Corum ​kardjai (Corum 1.) 38 csillagozás

Michael Moorcock: Corum kardjai

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Mikor az istenek is megismerik a félelmet,
mikor a Milliónyi Szféra együtt áll,
mikor a Kutya és a Medve lobogói alatt a kegyetlen Mabdenek elözönlik a Földet,
mikor az ősi Vadhagh népet kiírtották,
Kwll kezével, Rhynn szemével és félelmetes kardjával felfegyverkezve Corum Herceg elindul, hogy bosszút álljon családjáért. Átutazik a Föld tizenöt Síkján, át az időn és a téren, míg végül Tanelorn misztikus városában mindenre megtalálja a választ.

>!
Tájfun Records, Budapest, 1992
430 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638127007 · Fordította: Szántai Zsolt

Kedvencelte 12

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

>!
Bla IP
Michael Moorcock: Corum kardjai

Valahogy nem kedvelem a fantasykat. Magam akaratából nem is olvasnék ilyet. De most egy csapat tagjaként a kihívás rákényszerített.
Moorcock:könyve, a Corum kardjai sajnos szintén a Tajfun Kiadó könyvei közt jelent meg, ahogy a Hellicónia Tavasz című mű. Ez is magán viseli a szerkesztés slendriánságait, nem is keveset. A három kisregény meséje egy jókora ötlethalmaz, s lehetnek olyanok, akinek ez tetszik. Jómagam – e könyv elolvasása után – változatlanul nem tartozom közéjük…

3 hozzászólás
>!
Leonidas
Michael Moorcock: Corum kardjai

Nagyszerű, fantáziadús világot sikerült alkotnia az írónak. Lenyűgöző, sokszínű világ, rengeteg remek ötlettel. Sajnos a történet eleje elég unalmas, de körülbelül a regény közepétől már nagyon izgalmas. Ahogy egyre több részletet ismerünk meg, úgy lesz egyre izgalmasabb. Gyorsan pörögnek az események, szinte egy pillanatra sem lassul le. Corum egyik veszélyes kalandból a másikba keveredik. Téren, időn, dimenziókon átívelően folyik a küzdelem a Káosz és Jog erői között. Teljesen kiszámíthatatlan történet. Néhol zavarónak éreztem Moorcock stílusát. Nem fáraszt hosszadalmas magyarázatokkal, de azért akadtak pillanatok, amikor nem ártott volna egy-egy részletesebb leírás.
Kellemes kikapcsolódást nyújtó, izgalmas olvasmány.

8 hozzászólás
>!
kvzs P
Michael Moorcock: Corum kardjai

Ez valami borzalom volt. Olyan érzésem volt olvasás közben, mintha Moorcock összedobálta volna az összes elborult ötletét egy kalapba, aztán végigtolta volna rajta a papírmasé szereplőit, hogy más is láthassa, hogy milyen kreatív. A logikátlanságok, az össze nem illő, illetve felszínesen kidolgozott részek úgysem fognak érdekelni senkit, mert rögtön jön néhány újabb hajmeresztő ötlet… A szereplőknek annyira semmi személyisége nem volt, hogy néha már fizikai fájdalmat okozott. Egy perc alatt kezdtek gyűlölködni, estek szerelembe, változtatták meg az elképzeléseiket teljesen… És ha ez sem volt elég, akkor jött egy isteni beavatkozás, ami továbblendítette az eseményeket, vagy megoldott valami teljesen agyament szituációt.
Azt hiszem Moorcock fantasy regényeinek az olvasását nem fogom erőltetni a jövőben…

>!
girion
Michael Moorcock: Corum kardjai

Néhol döcög a leírás és a ritmus, de Moorcock prózájának az íze olyan amitől nem lehet szabadulni. A Harcikutya után ez a regény, ami valójában 3 szervesen összefonódó és egybetartozó kisregény, kissé siváran indult. Az elején még élvezettel olvassa az ember a Vadhag-Nadragh-Mabden bemutató részeket, de aztán majdnem az első könyv végéig kell várni hogy ténylegesen be is induljon a történet. Onnantól viszont nincs megállás.

Érkeznek először a Kardok Urai, a Káosz bajnokai, aztán a második könyvvel meg érkezik Jhary-a-Conel (Jerry O'Connel?!) és már is az Örökkévaló Bajnok kalandjaként láthatjuk az egészet. A történet során rengeteg helyet bejárunk és furcsaságot kapunk. A Káosz különböző birodalmai mellett járunk a saját világunkban is, összefutunk más Inkarnációkkal és tulajdonképpen még sugárfegyverekkel és űrhajó csatával is találkozunk.

