A ​Smaragdvihar (Riyria-krónikák 4.) 259 csillagozás

Michael J. Sullivan: A Smaragdvihar

EGY ​FONTOS ÜZENET ROSSZ KEZEKBE KERÜL.
SÖTÉT TERV LÉP MŰKÖDÉSBE.
ÁM A KÉT TOLVAJ MOST IS A CSELSZÖVŐK ÚTJÁBAN ÁLL.

A Riyria egyik fele, Hadrian Blackwater Novron elveszett örökösének felkutatására indul. Egykori társa életét féltve, Royce Melborn ismét csatlakozik hozzá egy utolsó küldetésre, így együtt szállnak tengerre. A sikerre egyetlen esélyük, ha szembeszállnak a kíméletlen Merrick Mariusszal, a mesterbűnözővel, aki barátból Royce legádázabb ellenségévé vált. Útjuk csapdák és árulás ingoványos vidékén át vezet, és Hadrian arra kényszerül, hogy szembenézzen rég eltemetett múltjával.

A Smaragdvihar a magával ragadó Riyria-krónikák negyedik kötete. A hatkötetes sorozatot írója egyetlen, eposzi magaslatokra törő történetként alkotta meg, amit külön epizódokra bontott. A cselekményszálak egybefonódnak, de minden egyes kötet a saját történetét meséli el, és külön, kerek egészként is élvezhető. Az eredetileg magánkiadásban megjelent… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2010

>!
Fumax, Budapest, 2014
416 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639861749 · Fordította: Matolcsy Kálmán
>!
Fumax, Budapest, 2014
416 oldal · ISBN: 9786155514128 · Fordította: Matolcsy Kálmán

Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Royce Melborn · Hadrian Blackwater · Arista · Gwen DeLancy · Reuben Hilfred


Kedvencelte 41

Most olvassa 7

Várólistára tette 74

Kívánságlistára tette 103

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Rodwin>!
Michael J. Sullivan: A Smaragdvihar

Riyria – krónikák folytatódnak, két kedvenc hősünkkel, akik már nekem is kezdenek igazán a szívemhez nőni. Annyi kalandon mentünk keresztül.
Royce nem létezhet Hadrian nélkül, és hajóra szállnak, újabb kalandokat keresve. Itt már örömködtem, mert nagyon szeretem a hajós, kalózos történeteket. Már vizionáltam, nagy tengeri csatákat, cápatámadást, kincskeresést. De azért ez még messze volt Hobb, Élőhajók könyveitől. Ettől függetlenül, a Smaragdvihar fedélzetén játszódó jelenetek lettek a kedvenceim.
De nem csak vízen, szárazföldön is kalandozhattunk, sűrű dzsungelekben. Kicsit Indiana Jones érzetem volt, és egy könnyed kalandregényt olvashattam. Tele akcióval, az intrika és politikai szál most kicsit a háttérbe szorult.
Felbukkan Merrick Manius, Royce régi ellenfele, aki a következő részekben remélhetőleg több szerepet fog betölteni, mert érdekes, izgalmas karakter.
Aristáról is élvezettel olvastam, mágikus ereje egyre nagyobb, és bizonyos, hogy egyre nagyobb szerepe lesz a jövőben.
Modina történetét kissé unalmasnak éreztem, bepillanthattunk a birodalom alakulásába. Sok mellékszereplővel is találkozhattunk, újakkal és régiekkel is.
A vége megint csavarosra sikeredett és összességében könnyed olvasmány volt, mint az eddigi részek is, színes karakterekkel, kalandokkal, intrikával és akcióval.
Kicsi visszalépést éreztem az előző részhez képest, és továbbra sem tartom kiemelkedőnek a sorozatot. Nincs az a hű de érzés, mint Sanderson-nál vagy Hobb-nál volt.
De elolvasom a még hátralévő könyveket, hátha ez változik valamit. :)
Ajánlom a sorozatot mindenkinek, aki kis kikapcsolódásra vágyik, mert még mindig szerethető az egész, ami körülveszi.

9 hozzászólás
Ashriver>!
Michael J. Sullivan: A Smaragdvihar

Folytatódnak a két kedvenc hősöm kalandjai. Most a tengerész lét módját próbálják ki, de mint mindig, ez sem nekik való, bár kalandos és veszélyes, de nem az igazi. Többet tudunk meg Hadrian múltjából, és Royce is olyan oldalát mutatja, amit eddig még nem volt szerencsénk megismerni.
Arista a kedvenc női karakterem lett. Okos, talpraesett, a mágiája egyre jobban nő, és olyan emberi. Szerintem az ő karaktere fejlődött a legtöbbet a történetek alatt. Remélem, hogy a végén a két kedvencem összejön!
A vége csavaros lett, tele izgalommal és várakozással.
Csak ajánlani tudom!

