A ​háború kora (Az Első Birodalom legendái 3.) (Elan világa 3.) 62 csillagozás

Michael J. Sullivan: A háború kora

Az ​emberek és a hitehagyott fhreyek törékeny szövetségének sosem látott tűzpróbát kell kiállnia. Az emberklánokat csak Perszephoné vasakarata és hatalmas szíve tartja vissza attól, hogy egymás ellen forduljanak, míg a gőgös fhreyeket szinte semmiben sem korlátozzák. Vezérük, Nefron ugyanis saját aljas tervével van elfoglalva, amit egy kierőszakolt friggyel akar megpecsételni. A nász pont azt döfné hátba, akit Perszephoné a legjobban szeret: Raithét, az Istenölőt.

A fhrey nagyurak felsorakoztatják a hadseregüket és a varázslóikat, hogy leverjék a lázadást. Az emberek azonban nem állnak készen a harcra, a soraikat megbontó új összeesküvések veszélybe sodorják mindazt, amit eddig felépítettek. Azonban a sötétség idején, amikor minden elveszettnek látszik, új hősök születnek… de vajon milyen iszonytató árat kell fizetni a segítségükért? Az emberek és az istenekhez hasonlatos lények kíméletlen akarata egymásnak feszül. Elérkezett a háború kora.

A hazánkban is… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2018

>!
Fumax, Budapest, 2023
496 oldal · ISBN: 9789634702993 · Fordította: Matolcsy Kálmán
>!
Fumax, Budapest, 2022
496 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634702726 · Fordította: Matolcsy Kálmán

Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Suri · Raithe · Arion · Gifford · Malcolm · Nefron · Padera · Tesh


Kedvencelte 8

Most olvassa 3

Várólistára tette 46

Kívánságlistára tette 78


Kiemelt értékelések

Mrs_Curran_Lennart P>!
Michael J. Sullivan: A háború kora

Nagyon nehéz spoilerezés nélkül írni a történetről. Mivel ez egy előzménykötet, azt már tudjuk, hogyan dönt Perszephoné Nefronnal kapcsolatban, despoiler akkor is sajnáltam. Sok kedvenc szereplőm van, akinek drukkoltam, pl. Suri, Gifford és Tesh. Tesh nagyon meglepett a végére, nagyon okos a fiú. Malcolm is felfedte a lapjait, többé-kevésbé, Nefron viszont egyátalán nem az a jófej, akinek beállította magát az elején. Márcsak amit a végén Perszephonénak mond, attól kinyílt a bicska a zsebemben. Szinte az egész könyv egy óriási csataleírás, készülődéstől a végkifejletig, de mégcsak most kezdődött el a háború.
Kiváncsian várom a folytatásokat

Morpheus>!
Michael J. Sullivan: A háború kora

Jó kis történet volt ez. Sajnos időnként sötétben tapogatóztam, kiestek dolgok, de azért nagyjából képbe kerültem. A Riyria kezdetektől sokkal jobbak ezek a történetek. Jöhet a következő… Majd valamikor csak ideér.

nope>!
Michael J. Sullivan: A háború kora

Ez már sokkal jobban tetszett, mint a Kardok kora, bár a csatározós részek nekem kicsit szárazra sikerültek. A romantikus párosítások jól eltaláltak lettek, néhány fontosabb karakter halála megfelelő drámahányadost adott és most a sztori is jól sikerült. Malcolm karaktere kimondottan izgalmas lett, Surit, Brint és Tesht pedig egyre jobban megszeretem. Nefron egy tetű, de végülis gyakorlatias és hasznos tetű, úgyhogy a galantiakkal együtt érdekes csoportosulást alkotnak. Az írásmód maga olvasmányos volt, viszonylag egyszerű, de teljesen élvezhető nyelvezettel.
Megvolt benne tehát minden ahhoz, hogy azt mondjam rá, remek volt, egyetlen aprócska kavics akadt be csupán a gépezetbe. Perszephoné. Ekkora egy idegesítő hülye p1cs@ főszereplő karaktert még a világ nem látott. Ő megtesz mindent a népért, meg feláldozza magát, stb., de spoiler Rühellem ezt az ember típust, tökre megérdemelt minden szívfájdalmat, ami ebben a kötetben érte és bárcsak spoiler. Valahol olvastam, hogy a Legendák korában jobban háttérbe szorul Perszephoné, amit nagyon remélek, mert sokat ront az olvasásélményen, hogy ennek a libának a szemszögéből kell egy csomószor olvasni. Még a gyökér, éretlen, gyerekes Mawyndule is jobb karakter nála, pedig neki szinte nincsen pozitív jellemvonása. Értem, hogy egyébként ő lenne ebben a történetben az erős nő, aki minden sorscsapás ellenére is kiáll magáért és az embereiért és a válság idején annak ellenére lesz kvázi hős, hogy amúgy semmilyen különleges jellemvonása nincsen, de ha ezt a karaktert csak így lehet kivitelezni, akkor inkább legyen minden fontos szereplő férfi..
Megvolt tehát ebben a regényben minden, ami ahhoz kell, hogy azt mondjam, jó könyv, az össz élményt mégis le tudta húzni, hogy az egyik főszereplő iránt minden kötetettel egyre intenzívebbé váló gyűlöletet érzek. Reménykedek tehát, hogy a folytatásban tényleg háttérbe kerül, mert egyébként az egész világ és a szereplőgárda maradék része tökre érdekelne és alapvetően nagyon szeretem Sullivan írásmódját.