Érdekes volt látni hogy honnan született a Warhammer Káoszának ötlete és hogy honnan merítette az ihletet Erikson a négy ősi fajhoz és csatározásaikhoz.

Ugyancsak érdekes párhuzam a Harcikutyával hogy itt is hasonló a történet vége. „Nesze nektek szabad akarat!”

>!
Isley P
Michael Moorcock: Corum kardjai

A Corum kardjai tulajdonképpen nem egy, hanem három regény, melynek középpontjában Corum Jhaelen Irsei, a Vörös Palástos Herceg áll, aki az Örökkévaló Bajnok egyik megtestesülése, s akinek sorsa, hogy a Jog Urait segítse a Káosz seregei elleni, téren, időn és a multiverzum megannyi síkján zajló gigantikus háborúban.

A könyv remekül van felépítve. Három részre van bontva, melyek Corum a Káosz ellen vívott három nagy csatáját mesélik el. Corum megküzd ezekben a Kardok Urai ellen; a Kardok Lovagjával, Arioch-kal, a Kardok Királynőjével, Xiombarggal és végül segít a Jog erőinek a Mabelode, vagyis a Kardok Királya elleni mindent eldöntő és megváltoztató csatában.

Moorcock-nak nem ez volt az első regénye a multiverzum különböző síkjaiban harcoló Örökkévaló Bajnokról, de Corum története biztosan az egyik legjobb. A történet erőssége, hogy nemcsak megemlítésre kerül, hogy a Káosz Urai különböző birodalmakat uralnak, azokban több sík létezik egymással párhuzamosan, hanem Corum ezek közül több világba el is látogat. Izgalmas harcokat vív meg ott is. Ezenkívül megismerjük az isteneket, azt, hogy melyik isten mit képvisel, mi a céljuk és, hogy hogyan küzdenek. Valamint több paradoxonszerű jelenséget is láttat Moorcock, amikor bemutatja a multiverzum furcsaságait. Az is a regény erényei közé tartozik, hogy itt-ott érdekes, de önmagában értelmezhetetlen dolgok is történnek, amelyek a végén értelmet nyernek. Corum képességei voltak talán a legjobbak, valamint a történet végével is nagyon meg voltam elégedve. Egy jó zárást kaptunk, fontosabb elvarratlan szálak szerintem nem is maradtak.

Moorcock e műve a sword&sorcery egyik kiváló darabja, így nekem nagyon tetszett. Ezután még több hőséről is fogok olvasni. Annyi mindenesetre világossá vált, hogy Moorcock-nak mások a fogalmai a tökéletes harcosról, mint Robert E. Howard-nak.

6 hozzászólás
>!
Hikariyuuki
Michael Moorcock: Corum kardjai

A Corum kardjai nagyon kreatív regény. Változatos ellenfelekkel, különféle változatos világokkal, emberek millióinak sorsát meghatározó véres csatákkal. A dinamikus történetvezetés, változatos helyszínek és váratlan fordulatok sokasága rendkívül érdekessé teszik a történetet.

Azonban a karakterek rendkívül kidolgozatlanok. Nem tudunk meg semmit Corum múltjáról. A karakterdrámák és lelki vívódások érzékeltetése nevetségesen felszínes. Én valami jobbra számítottam, azonban mindenképp meg kell dicsérnem az író kreativitását.

>!
Szumire
Michael Moorcock: Corum kardjai

Döcögve indul de aztán nem bírod le tenni.Imádtam.

>!
Hangkert
Michael Moorcock: Corum kardjai

Amikor elkezdtem, nem jött be. Félre is tettem pár hónapra. Aztán egy unalmas pillanatomban elővettem és teljesen más szemmel láttam, magával ragadott. Akkor (1992-ben?), gyerekként nagyon tetszett.


A sorozat következő kötete

Corum sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

China Miéville: Perdido pályaudvar, végállomás I-II.
Stephen King: A Setét Torony – A Setét Torony
Neil Gaiman: Anansi fiúk
Gene Wolfe: A Lictor kardja
David Gemmell: Hollószív
David Gemmell: Legenda
Brian Staveley: A császár pengéi
Robert E. Howard: Barbárok és varázslók
Fritz Leiber: Kardok és ördöngősség
Fritz Leiber: Kardok a halál ellen