Dulgath ​halála (Riyria - A kezdetek 3.) 90 csillagozás

Michael J. Sullivan: Dulgath halála

HÁROMSZOR IS PRÓBÁLTÁK MEGÖLETNI A GRÓFNŐT.
AZTÁN FELBÉRELTEK EGY PROFIT.
DE NEM SZÁMOLTAK A RIYRIÁVAL.

Három év telt el azóta, hogy Hadrian, a háborúskodásba belefáradt zsoldos és Royce, a cinikus egykori orgyilkos egyesítették erőiket, megalapították a Riyriát, és felcsaptak bérkalandornak. Addig jól is mennek a dolgok, amíg egy napon fel nem kérik őket, hogy segítsenek megakadályozni egy gyilkosságot.
Avryn legősibb nemesi családjának utolsó sarja ugyanis összeesküvők céltáblájává vált. A két hősnek el kell utaznia egy elfeledett, rejtélyes vidékre, hogy megmentsenek egy titokzatos nőt. Ám ez a nő sokkal többet tud Royce-ról, mint ami biztonságos, és jóval kevésbé érdekli a saját biztonsága, mint ami ésszerű.

A Ryiria – A kezdetek a nagy sikerű fantasysorozat, a Riyria-krónikák előzménytörténetét meséli el.

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
Fumax, Budapest, 2021
408 oldal · ISBN: 9789634702061 · Fordította: Matolcsy Kálmán
>!
Fumax, Budapest, 2021
408 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634701903 · Fordította: Matolcsy Kálmán

Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Royce Melborn · Hadrian Blackwater · Gwen DeLancy · Cseles Scarlett · Lord Christopher Fawkes


Kedvencelte 10

Most olvassa 2

Várólistára tette 38

Kívánságlistára tette 65

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Mrs_Curran_Lennart P>!
Michael J. Sullivan: Dulgath halála

A szerzőnek megint sikerűlt egy izgalmas előzmény kötetet alkotnia. Jöhet a következő, én vevő vagyok mindegyikre. Hadrian és Royce párosa megint jó kis kalamajkát okoz, de itt az író már utal olyasmire, amit a Mítoszok korában olvashattunk ( remélem annak is jön a következő része magyarul). Nem is gondoltom volna, hogy Royce nincs tisztában a származásával, az is igaz, hogy 3000 év alatt nagyot fordult a kocka, hogy ki az úr és ki a szolga. Nekem tetszett, hogy a szokásos összeesküvéses szál mellé még betett egy plusz misztikumot a szerző.
Hadrian meg olyan naiv, persze a maga aranyos módján. Még én is sejtettem, hogy mire kell a Riyria a rendőrbírónak. Még jó, hogy Royce többnyire észnél van.

nope P>!
Michael J. Sullivan: Dulgath halála

Michael J. Sullivan talán nem tömi tele intrikával a történeteit, nem fejkapkodós az egész cselekmény, nincsenek hatalmas fordulatok és megdöbbentő elhalálozások, mégis olyan nagyon szórakoztató tud lenni, hogy cserébe mindent megbocsájt neki az ember.
A Dulgath halála is egy ilyen kötet. Pont annyira izgalmas, hogy folyamatosan fenntartsa az érdeklődést, a karakterek továbbra is imádni valók off, humoros, de helyenként azért akadnak benne mélyebb gondolatok is és habár viszonylag hamar felfedi a dolgokat, azért tartogat egy kisebb csavart a kötet végére is.
Most pedig egyértelműen érzem a késztetést, hogy újra kézbe vegyem a Mítoszok korát, mert gyanús, hogy vannak még itt kibontakozó félbe lévő összefüggések. Ha valamiben, akkor ezekben a háttérben húzódó szálakban pedig nagyon jó Sullivan, ahogy köteteken át építget, hogy aztán meglepjen mindenkit, aki nem figyelt eléggé.

A Dulgath halála talán egy ici-picit kevésbé tetszett, mint a sorozat többi része, de ettől függetlenül nem érdemel 5 csillagnál kevesebbet. Szórakoztató, kellemes kikapcsolódás, ami nem akar világmegváltó lenni, de hoz mindent, amit vár tőle az ember. Alig várom a folytatást.

