Az ​Északi-tó fantomja 67 csillagozás

Egy önkéntes száműzetés krónikája
Michael Finkel: Az Északi-tó fantomja

Sokan ​álmodozunk arról, hogy kiszabadulunk a modern, felgyorsult világ mókuskerekéből. Sokunkban él egy idilli kép a természetközeli létről és arról, hogy mindent hátrahagyva új életet kezdjünk valahol a világtól elzártan.

Christopher Knight azon kivételek közé tartozik, akik valóban hátat fordítottak a civilizációnak. 1986-ban alig húszévesen autóval Maine-be hajtott, majd a járművet hátrahagyva eltűnt az erdő sűrűjében. Önkéntes száműzetésbe vonult, és több mint 25 éven keresztül nem találkozott és nem beszélt senkivel. Láthatatlanná vált. Minden évszakot a szabad ég alatt töltött, s még tüzet sem rakott.

Miért döntött így? Hogyan volt képes életben maradni? Milyen kihívásokkal találta szemben magát? Mit tanult a tapasztaltakból?

Michael Finkel könyve az Északi-tó fantomjának egyedülálló történetét meséli el. Vérbeli újságíróként Finkel meg akarta érteni Christopher Knightot és azt, miért ezt a sorsot választotta. Könyve így egyszerre izgalmas portré egy… (tovább)

>!
208 oldal · ISBN: 9789634334965 · Fordította: Babits Péter
>!
206 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634333579 · Fordította: Babits Péter

Enciklopédia 5


Kedvencelte 5

Most olvassa 6

Várólistára tette 81

Kívánságlistára tette 65

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

mate55 P>!
Michael Finkel: Az Északi-tó fantomja

Michael Finkel: Az Északi-tó fantomja Egy önkéntes száműzetés krónikája

Christopher Knight érdekes. Michael Finkel elviselhetetlen. Ez egy előre bejelentett manipuláció, egy történetbe való befektetés, vagy talán nem túlzom, ha azt mondom: zaklatás, nem újságírás. Rögtön az elejére egy kérdés. Milyen család az, aki nem jelenti azonnal a 20 éves fiúk eltűnését a rendőrségnek? Úgy tűnik számomra, hogy ez a család kóros mentális betegségben szenvedett. Minden hit és vallás ismeri az ember ösztönkésztetésén túl a gyámoltalanságát is, vagyis azt hogy egyedül nem boldogul. Vagy nem találja az ösvényt, (vagyis jelen esetünkben megtalálja) csak nem tud rajta végigmenni. Ezért van aztán, hogy lopni kell. A könyv megmutatta az élet kényszerű létköreit, amiből úgy látszik nagyon nehéz kiszakadni. S hogy valamennyi ember életútja ugyanazon az úton vezet, csak ennek felismerése nem mindig következik be. Elhiteti velünk rendkívüli, kiváló és kiemelkedő minőségünket, jóllehet egyszerűen csak emberek vagyunk. Ahonnét már nem kilátás, hanem rálátás nyílik az életre és a világra, hogy a véges emberit és a végtelen világot lehet együttlátni. Időnként a történet annyira gazdag, hogy határokon átnyúló újsággá válik, miközben végső soron egy meditáció a társadalmi kötelesség fájdalmáról és a „visszavonulás” iránti vágyakozásról. Egy mélyen emberi történet, amely megváltoztathatja az életválasztásról és azok jelentőségéről alkotott álláspontunkat. Maga a könyv lenyűgöző, és magasabb csillagozást érdemelt volna, de nem érdekel, milyen érdekes Knight élete az erdőben, mert Finkel viselkedése és motívumai elegendőek ahhoz, hogy a könyv számomra kényelmetlen legyen.

