A ​rózsa és tövise (Riyria - A kezdetek 2.) 61 csillagozás

Michael J. Sullivan: A rózsa és tövise

EGY KEGYETLENÜL HELYBENHAGYOTT JÓBARÁT.
KÉT, VÁLASZOKAT KERESŐ TOLVAJ.
MEGSZÜLETIK A RIYRIA.

Royce Melborn több mint egy éven át próbálta elfelejteni Gwen DeLancy-t, aki őt és társát, Hadrian Blackwatert, a biztos haláltól mentette meg. Mivel a tolvajnak nem sikerült kivernie a fejéből a nőt, Hadriannel visszatér Medfordba, de ezúttal megdöbbentő fogadtatásban van részük – Gwen látni sem akarja őket. Feltett szándékuk kideríteni, hogy mi a rejtélyes visszautasítás oka. Eközben az udvarban titkos összeesküvés van készülőben a királyi család ellen, amelynek csak két vétlenül belekeveredett kisember állhat az útjába. Az események megállíthatatlanul száguldanak a drámai végkifejlett felé, amely valamennyiüktől nagy árat követel.

A Ryiria – A kezdetek a nagy sikerű fantasysorozat, a Riyria-krónikák előzménytörténetét meséli el.

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
Fumax, Budapest, 2019
384 oldal · ISBN: 9789634700951 · Fordította: Matolcsy Kálmán
>!
Fumax, Budapest, 2019
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634700951 · Fordította: Matolcsy Kálmán

Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

Royce Melborn · Hadrian Blackwater · Gwen Delancy · Albert Winslow · Amrath Essendon · Reuben Hilfred


Kedvencelte 12

Most olvassa 8

Várólistára tette 37

Kívánságlistára tette 67

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
gesztenye63 MP
Michael J. Sullivan: A rózsa és tövise

Jutalomjáték. „Jam session”. Örömzene.
…vagy bárminek is nevezzem. A nyolcadikként megjelent Riyria-történet előzménykötetként tökéletesen tölti be szerepét. S nem utolsó sorban már egy kiforrott stílusú, rutinos történetmesélő tolla alól érkezik, aki biztos kézzel, professzionálisan tereli közös mederbe a Riyria-krónikák kalandjait megelőző, búvópatakként csordogáló eseményeket.
S teszi mindezt Sullivan olyan magabiztosan, hogy az olvasónak fel sem tűnik, hogy a sikerszerző még alig néhány éve magánkiadásban jelentette meg fősztoriját, és csak szűk körű rajongótábora hitte, hogy a mese ekkora sikert hoz majd.
Márpedig megtörtént. Royce és Hadrian (no meg Gwen) és társaik óriási kanyart futottak be sikerrel a zsáner képzeletbeli terepasztalán. Magától értetődő, hogy még egy félekkora kaliberű szerző is megpróbálkozna az előtörténet összerendezésével. Persze nem mindenkinek sikerülne ilyen parádésan. Különösen pikáns és izgalmas, ahogy Royce és Hadrian jellemfejlődését, egymáshoz csiszolódását két-három lépéssel távolabbról követhetjük nyomon. Az pedig már csak kötelező ujjgyakorlat, hogy a hátteret színező kalandokat és a meg nem álló akciót ilyen lendülettel, ennyi élénk színnel, a feszültséget folyamatosan fenntartva vigye végig a szerző, ahogyan az A rózsa és tövisében megvalósul.
Sullivan beérett, célba ért. Felhőtlen szórakozást nyújt a lehető legegyszerűbb eszközökkel. Színvonalas előzményepizódokat alkot egy fantasy regényciklushoz, amelyben szinte fel sem tűnik az olvasónak, hogy a zsáner toposzai alig kukkantanak csak be az ablakon, jóval inkább egy kellemes ifjúsági kalandregényt tartunk a kezünkben (engem ez az epizód uram bocsá’ gyermekkorom Delfin-könyves olvasmányaira emlékeztetett, mint például a Robin Hood, vagy a Haramiák kapitánya)

A kötet valóban rengeteg olyan fontos faktumra világít rá, illetve olyan tudásnak ágyaz meg, amelyeknek majd a Riyria-krónikák olvasása során lesz jelentősége, de az olvasási sorrendet tekintve egyetértek azokkal, akik előbb a Krónikák olvasását javasolják.
Szórakozni vágyó olvasók számára zsánertől függetlenül ajánlott.

