Az ​élet gyönyörűsége 11 csillagozás

Kafka utolsó szerelme
Michael Kumpfmüller: Az élet gyönyörűsége

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Franz ​Kafka és Dora Diamant, az író utolsó szerelme, valamint fiatalkori barátja, a dombóvári magyar orvos, Klopstock Róbert különös hármasáról szól ez a finom szövésű és megrázó regény, mely végigköveti a XX. század egyik legfontosabb szerzőjének utolsó hónapjait.

Kafka 1923 júniusában ismeri meg Dorát, amikor látogatóba érkezik egy kis balti-tengeri fürdővárosba. A vidám és élettel teli lány azonnal elbűvöli a negyvenéves, súlyosan beteg férfit, aki pár hét múlva olyat tesz, amit korábban teljesen lehetetlennek gondolt: Berlinben összeköltözik a lánnyal, és együtt próbálnak boldogulni a hiperinflációtól sújtott weimari köztársaság kiszámíthatatlan viszonyai között. Amikor pedig Franz tüdőbajjal kórházba kerül, az őt ápoló Dora csak egyvalakire számíthat: a szanatóriumban orvosként praktizáló Róbertre, akinek – barátjával ellentétben – sikerült kigyógyulnia a halálos kórból.

Michael Kumpfmüller az összes elérhető naplót, levelezést és dokumentumot felhasználta… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2011

Róla szól: Franz Kafka

>!
Libri, Budapest, 2013
264 oldal · ISBN: 9789633101971 · Fordította: Nádori Lídia

Most olvassa 1

Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 12


Kiemelt értékelések

Zsuzsi_Marta>!
Michael Kumpfmüller: Az élet gyönyörűsége

Franz Kafka-t (1883-1924), a cseh születésű írót a XX. századi irodalom legkiemelkedőbb alakjaként tartják számon, kinek műveiben az irodalmi realizmus keveredik a fantasztikummal. Rövid életét, pályáját súlyos betegsége, a gümőkór vágta ketté; híressé, elismert íróvá is halálát követően vált.
Kumpfmüller ebben a könyvében Kafka utolsó évét, hónapjait és szerelmét igyekezett megörökíteni, felhasználva a fellelhető dokumentumokat, naplókat, levelezéseket, melyek még egyáltalán fellelhetőek voltak. Kafka utolsó szerelmével, Dora Diamanttal folytatott levelezését, mintegy 35 levelet ugyanis 1933-ban a Gestapo egy házkutatás során elkobozta és azok azóta sem kerültek elő.
A mű cselekménye 1923-ban indul, mikor Kafka a Balti – tenger melletti Graal-Müritz nevű üdülőhelyre érkezik, hogy tengeri levegőn kúrálja magát. A szálloda melletti gyermektáborban egy 25 éves óvónő, Dora Diamant kelti fel érdeklődését. Ismeretség és szerelem születik ebből a kölcsönös szimpátiából.
A könyv címe, valamint a borítón szereplő, a Frankfurter Allgemeine Zeitung hangzatos véleménye, de leginkább maga a téma ígéretesnek tűnik. Egy szép, megindító, megható művel kecsegtet, mely a híres író utolsó hónapjait és szerelmét örökítené meg. Ez azonban Kumpfmüllernek nem sikerült. Csalódás volt számomra elejétől a végéig.
Az események érzelemmentes felsorolása amolyan jegyzőkönyvízűvé tette a regényt, melyből nemhogy a szerelem, de még az érzelmek is hiányoztak. Minden bizonnyal a párbeszédek hiánya (egy sincs a könyvben) is fokozta ezt a hiányt és tette szárazzá, monotonná és ezáltal – sokszor bizony – unalmassá a művet. A mondatok felépítése is kapkodó volt sok esetben, amellett, hogy nem tőmondatokban írt Kumpfmüller.
Kafka és Diamant megismerkedése, szerelme is magától értetődőnek tűnik; az író mindenféle hangulati elemet nélkülöz e szép folyamat során.
Berlinbe költöztek, hogy Kafka az írásra koncentrálhasson, valamint kiszakíthassa magát családja befolyása alól. Az itteni életük, valamint az író egyre súlyosbodó betegsége, szanatóriumban töltött utolsó napjai is felsorolásjellegű említés csupán a könyvben.
Pedig a téma adná magát. Sokkal szebb és Kafkához méltóbb megörökítést kívánt volna, s feltételezne az olvasó egy olyan írótól, aki ezzel a könyvével sikert és elismerést aratott Németországban. Nálam egyiket sem, de hát ízlések és pofonok….

