Trónbitorlók (Riyria-krónikák 1.) 429 csillagozás

Michael J. Sullivan: Trónbitorlók

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

VÉGEZTEK ​A KIRÁLLYAL.
KERESTEK KÉT BŰNBAKOT.
ROSSZUL VÁLASZTOTTAK.

Ez a könyv nem a legyőzendő, ősi gonoszról vagy egy bosszúálló árváról szól, csupán két fickóról, akik rossz időben rossz helyen találták magukat… Royce Melborn a hétpróbás tolvaj, és kardforgató társa, Hadrian Blackwater Riyria fedőnéven cselszövő nemesek veszélyes és lehetetlennek tűnő megbízásait vállalja el, amivel messze földön hírhedté váltak. Mígnem egy legendás kard ellopása ürügyén csapdába csalják őket, hogy bűnbakként rájuk fogják a király meggyilkolását. A kivégzés elől csak úgy szabadulhatnak, ha végére járnak a királyokat és királyságokat porba sújtó ősi rejtélynek…

A Trónbitorlók a magával ragadó Riyria-krónikák első kötete. A hatkötetes sorozatot írója egyetlen, eposzi magaslatokra törő történetként alkotta meg, amit külön epizódokra bontott. A cselekményszálak egybefonódnak, de minden egyes kötet a saját történetét meséli el, és külön, kerek egészként… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2008

>!
Fumax, Budapest, 2012
342 oldal · ISBN: 9789639861787 · Fordította: Makai Péter Kristóf
>!
Fumax, Budapest, 2012
342 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639861459 · Fordította: Makai Péter Kristóf

Enciklopédia 12

Szereplők népszerűség szerint

Royce Melborn · Hadrian Blackwater · Arista · Myron · Gwen Delancy · Ezrahaddon · Albert Winslow · Fanen Pickering · Mauvin Pickering


Kedvencelte 77

Most olvassa 13

Várólistára tette 448

Kívánságlistára tette 383

Kölcsönkérné 9


Kiemelt értékelések

Rodwin>!
Michael J. Sullivan: Trónbitorlók

Így kezdésnek igazán szórakoztató fantasy-kalandocska volt.
Nagy elvárásaim vannak, voltak a sorozattal, ezért is hívogatott a könyv. Remekül szórakoztam az egészen, már kellett egy ilyen kis könnyedebb kaland.
Az alaptörténet nem túl egyedi, Egy trón, amelyhez vér tapad, amit mások ármánnyal, és intrikával próbálnak megszerezni. Egy ezer éves rejtély, egy ütős kis csapat, elfek, törpök, varázslat és kész a remek kis koktél. :)
Talán ebben az egyszerűségben volt minden bája az egésznek, mert nem feltétlen kell egy Martin szintű világ és cselekmény a szórakozáshoz.
Két főhősünket nagyon megkedveltem, számtalan mosolyt csaltak az arcomra, kalandjaik során. Nagyszerű párbeszédeket kaptam és olykor előkerült a kard is, ami remek csataleírásokkal párosult.
És Myron, hát lehet őt nem szeretni? :)
Olyan kerek szemekkel csodálkozott rá az előtte kinyíló világra, hogy öröm volt olvasni.
Alrik hercegünk is egész megemberesedett könyvünk végére, levetkőzte a pökhendi ficsúr mivoltát.
Ezrahaddon-ra meg nagyon kíváncsi vagyok, hogy ki is ő valójában.
Mindenkinek bátran ajánlom ezt a könnyed kis olvasmányt, igaz vannak hibái, de egy kezdő könyvtől nem kell mindig csodát várni.
Már most is megkedveltem a sorozatot, de tudom ha a hatodik könyv után összeáll minden, gyaníthatóan imádni fogom az egészet. :)

2 hozzászólás
Ashriver>!
Michael J. Sullivan: Trónbitorlók

Egy igazi kincs! Rég olvastam ilyen jó, és szórakoztató fantasyt. Volt szópárbaj, majd kardpárbaj, hitetlenkedés, némi varázslat, majd bizonyosság, és az egész mögött naná, hogy egy olyan hataloméhes szervezet áll, ami világuralomra tör, ami egész valósághűvé teszi a történet ezen részét, tekintve a mi történelmünket. Már folytatom is, mert Riyriából nem elég!