Lisie87 P>!
Michael J. Sullivan: A Smaragdvihar

Tetszett ez a rész is, jobban, mint az előző!!! ^^
Fordulatos volt, izgalmas, jók voltak a helyszínek, a spoiler . Kaptunk intrikát, titkokat és kalandokat minden mennyiségben. Hadrian és Royce része jobban tetszett, mint a „lányoké”. Kíváncsi vagyok, hogy Arista ebből a kalamajkából hogy mászik ki! :)

FélszipókásŐsmoly P>!
Michael J. Sullivan: A Smaragdvihar

Két teljesen független, egymásra semmilyen hatással nem lévő szálon folytatódik az előző rész, ezzel zárva a Riyria krónikák off középső szakaszát. Az egyik szál Arista hercegnőé (illetve Modina császárnőé), a másik pedig a Riyria srácoké. Számomra megbontotta a cselekmény( élvezeté)t a váltogatás, így először az egyik, majd a másik szál mentén olvastam a könyvet.

„A Smaragdvihar fedélzetén” – Hadrian és Royce
Kedvelt harcosunk az örökös felkutatásra indul egy elfogott levél alapján a kontinens túlfelébe, Gwen unszolására a tolvaj is vele tart, mert a jóslata szerint nélküle Hadrian meghalna. Az író az előző részt karakterfejlődésre használta, ezt pedig világépítésre. Egyértelműen a kalandon és a küzdelmeken van a hangsúly (ami végre rendesen megméretteti a főhősöket), de azért humort sem nélkülözi. A sorozat – beleértve az előzményköteteket is – eddigi leggazdagabb, legszínesebb történetszálát nyújtja:
– VILÁG és NÉPEI: megismerhetjük az oldalakon a trópusi/egzotikus Kálét, érintőlegesen a kalózsziget Dakkát, és egy kicsit Delgost (Tul del Fur városát és Drumindor erődjét) is. Végre elfek és goblinok (ghazelek, vagyis "elfeledettek") is szerepelnek benne, illetve a dzsungellakó tenkinek (akikről úgy hírlik, goblinok és emberek keverékei, valójában spoiler).
– KALAND: Kapunk részletesen kidolgozott hajós utazást (a hajózási feladatok és legénységi szerepek alapos kifejtésével, számomra kicsit sok is volt), kalóztámadást, dzsungeltúrát és sok-sok remek harcot.
– SZEREPLŐK: Lényegesen többet megtudhatunk Hadrian (káléi) múltjáról és Royce sajátosságairól (pl. hogy viseli a tengert), mint a korábbi kötetekben. Visszatér Wyatt, az első két részben megismert fickó, aki átverte Hadrianékat, emellett Royce „ősellensége”, Merrick is fel-feltűnik. Továbbá rengeteg mellékszereplő a hajó legénysége és azok képében, akikkel útjuk során találkoznak. Sullivan erőssége töretlenül a szereplők kidolgozása, legyenek akár fő-, akár mellékalakok.

„A melengári boszorkány” – Arista és Modina
Kétségtelenül Arista fejlődött a legtöbbet az előző részben, mind személyiség, mind képességek (spoiler), mind hatalom (spoiler) terén. Bár lehet, hogy valaki szerette volna tovább kísérni, hogyan látja el közigazgatási tisztviselő szerepét, ő inkább egy veszélyes kalandra indult spoiler mert értesült, hogy spoiler. Ráadásul tökegyedül vág neki. De kiderül róla, hogy kiváló érzéke van a kém szerephez, mert úgy szivárog be a birodalmi főváros kastélyába, hogy senki sem gyanít semmit. Közben Modina kezd magára találni, bár még mindig rettenetesen búskomor.
Itt nem is igazán ők tetszettek, hanem rizsporos parókás Nimbusz, a császárnő tanítója. Kedvessége emlékeztetett a legelső részben feltűnt Myronra, a szerzetesre (jó lenne őt is viszontlátni, és a jelek szerint az utolsó részekben lesz is alkalom rá). Jó volt újra spoiler A regény végére olyan helyzetbe juttatta magát Arista, amiből persze a plot armor segítségével bizonyára ripszropsz kikeveredik a következő kötet első fejezeteiben (ahogy az lenni szokott), de azért remélem, hogy lesz tétje/következménye.

Sok kérdés maradt még megválaszolatlan az előző kötetben feltűnt szereplők és történetelemek kapcsán (spoiler). Gyanítom az utolsó kötetben derül majd fény a legtöbbjükre (spoiler).

ViveEe P>!
Michael J. Sullivan: A Smaragdvihar

Itt már sokkal több minden történt, és sokkal érdekesebb is volt, mint az előző két kötet.
Jártunk hajókon, dzsungelben, volt csata szárazon és vízen. Jó részek voltak.
Mindig elmondom, de kifejezetten szeretem, ha nagyon okos egy rosszfiú, és Merrick képében ezt itt is megkaptam. Meglepett a vége, nagyon meg lettem vezetve a karakterekkel együtt.
Másik szálon már kicsit kezdek lemondani Thrace-ről, de remélem a következő lesz az ő kötete. Arista viszont egyre jobban lenyűgöz. Abszolút kompetens női karakter a sok férfi között.
Kíváncsi vagyok a folytatásokra.

B_Petra>!
Michael J. Sullivan: A Smaragdvihar

A Smaragdvihar már majdnem 5 csillagosra sikerült, sokkal több ötlet, varázslat, akció, és főleg helyszín jelent meg, Mivel már olvasom a következőt arról annyit, hogy lehet ennél a résznél is jobb, ott először sikerült egy kis romantikát is belevinni ami nem annyira fontos, de néha kell, például a sok hajózós zsargon helyett ami itt abszolút nem érdekelt, még azt sem tudtam eldünteni, hogy korrekten írta-e le.

>!
Fumax, Budapest, 2014
416 oldal · ISBN: 9786155514128 · Fordította: Matolcsy Kálmán
Vincenza>!
Michael J. Sullivan: A Smaragdvihar

Ez a rész sajnos nem lett a kedvencem, több ok miatt is.
Amilia karakterét egyre kevésbé szerettem, néha fárasztó volt az ő fejezeteit olvasni. Amúgy sem szeretem a paranoiás, összetört, letargikus szereplőket, akik szinte már öngyilkosok akarnak lenni, számomra kiábrándító
spoiler
Ezért egy jó időre félbe is hagytam az olvasást, körülbelül száz oldal maradt meg a végéből, aminek végül nekiültem. A legérdekesebb az volt, hogy a végén annyira bepörögtem, hogy az utolsó részeket kétszer is átolvastam.
Hihetetlen, hogy most függővéget kaptunk, a megszokott lezárás, elvarrás helyett, persze akkor is maradtak kérdések, de kaptunk egy szép kerek történetet és egy lezárást. spoiler Most akinek nincs meg a folytatás az kellemetlenül érezheti magát, mint ahogyan én is…
Összességében ez a rész is tetszett, egyedül az eleje, ami a fentiekben megemlítettem az számomra rossz volt. Mondjuk a hajókázás sem nyerte el a tetszésemet, de a vége az nagyot csattant. spoiler

Mrs_Curran_Lennart P>!
Michael J. Sullivan: A Smaragdvihar

Nem hiszem el! Most először függővéges a befejezés. Szegény Arista..
Megint kaptunk egy nagyon izgalmas kalandot, ahol is a két kedvenc főhősünk hajóra száll, hogy megakadályozzon egy gaztettet. A hajón a sok gyanús alak közül nem lehet tudni, hogy ki kinek dolgozik. Meg is lepődtem a végén, pedig rá szoktam jönni a dolgokra. Arista hercegnő pedig otthagyja Ratibort, hogy ő maga keresse meg Gauntot.
Kénytelen leszek egyből nekiállni a folytatásnak.

Yizri36>!
Michael J. Sullivan: A Smaragdvihar

Tovább folytatódik Hadrian és Royce kalandja. Persze, most sem sikerül minden hibátlanul. Royce igyekezne letelepedni, de nem hagyják és persze Hadriant sem szeretné magára hagyni.
Ők ketten továbbra is nagyon jó páros. Szeretem a humorukat még a legszorultabb helyzetben is. Nagyon jók voltak a tengeri részek. A két férfi olyanra vállalkozott, amiről abszolút semmit nem tudnak és ez egy picit humoros is volt. Főleg Royce tengeribetegsége. Megismerkedtünk pár érdekes és jó karakterrel. Sok karakterért viszont sajgott a szívem… Annyira nem szeretem, amikor az írók pont a újonnan megkedvelt karaktereket teszik el láb alól. :/ Annyira szerettem volna még róluk is olvasni…
Ami számomra viszont nagyon felkavaró volt… szerencsétlen elfek sorsa… ezt még ki kell hevernem. :/
Összességében ez a kötet is hozta a többit. Volt itt humor, mentőakció, árulás, igazságtalanság, kegyetlenkedés. Sok karakter sorsáért most már ténylegesen izgulhatunk.
Még mindig az egyik legjobb sorozat. :)

Slezihr>!
Michael J. Sullivan: A Smaragdvihar

Nekem nagyon tetszett ez a kötet is, bár a hajózás nem nagy kedvencem. Sok volt a szereplő, nehéz volt követni hogy ki kivel van. A csatajelenetek izagalmasak voltak, csak fájt hogy a megkedvelt karakterek haltak meg mindig. Alig várom hogy befejezzem a folytatásokat. :)


Népszerű idézetek

Carun P>!

– (…) Mit akart a nő?
– Megjósolni a jövőmet.
– És jó hírt kaptál?
– A nő csaknem belehalt. Mit gondolsz?

könyvfaló>!

…és ha jól emlékszem, megfogadtam, hogy soha többé nem teszek ilyet.
– Na, ezért nem kell fogadkozni! Amint fogadalmat teszel, a sors összeesküszik ellened, és lenyomja a torkodon az esküdet.

Belle_Maundrell >!

– (…) Voltál már szerelmes, Hadrian?
– Nem tudnám megmondani. Honnan tudja azt az ember?
– Hogy szerelmes? Nos, az olyan érzés, mint amikor végre hazaérsz.

265. oldal, 16. fejezet - A falu

Kapcsolódó szócikkek: Hadrian Blackwater · szerelem
Fumax KU>!

– Milyen elégedettek! – sóhajtott fel Hadrian Royce-nak, amikor a sátortető alatt ülve figyelték, miként főzik a vacsorát a vintuk. – Lehet rekkenő hőség, vagy eső, nekik egészen mindegy.
– Most meg azt akarod mondani, hogy legyünk vintuk? Nem hiszem, hogy csak úgy jelentkezni lehet a törzsbe. Valószínűleg bele kell születni.

Kapcsolódó szócikkek: Hadrian Blackwater · Royce Melborn
Mrs_Mila>!

– Miből gondolod, hogy elégedettek? – kérdezte Royce. – Én azt tapasztaltam, hogy amikor az emberek egyfolytában mosolyognak, valamit titkolnak.

243. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Royce Melborn
Carun P>!

A kapuőrök bólintottak, és rájuk mosolyogtak.
– Gyűlölöm ezt – morogta Royce, amint átértek.
– Mit?
– Még csak meg sem állítottak, ráadásul egyenesen ránk mosolyogtak. Most már látásból ismernek. Látásból! Alrikba annak idején szorult annyi tisztesség, hogy titokban üzenjen, és bejelentés nélkül fogadjon. Most fényes nappal egyenruhás küldöncök kopogtatnak az ajtón, integetnek és mosolyogva közlik: „Halihó, lenne nektek egy kis munka.”

Belle_Maundrell >!

– Zárva? – kérdezte Hadrian.
Royce bólintott.
– Reméljük, nem változtatták meg a zárkombinációt.
Hadrian felkacagott.
– Legutóbb tizennyolc órádba került, éppen miután azt mondtad, „egy perc, és megvagyok”.

374. oldal, 21. fejezet - Drumindor

Kapcsolódó szócikkek: Hadrian Blackwater · Royce Melborn
MissPampalini>!

– Tehát elf vagy. Ez sok mindent megmagyaráz. Mit akart a nő?
– Megjósolni a jövőmet.
– És jó hírt kaptál?
– A nő csaknem belehalt. Mit gondolsz?

FélszipókásŐsmoly P>!

– De láttál lovakat, és ismertél asszonyokat, nem? – kérdezte Hadrian fanyar mosollyal. […]
– Történész vagyok, nem szerzetes.

265. oldal


A sorozat következő kötete

Riyria-krónikák sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Jennifer A. Nielsen: The Runaway King – A szökött király
Joe Abercrombie: A penge maga
Mark Lawrence: Tövisek Hercege
Christelle Dabos: Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban
Brian McClellan: A birodalom bűnei
Raoul Renier: A kívülálló
Seth Dickinson: Kormorán Baru, az áruló
Krencz Nóra – Robin O'Wrightly: Menedék
John Flanagan: A lángoló híd
Patrick Ness: Mi, hétköznapi halandók