Téboly 24 csillagozás

Michael Grant: Téboly

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy hátborzongató sziámi ikerpár egy ajándékbolt-hálózat leple alatt tör a világuralomra, mégpedig nem is akárhogyan: hatalmukba akarják keríteni a világ szuperhatalmainak vezetői. Ehhez a nanotechnológiát hívják segítségül, hiszen parányi nanorobotok segítségével be tudnak férkőzni az emberek agyába.

Michael Grant részletes, magával ragadó leírásaival átléphetjük a makrovilág küszöbét, és egy új dimenzióban találhatjuk magunkat. Míg felmenőink csak képletesen tudták tapasztalni milyen az, ha valakinek „bogarat ültetnek a fülébe”, olvasás közben végigkísérhetjük egy biot útját a szemgödrön, a fülön vagy az orron át az ember agyáig.

Eredeti mű: Michael Grant: BZRK

>!
Cartaphilus, Budapest, 2014
340 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632662725 · Fordította: Baló András Márton

Kedvencelte 2

Most olvassa 4

Várólistára tette 25

Kívánságlistára tette 32


Kiemelt értékelések

>!
lilla_csanyi P
Michael Grant: Téboly

Ezt a könyvet olvassa el mindenki, aki valaha is írásra szánja el magát. Nagyon tanulságos ugyanis, abból a szempontból, hogy mennyi mindenre oda kell figyelni egy regény megírásakor.
A magam részéről rajongok Michael Grant Köddé váltak szériájáért, mert egyedi, elképesztően beteg és ugyanakkor mégis végig hiteles és emberi. De azt a színvonalat, amit abban a sorozatban nyújt, nem sikerült eddig reprodukálnia az általam olvasott többi könyvében.
Például itt van ez is, a BZRK széria első kötete is.
Alapötlet? Öt csillag. Nagyon nagyon érdekes és aktuális kérdés a nanotechnológia, számtalan lehetőséget rejt a Téboly világa.
Karakterek? Szintén öt csillag. Sadie és Noah, a két főszereplő jól átgondolt és realisztikus tinédzserek, és meglepően szerethetőek. A Bogárember nagyon jó kamasz-gonosz, az igazi kis frusztrált senkiházi, aki hatalmat kap. (Gondolom ilyen hatást akartak elérni Kylo Rennel, de sajnos nálam nem működött a dolog. Sorry, J.J.). A nagy kedvencem persze Vincent lett, mert egyedi és izgalmas, rendíthetetlen, aztán a végén rajta keresztül mutatja be Grant, hogy egy ilyen erős jellem is milyen könnyedén tud összeomlani durva helyzetekben.
Történet? Erre mondjuk olyan 4 csillagot adnék, azért a „maroknyi hős küzd a szupergonosz ellen” nem annyira sokkoló újdonság.
Továbbá szintén öt csillag, hogy ebben a könyvben van egy máshol még nem látott újítás: a szereplőket egyszerre két szemszögből is látjuk. Makró és nanó szinten is kőkemény csata folyik, ez pedig egy szokatlan, újszerű és nagyon is működőképes koncepció.
Akkor miért is nem pattogok körbe-körbe örömömben?
Nos azért, mert ez a könyv egyszerűen pocsékul van dinamizálva. Az elején arcba loccsantanak minket egy adrenalinlökettel, majd az akut katasztrófa elhárulása után az éppen hogy érdekes dolgok tengerén hánykolódunk úgy kb. a könyv kétharmadáig. Az első kb. 30 oldal után bármikor le tudja rakni az ember, akár egy párbeszéd közepénél is, mert nincs az a sodró lendület, ami vinne minket előre.
Szóval, kedves írópalánták, ha van egy jó alapötletetek, kigondoltátok a karaktereket, és már nagyjából a történet is körvonalazódott bennetek, akkor azt is vegyétek figyelembe, hogy az olvasóban fokozatosan kell felébreszteni a feszültséget, kivéve persze, ha altatónak szánjátok a regényeteket. :)

