Ingovány (Sebastian Bergman 1.) 226 csillagozás

Michael Hjorth – Hans Rosenfeldt: Ingovány

A västersi erdőben egy gyerekcsoport egy fiú holttestét fedezi fel. Brutális kegyetlenséggel gyilkolták meg, a szívét kivágták. Hamar azonosítják: Roger az, egy elitgimnázium tanulója, akinek néhány napja veszett nyoma. A helyszínre érkezik a stockholmi Höglund felügyelő és csapata, akik a kisvárosban legnagyobb meglepetésükre egy régi ismerősbe botlanak: Sebastian Bergmanba, a zseniális kriminálpszichológusba. Amióta Bergman a thaiföldi cunami során elveszítette a feleségét és a lányát, hírét sem hallották, most azonban felajánlja Höglundnek a segítségét. Bár a nyomozócsapat nem mutat túlzott lelkesedést iránta, a rendkívül intelligens Bergman egykettőre nélkülözhetetlenné teszi magát. A kisvárosban ugyanis nem csak ő számít megtört léleknek, elkél egy profi pszichológus…

Eredeti megjelenés éve: 2010

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Skandináv krimik Animus

>!
Animus, Budapest, 2014
448 oldal · ISBN: 9789633242308 · Fordította: Dobosi Beáta
>!
Animus, Budapest, 2012
448 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633240656 · Fordította: Dobosi Beáta

Enciklopédia 43

Szereplők népszerűség szerint

Sebastian Bergman · svéd

Helyszínek népszerűség szerint

Svédország


Kedvencelte 6

Most olvassa 8

Várólistára tette 150

Kívánságlistára tette 85

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Bla I>!
Michael Hjorth – Hans Rosenfeldt: Ingovány

Egy kőkemény skandináv krimi kellő társadalomrajzzal, csoportos rendőrnyomozói munkával, s váratlan fordulatokkal a végén. Igazi meglepetés a megoldás. Azért választottam, hogy bepótoljam a Sebastian Bergman pszichológus előző történeteit, hiszen a 3. kötetet már olvastam. Kitűnő sorozatnak tűnik.

Euthümia_K P>!
Michael Hjorth – Hans Rosenfeldt: Ingovány

Nem rossz, nem rossz, de mégis van egy kis hiányérzetem. Tipikus tucat skandináv kriminek jellemezném – gondoltam a könyv elején. Na de az utolsó 150 oldalnál teljesen megváltozott a véleményem. Úgy felpörögtek az események, hogy nem győztem kapkodni a fejem. Oyan érdekes és izgalmas volt a könyv, hogy egy ültő helyemben olvastam el az utolsó 150 oldalt.
Na és a vége? Atyaég! Leesett az állam! Tuti, hogy elolvasom a sorozat többi részét is.

Nefi P>!
Michael Hjorth – Hans Rosenfeldt: Ingovány

Asszem ez a 3. skandináv krimim és Nesbo-t még nem is olvastam. Egyik jobb volt, mint a másik. Ez ma engem teljesen megvett kilóra.
Ami különösen tetszett benne, hogy végre csapatot láttam működni, kidolgozott karakterekkel, végre nem hősöket, hanem esendő embereket, akik néha árnyékra vetődnek. Életszerű volt a csapat, a sztori kissé ködös, kissé misztikus, de csak egy leheletnyit. Fordulatos meglepő, bár néhány elem kiszámítható, ennek ellenére cselekményes és sodró… ugyanakkor benne van a nyomasztó skandináv stílus.
Egyszóval: tetszett.

4 hozzászólás
Mariann_ P>!
Michael Hjorth – Hans Rosenfeldt: Ingovány

Nekem ez a sorozat a kedvencem.
Olvastam már ezt a részt moly tagságom előtt, még könyvtáriként.
Közben sikerült megszereznem a hiányzó első két részt.
Nagyon jó volt visszatérni a kezdetekhez , szinte semmire sem emlékeztem.
A sorozat már 6 részesre bővült , mindig függővéggel, remélem mostanában nem lesz vége, a szerzőpáros folytatja amit elkezdett.
A megszokott skandináv krimi egy kriminálpszichológussal ( Sebastian Bergman ) fűszerezve, akinek vág az esze, olyanokat is észrevesz, amit senki más. Aki viszont magánemberként sokkal problémásabb .
Elfogult vagyok, hiszen ismerem a folytatást, de nekem ez roppant érdekes, eltereli a figyelmemet.

gyuszi64 >!
Michael Hjorth – Hans Rosenfeldt: Ingovány

2020/54. (könyvtár)
Az elején fárasztott a túlzott mozaik-stílus, kínomban megszámoltam, az első 50 oldalon 18 nézőpontváltás… Azután megedződtem, beindult a cselekmény is, és így a végére azt kell mondanom, hogy nagyon szórakoztató volt.
A regény tulajdonképpen könnyed, élvezetes olvasmány, sok-sok fordulattal. Józan (azaz "normális") főhős nem nagyon van (kedvelhető már néhány), de igazán negatív sincs.