Razor P>!
Michael Finkel: Az Északi-tó fantomja

Michael Finkel: Az Északi-tó fantomja Egy önkéntes száműzetés krónikája

Christopher Knight története emlékeim szerint elkerülte a figyelmem, pedig elfogásakor biztos cikkeztek róla az interneten. A könyvre viszont felfigyeltem, és mindenképp el akartam olvasni mi is vitte rá erre a döntésre, miként élt a vadonban. Nos, az első kérdésre nem igazán kaptam választ – igazából ő se tudja –, a másikra pedig nem épp azt a romantikus, Robinsonos, gyűjtögetek/vadászok/gazdálkodok félét. Nem, Knight lopott, a közeli nyaralókat fosztogatta, hogy életben tudjon maradni. A könyv konkrétan az utolsó betörésekor veszi kezdetét, hogy sikerült elfogni, majd a szerző röviden elmeséli, miként hallott erről és hogyan vette fel a kapcsolatot Knighttal, hogy aztán megismerje a teljes történetet. Kicsit tartottam tőle, hogy Finkel túl sokat mesél majd magáról (bukott zsurnaliszta, miegymás), de szerencsére nem esett az ilyen dokumentumkönyvek egyik jellegzetes hibájába, maradt a tárgynál. Összességében egy érdekes olvasmány Knight remetesége, ami elgondolkodtatja az olvasót, ő bevállalna-e valami hasonló elvonulást és ha igen, akkor milyen áron és feltételekkel.

>!
206 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634333579 · Fordította: Babits Péter
tetsuo>!
Michael Finkel: Az Északi-tó fantomja

Michael Finkel: Az Északi-tó fantomja Egy önkéntes száműzetés krónikája

„When the walls around you won't stop laughing
Where do you go?
Sweat seeps in your eyes at night
And you realize
That no one understands you at all”
– Life Of Agony: Ugly

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem néha nagyon elegem van mindenkiből, pedig abból a szempontból pl. nagyon szerencsés vagyok, hogy alapvetően önállóan, egyedül dolgozhatok, nem jár a nyakamra ötpercente valaki, hogy kész van-e már ez vagy az és miért így, miért nem úgy; és nekem sem kell állandóan ellenőrizni a kollégákat, ki hol tart a feladataival. Szeretem a családomat és büszke vagyok a feleségemre és a fiamra is. Amikor jut rá idő, örömmel találkozom a barátaimmal és jól szoktuk érezni magunkat. Mégis néha úgy érzem, a legjobb az lenne, ha teljesen egyedül lennék, senkinek semmilyen igényével nem kéne foglalkozni és úgy általában, mindenki békén hagyna a 'csába. Ezek persze múló pillanatok, de milyen lenne, ha valaki, aki hasonlóan érez, tényleg meglépne és ott hagyná ezt az egészet?
Nos, Christopher Thomas Knight nem szarozott, fogta magát 20 évesen és elvonult a világtól, szándékai szerint mindörökre. A civilizáció persze közbeszólt, így röpke 27 évre csökkent a természetben töltött önkéntes életfogytiglan időtartama, de ez alatt az idő alatt Knight nem találkozott csak két alkalommal emberekkel és saját bevallása szerint mindössze egyszer szólalt meg, egy túrázónak mondott annyit, hogy „Hello”. Vajon mennyire lehet ma megszabadulni a civilizációtól és ez mit eredményez? Barbár és agresszív leszel tőle? Knight egyáltalán nem lett az, bár pár civilizációs vívmányt, mint egy kisrádiót vagy olvasnivaló könyveket megtartott (azaz inkább megszerzett) magának.
Michael Finkelnek, egy újságírónak sikerült a (jobb híján most nevezzük így, bár nem egészen fedi le a valóságot) remete közelébe és valamennyire a bizalmába férkőznie, így született meg ez a könyv. Amit Finkel tett hozzá a könyvhöz, nos, az nagyrészt sajnos elég pocsék, hatásvadász, rossz értelemben véve amerikai; a hangneme hol a krimik, hol a legrosszabb dokumentumfilmes narrációk világát idézi, de semmiképp sem a könyv erőssége. Ha viszont túljutunk az első 3 fejezet szenzációhajhász felvezetésén és eljutunk Knight első megnyilatkozásáig, onnantól annyira lebilincselő a könyv (számomra legalábbis), annyira izgalmas az, ahogyan ő látja világot, ahogyan élt, ahogyan berendezkedett az erdőben, ahogyan járt betörni a közeli nyaralókba (innen szerezte élelmét és olvasnivalóit), ahogyan a civilizációról és a kultúráról gondolkodik, hogy a 2 és 3 csillag között ugráló narrációt négy és fél csillagra is képes felhúzni. Le lehet élni egy teljes életet magányban? Egyáltalán a hosszú egyedüllét szükségszerűen mindig magányt jelent? Mit jelent a természetben élni? És akkor még nem beszéltem a könyv végéről, ami azt mutatja be, mi történik, ha egy ilyen különleges, minden tekintetben egyedülálló embert megpróbálnak visszaintegrálni a társadalolmba. Mi történik, ha egy partra vetett hal rátalál folyóra, majd újra a szárazföldön kell boldogulnia?