11 hozzászólás
>!
nyolcadikutas
Michael Grant: Téboly

Nos, néhány középkorú polgártársam bizonyára emlékszik még a Vérbeli hajsza című amerikai kalandfilmre – eredetileg: Inner Space –, ami a maga, akkoriban még technikailag gyerekcipőben járó módján próbálta bemutatni.., hmm.., hogyan is nézhetünk ki belülről.
A Téboly ezt az emléket hozta elő belőlem elsőre.
Menet – értsd: olvasás – közben szinte állandóan változott az általam adott csillagok száma és a látható végeredmény épp annyira kétes, mint a benyomásom. Mert ezt a könyvet nem tudom „hova tenni”. Ami, paradox módon, teljesen kiemeli a köznapiságból és a „tucatból”. Először is nem tudom, ki a célközönség. A regény főszereplői tinik, de a tartalom befogadása véleményem szerint meglettebb kort igényel. A történet agyafúrt, részleteiben zseniális, de néhol felszínes, a vége meg csapnivalóan összedobott.
Summa summarum: különös és különleges könyv a maga módján. És filmen a vizualitása révén bizonyára nagyot szólna!

>!
Eryka93
Michael Grant: Téboly

"Michael Grant neve nem ismeretlen számomra. Korábban már olvastam tőle a Köddé váltakat (és azóta is vérzik a szívem, amiért egyik kiadó sem folytatta tovább a sorozatot itthon), ezért szavaztam bizalmat a Tébolynak is. Nem mellesleg a fülszövege is eléggé felcsigázott, és, bár a borító nem túl bizalomgerjesztő, örülök, hogy adtam neki egy esélyt.
Az író egy nem mindennapi témát választott a regény alapjául. A nanotechnológia szédítő világába kalauzolja el az olvasót, olyan részletes leírásokat tárva elénk az emberi testről, amitől sokszor égnek állt a hajam. Ugyanakkor élveztem is ezeket a hihetetlenül izgalmas utazásokat a test belsejében. Mintha én magam is lementem volna a húsba, és láttam volna, hogy néz ki például egy szemgolyó nano-szinten. Hát, mit mondjak, egy mikroszkopikus nagyságú robot szemszögéből, ami képes rajta sétálni és csúszkálni, nem túl szép látvány. Olvasás közben többször is feltettem magamnak a kérdést: tényleg ilyen gusztustalanok vagyunk belülről?

A történet eleje elég kusza, mert hirtelen dobnak be minket a mély vízbe, és a hiányos információtöredékekből magunknak kell megalkotnunk az egészet. Később persze a dolgok nagy részére választ kapunk, de addig is sok nevet kell megjegyeznünk, és azzal sem árt tisztában lenni, ki melyik csapatban játszik. A történéseket több szempontból élhetjük át, egy fejezeten belül akár három-négy karakter fejébe is beleláthatunk (és nem csak képletesen). Az író néha elég nyersen fogalmaz, de a szöveg eléggé lecsupaszított, így nem kell attól tartanunk, hogy nem fogunk érteni belőle semmit. Egyedül a fejezetek közé tűzdelt Dokumentumok tartalmaznak tudományosabb írásokat, de ezek még jobban segítenek megmagyarázni a bonyolultabb részleteket."

Bővebben a blogon:
https://lapozzbeleblog.blogspot.hu/2017/07/michael-gran…

>!
Odonata
Michael Grant: Téboly

Beteges, zavaros mégis imádni fogod. Az elején fogalmam se volt ki ki csoda. Kb. a közepétől nagyon beindultak az események. A részletezés csillagos tízes. A kedvenc részeim a „húsban” voltak.
Kipróbálnám és mégse…
Köszönöm a könyvet @Reader_RexFan-nak!!

>!
padmé
Michael Grant: Téboly

Számomra ez így befejezetlen, jó volt, tetszett, azonban egy nagy lyuk a vége.

>!
Emese_Szalai
Michael Grant: Téboly

Nem volt rossz, de valami hiányzott belőle. Volt jó pár logikátlanság is, amiket nehezen vettem be. A karakterek nem voltak rendesen kiforrva, és teljesen kiszámítható volt. A 3,5 fél csillag azért jár, mert a sztori alapja rendben volt.