Először azt hittem, a mozaik-stílussal mesterségbeli hiányosságot szeretnének elfedni, de nem, inkább úgy érzem, ezzel a formával mindkét szerző legjobb arcát tudja mutatni. A sorozatot folytatni fogom.

Lassan meg kellene csinálnom a svéd krimi saját számvetését, legalább a sorozatokét:
– Maj Sjöwall és a felejthetetlen Wahlöö, a (felülmúlhatatlan) kezdetek (2+2-t olvastam)
– Henning Mankell (2), aki talán a legkomolyabb
– Stieg Larsson (3, leginkább ezek a „kalandregény” kategóriák)
– Camilla Läckberg (7), a kisvárosi krimijeivel
– a profi Kristina Ohlsson (5), és a nagy ügyek
– Arnie Dahl (1), szintén nagy nemzetközi ügyek
– Håkan Nesser (3), aki szerintem krimiként a leggyengébbeket írja közülük
– és Michael Hjorth – Hans Rosenfeldt (1), a legfordulatosabb regény az övék.

És a szinglik: Åsa Larsson (1) és Karin Alvtegen (2), hát ők bizony nagyon jók voltak, tőlük többet szeretnék olvasni.

1 hozzászólás
beasechoes P>!
Michael Hjorth – Hans Rosenfeldt: Ingovány

Nem volt ez rossz, sőt, kifejezetten tetszett. De miért kellett ezt majdnem 500 oldalasra írni??? Azt hittem, már sose fejezem be. Mintha az író kisse túlzásba vitte volna a szereplők magánéleti és lelki problémáit. Meg a nyomozást is kissé elhúzta. Minimum 100 oldalt lecsíphettek volna belőle. Na mindegy! Ezen is túl vagyok. Tetszett. Meggyőzött, hogy tovább olvassam a sorozatot. Bár Vanja egy kicsit kezd felidegesíteni…remélhetőleg el fogom tudni viselni őt a továbbiakban.

1 hozzászólás
anesz P>!
Michael Hjorth – Hans Rosenfeldt: Ingovány

Kicsit vacilláltam a 4,5 és az 5 csillag között, de maga a krimiszál nagyon megérdemli a tökéletes pontszámot. Végig nagyon izgalmas, fordulatos, logikus volt. A nyomozás technikai részletei is szemléletesek. Jó a csapatmunka, mindenkinek vannak gyengeségei és erősségei, senki sem tökéletes, vannak baklövések.
Szerintem meglátszott az szerzőkön, hogy forgatókönyvírók, hiszen szinte filmszerűen peregnek az események.
Egyedüli dilemmámat a főszereplő okozta, aki a legunszimpatikusabb ember volt, akivel a közelmúltban könyvek lapjain találkoztam. Szinte szociopata szintig érzéketlen és összeférhetetlen. Mondjuk a regény utolsó csavarját már jó előre kitaláltam, de ez sem javított a megítélésén.
A többi szereplő sem volt egy hűha, de jó fej! Még a legszimpatikusabb nyomozó Vanja volt nekem. Ennek ellenére azért kíváncsi vagyok a sorozat többi könyvére is. :-))

2 hozzászólás
hcs23 P>!
Michael Hjorth – Hans Rosenfeldt: Ingovány

Kicsit lassan csordogált a történet és szembetalálkoztam eddigi skandináv krimi-olvasmányaim – számomra – egyik legellenszenvesebb karakterével. Egyáltalán nem tudtam azonosulni Bergmannal, sem megérteni a viselkedését és a gondolkodásmódját. De ez nagyjából az egész szereplőgárdára elmondható volt. Ez különösen annak fényében furcsa, h az ilyen történetek közel sem a tökéletes emberek mintapéldányait vonultatják fel – ennek ellenére korábban már az is előfordult, h a gyilkosnak nemhogy teljességgel megértettem az indíttatását, még együtt is éreztem vele. Hát itt nem. Külön zavart, h Bergman kb. mindenkivel összefeküdt, aki az útjába került, és nőnemű volt. Rendben, h sármos, nőcsábász alkat, de ezt talán máshogyan is lehetett volna érzékeltetni, nem csak ilyen közönségesen. Én az életet nem ilyennek tapasztalom (de lehet csak velem van a baj) spoiler. Mondjuk utólag visszagondolva ez több regényben is visszaköszönt már, kezdve pl. Mikael Blomkvisttel. A regény vége egyébként kárpótolt mindenért, plusz egy kis helyesírási fejtágítót is kaptam: megtudtam hogyan kell leírni helyesen azt a szót, h stóc. Nem így.

2 hozzászólás
Judit_Sike P>!
Michael Hjorth – Hans Rosenfeldt: Ingovány

Lehet, hogy jó volt ez a könyv, de hogy én nem voltam jó a könyvhöz az biztos. Nem illettünk össze, már az első oldalakon éreztem, hogy teljesen más világban létezünk. A könyv is, én is. Valahogy nem tudtam felvenni a fonalat, nem igazán éreztem semmit, csak úgy olvastam a sorokat, de nem értettem, hogy mi van leírva (gyanítom ez az én hibám, nem a könyvé). Viszont akárhányszor nyúltam hozzá, és vettem elő, mindig ez volt az érzésem.