2 hozzászólás
Ferger_Jolcsi P>!
Michael J. Sullivan: Trónbitorlók

Nagyon régen olvastam már ilyen jó fantasy-t. Azonnal kedvencemmé is avattam és izgatottan várom a folytatást.
Érdekes volt a könyv cselekménye. Két vérprofi tolvaj nagy bajba keveredik, amikor elvállalnak egy olyan ügyet, amit inkább nem kellett volna. A király meggyilkolásának vádja hull rájuk. De a sok-sok csavarnak köszönhetően a végére minden titokra fény derül és ezáltal nemcsak a herceg, de az egész királyság megmenekül a trónfosztástól.
Kicsit féltem tőle, hogy unalmasnak fogom tartani, de szerencsére erről szó sem volt. Sőt! Annyira magával ragadott, hogy amikor időm engedte, le se tudtam tenni a kezemből a könyvet. :)

3 hozzászólás
RosszQtya P>!
Michael J. Sullivan: Trónbitorlók

Kellemes csalódás volt a könyv. Azt hittem, majd valami terjengős, politikai és hatalmi harcokba fulladt fantasyt fogok kapni, de helyette egy olvasmányos kalandregényt sikerült elolvasnom. Kicsit olyan filmszerű volt számomra, és ezt nem negatív értelemben gondolom, hanem érzékeltetve, hogy elég szellős a történet ahhoz, hogy ne tegye le az olvasó ötven oldalanként. A mágia éppen hogy csak megszínezi a könyvet annyira, hogy még beleférjen a zsánerbe, de valahogy nem éreztem akkora veszteségnek a hiányát. Kíváncsi vagyok a folytatásra.

6 hozzászólás
Lanore P>!
Michael J. Sullivan: Trónbitorlók

Nem is tudom, mikor szórakoztam ennyire jól egy könyvön, pozitív értelemben! Imádtam ezt a misztikummal, humorral, varázslattal átszőtt fantasyt, és főleg az elképesztő karaktereket! Royce és Hadrian felejthetetlenek, a maguk nyers, szókimondó stílusával, a kitartásukkal. Rosszfiúk, olyanok, mint elefánt a porcelánboltban, ugyanakkor mégis jószívűek. Alrik hercegen sokat nevettem, jó volt látni az elkényeztetett aranyifjú átalakulását :) Az egyik legnagyobb kedvencem mégis Myron lett, a halkszavú, csendes, tutyi-mutyi, de mégis zseniális eszű szerzetes. Sullivan írásmódja nagyon tetszett, könnyed és magával ragadó, még azt sem bánom, hogy a háttér, a világfelépítés nem lett részletesen kifejtve, de talán a sorozat többi részében ezekre is fény derül.

4 hozzászólás
Szücsi>!
Michael J. Sullivan: Trónbitorlók

Hát ez most nem nyert. Pedig az értékelések alapján azt gondoltam hogy tetszeni fog. A könyv alapötlete és a főszereplők is jók, engem valahogy mégsem ragadott magával. Nem igazán kötött le, sokszor elég felületesen olvastam az oldalakat hogy minél hamarabb vége legyen.
Talán majd 1x valamikor újra próbálkozom vele.

Orsi_olvas>!
Michael J. Sullivan: Trónbitorlók

A Riyria-krónikák egyértelműen a 2017-es évem egyik fénypontjának számítanak.
Nagy ívű, humoros, jól felépített fantasy két igazán klassz főszereplővel. Összeszokott párosunk nem is különbözhetne jobban egymástól, mégis remekül kiegészítik egymást, ráadásul rendkívül szórakoztató párbeszédek zajlanak le köztük. Profi tolvajok, akik valahogy mindig a lehető legnagyobb kalamajkába keverednek és végül már nem csak a saját bőrüket kell megmenteniük, hanem az egész birodalom jövője rajtuk múlik.
Izgalmas, pörgős fantasy, kellően humoros, váratlan fordulatokban gazdag – szerettem elveszni a világában, épp ezért nagyon örültem, hogy nem egy szokásos trilógia hosszúságú a történet.

