó az 1930-as években, és a sivatag, amit az angol beteg megszállottan kutat, és teljesen a rabjává válik.
Meglepett és lenyűgözött az az eszköztár, amit az író a párkapcsolatok ábrázolására használ. Elég pár mozdulat, egy-két gesztus, és néhány jelenet erejéig szinte berobban a történetbe a Katharine és Almásy között sistergő szenvedély, tele sóvárgással, fájdalommal és gyötrelemmel. Ebből a sűrű erőtérből kilépve enyhülést, megkönnyebbülést jelent a visszatérés Hana és Kip derűsebb, harmonikusabb párosához. A szinte véletlenszerűen kiragadott pillanatok mindkét kapcsolat lényegét magukba sűrítik.
Összességében egy rendkívül intenzív olvasmányélményben volt részem, sok különböző réteggel, több értelmezési lehetőséggel. Mindenképpen érdemes időt szánni a megismerésére.

9 hozzászólás
>!
Annamarie P
Michael Ondaatje: Az angol beteg

Michael Ondaatje a Srí Lanka-i származású, kanadai író munkásságára egy ideje az irodalmi Nobel-díj esélyének sugara vetül. Rendkívüli emelkedettség volt bennem az olvasás során végig. Ez a szerző úgy tartotta pórázon a szívemet, mint egy fickándozó kutyát. Ezzel a könyvvel megnyerte a személyes Nobel-díjamat.

Nem könnyű olvasmány, ezt belátom, sokan fel is adták már, de engem minden kezdeti kuszasága ellenére beszippantott. Igazából ráhagyatkoztam a szövegre, amely annyira felemelő, hála M.Szász Anna és Szász Imre fordításának, hogy azt se bántam, ha néha egy kukkot sem értettem a cselekményből. (Nem először történik ilyen, ugye Taligás?)
Ez a töredékes szöveg pedig a szereplők közeli és távoli múltjában való barangolásokból, valamint a jelen eseményeiből adódik össze. Vannak nagyon tömören álló, kompakt kis szigetek benne, mint például az indiai utász, Kip története. Itt a harcászati dolgokat kedvelő olvasók is elmélyedhetnek, hiszen például, a bombák hatástalanításának okos és izgalmas menetét ismerhetjük meg, vagy a beceneveiket, vagy az emberi gondolkodás szerepét egy aknamező elleni küzdelemben.
A sivatagkutatás, a feltevés, miszerint hajdan tenger hullámzott ezeken a helyeken, a múlt nyomainak feltárása, szintén olyan hátteret biztosít az olvasmánynak, ami más dimenzióba helyez mindenkit. Ondaatje pedig nem kímél bennünket, mert a történetírás atyja, Herodotosz is beszáll a játszmába, akárcsak a még le nem mállott freskók túlvilági arcai a templomok falain, amit a fáklyák fénye tükröz vissza.
És akkor még nem beszéltem arról a szerelemről, ami Almásy és Katharine között alakul ki. Szerintem ez a szerelmi kapcsolatábrázolás, az általam eddig olvasott legszebb, miközben rendkívül tapintatos, és úgy hozza be a szereplők közti vonzalmat, hogy egyetlen szóval sem említi a dolog mikéntjét. A szerző sikere talán ebben a helyzetben éppen az, hogy az olvasó egészíti ki a saját képi világából a hiányzó részleteket.
Nagyon tetszett nekem a szereplők háborúhoz való viszonyának érzékeltetése. Az angol beteg, Hana, Kip és Caravaggio egy évet töltenek a házban összezárva. A legkülönbözőbb helyekről és szituációkból kerülnek és vegyülnek össze, érzéseik folyamatosan változnak, de ezek nem drámai, hangzatos pálfordulások, hanem nagyon érzékeny félre-lépések. Egyébként az egész könyvre jellemző ez az érzékenység.
Összevetve a könyvet a filmmel egy lényeges különbség adódott, ami szerintem eléggé megváltoztatja a hangsúlyokat. Erről többet nem is szeretnék elmondani. Valamint olvasás közben azt éreztem, hogy ennek a történetnek Hana, az ápolónő a központi alakja, még akkor is, ha a leghangzatosabb dolgok nem vele történnek.