2 hozzászólás
Hóvirág72>!
Michael Finkel: Az Északi-tó fantomja

Michael Finkel: Az Északi-tó fantomja Egy önkéntes száműzetés krónikája

Anno olvastam Cheryl Strayed: Vadon című könyvét, így nem volt számomra kérdés, hogy ezt a könyvet is el kell olvasnom. Mindkét könyvben kiemelt jelentősége van a természetben való túlélésnek, a civilizációtól történő eltávolodásnak, a magánynak, illetve a magányból fakadó belső felemelkedésnek.
Jogosan merül fel az emberben a kérdés: miért van erre szükség? mennyi lenne a leghosszabb idő, amit eltöltenénk anélkül, hogy kapcsolatba kerülnénk másokkal?
Sok ember fél a magánytól, pedig önmagunk, a gondolataink, a lelkünk mindig velünk van.Különbség van az egyedüllét és a magány között. „Egyedül akkor vagy, ha nincs senkid, magányos akkor, ha a legjobb társaságban önmagaddal vagy. Ha a lelked a legjobb barátod.” (Müller Péter)
A könyv főhőse nem érezte magát egyedül, maga választotta az életmódját. „"Sosem voltam magányos”, állította Knight. Önnön jelenlétének teljességére hangolódott rá, nem pedig mások hiányára." (152. oldal)
Én személy szerint nem ítélem el a főszereplő döntését, sőt lehet, hogy kicsit irigylem a bátorságáért, kitartásáért. Az persze más kérdés, hogy a 27 év nagyon hosszú idő, és ráadásul a szabadban töltött minden kemény telet. Teljesen egyetértek azzal, hogy minden embernek szüksége lenne a magányra, amikor „hallja a saját gondolatait”, mert ebben a mai világban egyre inkább azt látni a legtöbb emberen, hogy azonnal rájuk tör a kétségbeesés, ha nincs mellettük valaki. Kell, nagyon is kell(ene) az önmagunkra fordított idő, amikor körülöttünk lecsendesedik minden, szó szerinti, és átvitt értelemben is. Ez a könyv jó példája annak, hogy amikor megszabadulunk a civilizációtól, és a civilizációs zajoktól, mennyire kitágulnak érzékszerveink, mennyivel másképp érzékelünk mindent a természetben. Knight megfigyelte a természetet; és nagyszerű leírást találhatunk pl. a négy évszak „hangjairól”.
Gondolataimat egy könyvbéli idézettel zárnám:
„Eredménye olyannyira túlmutat elfogadott testi és lelki korlátainkon, hogy újra kell értékelnünk, mit tartunk lehetségesnek.” (138. oldal)

kritta>!
Michael Finkel: Az Északi-tó fantomja

Michael Finkel: Az Északi-tó fantomja Egy önkéntes száműzetés krónikája

Történet egy emberről, Christopher Knight-ról, aki önként kivonult a társadalmunkból, talán az utolsó igazi remete. Bár valójában a remete nem éppen a megfelelő szó rá, de ahogy az író, úgy én magam sem tudom jobban meghatározni a mibenlétét.
Érdekes, elgondolkodtató, érzelmileg vibráló, remek hangulattársításokkal megírt dokumentumregény. Remek példa arra, hogy egy közepes író is érdekessé, szerethetővé tud tenni egy művet. Finkel pontosan ilyen író, akinek érdemes egy esélyt adni, és olvasás közben kivonulni a mindennapjainkból.
Részletesen: http://konyvlelo.blogspot.com/2020/01/michael-finkel-az…

timionthebranch P>!
Michael Finkel: Az Északi-tó fantomja

Michael Finkel: Az Északi-tó fantomja Egy önkéntes száműzetés krónikája

Egy érdekes történet egy emberről, aki csak magányra vágyott. spoiler
Tetszett a történetbe ágyazott kitekintés a remetékről, magányról, írók-filozófusok révén. Így nem csak egy emberről szólt a könyv, hanem az emberről. Illetve rólam is. Introvertáltként nagyon sokszor szembesülök azzal, hogy egyszerűen nem érti meg a környezetem miért szeretem a csöndet. Erre a másságra úgy érzem nem igazán toleráns a világ.