Egyszerűen nem illettünk össze.

amanda888 P>!
Michael Hjorth – Hans Rosenfeldt: Ingovány

Hú, ez most nekem nagyon hosszú volt, és nem az oldalszámra gondolok. A zseniálisnak beharangozott Sebastian Bergman egy akkor spoiler volt az egész történet alatt, hogy nehézzé tette az olvasást. A könyv eleje az kínlódás volt. Azonban amikor a vége felé közeledtem, gondolva az, hogy na akkor nekem ez a sorozat az első résznél kasza, akkor meg olyan fordulatot rakott bele az író páros, hogy kénytelen leszek folytatni és valahogy elviselni ezt a végletekig önző főszereplőt.
Egyébként rajta kívül kb. minden tetszett a könyvben, főleg a királyi nyomozó csapat. Bár az eredeti feltevésem a gyilkos személyéről beigazolódott, attól függetlenül nem egy rossz krimi. Nálam egyelőre a középmezőnybe tartozik, de innen még fejlődhet.


Népszerű idézetek

Emerencia P>!

A fantázia világában az ember teljhatalommal bír, de csak kevesen élik ki a fantáziáikat.

33. oldal

Kapcsolódó szócikkek: fantázia
viv02>!

– Senki sem gyilkos, amíg meg nem öl valakit.

87. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gyilkos
robinson P>!

Tulajdonképpen nagyszerűek azok a szülők, akik száz százalékig a gyerekük mellett állnak. A munkája során Vanja jobbára ennek ellentétével szembesült. Családok, amelyekben a fiatalok többé-kevésbé idegenek voltak, és a szülőknek elképzelése se volt, mit művelnek a gyerekeik, és kivel.

101. oldal

robinson P>!

– Az ember úgy érzi, rossz anya. Az ember azt hiszi, mindent megtett, de valahogy kicsúsztak a kezéből a dolgok.

104. oldal

Kapcsolódó szócikkek: anya
Judit_Sike P>!

A legtöbb ember fantáziál. Szexuális, sötét, brutális képzelgések ezek, amelyekkel az ember állandóan a saját egóját igazolja, és olykor-olykor más embereket vagy tárgyakat semmisít meg, amelyek az útjába állnak. A fantázia világában az ember teljhatalommal bír, de csak kevesen élik ki a fantáziáikat. Aki megteszi, ráakad a kulcsra:
A veszélyre.
A veszélyre, hogy lelepleződik.
A veszélyre, hogy valami kimondhatatlan dolgot tesz.
Az üzemanyag az adrenalin és az endorfin, ami felszabadul közben. Ez az, amit a motor kipufog, ami arra készteti, hogy még magasabb fordulatszámon pörögjön. Ezért keres néhány ember folyton újabb és újabb borzongást, így lesz a gyilkosból sorozatgyilkos. Nehéz újra üresjáratba kapcsolni, ha az ember egyszer már felpörgette a motort. Ráérzett az erő ízére, felfedezte, mi élteti. A veszély.

Kapcsolódó szócikkek: fantázia · veszély
Kacsamadár>!

Van abban valami igazság, hogy egy kapcsolatot vagy megerősít vagy szétrombol, ha az ember megismeri a párja titkos gyengéit.

Kapcsolódó szócikkek: igazság · kapcsolat · párkapcsolat
robinson P>!

Igen, helytelen megölni valakit. Ötödik parancsolat. Ne ölj! De vannak kivételek. A Biblia számos helyen kifejezetten ölésre szólít fel, amikor az jogszerű. Vannak, akik megérdemlik. Így lesz a helytelenből helyes. Semmi sem abszolút érvényű.

5. oldal

Gabriella_Nagy_6>!

Torkel tudatában volt,
hogy ez egy olyan eset, amire a bulvársajtó előszeretettel csap le. Az sem volt
hasznukra, hogy a helyszínen előzetesen megállapított halálok hihetetlen
erőszakosságra utalt: számos késszúrást ejtettek az áldozat szívén és tüdején.
Mégsem ez nyugtalanította leginkább Torkelt, hanem a jelentés utolsó, rövid megjegyzése, amit az orvos még a helyszínen firkantott le:
„Az előzetes vizsgálati eredmények arra utalnak, hogy a halott szívének nagy
része hiányzik.”

mazsolafa>!

Egy közepes méretű svéd városban nem tanácsos gasztronómiai kockázatot vállalni.

233. oldal

Kapcsolódó szócikkek: svéd · Svédország · város

A sorozat következő kötete

Sebastian Bergman sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Jens Lapidus: Instant dohány
Maj Sjöwall – Per Wahlöö: Az elveszett tűzoltóautó
Kristina Ohlsson: Vétkesek
Camilla Läckberg: Aranykalitka
Viveca Sten: Csendes vizeken
Jens Lapidus: Alfahímek
Henning Mankell: Kennedy agya
Margit Sandemo: A bitófa virága
Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt