18. legjobb fantasy könyv a molyok értékelése alapján
27. legjobb kortárs könyv a molyok értékelése alapján

Percepliquis ​– Az elveszett város (Riyria-krónikák 6.) 231 csillagozás

Michael J. Sullivan: Percepliquis – Az elveszett város

MINDEN LEZÁRUL ITT ÉS MOST…
AZ ELFEK ÁTKELTEK A NIDWALDENEN.
A JÖVŐ KÉT TOLVAJ KEZÉBEN VAN.

„Láttam nagy utazás. Tízen mennek. A nő, akinél a fény, ő vezet. Az út a föld gyomrába és kétségbeesésbe visz. A holtak hangja vezérli léptedet. Visszamész időben. Háromezer éves háború kezdődik újra. A hideg börtönébe zár világot, halál fenyeget embereket, és neked döntést kell hoznod…!”

Ímígyen jósolta Fan Irlanu,
az Oudorro falu tenkin látóasszonya.

A Riyria története ezzel elérkezett a befejezéséhez. A Trónbitorlókban tetten ért két tolvaj összes sorsfordító kalandja ehhez a pillanathoz vezetett el. Háromezer év múltán itt az idő, hogy Novron Örököse végre beteljesítse sorsát.

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
Fumax, Budapest, 2015
624 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155514319 · Fordította: Matolcsy Kálmán
>!
Fumax, Budapest, 2015
600 oldal · ISBN: 9786155514487 · Fordította: Matolcsy Kálmán

Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

Royce Melborn · Hadrian Blackwater · Arista · Myron · Magnus · Mauvin Pickering · Vernesi Nimbusz


Kedvencelte 74

Most olvassa 4

Várólistára tette 68

Kívánságlistára tette 110


Kiemelt értékelések

Rodwin>!
Michael J. Sullivan: Percepliquis – Az elveszett város

Nagy utat tettem meg Sullivan-nel és hőseivel, ami elég hullámzó volt. De így a sorozat végére érve, az előző könyvhöz hasonlóan itt is jár az öt csillag, ha lehetne többet is adnék.
A sorozatot is kedvencé fogadtam, mert csak szeretettel tudok rá gondolni. Ez a könyv pedig kedvenc is lett.
Sullivan nem próbált újítani, volt egy jól kitalált világ, tele szerethető karakterekkel, kalanddal, egy céllal. Már csak meg kellett valósítani, különben a világ bukásra van ítélve.
Ebben a kötetben felvonultatott mindenkit, akinek szerepe is volt eddig, és túlélte a megpróbáltatásokat.
Egy újabb lehetetlen küldetés vár kedvenc párosunkra, eljutni Percepliqus-be, ahol emberemlékezet óta nem járt senki, meglelni egy kürtöt, ami Novron örökösét illeti, és megmenteni az emberi népet. De az idevezető út tele van csapdákkal, és vérszomjas Ghazelekkel, és ki tudja még mivel.
Szerencsére nem csak egymásra számíthattak. Szép kis csapat verődött össze, és végre újra olvashattunk Myron-ról, ami számomra nagy élmény volt, nem lehet nem kedvelni a kis szerzetest. Ahogy rácsodálkozik mindenre, de emellett nagy segítségre volt a társainak tudásával.
Részemről egy külön történetet is olvasnék ami róla szól. Még Myron-t a népnek! :)
Magnust is igazán megkedveltem, ahogy Arista is kiforrott karakter lett. Modina is keménykezű császárnő lett a kis parasztlányból.
Royce meg a sötétségben tévelyeg, az előző könyv történéseinek hatása miatt, de fokozatosan keveredik ki belőle. Még mindig csak kedvelni tudom a karakterét.
Mint a kisgyerek az édességre, én úgy vágytam e könyvnek az olvasására. Remekül szórakoztam az utolsó kaland alatt.
Volt itt minden, remek csatajelenetek, rejtély, hajós üldözés, romantikus szerelmi történések, ármány, cselszövés, és nemvárt fordulatok. Izgultam a kedvenceimért.
Minden a helyére került, ami eddig kérdés volt, szépen összeért minden szál.
Vártam a tökéletes befejezésre, így volt kerek az egész, ahogy.
Ez a könyv nagy élmény volt számomra, rengeteg pozitív érzetet adott, aminek az utóhatásai, még mindig kavarognak bennem.
Remélem még találkozunk Sullivan úr, és a kiadó szán pénzt és energiát a további könyvei kiadására.
Egyszer talán még újra is olvasom a sorozatot, az utolsó két könyvért megéri!
Novron örököse kacsintson rátok!

