Mítoszok ​kora (Az Első Birodalom legendái 1.) 8 csillagozás

Michael J. Sullivan: Mítoszok kora

Az ​emberek, azaz a rhunák népe időtlen idők óta az általuk fhreynek nevezett isteneket imádják. Ezek a nagyhatalmú lények legyőzhetetlenek, mesterfokon űzik a mágiát, és a jelek szerint halhatatlanok.
Egy napon azonban megváltozik minden, ugyanis az egyikük egy ember, Raithe pengéjének esik áldozatul. Küszöbön áll a rhunák és a fhreyek közti háború, ami a teljes emberi faj kipusztulásával járna.
Eközben az emberek egyik utolsó települését, Rhen-dahlt katasztrófa sújtja: egy emberevő medve tizedeli lakosait, és maga a főnökük is áldozatul esik neki. Ekkor érkezik meg az erdőből farkasával Suri, az ifjú látó, akit közelgő végromlás látomásai gyötörnek. Sikerül meggyőznie a főnök özvegyét Perszephonét, hogy őrült küldetésre induljanak. Csatlakozik hozzájuk a fhreyek bosszúja és saját istenölői szerepe elől menekülő Raithe is.
Ráadásul a dahlban renegát fhreyek egy csoportja jelenik meg, akiket egy félelmetes erejű mágus üldöz.
A mítoszok korának leáldozott.… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2016

>!
Fumax, Budapest, 2020
480 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634701408 · Fordította: Matolcsy Kálmán

Most olvassa 6

Várólistára tette 74

Kívánságlistára tette 175

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

marcipáncica>!
Michael J. Sullivan: Mítoszok kora

Úgy érzem egyszerre áldás és átok a Riyria-krónikák ismeretében olvasni a regényt, mert egyrészt ott van a „még még még többet a világból” érzés, és az a kellemes „hazatérés” feeling, ami a „veterán” olvasót rögtön berántja, másrészt viszont óhatatlanul is ott van az összehasonlítás kényszere, illetve annak kényszeres elkerülésére való törekvés.

Sullivan nem viccelt, amikor nála előzményről van szó, akkor az 3000 év visszarepülést jelent a múltba, és ez a grandiózus időbeli ugrás megannyi lehetőséget teremtett egy egyszerre ismerős, mégis új világ felépítésére. A rhunák települései és életvitele egy kvázi bronz/vaskori környezetet idéz meg, ahol a babonák, hiedelmek, természetfölötti szerepe nagyon erős az életükben, és Sullivan ügyesen beleszőtte a klánok hétköznapi életének apróbb mozzanatait, a fejlődés göröngyös és lassú lépéseit. Ezzel szemben pedig ott áll a fhreyek elszigetelt és fenséges világa, amiben még csak kicsiny, de annál ígéretesebb betekintést kaphattunk.

A cselekmény igazából hozza az epikus/high-fantasy kötelező elemeit, megidézve a nagy klasszikusok szellemiségét, az első pár fejezet lassabban kibontakozó, építkező jellegét hamar maga után hagyva átcsap a Sullivantől már ismert, olvasmányos, élvezetes, tempós mederbe, itt-ott pár kellemes csavarral. Viszont igazán nagy meglepetéseket (egyelőre) nem tartogat, alapvetően hozza a jók és rosszak nagy csatája érzetet, és ugyanez igaz a karakterekre is. Nem éreztem azt, hogy lenne „szürke” zóna, morális dilemmák, árnyalt személyiségek. Emiatt egy kicsit kiszámítható is lesz a történet, alapvetően érezzük, hogy mi lesz egy-egy szál kimenetele, amitől súlyát veszti sokszor a cselekmény. Ennek ellenére Sullivan stílusa garantálja, hogy a történet szórakoztató legyen és cseppet sem unalmas, és hiába érzi az olvasó, hogy mi fog következni, így is feszült figyelemmel olvassa tovább.

Ahogy már mondtam a karakterekkel is volt számomra egy kis „bibi”. Szó ne essen róla, Sullivan megint nagyon jó karakterekkel töltötte meg a regényét (bár itt bújik elő leginkább az elkerülhetetlen méregetés és párhuzam keresés a Riyria szereplőivel), a főbb szereplők kedvelhetők, de igazán még nem sikerült úgy belopniuk magukat a szívembe, hogy tényleg érdekeljen a sorsuk. Ez nagyban adódhat abból, hogy igazából hiányzik az, hogy valódi hús-vér személyeknek tekintsem őket, és ne skatulyából előhúzott regényszereplőknek. A szereplőknek pozitív tulajdonságaik és szinte mindig helyes döntéseik vannak, a rosszak pedig már-már karikatúraszerűen negatívak. Számomra hiányzott az, hogy több szemszögből megismerjem mind a szereplőket, mind az eseményeket. Azért egy kis karakter-árnyalás, pár meglepetés, és pár humorosabb pillanat segített élővé tenni a szereplőket, úgyhogy korántsem kétdimenziós valamik rohangálnak az oldalakon, csak még várom azt a kis extrát.

Mindezek ellenére, vagy talán éppen ezért, a Mítoszok kora egy rendkívül kellemes olvasmány, az olvasásával töltött idő kicsit olyan, mint egy kedves régi baráttal lenni, az ember felismeri a hibáit, de szemrebbenés nélkül elnézi neki, mert az együtt töltött idő egyszerűen jó érzéssel tölt el. Az ember nem szívesen pontozza a barátait, de azért álljon itt egy jó erős 4 csillag, és remélem a következő kötetekre már oszthatok bátran többet is, mert nem szabad elfelejteni, hogy egy hatregényes ciklus első köteténél járunk még csak, és simán fenntartom a lehetőségét, hogy Sullivan még sok mindent rejteget a tarsolyában, és olyan meglepetésekkel rukkol majd elő a következő kötet(ek)ben, hogy majd csak pislogok, amiért behúzott a csőbe.

