Holdséta ​– Moonwalk 91% 58 csillagozás

Imádom az egész történetét ahogy van. Hatalmas rajongó vagyok mai napig és nem hiszek abban hogy „rossz” ember lett volna vagy bármi amit mondanak róla.
Alapból ő az egyik példaképem mert annyit bántotta a sok ember az élet maga is, és ő még is tudott hinni abban hogy az emberekben van jóság hogy ezt a világot jobbá lehet tenni.
Viszont bármekkora rajongó is vagyok szerintem ő transznemű volt nem csak a ruhák hanem a viselkedés is amit csinált nem csak a figyelem miatt tette ezt, és azt se értem hogy mi volt nála ez a Pán Péter szindróma hiszen a dalai a tánc minden annyira szexuálisan túl fűtőt volt és erre jött az hogy tíz évesként viselkedett, érdekes és érthetetlen számomra. Megrázó arról olvasni hogy honnan indult hogy milyen volt az apja vele.
Szeretlek Michael és hiányzol.

Elég régen, még gimis koromban olvastam, és emlékszem, akkor a hatása alá kerültem őszinteségének. Akkoriban nagyon körülötte forgott a világ, ami még általánosban kezdődött – LP-ről volt alkalmam hallgatni a kistigrises albumot – azon még nagyon eredeti külsejével, igaz, mi is olajos padlós osztályteremben roptuk rá a táncot… jól emlékszem a fehér zoknis „sétára”, a Bad-őrületre, a homlokára belógó göndör fürtre, a kirobbanó erővel előadott táncokra a színpadon – végül a szomorú végre, a fitos orra, a fehéredő bőrre, a lányosodó mozdulatokra, a szétesésre – és a halálának időpontjára, ami azért lett emlékezetes, igaz, már életem másik szakaszára esett – éppen kisfiam táncgálájának napjára – amikor Michael Jackson számokra állt össze a gála – a szomorú hír ellenére őrült hangulatban telt és őrült hangulatban tapsolt a közönség.
Ilyen képek mellé a fejemben és emlékeimben – jó kiegészítésként szolgál(t) a könyv.

Nekem túl sok volt a Jackson 5-ról szóló rész. Oké, hogy ez is ő, sőt… de ahogy írta a zene számokat és elemezte őket, nekem meg fogalmam se volt, hogy miről beszél… Aztán megnéztem a kiadást, és kiderült 1989-es a könyv, mégis mire számítottam :D Na, szóval a lényeg, hogy jobban érdekelt volna a 89' utáni élete, mert ott azért már legalább a zenéket ismertem volna. Igaz a Thriller, Billy Jean, Beat it-et már ismertem.
Szeretem Jackson zenéit szerintem minden idők egyik legjobb énekese és táncosa. Igaz néha furán viselkedik, de a könyvből az derült ki, hogy elég visszahúzódó ember, és az, hogy 5 évesen már a showbusinessben szerepelt nem tett jót neki. Kimaradt a gyerekkora és szerintem ezért szerette, ha gyerekek vették körül.
Tetszik, hogy maximalista, mert ebben hasonlítunk én se elégszem meg az átlagossal. :)

Szuper könyv zseniális emberről. Szerettem a stílúsát, az egyéniségét, a dalait és az utánozhatatlanságát. Sajnálom, hogy nem voltam egyetlen koncertjén sem. Spotify-on legalább 15 dala van spoiler a kedvenceim között. Több filmet, részletet láttam már Jackson életéről, de a könyvben érdekes volt olvasni, hogy egyes dalok / albumok hogyan születtek, mi volt a háttér. A képek külön megszínesítettét az életrajzát.

Michael Jackson fantasztikus művész volt. Ilyenkor, amikor olvasom a könyveit, jövök rá arra, mennyire így van ez, és hogy én mennyire kevéssé ismertem a munkásságát. Persze ott van a Thriller, a Bad, de a korábbi korszakából, amikor a testvéreivel zenélt, egyetlen dalt sem ismerek. Talán az a hangzás nem állt volna közel hozzám, vagy túl gyerekes lett volna a hangjuk, nem tudom. Érdekes módon fel sem merült bennem, hogy utánanézek a Jackson 5 dalainak, mert számomra mindig csak Michael létezett.
Örülök, hogy lehetőséget kapott megírni ezt a könyvet. Érződik rajta, hogy nem profi a szerző, mert Michael néha csapongott, néha olyasmivel folytatta a bekezdést, ami nem vágott a témába, de ez így volt jó, mert ez az ő könyve. Nagyon szerettem, amikor arról beszélt, mennyire szégyenlős, mennyire magányos, kivéve, amikor színpadra lép. Sajnáltam az elmulasztott gyerekkora miatt, de közben végtelenül hálás is vagyok neki, mert ha nem áldozza fel az akkori éveit, mi, a világ kevesebbek lennénk egy ilyen tehetséggel.
Mindig szomorú vagyok, amikor igazságtalanságokat olvasok róla. Természetesen sosem lehetünk biztosak abban, mi igaz és mi nem, főleg, mivel Michael már semmit sem tud megcáfolni. Én mégis hiszem, hogy egy jó, istenfélő ember volt, élete végéig tehetséggel megáldva, és a mai napig bánt, hogy idejekorán el kellett hagynia minket. Bízom benne, hogy azért a mennyben is talál magának feladatot bőven – mondjuk az angyali kórus feldobását. :)

