Egyél ​úgy, hogy ne halj meg 89% 22 csillagozás

Michael Greger neve mindig felmerül a vegán táplálkozás és ezen belül is a teljes értékű növényi étrend (TÉNÉ) kapcsán. A könyveinek elolvasása elkerülhetetlenné vált számomra. A saját előtörténetemet most kihagynám, elég az, hogy fél éve áttértem fokozatosan a vegán étrendre és próbálgatom a teljes értékű növényi étrendet betartani. Most adódott az életemben olyan mértékű szabadság, hogy a saját igényeimet helyezhessem előtérbe. Mindenkinek megvan a maga sztorija, hogy miért vált, de jó, ha tisztában vagyunk a tudományos háttérrel is. Szükség is van rá, hiszen támadás az mindenkit ér bőven.
(…)
Greger könyvének érdeme, hogy pazarul illusztrálja, kísérletekkel igazolja állításait. Nem mondom, hogy mindenkinek egyszerű lehet egy ilyen táplálkozási pálfordulás, de aki készen áll a váltásra, az nagyon sok szellemi üzemanyagot kap hozzá. Ahogy ő ír, minden egyszerűnek, szinte gyerekjátéknak tűnik. Egy ilyen aprólékosan megalkotott kötet óhatatlanul, néha idegesítően részletes és az emberbe az agymosás érzését is behozza. Mivel nem didaktikusan magyaráz, nem szájbarágósan nyomul, így inkább a sok információval való megküzdés jelent gondot az olvasó számára, nem a hangnem. Azért persze voltak nekem is úgymond „meredek” részek, de melyik a hagyománytól radikálisan eltérő irányzat hírvivőinek kijelentései nem tartalmaznak ilyet?

Három teljes hétig olvastam és emésztettem a rengeteg információt. Tudom, hogy szükség van egy ilyen alapos tanulmányra, ott a helye a könyvespolcon, de bevallom, elfáradtam a végére. Mégis, miután átrágtam magam rajta, úgy érzem, hogy legszívesebben mindenkinek odaadnám, hogy elolvasás után döntsön ki-ki arról, merre szeretne menni. Ez, és a korábban olvasott Ruediger Dahlkelink kötet segítenek világképünk tisztázásában, amire azt hiszem szükségünk van mostanság, mint arra a mértékletességre is, ami mára szinte minden téren elkerüli az emberi fajt.

Kicsit amerikai a hangvétele – de hát milyen legyen, ha az elsődleges célközönség pont az amerikai lakosság volt? S bár a szerző által hozott elrettentő adatok is elsősorban Amerikára vonatkoznak, mégsem tud az ember hátradőlni és legyinteni a tengeren túli statisztikákra, mert a mi portánkon is van mit sepregetni.

Részletes bemutatás a blogomon: https://annamarie-irkal.blogspot.com/2021/11/greger-mic…

Nagyon jó ez a könyv! Igaz, hogy a növényi táplálékokat preferálja, mint ahogy az előző könyvben is: Michael Greger – Gene Stone: Hogy ne halj meg, de egy csomó érdekes és hasznos dolog volt benne.
A könyv egyik legfontosabb része az, hogy nem pl. kalóriaszámolást ajánl, hanem egy listát, ahol megnézzük, hogy az adott étel mennyire felel meg a kritériumoknak. Minél jobban megfelel (minél több kritérium igaz rá), annál jobb az étel. Ezek a kritériumok: gyulladáscsökkentő, feldolgozatlan, rostdús, magas víztartalmú, alacsony glikémiás indexű, alacsony zsírtartalmú, alacsony cukortartalmú, nem függőségokozó, alacsony kalóriasűrűségű, hússzegény, finomított gabonákban szegény, sószegény, alacsony inzulinindexű, mikrobiombarát, zöldségben-gyümölcsben gazdag, hüvelyesekben gazdag, laktató. Ez alapján pl. a rántott csirke rizzsel nem jó, de a babos burritó salátával jó. Ezeket kívül legyen még az étrend fenntartható, biztonságos, tápanyagokban gazdag és élettartam-növelő.

Tanulmányok és kísérletek vannak ebben a könyvben pl. az ecet és a sáfrány hatásáról, annak fontosságáról, hogy délelőtt együk meg a több kalóriát, a mérlegelésről, a rágásról, a lassú evésről, a napfény hatásáról, a cirkadián ritmusról, a böjtről, a ketogén diéta hatástalanságáról, a napi étkezések számáról, fogyókúrák összehasonlításáról, hogy mikor érdemes edzeni, az edzések hosszáról és fajtáinak zsírégetéséről, hogy hogy tudjuk észrevétlenül növelni a napi aktivitásunkat, természetes zsírégetőkről, de legfőképpen a növényi étkezés előnyeiről.

Nekem nagyon hasznos volt, hogy hogyan harcoljunk a „most már úgyis mindegy” érzést követő zabálással (ezt idézetbe ki is írtam), meg hogy készítsünk ha-akkor megvalósítási terveket: pl. ha vacsora után megéhezek, akkor eszek egy almát.
Hasznos volt még nekem az a kísérlet ami bemutatta, hogy a fehér liszttől jobb a teljes kiőrlésű liszt, de még jobb az egész, hántolatlan gabona, pl. a barna rizs. Nem csak a rost mennyisége számít, hanem hogy rágás után mennyire „nagy darabokban” nyeljük le. Ezért jobb egész mogyorót enni, mint mogyorókrémet. (Amúgy a könyv szerint így 30%-al kevesebb kalória szívódik fel, mint ami rá van írva a mogyorós zacskóra.) Ugyanígy a zabliszttől jobb a zabpehely, de még jobb a zabszem.

Nagyon örülök, hogy elolvastam!

… legalábbis ne időnek előtte, táplálkozásunk okozta betegségekben. Ennek érdekébeni tennivalóinkat az 591-600. oldalak foglalják össze, a megelőzőek pedig megokolják. Kezdőknek. Észak-amerikai stílusú szószátyársággal írt, de jól felépített, érdemes és értelmes könyv. (Bár az „adag”, „bögre” és „csésze” nem mértékegységek.)
A rengeteg hivatkozott kísérlet alanyait (emberek és állatok) csak sajnálhatjuk.
Néhol betűhibák.

Úgy eszem, hogy ne halljak meg :) :)

Hosszú és alapos könyv

Nagyon tetszett, hogy a „száraz adatokat” is úgy tudta tálalni, hogy közben érdekes maradjon a téma. Full vegán szerintem sosem leszek, de adott néhány jó ötletet, hogy építsek be több zöldséget, gyümölcsöt a család étrendjébe.

Wow! Kiolvastam és céltalan az életem… :D Minden szava arany! A szerző előző könyve és recepteskönyve is fantasztikus, de ez túlszárnyalja. Tényleg össze lehet rakni belőle egy épkézláb, értelmes, biztonságos fogyási stratégiát, úgy, hogy az egészség marad az első szempont.

Első és legfontosabb kérdésem az, hogy mit jelent a jó élet, hogy lehet ezt valamilyen formában mérni, szignifikálni?

Ha megvan a meghatározás, akkor mégis kik tartoznak a „jó életűek” kategóriájába? Talán azok, akik nem esznek húst, vagy akik mérsékelten fogyasztják ezt az eledelt? Esetleg azok is a jó élet résztvevőihez tartoznak, akik minden nap esznek valamilyen állatot?

A 21. században az egyik kulcsfontosságú és legfontosabb kifejezése szerintem a mértékletesség, mértékeltség. Mértékletesen használom az okoskütyük és az internet nyújtotta lehetőséget, nem viszem túlzásba a lustálkodást, az alkoholfogyasztást, az evést… stb. Ha képesek vagyunk magunknak gátat szabni, felelősen megálljt parancsolni a józan észnek, hogy „jó, most már elég, nem kellene többet ennem”… akkor talán a világ sem tartana ott, ahol. Valamilyen mértékben kompromisszumot kell kötnöm saját magammal és önmérsékletet kell tanúsítanom a magam irányába. Nem muszáj befalnom négy szelet süteményt egy héten, elég, hogyha egyetlen egy darabra korlátozom ezt az élvezetet. S ettől függetlenül elmondhatom, hogy igen is élek. De ez a szám lehet két hét is, vagy két hónap is, kinek mi esik jól. Nem szeretnék úgy élni, hogy nem élvezem egy kicsit sem az életemet, nem csalok, nem bűnözök az étkezés szempontjából. Nem akarom úgy leélni ezt az emberöltőt, hogy folyamatosan, konstansan büntetem magamat és megvonok magamtól mindent. Szeretnék és tudok is úgy élni, hogy betartok alapvető „törvényeket”, mint pl. nem eszek már este, megiszom a megfelelő mennyiségű vizet, nem iszok cukros löttyöket, próbálok többet mozogni… stb. S itt megint visszakanyarodunk a húsevéshez. Nem gondolom, hogy a világnak csak abból kellene állnia, hogy mindenki felcsap vegánnak és verjük a mellünket, hogy aki húst eszik, az kihasználja a bolygót és semmirekellő alak. Együnk húst, de mérsékeljük a mennyiséget, nem kell minden nap falnunk belőle. Igyunk alkoholt, de tudjuk, hogy hol a határ és mi a mérce. Viszont ne dohányozzunk, ne használjunk semmilyen narkotikumot és ne tespedjünk egész nap… Lehetünk így boldogak, egészségesek és fittek? Úgy gondolom, hogy igen. No, meg tartsuk szem előtt a minőségi táplálékot, törekedjünk arra, hogy ebből legyen több, ne a „szemét kajából”. Tény, sok „szemét kaja” és „szemét dolog” van a 21. században… ezeket mi hoztuk, mi találtuk ki, de nem kell a műételek és a sok „e betűs” fogásokkal élni minden nap… viszont olykor vágyunk rá, hogy „bűnözzünk”, elmenjünk a Mekibe, KFC-be és érezzük ezt a „szemét kaját” a szánkban… Mértékletesen, disztingválva és odafigyelve.

A könyv minden esetre nagyon érdekes, de kicsit fárasztó is. Fárasztó, mert rengeteg kutatásról és érdekességről ír, amit meghallgatunk és szívesen elolvasunk, de hosszú távon nem érdekli az olvasót, ahogy engem sem. Tetszett, hogy le volt vezetve az ok-okozat és mi-miért és hogyan működik, de már kezdtem torkig lenni a sok sallangtól. 600 oldalas könyv, aminek a lényegi mondanivalója kb. 60 oldal, vagyis a 10%-a. S mit kellett volna máshogy csinálni? Több gyakorlati és életszerűbb tanács, amire nap, mint nap szükségünk van, mert már eljutottunk oda az első 150 oldal alatt, hogy a legjobb dolog a cukormentes, lisztmentes, fehérjementes, tejtermékmentes „ÉLET”… Ha jól akarsz élni, akkor egyél több füvet, magot, rügyet és vigyorogj a világra. Egyébként valamilyen szinten sajnálom az írót, borzasztó lehet így élni, ebben formában…