Sötét ​alakok 8 csillagozás

Mítoszok, legendák és hazugságok a Katolikus Egyház történetéből
Michael Hesemann: Sötét alakok

Már ​Somerset Maugham tudta, hogy a jó történet alkotóelemei: a vallás, a sznobizmus és a szexualitás. „Ha semmi rosszat sem írsz a Vatikánról, soha nem fogod eladni a könyvedet!” – magyarázta egyszer egy német kiadóvezető.
Ez – a kötetben is idézett – „jó tanács” számos mai bestseller-író sikerét megmagyarázza. A hírnév és az anyagi haszon reményében szenzációsnak tűnő állítások terjesztésével, valamint az egyháztörténelem homályos és kétes hírű alakjainak felvonultatásával sokan próbálják egyoldalúan láttatni a múltat. Éppen ezért szükséges olyan könyvek megjelentetése, melyek ellensúlyozzák a botránykeltő, féligazságokat terjesztő „fekete legendákat”.
Michael Hesemann izgalmas történelmi időutazásra hív bennünket: különleges látásmódot nyújt annak felfedezéséhez, hogy az egyház a történelem folyamán mindig kora gyermeke is volt, s hogy püspökei és papjai annak a társadalomnak a jegyeit viselték, amelyben éltek. Könyve mégsem ennek igazolására és védelmére készült,… (tovább)

>!
Szent István Társulat, Budapest, 2009
272 oldal · ISBN: 9789632771069 · Fordította: Forgó András, Horváth Dániel, Pusztai Melinda, Speck István

Most olvassa 1

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 12


Kiemelt értékelések

Vivogle>!
Michael Hesemann: Sötét alakok

Michael Hesemann: Sötét alakok Mítoszok, legendák és hazugságok a Katolikus Egyház történetéből

Hesemann most sem hazudtolta meg önmagát: érdekesen ír, igényesen és keresztény szemszögből. Ez utóbbi miatt szeretem őt olvasni, de emiatt vannak kétségeim is vele kapcsolatban. Tetszik, hogy végre van valaki, aki nem köpköd az Egyházra, hanem megpróbálja feltárni, hogy a „sötét dolgok” pontosan hogyan és miért is történtek úgy, ahogy. Viszont az, hogy ennyire az Egyház pártján áll, és igazából sehol nem állít rosszat róla, már gyanakvást keltett bennem. Tényleg mindenhol hiteles? Nem állítja be máshogy a dolgokat, mint ahogy azok estek? Nem szépít? Sajnos volt olyan pont, ahol az én csekély, de biztos történelemtudásom is ellenkezett azzal, amit Hesemann írt. Így nehéz 100%-osan hinni neki.
De ha ezeket a kételyeimet félreteszem, a Sötét alakok egy élvezetes és jól felépített történeti munka, amit mindenképp érdemes elolvasni, ha az ember látni akarja az érem másik oldalát is, nem csak azt, amit a képünkbe nyomnak.

2 hozzászólás
toroczko>!
Michael Hesemann: Sötét alakok

Michael Hesemann: Sötét alakok Mítoszok, legendák és hazugságok a Katolikus Egyház történetéből

Én az előttem szólókkal ellentétben másképp látom. A könyv olvasmányos, egyben alapos, minden esetben hivatkozásokkal, forrásokkal. Jó szívvel ajánlom.
Történelmi kérdésekben nyilván hosszasan lehet vitázni, az én eddigi ismereteimet is sorra cáfolta a mű, mégis a legtöbb esetben elfogadtam az állításait. Mégpedig azért, mert minden esetben megjelöli a hivatkozási alapot. Ellentétben azokkal a munkákkal, melyeknek köszönhetjük, hogy mára (finoman szólva) téves állítások kerültek be az általános műveltség alapjai közé. Erre a legkirívóbb példa Galilei története…

Gábor_Hegedű>!
Michael Hesemann: Sötét alakok

Michael Hesemann: Sötét alakok Mítoszok, legendák és hazugságok a Katolikus Egyház történetéből

Nagy remények. Nagy csalódás. Pedig tényleg ideje lenne tisztába tenni a könyvben megemlített és sokszor valóban közhelyszerűen és egyoldalúan elítélt eseteket. Ráadásul Hesemann valóban tájékozottnak mutatkozik. Erre itt van egy könyv, aminek majdnem minden állítása igaznak és megalapozottnak látszik, de ez sajnos mégsem segíti a legalábbis szándékolt objektívitást. Akkor már inkább a szilencióra ítélt Hans Küng (lásd https://moly.hu/konyvek/hans-kung-a-katolikus-egyhaz-rovid-tortenete). Most végig lehetne elemezni minden állítását, de a legfőbb gond, hogy mereven – és minden tagadott apológikus szándéka ellenére – ez színtszta és egyoldalú védőbeszéd. Kezdve a fekete legenda tagadásával (amivel nem az a baj, hogy hazúg, hanem az, hogy csak a spanyolokat sújtja, miközben természetesen semmmi gond a spanyolokkal, csak Amerika felfedezését jobb lett volna másokra bízni), a Szent Péter pápaságán át (amire tényleg semmilyen történelmi, vagy régészeti bizonyíték, vagy racionális magyarázat sincs: pl. minek írna Szent Pál levelet a rómaiaknak, ha ott van Szent Péter is…), egészen az kereszteshadjáratok és az eretnekek ellen folytatott iszonyatos vérengzésekig. Az inkvizíció valóban jogtörténeti kuriózum, de egyes időszakokban ettől még brutális hajtóvadászat volt, Galilei valóban nem tartotta be a szavát, de az ellene lefolytatott pert maga II.János Pál pápa (aki azért nem nevezhető egy liberális személyiségnek) is felülvizsgáltatta. És felmenő ítélet született, de az indoklás inkább tűnt szerecsen mosdatásnak, illetve a körülmények szerencsétlen egybeesése felemlegetésének, stb., stb., stb. XII. Pius valóban mentett római zsidókat, de tényleg elfelejtett nyilvánosan fellépni a holokauszt ellen és XVI. Benedek pápa esetében is jobban hiszek Hans Küngnek, aki a felszabadítási teológia hivatalos elítélése, valamint meggyőződéses neokonzervatizmusa miatt, új inkvizítort látott benne (lásd publikációi az Egyházfórumban), mint Hesemannak, aki megáldatta vele a könyvét (miközben abban a pápa személyesen is érintett…). Kár, mert valóban lenne mit tisztába tenni…

mohapapa I>!
Michael Hesemann: Sötét alakok

Michael Hesemann: Sötét alakok Mítoszok, legendák és hazugságok a Katolikus Egyház történetéből

Olyan kis izonytalan vagyok…
Először nem értettem, miért szabadkozik a könyv bevezetőjében a szerző, hogy nem apologetikát írt. Amikor kezembe vettem a kötetet, sok minden eszembe jutott róla, csak az nem, hogy hvédelmi irat. Hát ne is az: egyházvédelmi.

Annyiszor át kellett már írni a történelmet, hogy csak na! Ebből a könyvből kiderült, hogy nagyjából mindent rosszul tudok a Római Katolikus egyház történelmi szerepéről: pl. az inkvizíció a modern, demokratikus jogalkalmazás őse volt, Bernardo Gui (vö. „A rózsa neve”) majdne áldott jó ember, ellenben Giordano Bruno és Galilei nagyjából gazemberek voltak a korrekt egyházzal szemben, I. János Pál hamari halála körül semmi gyanús nincsen, minden természetes okokkal magyarázható, XII. Pius-nak köze nem volt az antiszemitizmushoz, sőt, zsidó-mentő pápa volt, stb., stb.

A könyv címe senkit ne tévesszen meg: irónikus. S lehet gondolkodni, meg utánanézni, ki is mond valótlant, ki feketít és ki mosdat.


Hasonló könyvek címkék alapján

P. G. Maxwell-Stuart: Pápák krónikája
Hall Caine: Krisztus élete I-III.
Hubert Wolf: A pápa és az ördög
Peter Classen – Cremonai Liudprand: A Nyugat és Bizánc a 8-10. században
Jean-Pierre Moisset: A katolicizmus története
Székely György: VII. Gergely
Csóka J. Lajos: Szent Benedek fiainak világtörténete, különös tekintettel Magyarországra I-II.
Hans Küng: A katolikus egyház rövid története
Christian Feldmann: Élet az árral szemben
Gergely Jenő: A pápaság története