Novron ​örököse (Riyria-krónikák 5-6.) (Elan világa 19-20.) 98% 38 csillagozás

Úgy, ahogy van, a komplett sorozat, csodálatos. Szeretetből írt és szeretettel olvasható, az első betűjétől a leges-legutolsóig.

Sullivan mondta: „Legyen minden!” És lett.

Nincs mit hozzáfűznöm, az egyik legjobb fantasy sorozat, amit valaha olvastam, amit a kliséivel együtt is nagyon szerettem és ajánlom mindenkinek, kicsinek, nagynak, régi motorosoknak és beugróknak (utóbbiak vigyázzanak, erősen addiktív).

A sorozat számomra legerősebb két részét tartalmazza a kötet, amelyek érzelmileg is teljesen bevontak. Az író nem kímélt minket, értek veszteségek, derültek ki titkok, és összeállt a kép, amit az elején még csak igen halványan vázolt fel. A szereplők egyenként illetve csapatként is fejlődtek, és nagyon nehezen engedtem el őket. Ha egy lassan, de jól építkező fantasy sorozatot keresel, akkor meleg szívvel ajánlom.

Bővebben: https://egy-lany-blogja.blogspot.com/2022/10/teli-regek…

Ha lehetne többet adni 5 csillagnál, akkor ez a könyv az, ami megérdemelné. Méltó befejezése a sorozatnak, ami mostantól a kedvencemmé lépett elő. Michael J. Sullivan hihetetlen jó író. Az egész könyv alatt nem volt egy unalmas részlet se, pedig azt gondolná az ember, hogy a maga közel 1000 oldalával lesznek benne unalmas átkötések. De nem. Mint ahogy a végén is kiderül, minden apró részletnek fontos szerepe van. Egészen a végéig izgalomban tart, nem tudsz rájönni, kiről is szól a történet. De amikor kiderül, az igazán nagyon nagyot üt. Imádtam!!

Ez egy gyönyörű történet telis-tele érzelemmel, és biztosan írtam már, de a legfantasybb fantasy amit csak valaha olvashattam.

Hat könyv, s mégis tíz, hisz az előzménykötettel kezdtem. Ezt figyelembe véve, különösen az utolsó rész néhány utolsó oldala egyszerűen lelket tépően szép és érzelmes. spoiler Cserben hagynak a szavak, de úgy gondolom ennél többet nem is nagyon lehet írni. Természetesen kedvenc lett avatva, két ízben is.

off

– Télvíz idején –
Hú, hát ez nagyon érzelmes rész volt, jó és rossz értelemben egyaránt!

A cselekmény nagyon izgalmas volt, szinte mindenkiért és mindenért lehetett aggódni, spoiler, ám mégis ott volt bennem az, hogy pl. spoiler, de szörnyű volt olvasni spoiler is, hogy Royce spoiler…
Szóval Sullivan jól megkínzott mindenkit, miközben a régensek már a győzelem kapujában álltak, spoiler.
A jól ismert karakterek újfent képesek voltak fejlődni, megismerni magukat, de az új karakterek is nagyon tetszettek, pl. spoiler.
Mondjuk pár kivételtől eltekintve látszik, hogy a szereplők alapvetően szürkék, árnyaltak, sok remek ember dolgozik a régenseknek ilyen-olyan okok miatt, akik idővel átlátnak feletteseik tervein, vagy egyszerűen csak az embert látják valakiben, nem a származását és a rangját, sokszor pedig ez is elég, hogy megkedveljünk valakit.
De lehetne még bőven írni erről, elég, ha csak a torna spoiler…
A kötet vége aztán spoiler…
Szerintem ez volt eddig a legjobb kötet, izgalmas, helyenként vicces vagy éppen szomorú, nagyon kíváncsian várom a finálét!

– Percepliquis – Az elveszett város –
Remek lezárása ennek az igencsak hosszú történetnek, én teljesen elégedett vagyok vele!

Ráadásul minden szinten tudott kisebb-nagyobb meglepetésekkel és fordulatokkal is szolgálni, bár voltak, amiket lehetett már sejteni, ha nem is teljesen biztosan, de legalábbis elméletként felmerültek bennem.
Ilyen volt például, hogy a spoiler… :D
Szóval a megoldás spoiler, ettől függetlenül érdekes volt látni, ahogy lassan mindenre fény derül.
Nagyon tetszett, ahogy a hat (vagy három, kiadástól függően) kötetben elhintett információk itt végül összeálltak, mindenre megkapjuk a választ, nem maradtak elvarratlan szálak.
Az biztos, hogy az elméletek mellett is tudott meglepetéseket okozni, bár a történetbe egyes helyeken bele tudnék kötni (pl. spoiler), de összességében érdekes, izgalmas és fordulatos volt.
Mondjuk néha kissé hosszúnak éreztem (utazás), de ettől meg realistábbnak érződött, főleg, hogy eközben a világban sem állt meg az élet, zajlottak az események.

