Avempartha ​– Az elfek tornya (Riyria-krónikák 2.) 309 csillagozás

Michael J. Sullivan: Avempartha – Az elfek tornya

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​TITKOT EGY TORONY REJTI.
A SZÖRNYETEG LEGYŐZHETETLEN AKADÁLY.
A MEGOLDÁS MOST IS A KÉT TOLVAJ.

Amikor egy nincstelen fiatal nő felbéreli Royce-ot és Hadriant, hogy segítsenek megmenteni távoli falucskáját egy ismeretlen éjszakai támadó portyázásaitól, hőseink újra a varázsló Ezrahaddon bűvkörébe kerülnek. Míg Royce az ősi elftorony rejtélyét próbálja megfejteni, Hadrian megkísérli felkészíteni a falu népét a láthatatlan gyilkos ellen. Ismét egyszerű kardlopással kezdődik minden, ám szokás szerint az események sűrűjébe csöppenő kalandoraink az Elan jövőjéért folyó harc kulcsfiguráivá válnak…

Az elfek tornya a magával ragadó Riyria-krónikák második kötete. A hatkötetes sorozatot írója egyetlen, eposzi magaslatokra törő történetként alkotta meg, amit külön epizódokra bontott. A cselekményszálak egybefonódnak, de minden egyes kötet a saját történetét meséli el, és külön, kerek egészként is élvezhető. Az eredetileg magánkiadásban… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2009

>!
Fumax, Budapest, 2014
374 oldal · ISBN: 9789639861947 · Fordította: Matolcsy Kálmán
>!
Fumax, Budapest, 2013
374 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639861527 · Fordította: Matolcsy Kálmán

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Royce Melborn · Hadrian Blackwater · Ezrahaddon · Magnus


Kedvencelte 58

Most olvassa 4

Várólistára tette 96

Kívánságlistára tette 114

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Ashriver>!
Michael J. Sullivan: Avempartha – Az elfek tornya

Olvastatja magát a könyv. Elég egy kényelmes helyre befészkelni magunkat és már magába is szippantott a történet.
Riyria hozza a maga humoros, kalandos oldalát. Tolvaj létükre ők a megementők. És minden könyvben egy kicsivel többet tudunk meg róluk. Bár most elég sok minden kiderült, még úgy is, hogy nem lett konkrétan kimondva. Ezrahaddon benne a legnagyobb arc, komolyan mondom, bíróm azt a fene ette varázslót. Lehet, hogy kibírt 900 évet a börtönében anélkül, hogy megzápult volna az agya, de attól ő még egy 900 valahány éves fószer, akinek megvannak a maga rigolyái :D
Az egyház megint bepróbálkozott, valamivel sikerrel járt, de valakit nem tudott a maga oldalára állítani, hiába is ingatta meg a hitét. Csak így tovább, remélem a végére az egésszel leszámolnak.

3 hozzászólás
Rodwin>!
Michael J. Sullivan: Avempartha – Az elfek tornya

Eljött ennek is az ideje, mert már nagyon kíváncsi voltam rá. Annyira nagy a felhajtás Sullivan körül. Az első rész könnyed szórakozás volt és még ez is az maradt. Fejlődik az író, de még mindig nincs az a hű de nagy érzés.

A két főhős továbbra is szerethető, igaz többet is ki lehetne hozni belőlük, ahogy a történetből is. De valahol ez adja az egész báját, hogy nem valami nagy horderejű dologgal akar csodát csinálni az író. És működik is, mert olvastatja magát a könyv, kellően humoros, szerethető.
A mellékszereplők is jól kitaláltak, bár Myront senki nem fogja túlszárnyalni :)
Ezrahaddon múltjára és történetére, továbbra is nagyon kíváncsi vagyok. Apránként majd csak megkapunk mindent.
Az intrikával fűszerezett politikai szál is működött, nagyon élvezetesen volt megírva. Betekinthettünk egyes szereplők múltjába, és szép lassan alakul az a kirakós.
Nem voltak nagy fordulatok és a vége is kiszámítható számomra, de felvetett annyi kérdést, titkot, hogy igenis akarom a következő részt.
Hozzám inkább ez a fajta fantasy áll közelebb, elfekkel, törpökkel, rejtéllyel, jól kitalált világgal, némi mágiával.
Bizakodó vagyok, már el is kezdtem a következő részt, ami eddig nagyon jónak tűnik… :)
Akinek tetszett az első legalább egy kicsit, az folytassa kérem!
A borító meg nagyon jól sikerült! :)