Michael Jacksonról(tól) olvasni még ma is élmény. Tinédzserként faltam a róla szóló híreket, oda-vissza hallgattam a zenéit, néztem klipjeit megunhatatlanul. Nagy Michael-fan voltam, s mai napig szívesen hallgatom, ha felcsendül egy-egy Jackson sláger. Milliókat babonázott meg, szegezett oda a képernyők vagy a koncertek színpadjai elé ének – és tánctudásával. Az önéletrajzában pici bepillantást adott, hogy honnan indult, s milyen élete lett felnőttként. Jó érzés tudni, hogy egy dal megírását mi váltotta ki, hogyan élte át a népszerűséget. Élveztem azokat a morzsákat, amit Michael elszórt. Ez a vallomás nekem nagyon tetszett, elvarázsolt, kicsit mesevilágba repített el, ahol az álmok valóra válhatnak. ( Az más kérdés, hogy milyen ára volt mindennek).
Próbálok pártatlan véleményt írni, de nem igazán megy. Jó érzés volt olvasni a könyvét.

Teljesen megváltoztatta a véleményemet az egész Jackson famíliáról. Az olvasó teljesen be tudja fogadni azt a hihetetlen világot, amelyet Michael Jackson képvisel.

Meghatározó része az életemnek Michael Jackson. Na nem rajongásból, mert nem rajongok senkiért, de szüleim révén rajta nőttem föl. Már akkor is sok bullshit terjengett körülötte, amikkel szerény világom már akkor, de most sem tud azonosulni, mert az amiket mondtak és mondanak róla teljesen ellentétben van az egész énjével. Egyszerűen a kamerán keresztül átjön a megkérdőjelezhetetlen tisztasága, érzi az ember, hogy a lelkéből beszél. De miért teszik ezt vele? Miért ha ez neki rosszul esik? Honnan jön Ő, ki Ő, miért hívjuk őt Jackónak, ha ő ezt a „nevet” kifejezetten utálja?
Hát talán ha Ő maga enged egy kis bepillantást – amúgy nagyon szerény – világába, és érdekelnek a tévhitek tisztázásai, érdemes kézbe venni. De szimplán akkor is ha szeretjük őt. Mert ő aztán nagyon sok mindenkit szeretett! :)

Csodálatos ember lehettél Michael Jackson, kár, hogy nem ismerhettelek!

A könyvvel kapcsolatban azt az egy dolgot sajnálom, hogy „túl korán” íródott. Nagyon sok fontos momentum, ami a későbbiekben történt, így nem tudott bekerülni a könyvbe – akár Neverlandra gondolok, akár a későbbi albumokra, a családi életére, vagy bármi másra. A zenéket is inkább a Thriller korszaktól ismerem, a könyvben pedig inkább az ezelőtti dalok voltak részletezve, de annyi baj legyen. Ezekből is bőven látszódott, hogy MJ milyen hatalmas szenvedéllyel dolgozott, a végletekig tökéletesítgetve az épp elkészülő szerzeményt. A könyv olvasmányos és sztorizgatós, jól van összerakva, de kicsit olyan tündérmesés, hiszen a hírnévvel járó rossz dolgokról csak említés szintjén beszél. Mindezek ellenére szerintem megéri olvasni.

Értékelésem végére pedig beszúrnám egy korábbi bejegyzésem részletét, amelyet Thomas W. Hook: Jacko című könyvéhez írtam:
„Michael Jackson-on nőttem fel. Ha épp nem mese ment a TV-ben kiskoromban, akkor tuti, hogy Michael. Anya nagy rajongó volt, és mindent felvettek videokazikra a TV-ből, amit csak lehetett. Folyton mentek otthon a videoklipek, a Moonwalker film a nagyfejű animált szereplőkkel (imádtam:D), a koncertfelvételek. Ha pedig a TV épp nem ment, akkor bakelitről hallgattuk a Bad-et, vagy kazettáról a Historyt. „Belém nevelődött”, hogy szeressem, amit picit se bánok, mert még most, 25 évesen is szeretem a zenéjét, és a könyvet elolvasva Michaelt is kicsit jobban megismertem, mint embert.

Elmondhatatlanul sajnálom és szomorú vagyok, hogyha ma kimondjuk a Jackson nevet, akkor az emberek többségének a 'leeső orr', az állítólagos gyermekzaklatások, és az erkélyről majdnem kiejtett kisbaba jut eszébe… Néha még a moonwalk és a Thriller is talán – hogy pozitív is legyen a felsorolásban. Pedig annyi mindent tett! Akkora hatása volt az egész zeneiparra, emberek millióira, az elfogadásra.. Annyit jótékonykodott, annyiszor felhívta a figyelmet különböző aktuális problémákra a világban.. Akkora tehetsége volt, annyira a zene és a szórakoztatás volt a szenvedélye.. Tisztelem, mint embert és mint művészt, és egy szavát sem hiszem az ellene szóló rágalmaknak, felháborít a most megjelenő Leaving Neverland című film is. Nincs hozzá fogható zenész azóta sem…”

Imádom Michaelt,így nem hagyhattam ki ezt a könyvet!Aki nem olvasta az valószínűleg nem érezhette át azt a csodát,fényt,varázst amit ez a tehetsége előadóművész sugárzott magából!Nagyon jó volt MJ gondolatait olvasni,így egy picit többet megtudtam a lelkivilágáról..Minden rajongónak kötelező olvasmány!Michael még a mesélésben is jó,élete akár egy regény..