Noro P>!
Michael J. Sullivan: A háború kora

Sullivan eddigi legérdekesebb projektje ezzel a kötettel érte el dramaturgiai csúcspontját: végre megtudjuk, hogyan zajlottak le valójában azok a hőstettek, amelyek révén a régi idők héroszai bekerültek a legendákba. És bár ezek valóban hősi tettek voltak, végrehajtóik a legkevésbé sem azok a tökéletes ideálok, akikről egy tipikus legenda megemlékezik. Hanem olyan átlagemberek, akikről első ránézésre talán inkább a hibáik és hiányosságaik lennének szembetűnőek. De pontosan ezért olyan izgalmas ez a „valóság a mítoszok mögött” sorozat, mert a leendő hősök valódi személyiségére, és az előttük álló akadályokra koncentrál.
Jelzem, a cselekmény mindezzel együtt kicsivel elmarad az előző résztől, amely tényleg folyamatosan adagolta a kalandokat és fordulatokat. Ez a kötet jelentős részben inkább a várakozásról szól: a tanácstalanságról, a reménykedésről, arról, hogy ha eljön a háború, akkor ki tudja, mi történik majd. Maga a háború jóval időben és térben is sokkal kisebbnek bizonyul, mint az várnánk. Persze ez valahol beleillik az egész sorozat ironikus történetszemléletébe, a legendák epikustalanításába (van ilyen szó?), de mégis, talán egy árnyalatnyi visszaesést képvisel a második kötet tömény intenzitása után.

Niphrendil IP>!
Michael J. Sullivan: A háború kora

Az előző rész után most végre fellélegezhettem. Amekkora csalódás A kardok kora volt, A háború kora igazi beszippantós, fantasztikus élménnyel várt.

Ahogy az író az előszóban is említi, ez valójában egy záró kötet, (Ennek a fura 6 kötetes sorozatnak az első trilógiájának a befejezése) – es igen ütős zárás. Imádom, hogy ha az ember olvasta a Riyriát, és utána veszi kézbe ezt a trilógiát, igazi szaftos háttéranyagot kap. Kiderül, hogy semmi sem az, aminek látszik, és gyönyörűen bemutatja, hogy az idő, az emberi természet és a politikai manipuláció mennyire elferdítheti a történelmet. Ez a saját valós világunkra is igaz, érdemes elgondolkodni rajta.

Mielőtt rátérnék komolyabban a tartalomra, meg kell említenem a csodálatos borítót, amin végre egyszer egy könyvleíráshű jelenet van megfestve a regényből, anélkül, hogy spoileres lenne. Ez a mai AI borítóktól, és spoileres borítóktól hemzsegő világban igen ritka és dicséretes.

De térjünk is vissza a történetre: Így a harmadik részre végre megszerettem a legtöbb fő és mellékszereplőt (Egy kivétellel: Perszephonét az első kötetben még szerettem, de így a harmadikra rendesen megutáltam.) Az előző rész után nem hittem, hogy valaha is kedvelni fogom pl Moyát, Giffordot vagy éppen Ariont, de megtörtént. Mindenki nagyon szépen ívelt kis fejlődéstörténetet mutatott fel.

A kedvencem persze Tesh, és az ő kis izgalmas, rejtélyes szála maradt.
Nem akarok spoilerezni, így a legérdekesebb és legfontosabb főhősökről, Raithéről, Nefronról vagy Malcolmról nem sokat írhatok, de ők is most kapták meg a legnagyobb mozzanataikat, és igen, egyesekről most derültek ki végre a legnagyobb titkok is.

