Kardok ​kora (Az Első Birodalom legendái 2.) 14 csillagozás

Michael J. Sullivan: Kardok kora

Az ​istenekről kiderült, hogy ők is csak halandók, az elnyomott rhunák pedig fegyvert ragadtak uraik ellen. Ám a küzdelem még csak most kezdődik…

Raithe, az Istenölő végzett egy fhreyjel, és ezzel kirobbantotta a lázadást, csakhogy a szolgaként tartott embereket ősidők óta megosztó viszályok meggátolják, hogy összefogjanak közös ellenségük ellen. De még ha a klánok egyesítenék is hadaikat, hogyan remélhetnék legyőzni az isteni varázserővel bíró fhreyjeket?

A válasz a tengerentúlon rejlik egy messzi-messzi vidéken, amelyet egy magának való, konok faj népesít be, akik megvetik a fhreyeket és az embereket egyaránt. Mielőtt kifutnának az időből, Perszephoné kétségbeesett utazásra indul, hogy segítséget szerezzen kis csapatával, melynek tagja Suri, az ifjú látó, és Arion is. Útjuk egyenesen Elan sötét szívébe vezet, ahol egy ősi és félelmetes ellenfél várja őket…

A Mítoszok korában a fantasy mestere, Michael J. Sullivan egy eposzba illő történettel… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Fumax, Budapest, 2021
560 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634702207 · Fordította: Matolcsy Kálmán

Kedvencelte 2

Most olvassa 4

Várólistára tette 43

Kívánságlistára tette 67


Kiemelt értékelések

Morpheus>!
Michael J. Sullivan: Kardok kora

Ez már izgalmasabb lett, mint írtam, az előző csupán egy bevezető kötet, míg ez lassan bevégzi azt, amit az első csupán ígért. Amúgy nincs a regényben semmi rendkívüli, mégis működik. Valószínűleg a jól eltalált szereplők miatt. Közülük csupán egy bizonyult – ahogy az előző kötetben is – olyannak, akit igazán lehet utálni. És újból felbukkan a titokzatos fhrey, aki népének rossz szelleme. Vagy ki.

Noro >!
Michael J. Sullivan: Kardok kora

Kis lépés a fantasy történelmében, de hatalmas ugrás egy szerző számára. Úgy érzem, hogy Sullivan ezzel a könyvével végre utolérte a saját hírnevét. Elkezdett világot teremteni, perspektivikusan gondolkodni, és valami eredetit kitalálni. A történelem egy „elveszett fejezetében” néhány nő elhagyja az épp csak formálódó törzsszövetséget, hogy az új problémákra új megoldásokat találjanak. Az egymással civakodó törzsfők szinte észre sem veszik, hogy eltűntek, vagy ha mégis, akkor sem tulajdonítanak neki jelentőséget. Elvégre ki szabja meg a világ sorsát, a nagy harcosok, vagy a fura nőszemélyek? E zárójelben lezajló küldetés mégis új irányt szab a történelemnek. Érdemes odafigyelni az események fordulataiban rejlő iróniára, a szerző ezzel a már-már szatirikus történetírással ugyanis nagyon jó fókuszt talált korábbi könyveiben kifejezetten céltalanul csapongó humorérzékének. (Gondoljunk akár csak arra, hogy néhány hét vagy hónap alatt mennyi korszakalkotó dolgot „találnak fel” a főszereplők.) Maguk a karakterek is egyre jobban működnek, de szokatlanságuk, heroikus fantasyben és bronzkori világokban egyaránt ritkán látott tesztoszteron-mentességük is eredetibbé teszik a történetet. Szóval csak így tovább, ezek után már elhiszem, hogy ebből most tényleg lesz valami!

KerekesCs P>!
Michael J. Sullivan: Kardok kora

Olvastam már jobban, szebben, okosabban megírt fantasy történeteket, és néha-néha mintha rájuk is ismernék Elan világának regényeiben, de egyiknél sem éreztem azt, amit Sullivannél, hogy ’uramatyám, ez a pasas nekem ír’. Az én nyelvemen beszél, és nekem szól, engem akar megnevettetni vagy megríkatni. Pont annyit ad és pont úgy, amit és ahogy elvárok. Ez a könyve is pontosan ilyen. Tudtam, hogy elég kényelmesen bekuckózni (na meg magamra zárni az ajtót és kikapcsolni a telefont), hátradőlni és hagyni, hogy meséljen nekem.
Ez a rész összeszedettebb már, mint az első, kicsit jobban is tetszett. A cselekmény egyszerűségéért pedig engem simán kárpótolnak a karakterek, bár érzem, hogy talán túl sokan vannak és nehezebben bontja őket ki és építi, mint mondjuk a Riyriában. Látom én a hibáit, csak nem érdekelnek.
Ami viszont nagyon is érdekes, hogy milyen sok erős női szereplőt kapunk (éljen a bronzkori emancipáció), és a regénynek a történései, hogyan köszönnek vissza a másik két sorozatban.
Most már tényleg nagyon várom, hogy elkezdődjön végre a beígért háború.