UI: Köszönöm @Ivenn az értékeléseidet és az elmés beszélgetéseket, mert te győztél meg, hogy megvegyem a sorozatot, amit lazán meg is vettem, kb egyben. :D
És neked is kicsit @Miss_Mila, mert veled is értekeztem sokat a sorozatról. :)

4 hozzászólás
Mrs_Curran_Lennart P>!
Michael J. Sullivan: Percepliquis – Az elveszett város

Kevés az öt csillag erre a történetre, 600 oldalas tömény izgalom volt. Most az emberiség léte a tét és hőseink életük legveszélyesebb küldetésére indulnak nyolc útitársukkal. Az író rendesen metgcsavarta a történetet, olyan meglepő felfedezésekkel, hogy rendesen ki kellett támasztani az államat. Amikor az ember rájön, hogy mennyi hazugságot rejt a múlt, és valaki ügyesen félrevezeti a világot. Ilyen befejezésre nem számítottam. Hadrian és Arista mellett Myron is kedvenc szereplő nálam. Örültem, hogy több szerep jutott neki. Az egész könyvben viszont Degan Gaunt volt a legellenszenvesebb alak.
Goodreadsen nehéz nyomon követni a sorozatok (több sorozatot is írt az író ezekkel a főhősökkel) egymásutániságát, de remélem a Fumax még átvesz néhány részt belőle. Visszavárom Royce-ékat.

2 hozzászólás
Ashriver>!
Michael J. Sullivan: Percepliquis – Az elveszett város

A hőseink egy utolsó, nagy kalandra indulnak, aminek nem kisebb tétje van, mint az emberiség fennmaradása. Elindulnak felkeresni az elveszett várost, ami egy kicsit jobban is elveszhetett volna, számos akadályon átküzdve magukat, csakhogy néhányat említsek: férgek, kígyók, tengeri goblinok, és Gili, és végre eljutnak oda, ahol majd ezer éve senki sem járt, kivéve néhány ugye pár felfedezőt. Megtalálják Novron sírját, meglepő felfedezést tesznek a múlttal kapcsolatban, ami hihetetlen volt. Nagy ereje van az egyháznak, és ami a könyvben történt, amit itt csinált, hogy szó szerint átírta a történelmüket, hát az elgondolkoztat, hogy vajon milyen titkok rejlenek a mi történelmünkben, amiről nincs fogalmunk. Nem spoilerezem el, szóval néhány dolgot átugrom, és jöhet a mindent eldöntő csata. A végén a jó győz, új kor köszönt be, Novron igazi örököse lesz az elfek királya, Modina a császárnő és az új világ felépítésénél példát vesznek a rég elfeledett korból, ahol az egyenlőség a fajok között még kezdetleges volt, de azt hiszem, hogy innen most már jó úton haladnak teljes körű egyenlőség felé, mindhárom faj között.
Egyszerűen hihetetlen volt az egész, az állam végig tátva volt a sokktól és az ámulattól. Erre nem számítottam. Mondom, ilyen nincs, ez fantasztikus. Egy pillanatig sem jutott eszembe ez a megoldás. spoiler
A legvége pedig… hát arra nincsenek szavaim, csak hogy szép volt Sullivan!

