A västersi erdőben egy gyerekcsoport egy fiú holttestét fedezi fel. Brutális kegyetlenséggel gyilkolták meg, a szívét kivágták. Hamar azonosítják: Roger az, egy elitgimnázium tanulója, akinek néhány napja veszett nyoma. A helyszínre érkezik a stockholmi Höglund felügyelő és csapata, akik a kisvárosban legnagyobb meglepetésükre egy régi ismerősbe botlanak: Sebastian Bergmanba, a zseniális kriminálpszichológusba. Amióta Bergman a thaiföldi cunami során elveszítette a feleségét és a lányát, hírét sem hallották, most azonban felajánlja Höglundnek a segítségét. Bár a nyomozócsapat nem mutat túlzott lelkesedést iránta, a rendkívül intelligens Bergman egykettőre nélkülözhetetlenné teszi magát. A kisvárosban ugyanis nem csak ő számít megtört léleknek, elkél egy profi pszichológus…
Ingovány (Sebastian Bergman 1.) 329 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2010
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Skandináv krimik Animus
Enciklopédia 44
Szereplők népszerűség szerint
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 11
Most olvassa 8
Várólistára tette 187
Kívánságlistára tette 112
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Egy kőkemény skandináv krimi kellő társadalomrajzzal, csoportos rendőrnyomozói munkával, s váratlan fordulatokkal a végén. Igazi meglepetés a megoldás. Azért választottam, hogy bepótoljam a Sebastian Bergman pszichológus előző történeteit, hiszen a 3. kötetet már olvastam. Kitűnő sorozatnak tűnik.
Tegnap éjszaka fejeztem be, de ha eszembe jut a vége, még mindig idióta vigyorra húzódik a szám. Minden meg volt benne, ami a skandináv krimik sajátja, az antipatikus és az inkompetens, a magánéleti zűrök, a kisszerűség, amitől annyira kézzelfogható lesz, annyira emberi, ahogy egy amerikai krimi soha nem tudna lenni a szuperhőseivel.
Sebastian Bergman-tól áll a kés a levegőben, a maga nemében páratlan ahogy az ember egy pillanat alatt megundorodik tőle és és azt érzi, hogy a három lépés távolság nem elég. Azt mondtam nem leszünk barátok és ezt tartom is, de úgy vagyok vele, mint egy jó szaftos horror filmmel, az ujjaim között azért csak kukucskálok, hogy mi folyik éppen. Mindenképpen folytatásért kiáltó első rész volt, skandináv krimi fanoknak éppen úgy ajánlom, mint azoknak, akik még csak az óvatos kóstolásnál tartanak.
Nekem ez a sorozat a kedvencem.
Olvastam már ezt a részt moly tagságom előtt, még könyvtáriként.
Közben sikerült megszereznem a hiányzó első két részt.
Nagyon jó volt visszatérni a kezdetekhez , szinte semmire sem emlékeztem.
A sorozat már 6 részesre bővült , mindig függővéggel, remélem mostanában nem lesz vége, a szerzőpáros folytatja amit elkezdett.
A megszokott skandináv krimi egy kriminálpszichológussal ( Sebastian Bergman ) fűszerezve, akinek vág az esze, olyanokat is észrevesz, amit senki más. Aki viszont magánemberként sokkal problémásabb .
Elfogult vagyok, hiszen ismerem a folytatást, de nekem ez roppant érdekes, eltereli a figyelmemet.
Nem rossz, nem rossz, de mégis van egy kis hiányérzetem. Tipikus tucat skandináv kriminek jellemezném – gondoltam a könyv elején. Na de az utolsó 150 oldalnál teljesen megváltozott a véleményem. Úgy felpörögtek az események, hogy nem győztem kapkodni a fejem. Oyan érdekes és izgalmas volt a könyv, hogy egy ültő helyemben olvastam el az utolsó 150 oldalt.
Na és a vége? Atyaég! Leesett az állam! Tuti, hogy elolvasom a sorozat többi részét is.
Asszem ez a 3. skandináv krimim és Nesbo-t még nem is olvastam. Egyik jobb volt, mint a másik. Ez ma engem teljesen megvett kilóra.
Ami különösen tetszett benne, hogy végre csapatot láttam működni, kidolgozott karakterekkel, végre nem hősöket, hanem esendő embereket, akik néha árnyékra vetődnek. Életszerű volt a csapat, a sztori kissé ködös, kissé misztikus, de csak egy leheletnyit. Fordulatos meglepő, bár néhány elem kiszámítható, ennek ellenére cselekményes és sodró… ugyanakkor benne van a nyomasztó skandináv stílus.
Egyszóval: tetszett.
2020/54. (könyvtár)
Az elején fárasztott a túlzott mozaik-stílus, kínomban megszámoltam, az első 50 oldalon 18 nézőpontváltás… Azután megedződtem, beindult a cselekmény is, és így a végére azt kell mondanom, hogy nagyon szórakoztató volt.
A regény tulajdonképpen könnyed, élvezetes olvasmány, sok-sok fordulattal. Józan (azaz "normális") főhős nem nagyon van (kedvelhető már néhány), de igazán negatív sincs.
Először azt hittem, a mozaik-stílussal mesterségbeli hiányosságot szeretnének elfedni, de nem, inkább úgy érzem, ezzel a formával mindkét szerző legjobb arcát tudja mutatni. A sorozatot folytatni fogom.