Aoimomo P>!
Michael J. Sullivan: Dulgath halála

Ezt a részt is élmény volt olvasni, pedig… Igen, pedig, mert alapvetően soha nem történik sok minden, hogy az ember csak kapkodja a fejét, faék egyszerű cselekményből kerekednek a jobbnál-jobb sztorik Sullivan tolla alatt és nem hiányzik a sok csavar, nem baj, hogy teljesen nyílt lapokkal játszik, mert a karakterek elviszik a hátukon az egészet. Erre mondják, hogy karakterközpontú? :D
Ha már karakterek, ebben a részben világosodtam meg Robin kampányolásával kapcsolatban. Minden hét lakat alatt élő embernek szüksége van olyan egyszerűen nyílt társra, mint amilyen Hadrian Blackwater. Tényleg hasonlít egy kutyára, de a legjobb értelemben!

3 hozzászólás
Vincenza>!
Michael J. Sullivan: Dulgath halála

"– Ez igencsak kegyetlen megoldás.
– A gyilkosság általában az."

Lehetne kevesebb csillagot adni a Riyria – Kezdetek sorozatának bármelyik részére? Szerintem nem, mert ebben a részben is meg volt minden, ami egy jó történethez kell. Volt benne ármány, cselszövés, egy csipetnyi rejtély, mágia, egy csapott kanál szeretet, plusz természetesen harc és vér. Mindemellett elmaradhatatlan Royce és Hadrian, akik mindig felejthetetlen párost alkotnak.

!!Fontos megemlítenem, hogy én a szerencsések között érezhetem magam, mert mielőtt elolvastam volna ezt a részt a kezembe vettem a Mítoszok kora című őselőzmény történetet. Ezt tudom javasolni mindenkinek, mert így lesz igazán hatásos egy-egy rész, olyannyira, hogy a hideg rázott, amikor olvastam.

Innentől el is kezdődik a fejtegetés, hogy milyen párhuzamot vonhatunk még az őselőzmény történettel. spoiler

Nagyon várom a következő előzmény történetet, bár ilyenkor mindig bennem van egy kérdőjel, mert Sullivan már letenni készül Royce és Hadrian történeteit. Ennek oka, hogy ne essen csorba a szereplők jó hírnevén, nem akar Sullivan túlzásokba esni, ezért hamarabb „búcsúzna tőlük, semmint hogy túlontúl sokáig maradjanak ott, ahol már nem látják őket szívesen”.
Így minden könyv ajándék, amely még róluk szól!

4 hozzászólás
bartok_brigitta P>!
Michael J. Sullivan: Dulgath halála

Nem lódítok, amikor azt mondom, hogy tűkön ülve vártam ezt a könyvet, hiszen a Riyria a szívem egyik csücske. Nem volt kérdés, hogy a lehető leghamarabb szeretném elolvasni az új kalandjukat, szóval nem is késlekedtem sokáig a beszerzéssel. Már a fülszöveg és a csodálatos borító láttán tudtam, hogy ezt a kötetet is imádni fogom. Meglep valakit, hogy felkerült a kedvenceim listájára?

A páros dinamikája a megszokottak szerint működik már a legelső oldaltól kezdve, ami kellemes nosztalgiával tölti el a régi olvasókat, és reményeim szerint bizakodást vált ki az újonnan becsatlakozókból is – mert igaz, ha valaki a Dulgath halálát veszi először a kezébe, egyáltalán nem fogja idegenül érezni magát az elszalasztott történések miatt, és a finom utalások sem fognak zavaróan hatni rá.

A Riyria nem hazudtolja meg önmagát. Hadrian Royce lelkiismereteként működik, és Royce bár azt mutatja nem szívesen, de mindig hagyja magát meggyőzni. Ebben a kötetben utóbbinak olyan oldala mutatkozik meg, amit nagyon-nagyon ritkán látni tőle, de akik már régebben követik a páros útját tudhatják, hogy ott lapul benne. Hadriant is érdekes egy spoiler látni, és mivel az anyasorozatban nagyon szerettem a spoiler, kicsit orr húzogatva fogadtam a dolgot, de üsse kavics, belefért ez így a múltba.

A karakterábrázolás tekintetében nagyon erős ez a kötet. Dulgath úrnő érdekes szereplő, a körülötte lengő titokzatosságot végig sikerült fenntartani az írónak, és az egyik legérdekesebb húzást produkálni vele. A mellékszereplők nagyon jók, Sherwood a kedvenceim egyike lett, és a végére Scarlett is elérte, hogy megkedveljem.

Michael J. Sullivan szokásos módon, remek humorral megáldva vetette papírra a történetet, s bár eredeti nyelven nem olvastam, mégis úgy érzem, hogy a fordító sokat dolgozott azért, hogy ezt ennyire jól vissza tudja adni. Neki is jár egy hatalmas taps, ne csak mindig a szerzőket dicsérjem.