El kellene már búcsúznom a könyvtől, de legszívesebben még hosszan mesélnék róla. Időbe telik, míg feltöltöm az idézeteket, lehet, hogy közben fel is adom. Azt hiszem akkor szerettem bele ebbe a történetbe, amikor Almásy Katharine-be, amikor a nő elmeséli Kandaulész és Gügész történetét.
Azóta sáfrányos gyűszű a könyv nyakláncomon, mely sárga foltot hagy a kulcscsontok tövében.

10 hozzászólás
>!
mate55 
Michael Ondaatje: Az angol beteg

A könyv megítélése éppen olyan megosztó, mint magáé az érzelgős drámáé. A tömény, giccstől a magával ragadó regényig sokféle jelzővel illetik. Ami vitathatatlan, hogy (nálam) kortárs képviselőként azonnal felzárkózott a műfaj klasszikusaihoz. Ondaatje regénye egymásba átjátszó tematikus töredékek és a szereplők személyes benyomásainak kaleidoszkópja, ahol: „az árulások a háborúban gyermetegek a békeidőben elkövetett árulásainkhoz képest” a könyv egyik tételmondata. Ondaatje elbeszélő módszerei (a megszólalás pozícióinak érdekes egymásba mosódása, a párhuzamos időkezelés, a mozaikszerűség) mesteriek: gyakorlatilag nem is maga a történet, hanem az elbeszélőnyelv bilincseli le az olvasót. Nem tudom, milyen a film. De a könyv olvasása után (hála @szadrienn -nek) nem is fogom megnézni. Vissza emlékezve Chuck Palahniuk: Kárhozott című könyvére, ahol az író, úgy írja le a poklot, mint az a hely, ahol éjjel-nappal megy „Az angol beteg”. Mert a főszereplő (Maddy) cellájában a fő kínzást az Angol beteg című film végtelenített lejátszása jelenti. Akkor csak vigyorogtam rajta, aztán most, olvasva a könyvet eldöntöttem: mától, én leszek a jó fiú, (nehogy, Maddy sorsára jussak) példás életet élek, mert nem kockáztatom meg, hogy a végén még igaza legyen az (ukrán származású) poétának.

7 hozzászólás
>!
pepege MP
Michael Ondaatje: Az angol beteg

Most már értem, hogy miért van csak 77%-on ez a könyv. Nem egy laza olvasás, figyelni kell erősen. Ondaatje stílusa kissé nehékes, szakadások vannak az elbeszélésben, meg kell szokni azt is, hogy az „angol” magáról hol kívülállóként, hol pedig E/1-ben beszél. Való igaz az, hogy ebben az esetben nem volt haszontalan előbb a filmet látni, mert segítette a befogadást (Az igaz, hogy már idejét sem tudom, mikor láttam).

>!
klaratakacs P
Michael Ondaatje: Az angol beteg

Nem könnyű olvasmány, annak sem, aki látta a filmet. Nekem az egyik legnagyobb élményem volt a film, de a könyvvel eddig nem tudtam megbirkózni. Úgy néz ki, érnem kellett hozzá. A lassú mondatokhoz, az utalásokhoz, a párhuzamok felfedezéséhez (van belőle szép számmal).
A négy szereplőből Hanna és Almásy jól körüljárt a filmben, de a film méltatlanul elhanyagolta Kipet, a szikh utászt. A könyvben ő az abszolút jó, a békesség és nyugalom egy cseppet sem békés és nyugodt háborús helyzetben. De ő sem tarthatja ezt meg, Hirosima megsemmisíti az ő lelkét is. Ilyen a háború, sose kelljen megtudnunk!
A főszereplőnek megtett Almásy gróf a könyvben inkább csak egy haldokló mesélő és tanító. A szerelemről tanít, hogy mit lehet érte megtenni. Hazudni, képmutatni, szenvedni, ölni és élvezni egyszerre. Hanna ennek még csak a kínlódását ismeri.
A legösszetettebb szereplő Caravaggio, akit nem tudom, hogy utáljak vagy szeressek. Apafigura, tolvaj, kemény és oltalmaz.
Érdemes megküzdeni ezzel az olvasmánnyal, a kellő időt rászánva.