Riszperidon P>!
Michael J. Sullivan: Trónbitorlók

Valahogy az elején egy jó ideig nem voltunk jóban, bár már akkor is volt egy-egy dolog, ami megfogott a történetben. A főhősök nem voltak szimpatikusak, de ellenszenvesek sem. Folydogált a történet, olvasgatott Riszperidon, és úgy érezte, hogy nem lesznek jóban a könyvvel, pedig szerettek volna.
Aztán nem tudom megmondani, hogy hol jött a váltás, de egyszer csak nagy kedvvel kezdtem el olvasni, egyre jobban tetszett a cselekmény, és a főhősök is kezdtek átlépni a szimpatikus kategóriába, sőt, az értékelést írva azon gondolkozom, hogy miért nem olvastam még el a folytatást.
Szóval, minden jó, ha a vége jó, úgy érzem, lehet ez még egy igazán szórakoztató sorozat számomra, bár úgy gondolom, hogy azért kedvenc nem lesz.

2 hozzászólás
Wee IP>!
Michael J. Sullivan: Trónbitorlók

Nagyon élveztem!
Pont az a könnyed hangvételű, szórakoztató kalandregény, amire szükségem volt! A fél csillag levonás a néhai hosszadalmasabb leírások, és a kissé terjengős politikai állásfoglalások miatt van, de egyébként nem találok benne kivetnivalót :)
Nagyon kíváncsi leszek a sorozat többi részére is :)

3 hozzászólás
Lisie87 P>!
Michael J. Sullivan: Trónbitorlók

Kezdem akkor a pozitívumokkal: Izgalmas, szórakoztató és olvastatja magát. Igazi kis kalandregény. A szereplők szerethetőek, humorosak, egy némelyik a történet során pozitívan fejlődik is.
Negatívum: Volt, hogy annyira nem kötöttek le részek, elkalandoztam. Néha a sok név közül nem tudtam hová tenni, hogy ki kicsoda (:D). Amikor a birodalom és királypárti összeesküvést taglalták az nekem picit zavaros volt, hogy akkor most ki mit hogyan, erre szerintem majd még úgy is rátérnek a következő részekben, úgyhogy nem izgulok. Még azt jegyezném meg furcsaságnak, bár ez lehet, hogy nekem volt csak az, hogy néha volt hirtelen olyan rész, ami teljesen elütött a könyv lágyabb stílusától, kegyetlenkedés és véres leírás. Úgy éreztem, mintha az író csak úgy beleírta, hogy na kapjanak egy kis ilyet is az emberek. Ezek valahogy nem klappoltak.
Valami még hiányzott úgy az egészből. Egy szikra, amitől igazán jó könyvvé vált volna. Nem tudom szavakkal megfogalmazni, csak végig ez a hiányérzet volt bennem olvasás közben. Remélem a következő kötetek során ez javulni fog! :) Ennek ellenére biztos, hogy folytatom, mert teljesen jó olvasási élményt nyújtott.

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

Spenó>!

– Nézzétek! – kiáltott fel hirtelenjében Myron az istállóra mutatva. A hirtelen kitöréstől mindhárman riadtan rándultak össze.
– Egy barna ló! – mondta döbbenten a barát. – Nem tudtam, hogy van belőlük barna is.
– Mar szerelmére, maga szerzetes! – Alrik hitetlenkedve csóválta a fejét, és két testőre is hasonlóképpen cselekedett.
– Tényleg nem tudtam – válaszolta szégyellősen Myron. Az izgatottsága azonban nem csillapodott, ahogy hozzátette: – Milyen színűek vannak még? Van belőlük zöld? Kék? Úgy, de úgy szeretnék látni egy kék lovat!

188. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Myron
Szelén>!

Nagyon sok dolog van még a világon a könyveken kívül is, amit érdemes lenne megtapasztalnia.

4 hozzászólás
Spenó>!

A földúton valamivel messzebb egy fiatal lány kosarában tojást cipelt. Amikor szembetalálkoztak vele, Myron nem bírta levenni róla a szemét, és a lány szégyellősen rámosolygott.
– Ne bámulj, Myron! – intette meg Hadrian. – Úgy azt gondolhatják, hogy készülsz valamire.
– Még a lovaknál is szebbek – jelentette ki a szerzetes, aki hátrafordulva vissza-visszanézett a lányra, amíg az el nem tűnt mögöttük.
Hadrian elnevette magát.
– Bizony szebbek, de azért ezt nem mondanám ilyen formában a szemükbe.

215-216. oldal

Spenó>!