Egyetlen hatalmas nagy tragédiát mégis meg kell említenem. Hol van a folytatás? Alig várom az újabb kalandot. Remélem, hogy nem kell sokat várni rá, ahogyan azt is, hogy soha-soha nem kell elköszönni ettől a párostól, hiszen kétlem, hogy valaha is meg lehetne őket unni.

FélszipókásŐsmoly >!
Michael J. Sullivan: Dulgath halála

Újabb előzménytörténet a kedvenc párosommal. Ezúttal elég függetlennek íródott minden más történetszáltól, így akár önmagában, illetve bármikor olvasható. Persze érdemes még az alapsorozat előtt sort keríteni rá – utólag kevésbé hatnak jelentősnek egyes részei. De még úgy is hozhat sok meglepetést, lévén, hogy a szerző Elan világának régmúltjával is összefűzte ezt a regényt. Nem igényli annak ismeretét, de többször utal vissza arra a korra, szóval hasznos lehet akár azt még elolvasni előtte (Sullivan már befejezte a teljes 6-részes sorozatot, mielőtt a Dulgath halálát megírta a Kickstarter gyűjtés hatására).

A cím elsőre úgy tűnik, mintha elspoilerezné a történet végét, mivel úgy indít, hogy Dulgath grófnőjét kell megmentenie a Riyriának. De aztán hamar kiderül, hogy a tartományt a Dulgath családról nevezték el, és nemrégiben halt meg a nő atyja, szóval ennek a következményeire is vonatkozik. De ettől többrétegűbb ez a címbeli utalás. Royce és Hadrian ismét ellovagolnak Elan eddig nem ismert részébe, hogy teljesítsék jó pénzért az egyszerűnek tűnő, aztán eléggé megbonyolódó küldetést. Sullivan az építészeti, a hajózási és lovagetiketti ismereteinek csillogtatása után a középkori festészeti eljárásokban mélyült el, és részletesen ecsetelte mint s hogyan készülnek a festékanyagok, az eszközök és azokkal maguk a képek.

Sajnos a történet elég laposnak bizonyult, mindössze a két főhős és egy-két mellékalak jelenetei tűntek ki az egészből, no meg az utolsó néhány fejezet, miben az olvasók előtt lelepleződnek a háttérben rejtező szálak és az azokat mozgatók. Messze nem a legjobb Riyria regény, kicsit olyannak éreztem, hogy a saját sikerét meglovagolva nem nagyon erőltette meg magát a szerző, csak írt egy középszerű új mesét a hőseivel. Akár ki is hagyható, de a vége és bizonyos jelenetek miatt nem érdemes kihagyni.

Vác_nembéli_István_fia_istván>!
Michael J. Sullivan: Dulgath halála

Michael J. Sullivan kevés olyan írok közé tartozik akikbe még nem csalódtam. nagyon ritkán szoktam egy könyvet többször elolvasni és ez nem azért van mert nem jók egyszerűen rengeteg új könyv van igy is el vagyok maradva, Sullivan -t nem tudom megunni.
Most sincs ez másként megint hozta a formáját, megint hozta azt a szint amit megszoktunk, elvárunk és még tett rá egy kicsit.
A főszereplők Hadrian és Royce páros még mindig zseniális, az ők kettejük párosa vagány Buddy movie lehetne.

Dominik_Blasir>!
Michael J. Sullivan: Dulgath halála

Azt hiszem, részről részre kevésbé mozgat meg ez az előzménysorozat – és nehéz rátalálnom az okokra, hiszen Sullivan receptjében olyan elképesztően sok változás azért nem történt a 7+3 rész alatt.
A Dulgath halála szimplán nem tudta felkelteni az érdeklődésem: a Royce/Hadrian közti dinamika inkább csak nyomokban jelent meg, a történet nem pörgött fel eléggé és hosszú felvezetés után nagyon lassan indult csak el, a mellékszereplőket pedig túlságosan sablonosnak, kiszámíthatónak, túl kevés jellemvonásból építkezőnek éreztem (nyilván Nysa kivételével, de azért az ő szála sem volt annyira meglepetésekkel teli, mint ahogy a könyv dramaturgiája sugallta). A korábbi előzményekre, legalábbis utólag visszatekintve, ezt egyáltalán nem éreztem jellemzőnek, az alapkötetekről nem is szólva.
Persze könnyen végig lehet haladni a könyvön, jót lehet néha mosolyogni, és amikor pörög, akkor tényleg élvezetes, de most a könnyedség mellé nem társult igazi szórakoztatás – így mindenképpen kevés ahhoz, hogy a legkisebb mértékben is emlékezetes legyen az élmény.