Történetmesélés szempontjából nagyon tetszett, hogy nemcsak a háborús főszál bontakozott ki, hanem a regény első felében kaptunk egy kis extra izgalmat is, ami szervesen ugyan nem kapcsolódik a fhrey/ember háborúhoz. Nekem ez a kicsit gótikus, krimis hangulatú szál tetszett a legjobban.

A végső események mindenféle érzelmet kiváltottak belőlem, sírtam, nevettem, dühöngtem, utálkoztam. Megfelelően lettek adagolva az érzelmek és események.

Egy dolgot viszont nem tudok szó nélkül hagyni ennyi Elan világában játszódó regénnyel a hátam mögött: Most már látom, hogy a legnagyobb logikai bukfenc Sullivan világában az idővel egyáltalán nem arányos fejlődés XD.
Csak gondoljunk bele. Világ megteremtve, értelmes lényekkel ellátva… majd eltelik kb 10-15 ezer év és még mindig csak kb a bronzkornál tartanak. Az elfek még az íjat se találták fel. Pedig még mágia is van a világukban, az ember feltételezne valamivel gyorsabb fejlődést.
Ezek után a Riyriabeli eseményekig ugye eltelik még 3000 év, és még mindig csak kb a középkorban tartunk. Ezt mégis hogy? Értem én, hogy egy fantasy világban az időnek is illik epikusan csorognia, de ez nem nagyon lett itt átgondolva azt hiszem.

Ezt leszámítva, mindenkinek ajánlom az Első birodalom legendáit (Csakis a Riyria után olvasva). Ne hagyjátok eltántorítani magatokat a kissé lapos második rész által!

Vác_nembéli_István_fia_istván>!
Michael J. Sullivan: A háború kora

Sullivan újabb regénye ami részről részre egyre jobb.
Emberek és az elfek egy része szövetséget kötnek ahol nem marad el az árulás a cselszövés
a bosszú szóval a szokásos fantasy klisék .

krisztiii88>!
Michael J. Sullivan: A háború kora

Nagyon szeretem az író mindhárom sorozatát, és ezt az egész világot, mindegy, hogy a melyik korban játszódik.
Ebből a sorozatból eddig a 2.könyv volt a kedvencem, azt hittem, ami abban a részben történt, azt már nem lehet tovább fokozni. De lehet. Ez a rész még jobb lett.
A történet, ahogy a címe is mutatja, elérkezett a háborúhoz. De vajon van esélyük az embereknek a fhreyekkel szemben?
A könyv első fele az előkészületeket mutatja be, ennek ellenére egyáltalán nem unalmas. Perszephoné próbálja irányítani a népét, de nincs egyszerű dolga. Nefron ugyan mellette áll, de az emberek nincsenek jó viszonyban a fhreyekkel, így ezt sem nézik jó szemmel. Nefronnal eléggé hadilábon álltam végig a történetben, próbáltam kedvelni, de igazából és arrogáns és önfejű bolond, így néha nem volt egyszerű dolgom.
Raithét nagyon kedvelem spoiler.
A történet legnagyobb csavarját pedig nem más, mint Malcolm nyújtotta: spoiler.
A történet másik fele maga a csata; nagyon jól megírt jelenetek, izgalmas és fordulatos cselekmény. Ezzel tudnám összefoglalni a legjobban.
Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra.

donzella P>!
Michael J. Sullivan: A háború kora

Eddig csak beszéltek arról, hogy háború lesz – vagy már van csak, még nem ütköztek meg. Az embereknek pedig összefogva és felkészülve kell az események elé menniük. A gondok itt kezdődnek. Egyrészről van egy belső, szerény csatározás a vezetőségben, másrészről az idő nagyon rövid. Érthetetlen módon a belső fenyegetettséget nem veszik komolyan, pedig lenne mit.

Amikor pedig sor kerül az első összecsapásra, Sullivan olyan szereplőket is feláldoz, akik az események oszlopos tagjai voltak eddig, támaszai a többieknek. (És személyes kedvenc, ezért ez megbocsáthatatlan tett, ami azt illeti, nem és nem érdekel az a szöveg, hogy ez volt életének célja.) Ugyanakkor számos – eddig szimpatikus szereplő, átkerült a másik térfélre. Az én nézőpontomból maradt pár görbe-gerinc jellemű karakter, a többiek pedig vagy ott se akarnak lenni, semlegesek vagy folyamatosan megkérdőjelezik önmagukat és rátermettségüket. Gondolom, innen szép háborút is nyerni.