>!
Mrs_Curran_Lennart P
Michael J. Sullivan: A rózsa és tövise

Annyira szuper volt! Húztam az olvasását ameddig tudtam, de ennyi, legfeljebb elölről kezdem a sorozatot. Elég fura előzményköteteket olvasni, mikor tudod, hogy mi lesz a vége, de azért így is izgalmas. Végülis most találkoznak Albert gróffal elég extrém körülmények között. A gonosz Saldur püspök is feltűnik, és Reuben szála is érdekes volt. Hogyan lesz a fiatal őr a hercegnő testőre. Nem véletlen egyik kedvenc sorozatom.

>!
bartok_brigitta P
Michael J. Sullivan: A rózsa és tövise

Emlékszem, hogy annak idején, amikor a Trónbitorlók a kezembe került, mennyire bizalmatlan voltam Michael J. Sullivannal szemben, és mennyire nehezen hagytam magam meggyőzni a Riyriát illetően. Most ott tartok, hogy a fent említett úriember az egyik kedvenc alkotóm, miközben a két főhőse felkerült annak a listának az elejére, ahol a kedvenc szereplőimet jegyzem. Ritkán mondok ilyet, de ha valóban létezik olyan, hogy valaki beleszeret egy könyv szereplőibe, akkor én egyértelműen belevesztem a Riyria mindkét tagjába, és nem is szégyellem, hogy ez így történt.
Alig vártam, hogy elkezdhessem olvasni A rózsa és tövisét, mert tudtam, hogy képes lesz akkor is lehengerelni, hogy kívülről fújom az eredeti sorozatot. Már A Koronatorony is tetszett, hiszen azzal, hogy nem régi ismerősként tárta elénk Royce és Hadrian párosát, egyfajta újdonságot csempészett a kapcsolatukba. Tetszik, hogy végig követhetem, hogyan lett egy tolvajból és egy zsoldosból a RIYRIA, és hogy hogyan csiszolódtak bizalmatlan társakból valódi barátokká, bajtársakká. Ez a kötet egy évvel később veszi fel a fonalat, mint az előző, így már a fiúk már kezdik kiismerni egymást, mégsem lehetne egyértelműen barátnak nevezni őket, de már közel járnak hozzá.
A rózsa és tövise egyértelműen a Trónbitorlók előzménye, hiszen itt már kirajzolódik a feszültség a melengári politikában, és elkezdődnek azok az összeesküvések, amelyek az anyasorozatban teljesednek ki. Imádtam párhuzamot vonni a már ismert történet, és az újonnan felfedezett szálak közé, és kellemes nosztalgikus mosollyal vettem tudomásul, hogy mennyi minden vár még a hőseinkre.
Érdekes volt, hogy gyermekként láthattuk újra Aristát, Alrikot, a Pickering fiúkat és Hilfredet. Eddig is nagyon kedveltem ezeket a karaktereket, de most, hogy feltárultak a múltbéli események, és megismertük a történet egy újabb szeletét – amiről eddig csak érintőlegesen esett szó – valahogy még közelebbinek érzem őket. Rájöttem, hogy az író komolyan dolgozott a szereplői hátterén. Kellemes újdonságot jelentett számomra Albert, akiről végre kiderült, hogyan sikerült kapcsolatba kerülnie a fiainkkal. Azt hiszem, hogy egyik oldalról sem sikerült veszteségesre ez az üzlet.
A regény stílusa továbbra is megőrzi a sorozat gördülékenységét, és a humort, amely igazán egyedivé teszi ezeket a könyveket. Minden oldalra jut valami poén, amin az olvasó egy jóízűt rötyöghet, vagy felháborodhat. Meglepő gyorsasággal sikerült átrágnom magam a könyv lapjain, és az utolsó oldalhoz érve csalódottan vettem tudomásul, hogy nincs tovább. Miért nincs?
A regénynek sikerült elérnie, hogy fontolgatni kezdjem a sorozat újraolvasását, pedig nem is olyan régen fejeztem be. Mindig öröm visszatérni a Riyriához, és reménykedem benne, hogy nem kell sokáig várni a következő kötetre. Újabb Sullivan regény került a kedvencek közé. Köszönöm, hogy olvashattam!