Eli>!
Michael Kumpfmüller: Az élet gyönyörűsége

Adhatnék 5 csillagot is, de nem teszem. Az az egy csillag azért hiányzik, mert annak ellenére, hogy egy tökéletesen megírt, magasfokú művészi gonddal megfogalmazott, megható – mondjuk úgy- „életrajzi ihletésű regényről” van szó-, nincs meg benne minden, amit a cím előre próbál sugallni, vagy nem is sugallni, hanem mintegy megállapításként közölni. Az élet gyönyörűsége. Hiányoznak picit a valódi szerelem megnyilvánulásai (bár az is lehet az író szerint ezek azok), de egyáltalán a szerelem indokai. Mert igen létezik szerelem első látásra….de én mégsem hiszem. Rögtön in medias res-szel kezdődik, és aztán szépen kibontakozik, de valahogy nincs eleje és aztán vége…

Katalin_Egresi>!
Michael Kumpfmüller: Az élet gyönyörűsége

Nagyon megörültem mikor a könyvről olvastam, hogy Franz Kafka életének utolsó szerelméről szól, mert ő a középiskolai kötelezők közül azon kevés írók közé tartozott, akit nem szerettem meg. Most egész máshogy látom az írót, így beszereztem a Naplóját, A kastélyt és újra olvasom Az átváltozást is.
Több kritikát olvastam Kumpfmüller írói stílusáról, de nekem nagyon átjött a könyv üzenete, ami nem véletlenül Kafka egyik naplóbejegyzésével indul és a boldogságról szól. Nincs párbeszéd a műben, tárgyilagos, kissé látleletszerű, de mégis megfogott azzal, ahogy a haldokló író (aki ekkor még csak 40 éves volt) és a fiatal lány Dora Diamant alig egy évig tartó szerelmét bemutatja.
Egy év vergődés, költözés, gyógykezelés az I. világháború után hiperinflációval küzdő Németországban, úgy, hogy egyikük családja sem lelkesedett ezért a szerelemért. Nem tudom kinek lehetett nehezebb: a férfinak, aki tudta, hogy nem fogja túlélni a tüdőbajt, sem a szerelem, sem az írói munkássága nem tud kiteljesedni; vagy a lánynak, aki fiatalon élte meg ezt a reménytelen szerelmet és tudta, hogy újra kell építeni az életét, újra kell kezdeni az író halála után.
„ Igen jól elgondolható, hogy az élet gyönyörűsége ott található készenlétben mindenki körül, a maga egész gazdagságával, de elfüggönyözve, mélyen, láthatatlanul nagyon messze. De ott van, nem ellenségesen, nem idegenkedve, nem süketen. Ha az igazi nevén szólítja az ember, a megfelelő szóval, akkor jön is. Ez a varázslat lényege, nem teremt, hanem szólitja.”

Molu P>!
Michael Kumpfmüller: Az élet gyönyörűsége

Nem élettörténet. Egy szerelem története, amelyre csak nagyon rövid idő adatott. S még annak az időnek is a java részét elvette a halálos betegséggel járó keserű, fájdalmas próbatétel.
A regény egy elbeszélés, leírás, nincsenek dialógusok. Valahogy mégis képes megérinteni és megfájdítani a szívet. Szomorú, keserédes regény. Mi az értelme a fájdalomnak, tehetetlenség érzésnek, szenvedésnek, annak, hogy elfogyunk mielőtt végleg elmegyünk – olvasás közben ez a kérdés zaklatott.


Népszerű idézetek

Cicu>!

Nem furcsa egyébként, hogy az ember élete utolsó pillanatáig kívánságokat és kérdéseket forgat a fejében?

253. oldal

Cicu>!

Dora csak nevet az ilyesféle történeteken. A tengerparton üldögélnek, és a várakozásról szóló történeteket mesélnek egymásnak. A doktor is várakozással töltötte a fél életét, legalábbis most utólag így érzi, az ember vár, és nem hisz benne, hogy jön valaki, és akkor egyszer csak mégis megtörténik.

31. oldal

Cicu>!

Dora kedveli a magázás szereltartásosságát, amely nem több, mint homlokzat, azt pontosan tudja, átmeneti díszlet, egy ruhadarab,a melyet egy napon mindketten levetnek.

26. oldal

BarbyMalik0112 P>!

[…] mert veled minden pillanat első pillanat.

52. oldal

BarbyMalik0112 P>!

Ha bele lehet pusztulni a boldogságba, akkor ez velem kétségtelenül megtörtént, és ha a boldogság által életben is lehet maradni, akkor életben maradok.

40. oldal

Molu P>!

…a beteg ember túl erős próbatétel, nincs beszédtéma sem. Terhére van a mosakodás, az öltözés, az állandó zaj…

195. oldal

Molu P>!

Nem meri megcsókolni, itt áll a világ végén ebben a szobában, és csak annyit mond: itt vagyok.

201. oldal

Molu P>!

…mintha az idő belsejében időzne, ahol minden tiszta és üres.

258. oldal

Molu P>!

Lehet, hogy mindenki számára mások és mások vagyunk?

261. oldal

kriszmanesz P>!

Igen jól elgondolható, hogy az élet gyönyörűsége ott található készenlétben mindenki körül, a maga egész gazdagságával, de elfüggönyözve, mélyen, láthatatlanul, nagyon messze. De ott van, nem ellenségesen, nem idegenkedve, nem süketen. Ha az igazi nevén szólítja az ember, a megfelelő szóval, akkor is jön. Ez a varázslat lényege: nem teremt, hanem szólítja. (Kafka: Naplók, 1921.)

hátsó borító ( Libri, 2013)


Hasonló könyvek címkék alapján

Tomcsik Nóra: Tél Berlinben
Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat
Greg Iles: Lángoló kereszt
Kate Morton: Felszáll a köd
Hans Hellmut Kirst: Tisztgyár
Emanuel Bergmann: A trükk
W. E. Richartz: Irodaregény
Dymphna Cusack: Hőhullám Berlinben
Adolf Wunderlich: Újszövetségemmel Szibériába
Elfriede Brüning: Róma, főposta