2 hozzászólás
ViveEe P>!
Michael J. Sullivan: Percepliquis – Az elveszett város

Fantasztikus! Lenyűgöző! Csodálatos! A sorozat éke ez a rész. Az 5 csillag is kevés.
Ennek a sorozatnak be kellett érnie nálam. Bevallom az első részre nem igazán emlékszem, mert nagyon régen olvastam, de volt annyira jó, hogy megvegyem a második részt.
Idén annak is nekiálltam, és bár nem volt olyan erős, a karakterei, a világ titkai annyira csodálatosak, hogy muszáj volt az összes maradék részt beszerezni. Igaz, hogy az 5. rész kellett hozzá, hogy igazi híve legyek a sorozatnak, de minden pénzt, időt megért. És ez ebben a csodálatos befejezésben csúcsosodott ki.
Sokat izgultam, kétségeim voltak, találgattam folyton. Minden jó volt ebben a részben, fantasztikusan fűzte össze a szálakat az író.
Az ősi városban ahogy haladtunk egyre mélyebbre, végre összeállt számomra a kép, és így már nem lepődtem meg az Örökös kilétén. Nagyon jól lett végigvezetve. Az elején lévő rész viszont megzavart, nem értettem, hogy fér bele az általam kitalált összképbe. Pedig beleillett. Szívet melengetően gyönyörű megoldás. Majdnem megkönnyeztem. Le a kalappal.
Hadrian és Arista volt akiket részéről részre egyre jobban a szívembe zártam, és annyira drukkoltam nekik, annyira reménykedtem. Már Sandersonnál is megállapítottam, és Mr. Sullivan itt megerősítette, hogy sokszor egy férfi sokkal szebb, mélyebb és tisztább szerelmet tud megírni, mint a legtöbb női író. Imádtam őket, annyira szép, és tiszta volt.
A hat részt egyben nézve egy izgalmas utazáson vehettem részt, rengeteg remek karaktert ismerhettem meg. Na és az utolsó oldalak Nimbusszal? Briliáns! Hatalmas mosollyal tettem le a könyvet.
Kedvenc lett a sorozat. Ezt mindenkinek el kell olvasnia.

Dominik_Blasir >!
Michael J. Sullivan: Percepliquis – Az elveszett város

Bár picit féltem attól, hogy a sorozat a végére kicsit elfárad, azt pedig különösen nem hittem, hogy képes lesz felülmúlni a Télvíz idején elképesztő szórakoztatási faktorát, végül nemhogy nem fáradt el, de a Percepliquis egy minden igényt kielégítő, szédítően izgalmas és szívmelengető befejezése lett a sorozatnak. Úgyhogy aki eddig ódzkodott attól, hogy belekezdjen-e, annak most nyugodt szívvel tudom mondani: kár lenne kihagyni.
Az egész sorozatot azért szerettem olvasni, mert miközben számos alkotó próbál valami igazán merészet hozni (és ezekbe igen gyakran beletörik a bicskájuk), Sullivan inkább a biztoshoz nyúl: elmond egy izgalmas és szórakoztató történetet, nem kísérletezik, hanem hiba nélkül, profin mesél.
Bővebben: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2015-10-22+…

Hanaiwa>!
Michael J. Sullivan: Percepliquis – Az elveszett város

Jól behúztam magam a csőbe..
A Trónbitorlók és az Avempartha kellemes, „semmi extra de szórakoztató” élményt jelentettek, gondoltam is, hogy végigolvasom a sorozatot, de nem merülök bele mélyen.
Belemerültem…
A Birodalom születik már kezdte kibontani a nagy képet, onnantól meg nem volt megállás, a Télvíz és ez a záró könyv után lesni fogom Sullivan egyéb munkáit, az biztos…

7 hozzászólás
Vladi>!
Michael J. Sullivan: Percepliquis – Az elveszett város

Hát véget ért a nagy utazás.
Nehéz lesz elválni a karakterektől, akiket ennyi könyvön át követtünk és megkedveltünk. A zárókötet méltó lezárása a sorozatnak, bár voltak benne olyan fejezetek, amiket simán kihagytam volna, de valószínűleg az olvasók többsége ezeket is élvezni fogja, csak nekem szerkesztőként ez most egy kicsit túl hosszú lett.
Maga a lezárás tényleg tökéletesen sikerült, olyan, ami nem hagy kívánnivalót maga után, és ez nagy szó.
És nem tudom elégszer elmondani, hogy nekem Myron messze a kedvenc karakterem, és azt sajnálom, hogy nem kapott nagyobb szerepet a sorozatban. Én simán elolvasnék egy olyan könyvet is, ami csak róla szól, ahogy gyermeki szemmel rácsodálkozik a világra, és ahogy begyűjti róla a tapasztalatokat.

Viichaan>!
Michael J. Sullivan: Percepliquis – Az elveszett város

Micsoda kalandok! Micsoda humor! Micsoda karakterek!