RosszQtya P>!
Michael J. Sullivan: Avempartha – Az elfek tornya

Martin Riggs és Roger Murtaugh, Starsky és Hutch, Bonnie és Clyde, és még sorolhatnám napestig a klasszikus párosokat. Úgy tűnik Hadrian és Royce is ilyen párossá avanzsálódik lassan.Én szeretem a páros karaktereket, mert jól elszórakoztat, hogy mindig van némi ellentét közöttük. Van itt kérem szépen minden: vártorony, királylány, sárkány, lovagok, elfek, törpék, tolvajok, szegény ember, varázsló, papok,stb. Szinte az összes, a zsánerre jellemző figura megtalálható egy könyvben.Csak, hogy mégis van egy kis hiányérzetem, valahogy nem lett annyira gördülékeny a történet, mint az előző könyvben, de sebaj, van még belőle jó pár rész, majd bepótoljuk.

6 hozzászólás
FélszipókásŐsmoly >!
Michael J. Sullivan: Avempartha – Az elfek tornya

„A tolvaj kitekintett a folyó közepén emelkedő toronyra, és azon tűnődött, a kardlopás miért mindig olyan nehéz feladat.”

Láthatóan szorosan összetartozik az első résszel, egy ott elvarratlan szálat ragad meg, ez vezet el a hősök újabb megbizatásához, amely visszahoz egy-két háttérbe tűnt érdekes szereplőt. Részletesebben bemutatásra kerül a Koronatorony c. előzményregényben megismert Colnora városa, és maga a torony is. Gyors ütemben tágul és gazdagodik Elan világa az olvasó előtt, politikai és mitológiai téren egyaránt. A Riyria egészen az emberlakta királyságok határvidékéig merészkedik, az elfek földjének szomszédságába, hogy behatoljon egy ősi és titokzatos toronyba (Avempartha), és elemeljen egy gyilkos szörny legyőzésére alkalmas varázskardot. Legalábbis az elején ez a terv. De egyetlen tolvajmeló sem zajlott még zökkenőmentesen, hiszen ettől lesz izgalmas a kalandregény. :)

Michael J. Sullivan elengedettebben mesél, bőséges leírásokkal szolgál az erre éhes olvasónak, színt és életet visz abba is, ami viszonylag lassan és eseménytelenül telne (például a messzire utazások). Mindeközben nem feledkezik meg arról, ami az első könyvben is erénye volt: hogy a mellékszereplőket is épp oly árnyaltan kidolgozza, mint a főalakokat. Az események központjául szolgáló falu lakóit már a legelső felbukkanásukkal szerethetővé tette (kedvencem a malaccal a hóna alatt gyűlésre siető fickó). És persze Theron, akinek sorscsapások formálta jellemfejlődése szerves, lényegi része a történet alakulásának. Az ő esete mutatott rá, hogy a tragikus halál és a vele járó gyász szinte mindegyik Riyria kötetben központi szerepet kap, a cselekményt előrelendítő drámai fordulat előidézője, a tetőponthoz vezető események mozgatórúgója.