Narissza>!
Michael J. Sullivan: A háború kora

Az előző féltégla méretű könyvnél úgy éreztem, kezdek belefáradni Elan világába. A harmadik kötet hossza pihentetése viszont megtette a hatását, és Sullivan újra teljesen a bűvkörébe vont.
Ezzel a résszel érte el, hogy igazán értékelni tudjam, ahogy ismert végződésű történeteket és mítoszokat húz elő, megfosztva őket az évezredek alatt rájuk rakódott pátosztól, kiábrándítva az olvasót, de ugyanakkor még inkább el is varázsolva, elvégre sokkal könnyebb emberi, végtelenül hősies és kevésbé hősies karakterekhez kapcsolódni.
Ezt pedig nem hagyja a véletlenre, annyi kidolgozott szereplőnk van, aki nagyon máshol áll az eseményekben, vagy csak máshonnan nézi őket, hogy mindenki tud azonosulni őket. Vannak szokványosak, mint Raithe, aki mindeközben teljesen emberi, és kevésbé szokványosak, mint sokak között Roan, akik végre hangot kapnak, hogy ne csak az ismert karaktertípusokat hallgassák meg.
Sullivan nem viccelt az előszóban, érződik, hogy eredetileg itt tervezte lezárni a sorozatot. Mindenféle ívek elérik a csúcspontjukat, van egy nagy lezárás, vannak áldozatok off, de végül látszik a továbbiak kezdete is. Az első nagy összecsapásnak talán vége, de a fhreyek és rhunák háborúja még nem fejeződött be.

BBetti86>!
Michael J. Sullivan: A háború kora

Mivel olvastam az alapsorozatot, onnan lehetett tudni, hogy egyes, most nyitott kérdések hogyan érnek véget. Tudjuk, mi lesz a háború vége. Tudjuk, hogy melyik férfi felesége lesz Perszephoné. Ennek ellenére azt vettem észre, hogy falom az oldalakat.

Izgalmas, és megint egy jól felépített regény. Benne van a készülődés a háború, a politikai helyezkedés, majd jönnek kíméletlenül az elfek és kibontakozik az első nagy csata.
Imádtam, ahogy több kiemelt szereplő is megkapja a maga tetőpontját, és a háború viharában meglépheti a maga nagy tettét. Több egészen epikus is van közte – legyen az a bosszú a legyilkolt szülőkért, vagy egy megjövendölt nagy tett, amit annak kell végrehajtani, aki a legesélytelenebbnek tűnik. Igen, ebben a kötetben van spoiler
Sikerült a szerzőnek az, hogy a csata egészét átlátjuk, a két oldal egy-egy eseményét és szereplőit külön is megragadva. Követhető, izgalmas, változatos. A csatajelenetekbe hajlamos vagyok elveszni és nem átlátni az egészet, de itt nem volt ezzel gondom.

De az elf – ember összecsapáson túl az egyes szereplők lelki útja is érdekes volt, ha sokak esetében tudtam is, milyen döntést fognak hozni. Sullivan még ezek mellett is tudott meglepetést okozni – logikusnak érzem, hogy spoiler De Sullivan jó a finom előre utalásokban, végzetszerű kis epizódokban is, amik szintén szívtörők: spoiler

Élveztem a könyvben, hogy megvannak a hősei, de vannak a rafináltabb, tervező figurái is, akik alakítják az eseményeket. Malcolm részei ütöttek, de Nefron is egyre izgalmasabb számomra. Messze nem az a jó herceg, aki csak a népe sorsán akar javítani. Malcolm remek jellemzést ad a hercegről, de Malcolm különben is tisztábban lát nagyon sok mindent, mint a szereplők többsége.

Követhető, jól elmesélt, jó tempójú, szórakoztató regény. Sullivan stílusába még az is belefér, hogy mindezek mellett olyan egysorosokat ad a szereplők szájába, hogy azok külön is vehetők, tartalmasak. Több ilyen volt benne, de talán a spoiler

Tetszett, ahogy a mágiából is kapunk egy jóval nagyobb szeletet. Eddig csínján bántak a képességeikkel, de az ostromnál mindenki beveti, ami csak rendelkezésére áll.