Michael J. Sullivan ebben a hatkötetes sorozatban olyan világba repített minket, amiben felejethetetlen utazásokban vehettünk részt Hadrian és Royce oldalán.
A Trónbitorlókban együtt nyomoztunk az ellopott kard után és fedtünk fel egy jól kitervelt árulást.
Avempartha – Az elfek tornyában egy ősi elf épületben kalandoztunk, jobban megismertük Royce-ot és még egy gilarabrywnnal is megküzdöttünk.
A Birodalom születikben úgy tűnik a Nefronita Birodalom kiteljesedik és már semmi sem állíthatja meg. Kalandorainkkal egy „utolsó” megbízatásra indulunk, hogy megkeressük a valódi örököst.
A Smaragdviharban már véglegesnek tűnik a Riyria felbomlása, azonban Gwen mindent megváltoztat. Egyre több gyanús és rejtélyes dologgal kerülünk szembe a nagy tengeri utazásunk során és megtanuljuk, hogy senki sem az, akinek elsőre látszik.
A Télvíz idejénben sikerül beleköpnünk az egyház levesébe és leszámolni az ellenséggel, de milyen áron?
Ez az öt, hihetetlenül jól megírt kötet vezetett a befejező részhez, amiben eljutunk az ősi fővárosba, Percepliquisbe és minden kérdésre választ kapunk. Amikor azt hittem, hogy már semmi újat nem tud mondani az író, akkor vágott igazán fejbe egy – a történetek mögött megbújó – személy kiléte. Na és hol? A legutolsó bekezdésben. NEHOGY ELOLVASSÁTOK A VÉGÉT

Mi történt valójában, több ezer évvel ezelőtt? Mi történt Percepliquis-szel? Miért jönnek az elfek? A rejtélyes karakterek mögött ki bújkál valójában? A végére minden összeáll, a hat kötetes Riyria-krónikák ezennel lezárul itt és most. Az író olyan mesterien rejtette el a válaszokat és utalásokat az előző kötetekben, hogy csak fogtam a fejem és magamban sikítottam, hogy Baaaasszus, tényleeeeg!. Ennél csodálatosabb lezárást elképzelni se tudtam volna.

„– Olykor az álmokért azzal fizetünk, hogy valóra kell váltanunk őket.”

Na és a karakterek? Úgy érzem, ők azok akik nélkül csak egy átlagos fantasy sorozat lenne. De mindegyikőjüket meghatároz valami, mindegyikőjükben van valami egyedi, hús-vér vonás és nem csak nevek a lapon. Úgy érzem sokan tudnak cselekményes, pörgős sztorit írni felejthető karakterekkel vagy éppen fordítva. De olyat, amiben mind a kettő felejthetlen, kevesen.

Mindegyik értékelésemben a mennyekig dicsőítettem a sorozatot. De mára már elfogytak a szavaim. A kedvenc és a fantasztikus mindenféle szinonímája kevés lenne ide. Úgy érzem mintha végleg búcsúznom kéne a barátaimtól és emiatt hatalmas űrt érzek. De megnyugtató, hogy bármikor visszaröppenhetek abba a megunhatatlan és élettel teli világba és viszontláthatom őket.

2 hozzászólás
ppayter>!
Michael J. Sullivan: Percepliquis – Az elveszett város

„[…] Keveseknél lehet ilyen jól megfigyelni az írói fejlődést. A Trónbitorlók még tényleg nem volt több egy ügyesen összerakott és szórakoztató történetnél, mostanra viszont szépen kiforrta magát Sullivan és a sorozat is. Persze még mindig "biztonságos” fantasy, már abban az értelemben, hogy nincs tele öncélú erőszakkal, pusztán hatáskeltést célzó karaktergyilkosságokkal és durva nyelvezettel, kényelmesen el lehet merülni benne és nem kell komolyabb sokktól tartani. Viszont így is képes komoly feszültséget teremteni, izgalmas és mondanivalóból is van benne bőven. Nem véletlenül írtam valamelyik korábbi résznél, hogy Vaják light, a Riyria-krónikákban is sok a valóban erős női karakter (aki nem csak díszlet) és rendszeresen előkerülnek komoly társadalmi és kulturális kérdések, ráadásul még a humora is hasonló itt-ott.