Habók P>!
Michael J. Sullivan: Dulgath halála

Megint egy szép hosszú történet ismerős főszereplőkkel és ismeretlen mellékszereplőkkel. Ha nagyon megerőltetnem az agyamat tudnék hibákat keresni benne. De minek? Egy történet, amiben van kaland, van ármány, van némi szerelem. Egy kaland, amiben Royce az ész és Hadrian a naivitás. Egy történet, amiről tudom, lesz folytatása. (és ha mégsem, akkor elő lehet szedni a Riyriát). Egy történet, amit jó olvasni.

7 hozzászólás
Ananiila>!
Michael J. Sullivan: Dulgath halála

Kicsit lapos volt ez a sztori, nem izgultam rajta és most nem varázsolt el a Riyria világa.
A két főszereplő hozta a formáját, Hadriant nagyon szeretem, olyan kis naiv és jólelkű, szerencsére Royce többnyire észen van és korrigálja a dolgokat.
Az alapsztori nem tetszett, bár Dulgath grófnő kellően titokzatos figura, de sem a vele történtek, sem a többi szereplő nem igazán hozott életet a történetbe, inkább csak a végére pörgött fel a cselekmény.
Arra jó volt ez a kötet is, hogy eszembe jusson, hogy el kellene olvasni újra az eredeti sorozatot.


Népszerű idézetek

Belle_Maundrell >!

Mire jó a világ, mi értelme élni, ha a nagyvonalúság és kedvesség csupán mítosz?

84. oldal, 6. fejezet - A ház és a hálóterem

Nimue>!

A legtöbb embert a félelem hajtja. A bátor tettek okozója leggyakrabban a tudatlanság vagy a meggondolatlanság.

256. oldal

goonerette>!

– Az egyházak nem ölnek embereket – vetette ellene Hadrian. – Tömjént égetnek, tizedet szednek, és elfeledett nyelveken mormolnak… Nem tűznek vérdíjat magas rangú nemesek fejére.
Scarlett és Royce összenéztek, majd mindketten megrázták a fejüket.
A tolvaj a hüvelykjével a társára bökött.
– Látod, mit kell nekem elviselni?
– Imádni való! – vélte Scarlett.

147. oldal, 9. fejezet - Kardtolvajok

Kapcsolódó szócikkek: Hadrian Blackwater · Royce Melborn
goonerette>!

Royce újra felemelt fejjel vizslatta társa arcát.
– Szörnyen nézel ki.
– Tényleg? – Hadrian zúzódások után kutatva megmozgatta az állkapcsát és az arcizmait. – Az arcom nem is fáj.
Royce a fejét rázta.
– Csak úgy általánosságban értettem. Nem hiszem, hogy valaha is megnéztelek volna magamnak rendesen.

254. oldal, 16. fejezet - A délnek vezető út

Kapcsolódó szócikkek: Hadrian Blackwater · Royce Melborn
1 hozzászólás
Belle_Maundrell >!

– […] Mindenki olyannyira önmagával van elfoglalva, hogy sohasem veszik igazán a fáradságot, hogy megnézzék egymást, és ezért ritkán látják a másik embert.

190. oldal, 12. fejezet - Lady Dulgath

nope P>!

De mindenki hisz valamiben, tudod? És hogy milyen hitet választunk magunknak, az sokat mond rólunk. Nem csak arról, hogy milyen emberek vagyunk, hanem arról is, hogy milyenek akarunk lenni, és milyen világban akarunk élni.

210. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Cseles Scarlett
nope P>!

Royce megmentett és mégsem ölt meg senkit? Úgy látszik, a világ elfelejtette, hogyan megy az élet.

132. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Hadrian Blackwater · Royce Melborn
nope P>!

Többek vagyunk, mint a test, amelyben létezünk[…]

400. oldal


A sorozat következő kötete

Riyria - A kezdetek sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Sarah J. Maas: A Court of Thorns and Roses – Tüskék és rózsák udvara
Leigh Bardugo: Crooked Kingdom – Bűnös birodalom
Andrzej Sapkowski: Az utolsó kívánság
Christopher Paolini: Örökség
Patrick Rothfuss: A bölcs ember félelme
Brandon Sanderson: A korok hőse 1-2.
Raymond E. Feist: Az érzőszívű mágus
V. E. Schwab: Egy sötétebb mágia
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az őszi alkony sárkányai
Robert Jordan – Brandon Sanderson: A Fény emlékezete I-II.