Vác_nembéli_István_fia_istván>!
Michael J. Sullivan: Kardok kora

még mindig kedvelem a világot.
még mindig kedvelem a szereplőket. az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a barbárok része érdekelt az „istenek” valahogy untattak.
ennyit tudtam csak írni .

Anekszi >!
Michael J. Sullivan: Kardok kora

Imádom Sullivan történeteit! Alig várom a következőt!
És lassan jobban várom ennek a történetnek a folytatását, mint a Riyria kezdetekét.
Ami biztos, hogy olvasás szempontjából nagyon örülök, hogy nem ezzel a sorozattal kezdtem, hanem a Riyria krónikák könyvekkel. Szeretek rácsodálkozni, hogy mennyi mindennek a kezdetén járunk, nem csak az emberek eszközhasználatában, hanem a művészet szempontjából is, és ez fordított sorrendben nem ütne ekkorát.
Nagyon kíváncsi vagyok a szereplők hova jutnak. Borzasztó jó a sok női karakter, akik mind más miatt fontosak, mindenki másban különleges.
Nefron karakterével nem vagyok valahogy kibékülve. Ő vagy egy szép hosszú jellemfejlődésen megy majd keresztül, vagy teljesen más, mint ahogy eredetileg képzeltem.


Népszerű idézetek

Leara>!

Mielőtt azonban folytathatta volna, Ár visszavágott:
– Igen? A te anyád meg összefeküdt az egész faluval!
– De hát testvérek vagyunk! – felelte Fagy.

86. oldal, 5. fejezet: Ötletes kis megoldások (Fumax, 2021.)

Anekszi >!

– Dehogy fogadtam meg! Csak ígértem. A fogadalom egészen más. Megígértem az apámnak, hogy elismerem Lothiant fane-emnek, ha ő alulmarad a párbajban; Tekchinnek is megígértem, hogy megkapja az utolsó darab kenyeret tegnap este, magamnak meg, hogy többet nem iszom részegségig. Elég gyatra vagyok az ígéreteim betartásában.
– Akkor… akkor… nos, én megfogadtam a nevedben! – ellenkezett Arion.
Nefron a fejét rázta.
– Nem fogadtad.
– Valaki megfogadta! – ordított Rapnagár.

67. oldal, 4. fejezet

Anekszi >!

A Művészetben végtelen számú lehetőség rejlik. A világon minden ugyanabból az anyagból lett szőve, mindent ugyanaz köt össze, és minden egyes megélt pillanat új kapcsolatot,változásokat hoz létre az élet ezen elképzelhetetlenül összetett hálózatában.

204. oldal, 13. fejezet

Leara>!

Ár gúnyosan elvigyorodott:
– Igaz is. Legutóbb sem mentem sokra veled.
– Na és én veled?
– Bátran harcoltam.
Fagy szeme elkerekedett.
– Nem kéne ilyen kora reggel annyit innod. Elrohasztja az agyadat.

291. oldal, 18. fejezet: Kard- és Pajzs-választás (Fumax, 2021.)

Leara>!

– Tévedés voltál, ha nem tudnád – szólt oda Ár Fagynak, miközben az úton baktattak. – Anyánk nem tervezett megszülni téged.
Fagy megrázta a fejét.
– Ikrek vagyunk, te agyalágyult.

292. oldal, 18. fejezet: Kard- és Pajzs-választás (Fumax, 2021.)


Hasonló könyvek címkék alapján

Margaret Weis – Tracy Hickman: Az ikrek próbája
Sarah J. Maas: Kingdom of Ash – Felperzselt királyság 1-2.
Robert Jordan – Brandon Sanderson: A Fény emlékezete I-II.
Brandon Sanderson: A királyok útja I-II.
Patrick Rothfuss: A bölcs ember félelme
Brandon Sanderson: A korok hőse 1-2.
Peter V. Brett: A Rovásember
John Gwynne: Az istenek árnyéka
Jenn Lyons: Lelkek emlékezete
Brian McClellan: Karmazsin hadjárat