Corum ​kardjai (Corum 1.) 38 csillagozás

Michael Moorcock: Corum kardjai

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Mikor az istenek is megismerik a félelmet,
mikor a Milliónyi Szféra együtt áll,
mikor a Kutya és a Medve lobogói alatt a kegyetlen Mabdenek elözönlik a Földet,
mikor az ősi Vadhagh népet kiírtották,
Kwll kezével, Rhynn szemével és félelmetes kardjával felfegyverkezve Corum Herceg elindul, hogy bosszút álljon családjáért. Átutazik a Föld tizenöt Síkján, át az időn és a téren, míg végül Tanelorn misztikus városában mindenre megtalálja a választ.

>!
Tájfun Records, Budapest, 1992
430 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638127007 · Fordította: Szántai Zsolt

Kedvencelte 12

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

>!
Bla IP
Michael Moorcock: Corum kardjai

Valahogy nem kedvelem a fantasykat. Magam akaratából nem is olvasnék ilyet. De most egy csapat tagjaként a kihívás rákényszerített.
Moorcock:könyve, a Corum kardjai sajnos szintén a Tajfun Kiadó könyvei közt jelent meg, ahogy a Hellicónia Tavasz című mű. Ez is magán viseli a szerkesztés slendriánságait, nem is keveset. A három kisregény meséje egy jókora ötlethalmaz, s lehetnek olyanok, akinek ez tetszik. Jómagam – e könyv elolvasása után – változatlanul nem tartozom közéjük…

3 hozzászólás
>!
Noro 
Michael Moorcock: Corum kardjai

Corum első trilógiája afféle esszenciális kivonata az Örökkévaló Bajnok Multiverzumának, ahogy az az 1960-as és 70-es években kinézett. Megtalálható benne a szerző kard és varázslat történeteinek összes fő eleme: az archetipikus vonakodó hős, akinek az a sorsa, hogy újra meg újra harcba szálljon; a titokzatos társ, aki segíti és irányítja az útján, és általában többet tud a multiverzum működéséről; a káosz és a rend (az itteni fordításban a jog) örök csatája; a valóság különféle síkjainak egymásra hatása; és a minden síkon jelen levő örök város, amelyben a hős megpihenhet. Mindezt a szerző egy olyasféle távolságtartó stílusban adja elő, ami azt sugallja, hogy egy ősi eposzt olvasunk, amelynek csak a lecsupaszított lényege maradt az utókorra. Mindebből következik, hogy Elric vagy Erekose történeteiből többet tudhatunk meg magáról a hősről, de a Corum kardjaiból láthatjuk át a legtisztábban a Moorcock-féle metafizikát, a multiverzum működését. Pedig az legalább olyan fontos, ha érteni akarjuk a szerző életművének ezt a részét.

Moorcock számos különböző hagyomány együtteséből építette fel világát, ebben alapvetően különbözött elődeitől, akik általában csak egy “tiszta forrásból” (például a skandináv mitológiából) alkottak fantasy történeteket. Bár Corum világa a legfelső szinten kelta vonásokat mutat (ezt például a nyelvtörő gael nevek is jelzik), mögötte inkább távol-keleti filozófiák húzódnak. Megjelennek nála a kelta nemes tündérekhez hasonló lények (maga Corum herceg is közéjük tartozik), de mivel nincsenek jellegzetes brit motívumokkal körülvéve, így jóval nehezebb rájuk ismerni. Repülő városaikban pedig már a szanszkrit ősszövegek “isteni járműveire” (vimáná) ismerhetünk. A történet kontextusában ezt az magyarázza, hogy Corum és a Föld tizenöt síkja az emberek álmában (“mabden álom”) él. A káosz isteneitől a különféle varázslatos helyszínekig minden a megvalósult emberi képzelet terméke. Vagyis egy olyan fantasy világ, amely a szó szoros értelmében fantáziavilág, és amelyet halandó lakói formálnak öntudatlanul. Ezt persze a – szintén általuk teremtett – káosz istenei még formálhatóbbá teszik, egyfajta metafizikai visszacsatolási hurokban. A maga idejében alighanem ez lehetett a legbonyolultabb “fantasy kozmológia”, de még mai fejjel sem kezdő motorosoknak való feladat az értelmezése.

(A tizenöt világ egy könnyedebb, színesebb feldolgozása a Sárkány a kardban c. regény hat létsíkja, amely már a 80-as évek uralkodó stílusában íródott.)

A trilógia harmadik részét még bonyolultabbá teszi, hogy Moorcock egyfajta irodalmi összegzést csempészett a történetbe. Minden fontosabb fantasy regényére, de még néhány SF-re is találhatunk benne utalást: megjelenik Elric, Erekose, Yrkoon, Jerry Cornelius, a Runestaff, de még a Gloriána alternatív történelmi Angliája is. Ezek némelyike ráadásul más verzióban, mint ahogy az eredeti művekben szerepelt. Mindez gyakorlatilag feldolgozhatatlan annak, aki csak úgy lekapja a könyvet egy antikvárium polcáról, de igazi csemege a szerző rajongói számára.

A történet maga egy változata a szerző kedvenc témájának: a békében élő hős a káosz és a rend háborújába sodródik, ahol fokozatosan megérti, hogy itt nem a jó és a gonosz, hanem két emberen túli szélsőség között folyik a harc. Corum egy pacifista és dekadens nép egyik legutolsó sarja, akit más hősöknél még jobban megvisel a harcos életmód, akárcsak az a sötét és kegyetlen mágiaforma, amelyet időnként gyakorolni kénytelen. Az előadásmód pedig a Szilmarilokhoz hasonló prózai eposz, ennek minden szikárságával együtt. Szóval semmiképpen nem érdemes itt kezdeni az ismerkedést Moorcock életművével, inkább csak Elric, Hawkmoon és Az örökkévaló bajnok után javasolt elővenni, ha már vevők vagyunk a szerző sajátos világnézetére.

4 hozzászólás
>!
Leonidas
Michael Moorcock: Corum kardjai

Nagyszerű, fantáziadús világot sikerült alkotnia az írónak. Lenyűgöző, sokszínű világ, rengeteg remek ötlettel. Sajnos a történet eleje elég unalmas, de körülbelül a regény közepétől már nagyon izgalmas. Ahogy egyre több részletet ismerünk meg, úgy lesz egyre izgalmasabb. Gyorsan pörögnek az események, szinte egy pillanatra sem lassul le. Corum egyik veszélyes kalandból a másikba keveredik. Téren, időn, dimenziókon átívelően folyik a küzdelem a Káosz és Jog erői között. Teljesen kiszámíthatatlan történet. Néhol zavarónak éreztem Moorcock stílusát. Nem fáraszt hosszadalmas magyarázatokkal, de azért akadtak pillanatok, amikor nem ártott volna egy-egy részletesebb leírás.
Kellemes kikapcsolódást nyújtó, izgalmas olvasmány.

8 hozzászólás
>!
girion
Michael Moorcock: Corum kardjai

Néhol döcög a leírás és a ritmus, de Moorcock prózájának az íze olyan amitől nem lehet szabadulni. A Harcikutya után ez a regény, ami valójában 3 szervesen összefonódó és egybetartozó kisregény, kissé siváran indult. Az elején még élvezettel olvassa az ember a Vadhag-Nadragh-Mabden bemutató részeket, de aztán majdnem az első könyv végéig kell várni hogy ténylegesen be is induljon a történet. Onnantól viszont nincs megállás.

Érkeznek először a Kardok Urai, a Káosz bajnokai, aztán a második könyvvel meg érkezik Jhary-a-Conel (Jerry O'Connel?!) és már is az Örökkévaló Bajnok kalandjaként láthatjuk az egészet. A történet során rengeteg helyet bejárunk és furcsaságot kapunk. A Káosz különböző birodalmai mellett járunk a saját világunkban is, összefutunk más Inkarnációkkal és tulajdonképpen még sugárfegyverekkel és űrhajó csatával is találkozunk.

Érdekes volt látni hogy honnan született a Warhammer Káoszának ötlete és hogy honnan merítette az ihletet Erikson a négy ősi fajhoz és csatározásaikhoz.

Ugyancsak érdekes párhuzam a Harcikutyával hogy itt is hasonló a történet vége. „Nesze nektek szabad akarat!”

>!
Isley P
Michael Moorcock: Corum kardjai

A Corum kardjai tulajdonképpen nem egy, hanem három regény, melynek középpontjában Corum Jhaelen Irsei, a Vörös Palástos Herceg áll, aki az Örökkévaló Bajnok egyik megtestesülése, s akinek sorsa, hogy a Jog Urait segítse a Káosz seregei elleni, téren, időn és a multiverzum megannyi síkján zajló gigantikus háborúban.