Azon túl, hogy ez is egy kardlopással indul, során egész kötegnyi történetszál szövi körbe a küldetést, mind olyan fordulatokat hoz a cselekménybe, amikkel újra és újra képes volt meglepni, elkápráztatni és lelkes elismerést kivívni. Most nem is tudnék más olvasmányélményt említeni arra, amikor egy sima kardozós kalandnak indult cucc ennyiszer kiváltotta volna belőlem, hogy „na, erre nem számítottam”. Szerintem már ennél a kötetnél sikerült minőségi fejlődést elérnie, az írás sokkal gazdagabb és a feszültségfokozás csaknem az utolsó oldalakig kitart. off A helyszínek érzékletes leírásában, a szereplők összjátékában (már nem csak Hadrian és Royce vitte a hátán a regényt), a csavarok terén hatalmasat javult (egy eleve nem rossz – egyszerű, de nagyon szórakoztató – állapotból). Egyrészt nagyon világosan ábrázolta a motivációkat (amiről számos regény- és forgatókönyvíró példát vehetne manapság), olvasóként nem tartott kibogozhatatlan homályban az intrikázások kapcsán, csak elodázta a leleplezéseket. Nem álcázta kiszámíthatatlanságnak a túlbonyolítást, nem öldöste halomra a karaktereit, a szereplők közötti kapcsolatokat és a rejtélyeskedést sem tolta túl, hogy majd egy sokadik kötetben se varrja el a szálakat. Nem volt szüksége véres-mocskos-fülledt jelenetekre, hogy hatásossá tegye a történetet. Amit elindított, azt tisztességesen végig is vitte, bár hagyott azért magvakat kibontakozni a folytatásokhoz (és az előzményekhez). Végig lehetett izgulni, hogy ki éli túl és ki vész oda, sőt, azon is, hogy végül ki hol köt ki a Riyria páros sagájában.

A nyelvezettel alapvetően nem volt gondom (bár itt most alig akadtak olyan különlegességek, mint az ősi korok beszédstílusa az első részben), de sajnos volt pár fura megfogalmazás egy szakaszon spoiler.

Navi P>!
Michael J. Sullivan: Avempartha – Az elfek tornya

Ez megvett kilóra :)
Imádtam, nagyon jó volt újra velük lenni. Kiderült egy-két kisebb-nagyobb titok, amiknek még bőven lesz következményük, találkozunk régi ismerősökkel, s sajnos el is vesztünk :(
Ezra, Sauly, az egyház tovább játszák a saját sakkjátszmáikat, amibe bizony sokan belehalnak. spoiler A politikai csatározás annyira nem kötött le, de a 2 titok felszínre kerülése sokat dobott rajta :)
Nagyon várom már, mikor kerül a kezembe a következő rész :)

ViveEe P>!
Michael J. Sullivan: Avempartha – Az elfek tornya

Egyelőre számomra nincs meg benne a je ne sais quoi, hogy igazán beszippantson a sorozat, de azért tetszik, és érdekel a folytatás.
Maga a cselekmény nem volt különösebben izgalmas, egy világvégi kis falucskát egy ősi kor szörnye terrorizál, amit csak a közelben lévő titokzatos elf toronyban elrejtett fegyverrel lehet legyőzni.
Viszont a karaktereket nagyon kedveltem. Royce és Hadrian nagyon mások, de mindkettő a maga módján nagyon sok pluszt ad a történetnek. A mágus is nagyon birizgálja a fantáziám. Mindhármuk múltját homály fedi még mindig, de most egy-egy apró kis dolgot megtudunk mindhármukról, amitől csak még érdekesebbek lettek a számomra.
Jó kis sorozat ez, remélem a következő kötet már beszippant, és a többi sem ereszt majd.

Lisie87 P>!
Michael J. Sullivan: Avempartha – Az elfek tornya

Sullivan még mindig nem teljesen győzött meg, hogy ő egy remek író, akit imádnom kéne, és istenítenem. :)
Az elején még mindig éreztem azokat, amiket az első részben is. Sablonosság, klisék…bár sok dolgot nem tudnék konkrétan megjegyezni, de úgy „éreztette” magát, szúrta a szemem és az elmém olvasás közben.
Viszont az mindenképpen a javára írható, hogy maga a történet egyszerűsége mellett nagyon szerethető a könyv és olvastatja magát. Az ember azt veszi észre, hogy csak úgy fogynak az oldalak. A karakterek szimpatikusak, és még akkor is, ha nem igazán történik nagy dolog, akkor is elvan az olvasó velük. Thrace apja az egyik olyan szereplő, akit nem igazán tudtam megkedvelni. Sablon karakter. spoiler Nekem nem hiteles, erőltetettnek éreztem.
Kapunk azért kalandot, harcot, izgalmat,intrikát jól összeköti a könyveket úgy, hogy nem zárja le a végén a történetet, hanem folytonosságot teremt közöttük, mintha egy nagy egész rész lenne. Kíváncsivá tett, hogy mi vár hőseinkre! :)
A borító számomra nagy szerelem, ezért is figyeltem fel a sorozatra! :)