A karakterek is tudtak még szintet lépni, meglepetést okozni, Alrik spoiler.
Myron itt is sziporkázott, a spoiler, de a spoiler is nagyszerű volt!
De Magnus is spoiler.
Nimbuszról is csak jót tudok mondani, remekül segítette Modinát, a végén pedig spoiler.

Arista ebben a kötetben is remekül szemléltette, mennyire hátrányos helyzetben vannak a nők, hiába a spoiler.
Hadrian igazából hozta azt, amit már tudtunk róla, a spoiler.
Royce spoiler.

A kisebb szerepet kapó karakterek is tetszettek, voltak jó pillanataik, viccesek, érzelmesek és szomorúak egyaránt.

A nagy finálé is remek lett, főleg, amikor spoiler.

Hú, hát ez eléggé felszínes összefoglaló lett, de így is sokat írtam, ám lehetne még miről beszélni, részletezni a dolgokat, de talán a legfontosabbakat így is sikerült megemlítenem.

Ahogy azt az első mondatban már említettem, szerintem nagyon jó lezárást kaptunk, engem nem zavart, hogy összességében a spoiler, bár akadtak pillanatok, amikor azért meginogtam ebbéli hitemben. :D

Csodálatos volt az egész sorozat. Megkönnyeztem, hogy vége van. Olvasnék ez után játszódó történeteket úgy pár száz évvel később, mert szívesen látnám, hogy mit építettek fel.
Egy dolog szörnyen zavart: hogy olyan sokáig tartott, mire rájöttek, spoiler.
A pátriárkáról valami ilyesmi titokra számítottam. Arcadiusra mondanám, hogy csalódtam benne, de a Koronatorony óta nem szívlelhetem. Azonban eddig azt hittem, szörnyen ravasz, de akkora hibát vétett, mint egy ház. A sok titkolózás közben, szerencse, hogy egyáltalán kiderültek a titkok, bár szerintem nagyon hülyén lett megoldva spoiler, épp, hogy kiderült. Annyira sajnálom spoiler.
Egyáltalán nem számítottam arra, hogy Novron spoiler. Ez rengeteg dolgot megmagyarázott.

Hát nem is tudom hol kezdjem. Miután tegnap este letettem a könyvet annyi érzés és gondolat járt a fejemben. Ez egy gyönyörűen megírt, részletesen kidolgozott, egyedi, fantasztikus könyvsorozat! Csak ajánlani tudom mindenkinek aki vágyik egy kis kalandra, izgalomra és rejtélyekre!

Amikor elkezdtem olvasni a sorozatot, az előzmény könyvekkel kezdve, már akkor tudtam, hogy új kedvenc írót és új kedvenc sorozatot találtam. A karaktereket egytől egyik imádtam, az elejétől a végéig. Azok a jellemfejlődések amiken az egész eposzi történet alatt átmentek, zseniális. Annak is örültem, hogy spoiler Jó volt ismét egy olyan fantasyt olvasni, ahol férfi főszereplőink vannak (szerintem túl kevés ilyen van), de a női karakterek is olyan jól megírtak és kicsit sem voltak a háttérbe szorítva. Hiszen Arista, Gwen, Modina, vagy akár Amilia karaktere mind olyan példaértékű nő, hogy egyszerűen nem lehet őket nem imádni!
A világ felépítése jó volt, tetszett, hogy itt is voltak emberek, elfek, törpök, különleges harcosok, varázslók és ahogy haladt előre történet, úgy tudtunk meg egyre többet ezekről a népekről és úgy magáról a világról. Na de ami a végére kikerekedett a történetből… az utolsó oldalaknál egyik döbbenetből a másikba estem és csak úgy kapkodtam a fejem! Talán már a 3./4. könyvnél jártam, amikor megfordult a fejemben egy gondolat az örökös kérdéséről spoiler De amit az író a végén kihozott az egész történetből, imádtam!
Zseniális. Ha csak egy szót mondhatnék az egész Riyria-krónikákról, akkor az ez lenne!