A könyv remekül van felépítve. Három részre van bontva, melyek Corum a Káosz ellen vívott három nagy csatáját mesélik el. Corum megküzd ezekben a Kardok Urai ellen; a Kardok Lovagjával, Arioch-kal, a Kardok Királynőjével, Xiombarggal és végül segít a Jog erőinek a Mabelode, vagyis a Kardok Királya elleni mindent eldöntő és megváltoztató csatában.

Moorcock-nak nem ez volt az első regénye a multiverzum különböző síkjaiban harcoló Örökkévaló Bajnokról, de Corum története biztosan az egyik legjobb. A történet erőssége, hogy nemcsak megemlítésre kerül, hogy a Káosz Urai különböző birodalmakat uralnak, azokban több sík létezik egymással párhuzamosan, hanem Corum ezek közül több világba el is látogat. Izgalmas harcokat vív meg ott is. Ezenkívül megismerjük az isteneket, azt, hogy melyik isten mit képvisel, mi a céljuk és, hogy hogyan küzdenek. Valamint több paradoxonszerű jelenséget is láttat Moorcock, amikor bemutatja a multiverzum furcsaságait. Az is a regény erényei közé tartozik, hogy itt-ott érdekes, de önmagában értelmezhetetlen dolgok is történnek, amelyek a végén értelmet nyernek. Corum képességei voltak talán a legjobbak, valamint a történet végével is nagyon meg voltam elégedve. Egy jó zárást kaptunk, fontosabb elvarratlan szálak szerintem nem is maradtak.

Moorcock e műve a sword&sorcery egyik kiváló darabja, így nekem nagyon tetszett. Ezután még több hőséről is fogok olvasni. Annyi mindenesetre világossá vált, hogy Moorcock-nak mások a fogalmai a tökéletes harcosról, mint Robert E. Howard-nak.

6 hozzászólás
>!
kvzs P
Michael Moorcock: Corum kardjai

Ez valami borzalom volt. Olyan érzésem volt olvasás közben, mintha Moorcock összedobálta volna az összes elborult ötletét egy kalapba, aztán végigtolta volna rajta a papírmasé szereplőit, hogy más is láthassa, hogy milyen kreatív. A logikátlanságok, az össze nem illő, illetve felszínesen kidolgozott részek úgysem fognak érdekelni senkit, mert rögtön jön néhány újabb hajmeresztő ötlet… A szereplőknek annyira semmi személyisége nem volt, hogy néha már fizikai fájdalmat okozott. Egy perc alatt kezdtek gyűlölködni, estek szerelembe, változtatták meg az elképzeléseiket teljesen… És ha ez sem volt elég, akkor jött egy isteni beavatkozás, ami továbblendítette az eseményeket, vagy megoldott valami teljesen agyament szituációt.
Azt hiszem Moorcock fantasy regényeinek az olvasását nem fogom erőltetni a jövőben…

>!
Scarlet_DMona
Michael Moorcock: Corum kardjai

A Corum kardjai nagyon kreatív regény. Változatos ellenfelekkel, különféle változatos világokkal, emberek millióinak sorsát meghatározó véres csatákkal. A dinamikus történetvezetés, változatos helyszínek és váratlan fordulatok sokasága rendkívül érdekessé teszik a történetet.

Azonban a karakterek rendkívül kidolgozatlanok. Nem tudunk meg semmit Corum múltjáról. A karakterdrámák és lelki vívódások érzékeltetése nevetségesen felszínes. Én valami jobbra számítottam, azonban mindenképp meg kell dicsérnem az író kreativitását.

>!
Szumire
Michael Moorcock: Corum kardjai

Döcögve indul de aztán nem bírod le tenni.Imádtam.


A sorozat következő kötete

Corum sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: A Setét Torony – A Setét Torony
China Miéville: Perdido pályaudvar, végállomás I-II.
Stephen King: Az
Neil Gaiman: Anansi fiúk
Stephen Donaldson: A Kárhozat Urának átka
Gene Wolfe: A Lictor kardja
Piers Anthony: Varázslat Kaméleonnak
Gordon R. Dickson: György és a sárkány
Stephen King: Tóparti kísértetek
Stephen King: Cujo