2 hozzászólás
>!
MezeiMarcsi
Michael Ondaatje: Az angol beteg

Valószínű azért kedvenc,mert nagyon romantikus vagyok. Nagy kedvencem a film könyv egyaránt, és a kettő együtt egy egész (bár sok az eltérés a kettő között, és a valóság tartalma is megkérdőjelezhető).
A szerelem, édes gyötrelem. A legváratlanabb helyen, és időben alakul ki, és nem válogat.
„ Hogy történik meg az ilyesmi? Szerelembe esni és szétszakíttatni.”
Én érzem a vibrálást a lapokon, és érzem a szenvedélyt a szeretők között.
„Most nincs csók. Csak egyetlen ölelés. ”
A legszebb szerelmi történet számomra a Skarlát betű, és Az angol beteg c. könyvek szereplői között alakult ki. Szenvedélyes, tiltott, és gyönyörű.
A többi szereplő nem nagyon érdekel, bár az ő életük sem egyszerű. Háború, veszteség, félelem, kapaszkodás, bármibe ami megtart, megélni a napot, mert a holnap olyan bizonytalan.
Ezt azért érdemes elolvasni!
http://hu.wikipedia.org/wiki/Alm%C3%A1sy_L%C3%A1szl%C3%B3

>!
Mafia I
Michael Ondaatje: Az angol beteg

– mi ez a ponyva, amit olvasol?
– szerintem nem lehet ponyva, a szerzője irodalomprofesszor, és a regény a különleges idő- és narratívakezeléséért kapott díjat
– na de a borítója
– tudom, de akkor is kötelező SzMM vizsgájára
– miii?

a viharos kezdet ellenére nagyon jó volt. nem ponyva.

1 hozzászólás
>!
Fapicula
Michael Ondaatje: Az angol beteg

Mindig kicsit haragszom azokra a könyvekre, amik természetesnek beállított fellengős értelmiségi stílussal kérkednek.
A történet kusza volt és csapongó, és valahogy nem tudta átadni azt a hangulatot, amit szerintem érzékeltetni akart volna.
Néha már majdnem belesüppedtem a történetbe, erre ugrott egyet. Néha sunyi módon nem is cselekmények között, csak az időben.
A filmet persze én is láttam, és ami ritka, hogy jobban sikerült, mint a könyv. Pedig nem mostanában láttam és már akkor is túl érzelgősnek találtam.
Na a könyvben nincs ennyi ömlesztett szerelem, viszont a történet sem jön át ilyen intenzíven.

>!
Tüncsimüncsi
Michael Ondaatje: Az angol beteg

Már régóta terveztem, hogy elolvasom és végre sikerült :) A filmet is láttam, de az annyira nem fogott meg. Tetszett, hogy nem egy könyv a sok közül kategóriába tartozik. A cselekmény tényleg a négyük sorsát mutatja be, de mindig volt mellette valami, ami elgondolkodtatott. A lelki tényezőket sem lehetett figyelmen kívül hagyni.


Népszerű idézetek

>!
encus625 P

Van néhány európai szó, amelyet nem lehet igazán lefordítani más nyelvre. Egy magyar szó. Félhomály.

174. oldal

1 hozzászólás
>!
szadrienn P

Ez volt az az időszak az életében, amikor a könyvekre vetette magát, mint a cellájából nyíló egyetlen ajtóra. Világának fele a könyv lett.

18. oldal

>!
Briszéisz

A sivatagban az embernek van ideje mindenfelé nézni, elmélkedni a koreográfiáján mindennek, ami körülveszi.

Kapcsolódó szócikkek: sivatag
>!
szadrienn P

Mint mindig, a könyveket misztikus lényeknek látja.

87. oldal

>!
Briszéisz

Olyan ember vagyok, aki böjtöl, míg nem látja meg azt, amit kíván.