>!
Grey_Ann
Michael Grant: Téboly

NAGYON IZGALMAS A KÖNYV MAGA, TELE VAN SZERETNI VALÓ SZEREPLŐKKEL,GONDOLATOKKAL.

>!
Jedo
Michael Grant: Téboly

5/4,5

Kicsit érdekes volt, de tetszett. Megérte megvennem, és ajánlom másoknak is.

>!
Alice_and_the_White_Rabbit
Michael Grant: Téboly

Nem rossz könyv ez, de nem is valami kiemelkedő dolog. Aprólékosan kidolgozott a történet a karakterek, mindennek meg van a miértje és a felépítése, látszik, hogy benne van a munka a történetben. Mint disztópia se rossz, főleg sokat segít, hogy a közeli jövőbe rakta az író a történetet így elhelyezni sem nehéz. Ami kissé bántott az a fantasztikus biológiai és technikai eszmefuttatások valamint az emberek agyvelejét részletező részek akasztottak ki kissé. A történetben a gyors váltogatás szereplők és helyszínek között kezdetben zavaró és kissé felfoghatatlan, de a továbbiakban már természetes és egyszerre két helyen drukkolhatunk kedvenceiknek. Az egyik legjobban tetsző dolog a kötetben a szereplők „szemszögének” váltogatása mondatonként, bekezdésenként és így egy azon pillanatot több szempontból látunk, ami az eddigi olvasmányaimra nem volt jellemző.


Népszerű idézetek

>!
lilla_csanyi P

– Keats.
– Igen?
– Itt vagy bennem?
– Ezt a kérdést egy fiú sem hallaná szívesen egy lánytól.

235. oldal

>!
Odonata

Már csak én vagyok – gondolta.

37. oldal, Négy

>!
lilla_csanyi P

– Ezen az ujjamon – tartotta fel a jobb keze mutatóujját – az angol barátaink vannak. Arra gondoltam, hogy maguk használhatnák a középső ujjat.
– Azt úgyis gyakran használjuk – mondta Nyizsinszkij pléhpofával.

255. oldal

>!
krisza19

– Árulj el nekem valamit, Noah – kiáltott vissza neki. – Melyik a fontosabb szerinted: a szabadság vagy a boldogság?
Mi volt ez, valami kvíz? De Nyizsinszkij nem mosolygott.
– Az ember nem lehet boldog, ha nem szabad – felelte Noah, és az amerikai bólintott.

42. oldal

>!
Jedo

Az legújabb kor egyik kiváló elméjének agyából egy kis rész – nem nagyobb, mint egy kisbaba ökle – egy műanyagpohárban landolt, és elmerült a habokban.
Aztán jött a robbanás.

>!
padmé

Isten nem a nagy, mérföldes léptékű dolgokban rejtőzik, hanem odalent, ahol egy bolha csápja olyan, mint egy rángatózó, vérszomjas, szőrös fatörzs, a falósejt úgy csúszik-mászik, mint egy meztelen csiga, amelyik éppen készül bekapni az embert, a sejtek meghasadnak, ahogy az ember rájuk lép, és mindenütt nyüzsögnek a baktériumok. Hát ott lehet szemtől szemben találkozni Istennel.

>!
padmé

Az anyja azt tanította neki, hogy arra figyeljen, ami nem hangzik el.

>!
padmé

Akkor érezte jól magát, ha a neki tetsző dolgokból építhette fel a saját világát.

>!
krisza19

Grey kávét ivott egy bögréből, amin ez állt: ELÉG TŰRHETŐ APA. Egy olyan bögre ugyanis, amin az áll, A VILÁG LEGJOBB APJA, szembe ment volna a McLure család szinte túlzottan szerény, fanyar és közvetlen stílusával.

15. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Itó Projekt: </Harmónia>
John Scalzi: Bezárt elmék
Wolfgang Jeschke: Midas
Matthew Mather: The Dystopia Chronicles
Tom Clancy: Szivárvány-kommandó
Tom Clancy – Steve Pieczenik: A központ
Patrick Robinson: A lopakodó
Tom Clancy – Steve Pieczenik: Hadiállapot I-II.
Tom Clancy – Steve Pieczenik: Harcban a felforgatók ellen
Tom Clancy – Steve Pieczenik: Tükörkép