Ha valaki odajönne hozzám, hogy még soha nem olvasott fantasyt és ajánljak neki valami jót, nagy valószínűséggel ezt a sorozatot mondanám. A kezdetektől szórakoztató és nem túlságosan súlyos, végig érdekes és izgalmas, tele van szerethető karakterekkel, gondolkodnivalóval is ellát alkalomadtán és mindezek mellett ízig-vérig fantasy, a zsáner minden ismerős kellékével. Ennél jobb bevezető nem nagyon létezik, kellően magasra teszi a lécet ahhoz, hogy az igénytelen irományokkal már ne foglalkozzon utána az ember, viszont nem olyan bonyolult vagy durva, hogy elvegye a kedvet a további ismerkedéstől, mondhatni Sullivan bizonyos szempontból a fantasy Scalzija (már abban az értelemben, hogy a Vének háborúja hasonlóan ideális bevezető olvasmány). […]"


Bővebben: http://kultnaplo.blogspot.com/2015/10/michael-j-sulliva…

1 hozzászólás
mezei P>!
Michael J. Sullivan: Percepliquis – Az elveszett város

Húúúú, éééés …..igeeeen…….
Próbálok értelmes gondolatokat összeszedni…..
Már lassan huszonnégy órája elolvastam és próbálom összeszedni a gondolataimat és …..biztos vagyok benne, hogy valami nagyon fontosat úgyis kihagyok.
Úgy érzem magam, mint amikor egy 5000 darabos puzzle utolsó darabját a helyére rakom, és látom a teljes képet. És ez valami fantasztikus élmény.
És köszönöm …. Michael J. Sullivan-nek és a @fumax kiadónak.
Egy nagyon izgalmas és nagyon olvasható utolsó részt kaptunk, de képtelen vagyok különálló kötetként értékelni, mert nem lehet, csak a teljes egészet, a hat részt együtt értékelni.
Egy jó könyvben ki lehet emelni egyes szereplőket, de itt képtelenség; mert hogyan is szerethetném Hadriant, Royce nélkül. És hogyan is emelhetném ki Arista fejlődését Modina/Thrace jellemfejlődése nélkül. És nem találok olyan szereplőt, akit nem tudnék kiemelni valami miatt és ne lenne fontos elem az egész történet szempontjából – mert hiszen majdnem mindenkit szerettem, mindenkiért izgultam…. és adandó alkalommal megkönnyeztem…..Dobálózhatnék nagy szavakkal: töretlen hit és idealizmus – Hadrián, mélyből (cinizmus) az önfeláldozásig – Royce, gyerekből érett királyig – Alrik, éretlen lányból tapasztalt varázslónőig – Arista, apja szeretetéért küzdő gyermekből egy érett császárnőig – Modina,….de nincs olyan szereplője a könyveknek, aki valamilyen szinten ne varázsolna el: Magnus, a törpe, aki gyilkos, ugyanakkor……sok ember megmentője. Hilfred, aki számomra az önfeláldozást (és a romantikát) képviseli. De ott van Myron, Emery, Amilia, Nimbusz, Wyatt Deminthal, Mauvin, Elden, Gwen, Ezrahaddon, Arcadiaus, Miranda, Mercy, Allie, „„Wesley, Sir Breckton………és még akár Edit Mon, Saldur püspök, Luis Guy, Merrick…… és Venlin pátriárka meg Thranik…..Szóval felsorolhatnám az összes szereplőt és utálhatnám és szerethetném és vitatkozhatnék ……….de így teljes és egész a történet…..
Köszönöm és köszönöm….
Mert úgy érzem, hogy elölről kell kezdenem, hogy a helyére tudjam tenni az összes elemet..
Mert megkaptam a romantikát és az izgalmat…..
Mert még életemben nem használtam annyit a térképet…..
Mert hihetetlenül humoros volt, úgy hogy nagyon komoly témákat boncolgatott: fajgyűlölet, egyenlőség…
Mert szerintem nincs olyan olvasó, akit hidegen hagyna a BARÁTSÁG, mint olyan.

Ui. Kedves @fumax kiadó. Hihetetlenül élveztem az első két részben a Névjegyzéket. És hihetetlenül hiányoltam a többiben. (Lehet, hogy már a demencia jegyei, vagy kezdődő Alzheimer, de olyan sok név került elő a hat rész folyamán (tulajdonnevek, földrajzi nevek,tisztségek nevei), hogy néha igazán segítséget nyújthattak volna a további részekben – különös tekintettel a hatodik részre, ahol elég komoly utalások történtek az előzményekre. És az a bizonyos térkép, amit mindig nézegettem – de az utolsó rész kötetében nem volt.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

Fumax KU>!