Nálam azért is emlékezetes, mert a vége egyszerre diadal és tragédia. felemelő, de egyeseknek végtelenül szomorú is. spoiler

A végszó alapján Sullivan meséli még tovább is, én várom is. Ez az a sorozat, amit kötetről kötetre jobban szeretek.


Népszerű idézetek

szcsigusz P>!

… az érzelmek nyelvét nem mindig lehet szavakra lefordítani.

29. oldal

szcsigusz P>!

Roan leírását hallgatva – a felkelő nap, a híd, a szíve dübörgése – azt kívánom, bárcsak a saját szememmel láthattam volna. Bárcsak mindenki láthatta volna! Egy tündérmeséből toppant elő.
BRIN KÖNYVE

427. oldal

szcsigusz P>!

Először azt hittem, sárkány, vérszomjas és kegyetlen. Bárcsak igaz lett volna. A sárkány megöl; a Gilarabrywn viszont összetöri a szíved.
BRIN KÖNYVE

441. oldal

szcsigusz P>!

Most meg fog ölni. Kinyitja a pofáját, és egyben lenyel.
A szörnyeteg nem tette.
Csak bámulta a nőt tovább.
Végül kinyitotta a száját, de ahelyett, hogy bekapta volna őt, a sárkány megszólalt. Mennydörgésnél is erősebb, a sziklák nyikorgásánál is mélyebb hangon azt mondta:
– Még most is.

442. oldal

szcsigusz P>!

Sokszor hallottam, hogy a háború valami nemes és szükséges, ami sokféle bajra gyógyír. De én úgy láttam, hogy amikor a háború valósággá válik, hirtelen a béke lesz nemes és szükséges, mert a háborúnál nincs nagyobb baj.
BRIN KÖNYVE

277. oldal

szcsigusz P>!

Suri ekkor megölelte. Nem gondolkodott. Meg kellett ölelnie valamit, és Raithe pont ott volt. Azt hitte, a férfi elhúzódik majd, de nem tette. Ehelyett érezte, hogy a harcos karja átöleli, és csak szorítja. Raithe egyetlen szót sem szólt, és a lány tudta, hogy barátok között ennek pontosan így kell lennie.

28. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Raithe · Suri
1 hozzászólás
szcsigusz P>!

A bőgázlói csata nemcsak a háború fordulópontját jelentette, vízválasztó volt az emberiség számára. Azon a három napon tettük meg az első lépéseket, amelyek kivezettek a sötétségből, és egy új hajnal fényébe vittek. A szépség és pompa, a művészetek és tudományok, a béke és jóindulat mind ezekből a szörnyű talajba elvetett és vérrel öntözött magokból nőttek ki. Alon Rhist ma is rom csupán, egy kékes színű kőhalom valami elfeledett hegyen, de minden más innen indult.
BRIN KÖNYVE

452. oldal

Aoimomo P>!

– Nem igazságos!
– Gratulálok, hogy rájöttél, mi a mai lecke tanulsága. – Raithe visszatette a sisakját. – Az élet nem igazságos. És ne aggódj, ha elsőre nem sikerül megtanulni. Ez a lecke újra és újra előkerül majd.

290. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Raithe · Tesh
szcsigusz P>!

– Te tényleg meg akarsz halni, ugye? – bámult fel Giffordra.
– Nem, de egyszej mindenkinek meg kell, és őszintén: tudsz ennél csodálatosabb végzetet?

272. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Gifford
szcsigusz P>!

Igen, tényleg elloptam, mert az volt a cél, hogy egy erős fémet alkossak. Így is fogom elnevezni. Az lesz a neve, hogy acél. – Az alsó ajka remegni kezdett, amint hozzátette: – Igen, ez jó név lesz. Az acélban nincs rrr hang.

378. oldal

1 hozzászólás

A sorozat következő kötete

Az Első Birodalom legendái sorozat · Összehasonlítás
Elan világa sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

John Gwynne: Az istenek árnyéka
Peter V. Brett: A Mag
Sarah J. Maas: A Court of Silver Flames – Ezüst lángok udvara
Brian McClellan: Karmazsin hadjárat
Brandon Sanderson: Elantris
Andrzej Sapkowski: A megvetés ideje
R. A. Salvatore: A sötétség ostroma
Brandon Sanderson: Tündöklő szavak I–II.
Aurora Lewis Turner: A hatalom köve
Kate Dramis: The Curse of Saints – A Szentek Átka