Lassan meg kellene csinálnom a svéd krimi saját számvetését, legalább a sorozatokét:
– Maj Sjöwall és a felejthetetlen Wahlöö, a (felülmúlhatatlan) kezdetek (2+2-t olvastam)
– Henning Mankell (2), aki talán a legkomolyabb
– Stieg Larsson (3, leginkább ezek a „kalandregény” kategóriák)
– Camilla Läckberg (7), a kisvárosi krimijeivel
– a profi Kristina Ohlsson (5), és a nagy ügyek
– Arnie Dahl (1), szintén nagy nemzetközi ügyek
– Håkan Nesser (3), aki szerintem krimiként a leggyengébbeket írja közülük
– és Michael Hjorth – Hans Rosenfeldt (1), a legfordulatosabb regény az övék.
És a szinglik: Åsa Larsson (1) és Karin Alvtegen (2), hát ők bizony nagyon jók voltak, tőlük többet szeretnék olvasni.
Az Ingovány egy skandináv krimisorozat első része. Tekinthető akár bevezető résznek is, amelyben megismerkedhetünk egy nyomozócsapattal – Sebastian Bergmannal, Torkennel, Ursulával, Vanjával. Együtt nyomoznak egy gyilkossági ügyben, közben mindegyiküket sikerül egy kicsit jobban megismerni. Mindegyikükről érdekes dolgok derülnek ki. A szereplők jelleme jól kidolgozott. A gyilkossági szál sem elhanyagolható (hiszen ez a lényeg), nagyon csavaros. A regény vége (tényleg a vége) teljesen meglepett (annak ellenére, hogy már olvastam a sorozat negyedik részét). Ez még biztosan további meglepetésekhez, további bonyodalmakhoz vezet.
Kicsit vacilláltam a 4,5 és az 5 csillag között, de maga a krimiszál nagyon megérdemli a tökéletes pontszámot. Végig nagyon izgalmas, fordulatos, logikus volt. A nyomozás technikai részletei is szemléletesek. Jó a csapatmunka, mindenkinek vannak gyengeségei és erősségei, senki sem tökéletes, vannak baklövések.
Szerintem meglátszott az szerzőkön, hogy forgatókönyvírók, hiszen szinte filmszerűen peregnek az események.
Egyedüli dilemmámat a főszereplő okozta, aki a legunszimpatikusabb ember volt, akivel a közelmúltban könyvek lapjain találkoztam. Szinte szociopata szintig érzéketlen és összeférhetetlen. Mondjuk a regény utolsó csavarját már jó előre kitaláltam, de ez sem javított a megítélésén.
A többi szereplő sem volt egy hűha, de jó fej! Még a legszimpatikusabb nyomozó Vanja volt nekem. Ennek ellenére azért kíváncsi vagyok a sorozat többi könyvére is. :-))
Nem volt ez rossz, sőt, kifejezetten tetszett. De miért kellett ezt majdnem 500 oldalasra írni??? Azt hittem, már sose fejezem be. Mintha az író kisse túlzásba vitte volna a szereplők magánéleti és lelki problémáit. Meg a nyomozást is kissé elhúzta. Minimum 100 oldalt lecsíphettek volna belőle. Na mindegy! Ezen is túl vagyok. Tetszett. Meggyőzött, hogy tovább olvassam a sorozatot. Bár Vanja egy kicsit kezd felidegesíteni…remélhetőleg el fogom tudni viselni őt a továbbiakban.
Az utóbbi időben kicsit elszakadtam a skandináv krimik világától, az utolsó pár könyv nem hozta meg az általam elvárt hatást.
És akkor most, megismerve Sebastian Bergman csapatát, ismét kedvem támadt a műfajhoz.
Az Ingovány egy ízig-vérig krimi, kihallgatások, helyszínelés, nyomozás, nincs mellébeszélés, mindenki gyanús. Az összerántott nyomozócsapat karakterei fantasztikusak, egy szereplő sincs túlírva. Bergman lezsersége talán nem mindenki számára szerethető, személy szerint, én nagyon megkedveltem.
A főszereplő nem viszi el egymaga a nyomozást, majdnem mindegyik nyomozó ugyannyi szerepet kap.
A könyvben elmaradt a zsánerre jellemző tájleírás, a szerzőpáros inkább a szereplők lelki világának a feltárására helyezte a hangúlyt. Mindenki cipel valamilyen súlyt, egyikük élete sem fenékig tejfel.
Meglepő fordulatok, sokkoló élethelyzetek, remek kezdete a sorozatnak!
Népszerű idézetek
Tulajdonképpen nagyszerűek azok a szülők, akik száz százalékig a gyerekük mellett állnak. A munkája során Vanja jobbára ennek ellentétével szembesült. Családok, amelyekben a fiatalok többé-kevésbé idegenek voltak, és a szülőknek elképzelése se volt, mit művelnek a gyerekeik, és kivel.
101. oldal
Van abban valami igazság, hogy egy kapcsolatot vagy megerősít vagy szétrombol, ha az ember megismeri a párja titkos gyengéit.
A sorozat következő kötete
Sebastian Bergman sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Anders de la Motte – Måns Nilsson: Végzetes ajánlat 91% ·
Összehasonlítás - Malin Stehn: Boldog új év 84% ·
Összehasonlítás - Henning Mankell: A gyilkosnak nincs arca 84% ·
Összehasonlítás - David Lagercrantz: Ami nem öl meg 82% ·
Összehasonlítás - Lars Kepler: A bosszúálló 94% ·
Összehasonlítás - Anders de la Motte: Halálos ősz 92% ·
Összehasonlítás - Carin Gerhardsen: Aludj csak, kicsim! 89% ·
Összehasonlítás - Stina Jackson: Ezüstút 88% ·
Összehasonlítás - Maj Sjöwall – Per Wahlöö: Roseanna ·
Összehasonlítás - Anders Roslund: Kopp-kopp 84% ·
Összehasonlítás