>!
TiaManta
Michael J. Sullivan: A rózsa és tövise

Royce Melborn és Hadrian Blackwatert csapata kissé összeszokott már, de még ferdén néznek egymásra mint valami teljesen hibbant teremtményre. Pont ezért működnek ennyire, mert egymás ellentétei, mind erkölcsileg, mind megjelenésre. Gwen is folytatja azt az utat, aminek hatására még őt is megkedveltem az előző részben. És bár sosem volt könnyű uta, de még most se kíméli őt és párosunkat a sors.
A történetben bepillantást nyerhetünk más szereplők múltjába is, és sose hittem volna hogy ez is ennyire érdekelni fog.

4 hozzászólás
>!
ViveEe P
Michael J. Sullivan: A rózsa és tövise

Nagyon jó volt!
Fülig érő vigyorral olvastam a kis Alrikról meg a Pickeringekről, Aristáról. És Reuben szála is nagyon szép volt. Nagyon tetszik, hogy a krónikákban megemlített momentumok vannak részletesen elmesélve. Élvezem, hogy tudom kivel mi lesz, és csak mosolygok azon, amikor Arista kijelenti, hogy ő inkább nem megy férjhez és társai.
Párosunkat még mindig imádom, Hadrian továbbra is a szívem csücske.
A történet is nagyon izgalmas volt. Egy lány, ki olyat hall, amit nagyon nem lenne szabad. A király ellen merénylet készül. Érdekes és izgalmas volt az egész.
Nagyon szeretem ezt a világot, imádom olvasni, és alig várom a következőt.

2 hozzászólás
>!
Fallen_Angel P
Michael J. Sullivan: A rózsa és tövise

Akkor is jó végigjárni az utat, ha tudom, hogy hová vezet. Ha tele van az az út kalandokkal, az ismert történetet kiegészítő új információkkal, akkor pláne.
Az első előzmény részt is nagyon élveztem, most legalább annyira a másodikat is. Szórakoztató volt látni a szereplőket fiatalon, illetve a főszereplők egyre inkább összecsiszolódó kettősét, és bár Sullivan jól adagolta a poénokat, voltak szívszorító pillanatok. Alberten sokat nevettem, hatalmas figura a várgróf úr, Gwen pedig egyre inkább kedvenccé válik, pedig az alap sorozatban számomra inkább semleges szereplő volt.
Olvasás közben többször éreztem, hogy muszáj újra elolvasnom a sorozatot, talán majd sort is kerítek rá, de közben remélem, hogy jön majd az előzmény sorozat folytatása.

>!
nope
Michael J. Sullivan: A rózsa és tövise

Annak ellenére, hogy már akkor teljesen beleszerettem a Riyriába, amikor a Trónbitorlók először a kezembe került, valamiért halogattam A rózsa és tövisét. Nem volt kedvem nekiállni, ott csücsült másfél hónapot a polcomon, most pedig magam sem értem, hogy mégis miért vártam vele ennyit. Könnyed, humoros, helyenként egy kis romantikával, de azért kellő mennyiségű véres jelenettel, szerethető karakterekkel, ármánykodással, kalanddal. Jól kidolgozott, igazán szórakoztató könyv. Royce és Hadrian története továbbra is nagy kedvenc.

>!
Vác_nembéli_István_fia_istván
Michael J. Sullivan: A rózsa és tövise

Már nagyon vártam a folytatást remélem nem kell két évet várni a következő kalandra .
Royce és Hadrian visszatértek és egyből bele csöppennek egy kis király drámába.
De igazán ez nem érdekelné nagyon Royce-t de hogy az ő szerelmét bántsák na az már probléma és bizony megmutatja milyen is ő ha elgurul a gyógyszere.
Egy kis idézet Royce-tól. „ Hagyjuk a szavakat, jöhetnek a sikolyok ”
Jó volt olvasni még gyerekkorú Alrikról , Pickeringekről és Aristáról.

>!
FélszipókásŐsmoly
Michael J. Sullivan: A rózsa és tövise

Időrendben olvasom a Riyria-történeteket, az alap sorozatot még nem olvastam, de ez után nem halogatom tovább – az előzmények működnek utólag is. :)

Új szereplővel (Reuben) indít a könyv, és több fejezeten át róla szól a kötet. Megismerkedhetünk az uralkodói családdal is, illetve a királyi udvar jeles alakjaival, Alric herceggel és Arista hercegnővel. A sorozat kiemelt szereplőinek (Gwen, Royce és Hadrian) cselekményszála eleinte még teljesen külön zajlik. Noha viszonylag jelentéktelennek tűnő alakok az új szereplők, a cselekményen keresztüli jellemábrázolásoknak hála hamar bele tudtam élni magam a helyükbe, s olyannyira megtetszettek, hogy átugrálgattam a Riyria-páros fejezeteit, amíg össze nem értek a szálak (16. fejezet). Rose már a Koronatoronyban kedvencem volt, itt pedig jelentős szereplővé vált. spoiler

Hadrian és Royce nyitófejezete külön született még a regény előtt, önmagában is kerek. A két főhős szemlélete egymás szöges ellentéte (élet és halál, együttműködés és farkastörvények), a párbeszédeken keresztül azonnal megteremti a hangulatot. Sajnáltam, hogy nem pont ott folytatja, ahol az előző kötet abbamaradt, hanem egy évet ugrik, és visszatekintéssel fed fel pár részletet. Végül persze elsimította a hiányérzetet, főként azzal, hogy ezen a szálon is adódik új szereplő, Albert Winslow várgróf képében. Tulajdonképpen ez Albert előtörténete is.

Nagyon érdekes tapasztalás volt így a két fő szálat külön olvasni. Rádöbbentett, hogy bár igen érdekes volt Reuben, illetve Amrath király története, nyomába sem ért a Riyria-páros fejezeteinek: a jól bejáratott szereplőket szabadon, bátran mégis kifinomultan mozgatja, míg az új alakoknál észrevehető egy óvatosabb játék. Igaz erre a kötetre is az, mint a Koronatoronyra: az egyszerűségével nagyszerű. A végén elvarrja a kötetben indított szálakat, de kapukat is nyit. Egészen a Riyria alapsorozatáig vezető utakra.

Bár nincs feltüntetve fordító, a magyar szöveg összességében jól sikerült, gördülékenyek a leírások, a párbeszédek élőek. Pár kifejezést furcsálltam – a „strázsa” mint a sentinel fordítása, vagy a „rózsaszín kisujj” (pinky finger) – és néhány mondatnál akadtam meg, amikről kiderült, hogy eredetileg egyszerűbbek, egyértelműbbek.

>!
Arcturus
Michael J. Sullivan: A rózsa és tövise

Sullivan jól játszik a szereplőkkel, zseniálisan húzgálja a szálaikat, hogy végül kifussunk oda, ahová ő akarja. Nem egyszerű dolog előzményregényt írni, ugyanis a folytatás kötött. Igaz, itt még hosszú évek vannak hátra addig, amíg az eredeti mű felveszi a fonalat, de itt is ügyesen kell sáfárkodni az eseményekkel, személyekkel – Sullivan pedig ezt jól csinálja. Egy teljesen átlagos vastagságú regény ismét visszaröpített az egyik kedvenc világomba, miközben egy csomó új információt megtudtam a régi-új szereplőkről, a helyszínekről. És végre megszületett igazán a Riyria is! Várom a folytatást!

Bővebben: https://kulturpara.blog.hu/2019/08/04/a_rozsa_es_tovise


Népszerű idézetek

>!
Fumax KU

– Minden pénzemen italt veszek. Segít elfeledtetni a tényt, hogy minden pénzemet italra költöttem.