>!
tejcsi

Napokon át alig bírom ki, hogy ne érjek hozzád.
Máskor meg úgy érzem, nem számít,
ha sose látlak többé. Nem az erkölcs diktál,
hanem az, te mennyit bírsz elviselni.

1 hozzászólás
>!
szadrienn P

Ha valaki meghalt, ő letörte az ágy lábáról a kis kartonzászlót, hogy a beteghordozók már messzebbről észrevegyék. Aztán kiment a vastag kövű épületből, ki a tavaszba vagy télbe vagy nyárba, ódonnak látszó évszakokba, melyek öregurakként üldögélték végig a háborút.

58. oldal

>!
evolet

Úgy halunk meg, hogy szeretők és törzsek gazdagságával telítődünk, ízekkel, amelyeket lenyeltünk, testekkel, amelyekbe belehullottunk és felúsztunk bennük, mint a bölcsesség folyóiban, személyiségekkel, amelyekre felindáztunk, mit a fára, félelmekkel, amelyekben elrejtőztünk, mint barlangokban. Szeretném, ha mindezt jelölnék a testemen halálom után. Hiszek az ilyen térképészetben- ha a jeleket a természet rajzolja, nem csak felírjuk magunkat egy térképre, mint gazdag férfiak és nők nevét épületekre. Közösségi történelem, közösségi könyv vagyunk. Nem birtokolnak és nem vagyunk monogámok ízlésünkben és tapasztalatainkban. Csak arra vágytam, hogy olyan földön járjak, melyről nincs térkép.
Kivittem Katharine Cliftont a sivatagba, a holdfény közösségi könyvébe. A kutak suttogásai között voltunk. A szelek palotájában.

>!
encus625 P

Védened kell magadat a szomorúságtól. A szomorúság nagyon közel áll a gyűlölethez. Hadd mondjak valamit. Ez az, amit én megtanultam. Ha beveszed a másoknak szánt mérget, mert azt hiszed, hogy az osztozással meggyógyíthatod őket, valójában te tárolod tovább magadban.

54. oldal

>!
tejcsi

Azt hittem, meghalok. Meg akartam halni. És arra gondoltam, ha meghalok, hát veled együtt halok meg. Annyi hozzád hasonlót láttam meghalni a közelemben az utóbbi egy évben, fiatalokat, akárcsak én. Nem féltem. Egyáltalán nem azért, mert bátor vagyok. Azt gondoltam magamban, itt ez a villa meg a fű, le kéne együtt feküdnünk, te a karjaimban, mielőtt meghalunk. Meg akartam érinteni a nyakadnál azt a csontot, a kulcscsontodat, olyan, akár egy kemény szárnyacska a bőröd alatt. Rá akartam tenni az ujjaimat. Mindig tetszett a folyó- vagy sziklaszín test, vagy az olyan, mint a kúpvirág barna közepe, ismered ezt a virágot? Láttál már? Olyan fáradt vagyok, Kip, aludni akarok. Ez alatt a fa alatt akarok aludni, ráfektetni szememet a kulcscsontodra, csak becsukni a szemem, és nem gondolni másokra, felmászni egy fa hajlatába, és aludni. Milyen óvatos vagy! Tudtad, melyik huzalt kell elvágni. Honnan tudtad? Folyvást azt mondtad, nem tudom, nem tudom, de tudtad. Így van? Ne reszkess, mozdulatlan ágyamul kell szolgálnod, hadd kuporodjam hozzád, mintha jóságos nagyapa lennél, amit átölelhetek, imádom ezt a szót, hogy „kuporodni”, olyan lassú szó, nem lehet siettetni…

3 hozzászólás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Yann Martel: Pi élete
Margaret Atwood: A vak bérgyilkos
Kazuo Ishiguro: Napok romjai
Thomas Keneally: Schindler bárkája
John Banville: A tenger
Salman Rushdie: Az éjfél gyermekei
Arundhati Roy: Az Apró Dolgok Istene
J. M. Coetzee: Michael K élete és kora
Julian Barnes: Felfelé folyik, hátrafelé lejt
DBC Pierre: Vernon Little, az Isten