Dominik_Blasir>!
Michael J. Sullivan: Avempartha – Az elfek tornya

Habár rajongok az újításokért, a friss ötletekért, néha nem szabad változtatni egy jól működő és nem mellesleg eszméletlenül szórakoztató koncepción.
Sullivan első regényében pedig megmutatta, hogy egy viszonylag kevés meglepetést tartalmazó világban, mindössze kalandos cselekménnyel és rendkívül szerethető karakterekkel is célt lehet érni. Ezt folytatta a következő részben is, ráadásul sikerült némileg árnyalnia is a bemutatott mitológiát, miközben maradtak a szimpatikus szereplők, a könnyed humor, s persze a lendületes, olvasmányos stílus.
Igazából ezen túl nem is nagyon tudok mit írni: akinek az első tetszett, ezt még jobban élvezni fogja, s úgy egyébként is: aki szeretne jól szórakozni egy nem túl bonyolult fantasy-n, azonnal kezdjen bele a sorozatba. Ami a második kötetre még igen tetszetős borítót is kapott.
Bővebben az ekulturán.

ser22>!
Michael J. Sullivan: Avempartha – Az elfek tornya

Bár még csak a második kötetet olvastam el, de ez egy remek sorozat.
Ahogy haladunk az időben egyre több dolog derül ki az emberekről, elfekről, múltbéli eseményekről. Mivel én előbb olvastam a Mítoszok korát, mint ezt a köteter, pár dolog visszaköszönt onnan is. :)
Hadrian és Royce remek páros. Az egyik legjobb szerintem. Royce származása eleve sejthető volt, ha jobban átgondolja az ember. Hadrianè pedig az utolsó mondatok alapján egyértelmű. Kíváncsi leszek a folytatásra. Biztosan hamarosan az elfek is felbukkannak majd…. :)

3 hozzászólás
Vincenza>!
Michael J. Sullivan: Avempartha – Az elfek tornya

Ezt a részt valahogy nem éreztem annyira fenomenálisan jónak, csak élvezhetőnek. Az előző rész jobban olvastatta magát, tetszett, hogy mindig változott a helyszín és haladtak előre a történetben. A végén, pedig az elmaradhatatlan háború és harc. Viszont ebben a részben nem kaptunk komolyabb csatát..(sokszor leült a történet és mi olvasók meg egy helyben úszkáltunk).. sajnos a vége is várható volt. De lehet hogy az a baj velem, hogy a „George Martin stílus” jobban megfog és magával ránt, mert szeretem a csatákat, cselszövéseket, ármánykodást, de mind közül legfontosabbat a kiszámíthatatlanságot!
Sulivan Úrnak minden tiszteletem, nagyon jól ír és szépen vezeti a szálakat, de ezt a részt kicsit elnyújtotta..túlzottan úgy éreztem, hogy az információkon van a hangsúly, de az ősi titok felfedése mégsem hozott olyan nagy fordulatot a történetben.
Ezért ezt a részt egyfajta átvezetésnek nevezem, ahol megkaptuk a szereplők múltját, néhány kérdésre a választ és az egyéb „információkat”.
(Persze, ezek a hibák minimálisak és emberenként változó ki-mit szeret vagy szeretne egy történettől. Ezektől függetlenül a karakterek szerethetőek a párbeszédek és reakciók élethűek. Royce és Hadrian annyira jól megalkotott főszereplők, hogy akár ketten is eltudják vinni a hátukon a történetet.) Szóval egy rossz szavam se lehetne, de én ilyen kritikus vagyok. ^^
Nagyon várom a folytatást, mert most hogy megkaptuk az alapokat elkezd épülni az igazi történet! :) Érzem, hogy nagy dolgok várnak még a következő részben. ;)


Népszerű idézetek

Carun P>!

– Mér’ hoztad magaddal a malacot, Russell? – kérdezte Griffin.
– A legény szerint gyünnöm kellett. Aszonta sürgős.
Griffin Dillonra pillantott, aki visszanézett, és vállat vont.
– Szóval szerinted, ha sürgős az ügy, akkor azt malaccal lehet megoldani?

Carun P>!

– A mágia kicsit olyan, mint a hegedűjáték. Kéz nélkül iszonyú nehéz művelni.

Hush_Campo>!

– Várjunk csak! – emelte fel a kezét Arista. – Nekem is van beleszólásom!
A varázsló visszafordult, és a hercegnő szemébe nézett.
– Tudod a kifelé vezető utat?
– Nem.
– Akkor nincsen beleszólásod.

Hush_Campo>!

Cápa nem azért eszik halat, mert szereti, hanem mert a csirkék nem tudnak úszni. Megteszünk minden tőlünk telhetőt a rendelkezésre álló eszközökkel, de eljön az a nap, amikor fel kell tennünk a kérdést: honnan származnak az eszközeink?

Csisza>!

– Megemlítettem, hogy láttad a szörnyet, és most tudni akarják, hogy néz ki. Mit gondoltál? Hogy meg akarnak lincselni?
A másik vállat vont.
– Mit is mondhatnék? Én amolyan félig-üres-a-kupa fickó vagyok.
– Félig üres? – kacagott Hadrian. – Van egyáltalán valami abban a kupában?

153. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Hadrian Blackwater · Royce Melborn
Csisza>!

– Akkor fel kell raknod, mert én nem megyek – válaszolt a férfi, miközben leeresztette a kaszát és összefonta mellén a karját.
A kardforgató társára pillantott, aki némán figyelte az eseményeket Egér hátáról.
– Miért nem segítesz? – kérdezte Hadrian.
– Ehhez annyira nem értek. Ha holtan akarod látni, ahhoz van ötletem.

160. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Hadrian Blackwater · Royce Melborn
Jucilla>!

– Theron, lehet, hogy a fegyvered hallatlanul éles, de mire jó egy éles fegyver, ha nem találod az ellenséget, vagy, ami még rosszabb, rossz célpontot választasz magadnak? A csatákat nem gyűlölettel nyerik. A haragtól és a gyűlölettől bátrabb és erősebb leszel, de ostobább is egyben. A végén orra buksz a saját lábadban.

151. oldal

mezei P>!

– Lesújtó látni, mi történt a világgal rabságom évszázadai alatt. Azért őriztem meg az életemet és ép elmémet, mert tudtam, eljön az a nap, amikor részt vállalhatok az emberiség megmentésében, de most már úgy érzem, talán nem is éri meg.

Hush_Campo>!

Arra kérlek, senkinek se beszéljetek az itt történtekről, mert ha elmondjátok, azzal nagy veszélynek teszitek ki az Örököst, és valószínűleg az emberiség jövőjét is veszélybe sodorjátok.
– Ezek a mágusok és hatásvadász történeteik! – emelte az ég felé a szemét Royce. – Elegengő lett volna az is, hogy tartsuk a szánkat.

Nida>!

Royce a szemét forgatva leszállt a nyeregből.
– Nem gondoltam, hogy ilyen nehezedre esik majd.
– Nem olyan könnyű lebirkózni egy nálad magasabb embert úgy, hogy közben ne essen bántódása.
– Akkor itt van a kutya elásva. Miért nem próbáljuk meg bántani is?

160. oldal, 5. fejezet - A fellegvár


A sorozat következő kötete

Riyria-krónikák sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Jennifer A. Nielsen: The False Prince – A hamis herceg
Raoul Renier: A kívülálló
Mark Lawrence: Tövisek Hercege
Sebastien de Castell: Az áruló pengéje
Seth Dickinson: Kormorán Baru, az áruló
Ed McDonald: Éjszárny
Krencz Nóra: A hófehér másvilág
Ilona Andrews: Mágikus találkozás
Eliza Beth: Isteni sakkjátszma
George R. R. Martin – Elio M. García Jr – Linda Antonsson: A tűz és jég világa