>!
Fumax KU

– Hamarosan találkozunk – intett Royce, és ügetésben elindult a Vándorúton.
– Várj! – kiáltott utána a várgróf. – Mi az a Riyria? Mit jelent?
– Elf nyelven van… Azt jelenti, kettő.

>!
bartok_brigitta P

– Látod, Hadrian, számíthatsz rá, hogy az emberek mindig azt cselekszik, ami nekik a legjobb.
– Mint például én? – kérdezett vissza a zsoldos.
A mosoly lehervadt Royce arcáról.
– Te valami torzszülött lehetsz, vagy máskülönben a világ legnagyobb bolondja. Még mindig nem döntöttem el.

349. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Hadrian Blackwater · Royce Melborn
>!
bartok_brigitta P

Négy kérdés egymás után. Az érdeklődés, esetleg aggodalom jele, vagy csak közeleg a születésnapom?

27. oldal

>!
bartok_brigitta P

– Nem is ismered ezt a nőt. Ez nem a te dolgod.
– Tudom én azt.
– Akkor meg minek kelsz a segítségére?
– Mert az ember segít másokon. Ha meglátnál egy út mellett fekvő embert, nyíllal az oldalában, megállnál, nem?
– Persze – felelte Royce. – Mindenki megállna. Egy sebesült könnyű préda, kivéve, ha már a nyeregből látszik, hogy valaki elvitte az erszényét.
– Micsoda? Dehogyis! Senki sem rabol ki egy sebesültet, és hagyja ott meghalni!
Royce bólintott.
– Tényleg nem. Igazad van. Ha nála van az erszénye, és elveszed tőle, akkor a legjobb utána elvágni a torkát. Túl sokan élik túl a nyíl ütötte sebeket. Ezt tőled tanultam. Nincs értelme kockáztatni, hogy aztán a nyomodba eredjen.

33. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Hadrian Blackwater · Royce Melborn
>!
bartok_brigitta P

– Nyugi, elrendezem Hálóing grófot.
– Várgrófot.
– Mi a különbség?
– Egy csomó pénz.

108. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Hadrian Blackwater · Royce Melborn
>!
bartok_brigitta P

Ha Royce felhúzta a csuklyáját, az mindig rosszat jelentett, mint a farkas nyakán felálló szőr. Figyelmeztetés volt, a legelső, de másodikat már senki sem kapott tőle.

32. oldal

>!
bartok_brigitta P

Ilyen az élet: a világ még a legszebb napokon is érzéketlen és közömbös hely.

41. oldal

>!
bartok_brigitta P

A rossz neveltetés és túlzott iskolázottság gondolkodásra alkalmatlanná tette az elmét.

53. oldal

>!
FélszipókásŐsmoly

– Ez nem a te dolgod.
– Tudom én azt.
– Akkor meg minek kelsz a segítségére?
– Mert az ember segít másokon. Ha meglátnál egy út mellett fekvő embert, nyíllal az oldalában, megállnál, nem?
– Persze – felelte Royce. – Mindenki megállna. Egy sebesült könnyű préda, kivéve, ha már a nyeregből látszik, hogy valaki elvitte az erszényét.
– Micsoda? Dehogyis! Senki sem rabol ki egy sebesültet, és hagyja ott meghalni!
Royce bólintott.
– Tényleg nem. Igazad van. Ha nála van az erszénye, és elveszed tőle, akkor a legjobb utána elvágni a torkát. Túl sokan élik túl a nyíl ütötte sebeket.

33. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Hadrian Blackwater · Royce Melborn

Hasonló könyvek címkék alapján

Richard A. Knaak: Huma legendája
Ed Greenwood: Elminster megkísértése
Mary Kirchoff – Steve Winter: Kalandvágy
T. H. Lain: Az élő halott
Rick Riordan: A titán átka
Tricia Levenseller: Daughter of the Pirate King – A kalózkirály lánya
Rachel Hartman: Seraphina
John Stephens: A tűz krónikája
Cinda Williams Chima: Lángvető
Stephen D. Sullivan: Skorpió