ViveEe P>!
Michael J. Sullivan: Mítoszok kora

Nehezen rázódtam bele a történetbe, de aztán annál jobban megszerettem.
Sullivan nagyon jól keresztezi a története szálait és itt sem okozott csalódást.
Nagyon tetszik, hogy a krónikák előtt több ezer évvel járunk, ahol ami később mítosz, mindennapos.
Sok szereplő sorsa fonódik egybe amit egy állítólagos Isten ember általi meggyilkolása indít el.
Én azért látok közös vonásokat egyes karaktertípusok között itt és a krónikákban. Már ha belegondolunk a nagydarab harcos Raithe és a vézna társa kettősbe. De itt is abszolút működik, imádom. Nagyon szeretem a mágiát ami itt nagy szerepet játszik. Suri az egyik legérdekesebb karakter számomra, nagyon kíváncsi vagyok mit hoz ki a későbbiekben belőle az író.
Volt itt hatalmi játszma ember és fhrey oldalon egyaránt.
Nagyon izgalmas csatát is kaptunk a végére.
És még egy plusz csavart is.
Nagyon megszerettem ezt az írót a krónikák gyönyörű íve során, amit a hat rész alatt kibontakoztatott, és itt sem okoz csalódást már az elején sem.
Nagyon várom a következő kötetet.

Vác_nembéli_István_fia_istván>!
Michael J. Sullivan: Mítoszok kora

Sullivan jó nagyot ugrott vissza a múltba, 3000 év nem semmi.
Egy kicsit tartottam tőle, hogy hiányozni fognak a világban meg ismert karakterek a két zseniális tolvaj, de szerencsére azért kaptunk 1-2 szereplőt akiért érdemes izgulni, akikért érdemes elolvasni a következő kötetet is.

cupIbence>!
Michael J. Sullivan: Mítoszok kora

Első mű, amit olvastam az írótól. Nem szoktam fantasy-t olvasni, először a borítója fogott meg, nagyon szép alkotás, majd az, hogy a Fumax kiadó gondozásában jelent meg…. Azt kell mondjam, nem olvastam el könyvet mostanában ilyen gyorsan. Szereplők nagyon szerethetők, a világ is tetszik, amit megalkotott az író, a misztikum, ami átszövi az egész történetet, világot , szerintem zseniális! Rengeteg kérdés maradt megválaszolatlanul a mű végére, sok kalandban lesz még részünk a többi kötetben, ebben biztos vagyok!
Tűkön ülve várom a folytatást!
Michael J. Sullivan szerzett magának egy újabb rajongót!


Népszerű idézetek

Fumax KU>!

– Eza nő annyira más.
– Mindenki más.
– Akkor mondjuk úgy, hogy tetszik nekem mindaz, amiben más. Egy bölcs ember egyszer azt mondta: senki sem menekülhet a saját halála elől, de sokat elárul rólunk, hogyan futunk. És ha már futnom kell, azt hiszem, szeretnék arrafelé futni, amerre ő tart.

Fumax KU>!

Sem Nyree, sem Arion nem számítottak fiatalnak.Az anya lassan a kétezer-ötszáz felé közeledett, míg a lánya nemrég múlt kétezer. Nem sok olyan fhrey-ről tudtak, aki megérte volna a háromezredik életévét. Mivel az előző fane csaknem kétezer-hatszáz évig uralkodott, és egy koronázási szertartás kellett hozzá, hogy Nyree eljöjjön a városba,valószínűleg mindketten halottak lesznek, mielőtt újra alkalmuk adódna találkozni.

Fumax KU>!

– És ha azt akarnám tudni, mit jelentenek az általad látott jelek? – kérdezte Perszephoné. – Ha tanácsot akarnék kapni az istenek szándékáról? Melyiket kellene megkérdeznem?
– Ó, ahhoz csak egyetlen egy fával érdemes beszélni: Magdával, a vén tölggyel.
– Hol van ez a tölgy?
Suri hüvelykével hátrabökött a válla fölött.
– A hegység egyik nyúlványában, az erdő peremén van egy völgy. Ott tart udvart.
– Udvart?
– Ó igen. Magdát mélyen tisztelik a fák. A bokrok és egyéb növények is. Mind tisztes távolságot tartanak tőle, és leborulnak előtte. Egyértelmű, hogy miért. Ő… nos, ő Magda, az erdő legöregebb fája. És a Sarló igen agg erdőség.

Nimue>!

– Az apám mindig azt tanította, a tűz csak akkor veszélyes, ha elunja magát – próbálkozott tovább Raithe. – Ha magára hagyják, feldühödik, és gonoszságra adja a fejét. A legjobban úgy lehet a kedvére tenni, ha hagyjuk, hogy nyaldossa a táplálékát, miközben mi történeteket mesélünk neki.

44. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Christopher Paolini: Örökség
Stan Brown: Rák
Cinda Williams Chima: Lángvető
Brian Staveley: A tűz kegyelme
Sarah J. Maas: Kingdom of Ash – Felperzselt királyság 1-2.
Brian McClellan: Karmazsin hadjárat
Gabriel Wolf: A napisten háborúja
Greg Keyes: Hollóisten I-II.
Gabriel Wolf: War of the Sungod
Jenn Lyons: Királyok Veszte