– Ezt nem bánhatod – felelte a nő, és csaknem felnevetett. – Hogyan bánhatod, hogy sohasem találtad meg az igaz szerelmet? Mintha azt mondanád, sajnálod, hogy nem születtél lángésznek. Az ember maga nem dönthet ilyen kérdésekről. Az ilyesmi vagy megtörténik, vagy sem. Ajándék, amit a legtöbben sohasem kapnak meg. Ha jobban belegondolunk, valójában olyan, mint egy csoda. Úgy értem, először meg kell találnod azt a személyt, aztán meg kell ismerned, hogy rádöbbenj, mit is jelent neked… És már ez is nevetségesen nehéz. Aztán… – Egy pillanatra elakadt a szava, és elfordult. – Aztán az a személy ugyanúgy kell, hogy érezzen, mint te. Mintha egy bizonyos mintájú hópelyhet keresnél, és ha sikerül is megtalálni, még az sem elég. Mert kell hozzá a párja. Mik az esélyei egy ilyen találkozásnak?

Fumax KU>!

– Myron, meg fogunk halni. Ezt te is felfogtad, nem?
A szerzetes meghányta-vetette a hallottakat, aztán vállat vont.
– Talán.
– És nem találod nyugtalanítónak a dolgot?
Myron körülnézett.
– Miért találnám?

flamepetals>!

– Maribor látja a lelkemet, az elején én sem szerettelek. De képes vagy hozzánőni az ember szívéhez. – A zsoldos mosolygott. – Tudod, mint a zuzmó, vagy a penész.

603. oldal

kisbeka>!

– Olykor az álmokért azzal fizetünk, hogy valóra kell váltanunk őket.

126. oldal, 7. fejezet - A nevető manó (Fumax, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: álom
Belle_Maundrell >!

– Ezt még ma éjjel el kell olvasnod. Az egészet. Menni fog?
– Csak ezt az egyet?

105. oldal, 5. fejezet - Glouston márkija

Kapcsolódó szócikkek: Myron
TiaManta>!

– Ostoba barom! Megőrültél?
– Mi folyik ott?– kiáltott hátra Arista
– Ez a vadállat arcon vágott! Vérzik az orrom!
– Hadrian arcon vágott? – rökönyödött meg a hercegnő.
– Véletlen volt – felelte a zsoldos, és tudta, hogy ostobán hangzik, de nem jutott jobb az eszébe. Nem tudatosan akart behúzni a fickónak, csak úgy megtörtént.
– Véletlenül ütötted meg? – Wyatt nem hitt a fülének. Visszafojtott egy kuncogást.
– Azt hiszem, nem érted pontosan a testőrség mibenlétét.

Degan még mindig a pocsolyában térdepelt.
– Ööö… bocsáss meg.
– A közelembe ne gyere!

ppayter>!

– (…) Mit szólnál egy kupával Armigil főzetéből?
– Tudod, hogy ki nem állhatom a sört.
– Nos, amit Armigil főz, azt nemigen hívhatjuk sörnek. Nevezzük inkább egyfajta… új tapasztalatnak.

606. oldal, 28. fejezet - A kör bezárul

Kapcsolódó szócikkek: sör
Vladi>!

– Mindig remélhetünk – felelte Nimbusz. – Én sohasem adom fel a reményt, és már többször láttam, ahogyan a remény aprócska szikrája valóságos csodákat művel.

Rodwin>!

A régi apátom mindig azt mondta, "az élet csak annyira, értékes
amennyire annak akarjuk látni".

426. oldal

Rodwin>!

– Komolyan beszélek: nagyon jól sütök. Arbor azt mondja, készen
állok rá, hogy a rozst búzaliszttel keverjem.

614. oldal

9 hozzászólás

A sorozat következő kötete

Riyria-krónikák sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Brian McClellan: A birodalom bűnei
George R. R. Martin: Kardok vihara
Robin Hobb: Bolond kötelesség I-II.
Joe Abercrombie: A penge maga
Scott Lynch: Locke Lamora hazugságai
Jennifer A. Nielsen: The False Prince – A hamis herceg
Joe Abercrombie: Half a War – Az ütközet
Greg Keyes: Született Királynő
N. K. Jemisin: Az ötödik évszak
Steven Erikson: A jég emlékezete