Amíg nyeregbe szálltak, Myron lehajtotta a fejét, és egy halk imát mormolt.
– Tessék – mondta Hadrian Royce-nak –, Maribor is velünk lesz. Most már megnyugodhatsz.
– Az igazat megvallva – javította ki Myron félénken – a lovakért imádkoztam. De elmondok majd értetek is egy imát – tette hozzá sietve.

243. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Hadrian Blackwater · Royce Melborn
Cheril>!

– Elég jól hangzik nekem ez a terv – jelentette ki Hadrian. – Royce?
– Nekem minden terv bejön, amiben nem halok kínhalált.

3. fejezet

Hush_Campo>!

Mert végül is melyikük a bátrabb: a férfi, aki inkább meghal, nehogy gyávának higgyék, vagy az ember, aki életben marad, és szembenéz azzal, hogy ki is ő valójában?

Idiocry>!

Ezek a semmirekellőek elképesztőek. Olyanok mint a kísértetek, és semmitől sem félnek. A közvetlen közeledben tevékenykednek, lelopják rólad a nadrágot is, és aztán még van merszük levélben megírni, hogy mit tettek.

278. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Hadrian Blackwater · Royce Melborn
Nagy_Nándor>!

(…) Ezt igazán abba kéne már hagynom.
– Mit?
– A hazudozást.
– Ez nem hazudozás, csak elhallgatás.
– Az teljesen ugyanaz. Az apát egyszer azt mondta nekem, hogy a hazugsággal saját magunkat áruljuk el. Azt bizonyítja, hogy utáljuk magunkat, amikor annyira szégyelljük a saját tetteinket, gondolatainkat vagy szándékainkat, hogy inkább hazudunk, mintsem hogy elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk… illetve, ebben az esetben meghagyunk valakit abban a hitben, hogy valami megtörtént, amikor valójában nem is. Ekkor a valós énünknél fontosabbá válik, hogy kinek látnak minket. Ez olyan, mint amikor az ember inkább meghal, csak nehogy gyávának gondolják, és az élete már nem olyan fontos neki, mint a saját becsülete. Mert végül is melyikünk a bátrabb: a férfi aki inkább meghal, nehogy gyávának higgyék, vagy az ember aki életben marad, és szembenéz azzal, hogy ki is ő valójában.

288. oldal, 9. fejezet - Felmentő seregek (FUMAX, 2012)

Belle_Maundrell >!

– Örömlány vagyok, Royce. Kevés ember akad, akiben felmerülne a gondolat, hogy nem méltó hozzám. Úgy szeretlek, ahogy vagy, és mindig is szeretni foglak, bármerre vessen a sors. Ha bármit is megváltoztathatnék, akkor erről szeretnélek meggyőzni.

332. oldal, 10. fejezet - A koronázás napja

Kapcsolódó szócikkek: Gwen Delancy · Royce Melborn
Belle_Maundrell >!

– (…) A Tenyér minden céhtagjától megköveteli, hogy feltetoválják a nyakukra azt az istenverte jelet. – Royce Hadriannek magyarázott tovább. – Állítólag ettől marconább külsejük lesz, de egyedül arra jó, hogy életük hátralevő részében egy pillanat alatt kiszúrják, hogy tolvajok. Mindenkire piros kezet rajzolni azért mégiscsak elég botorság, ha jobban belegondolsz.
– Az a jel kéz akart lenni? – hitetlenkedett Hadrian. – Azt hittem, valami piros csirkeféle. De most, hogy így mondod, a tenyérnek több értelme van.
Royce félrebiccentett fejjel nézett vissza Willre.
– Tényleg olyan, mint egy csirke.

8-9. oldal, 1. fejezet - Ellopott levelek

Kapcsolódó szócikkek: Hadrian Blackwater · Royce Melborn

A sorozat következő kötete

Riyria-krónikák sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Jennifer A. Nielsen: The False Prince – A hamis herceg
Mark Lawrence: Tövisek Hercege
George R. R. Martin: Kardok vihara
Joe Abercrombie: A penge maga
Scott Lynch: Locke Lamora hazugságai
Raoul Renier: A kívülálló
Krencz Nóra – Robin O'Wrightly: Menedék
Robin Hobb: Bolond kötelesség I-II.
Brian McClellan: A birodalom bűnei
Sebastien de Castell: Az áruló pengéje