Pistacchio >!
Michael Finkel: Az Északi-tó fantomja

Michael Finkel: Az Északi-tó fantomja Egy önkéntes száműzetés krónikája

Tetszett a történet, bár számomra is néhány pontja hihetetlen. Különösen a csendről és a magányról szóló részeket élveztem. Sokszor valóban jó lenne elvonulni… Fél csillag levonás a könyv elejére és végére jellemző szenzációhajhász stílusért.

Gabye>!
Michael Finkel: Az Északi-tó fantomja

Michael Finkel: Az Északi-tó fantomja Egy önkéntes száműzetés krónikája

Maga a történet igazán érdekes, Knight gondolkodása, látásmódja igazán elgondolkodtató, viszont az egészet eléggé agyoncsapja ennek a firkásznak a szenzációhajhász, tudálékoskodó stílusa. Kár érte.

Nibela I>!
Michael Finkel: Az Északi-tó fantomja

Michael Finkel: Az Északi-tó fantomja Egy önkéntes száműzetés krónikája

Mélyen elgondolkoztatott, és mivel az imént fejeztem be, még a hatása alatt állok. Ez nem regény, hanem egy dokumentumkönyv. Krónika egy bukott riporter tollából. A bukott a saját szóhasználata.

Chris más, mint az emberek többje. Őt a magány teszi teljessé. Őt a magány mossa semmivé és így boldoggá. Ő megtanult élni a saját hiányával míg mások a társadalom késztermékeivel, embertársaikkal fedik el a félelmeiket. őt nem megőrjíti az egyedüllét hanem felszabadítja., Olyan szinten, ahol már se a név, se a tettek nem számítanak.
Ritka kincs az ilyen ember, aki nem magát formája azzá, hanem mások ítélete. Az örök dobozolás. Skatulyát mindenkinek! Én is azt teszem, nap mint nap, mindenkivel és magammal is. Akár azon az áron s, hogy sok apró és lényeges részletet feláldozok a nagy dobozolhatnékban. Nem tudom mit cselekszek. Nem tudjuk, mit cselekszünk és mit veszítünk vele…


Népszerű idézetek

mate55 P>!

Amennyire én látom, a kempingezés és az olvasás az élet legnagyobb örömei közé tartozik – nem beszélve arról, ha a kettő egyszerre történik.

32. oldal

Michael Finkel: Az Északi-tó fantomja Egy önkéntes száműzetés krónikája

4 hozzászólás
mate55 P>!

„Azért vagyok egyedül – írta a 18. századi francia filozófus, Jean-Jacques Rousseau –, mert még a legvigasztalanabb magány is jobbnak tűnik egy gonosz társadalomnál, melyet egyedül az árulás és gyűlölet éltet.”

60. oldal

Michael Finkel: Az Északi-tó fantomja Egy önkéntes száműzetés krónikája

Kapcsolódó szócikkek: Jean-Jacques Rousseau
mate55 P>!

A szenvelgő értelmiségiek szívesen bedobják az Ulyssest, ha a kedvenc könyvükről kérdezik őket.

76. oldal

Michael Finkel: Az Északi-tó fantomja Egy önkéntes száműzetés krónikája

mate55 P>!

Tíz emberből kilenc, általában hosszas mérlegelés után, arra a felismerésre jutott, hogy még élete egyetlen napját sem töltötte teljesen egyedül.

95. oldal

Michael Finkel: Az Északi-tó fantomja Egy önkéntes száműzetés krónikája

mate55 P>!

Hívjuk fel a rendőrséget azzal, hogy felnyomták a házat, de nem vittek el mást, csak a góliátelemeket és a Stephen King-regényt?

24. oldal

Michael Finkel: Az Északi-tó fantomja Egy önkéntes száműzetés krónikája

Kapcsolódó szócikkek: Stephen King
mate55 P>!

Egyszerűen csak nem akartam sportolni. Tornán úgy éreztem magam, mintha A legyek urában lennék.

58. oldal

Michael Finkel: Az Északi-tó fantomja Egy önkéntes száműzetés krónikája

mate55 P>!

Az élet szüntelen és kíméletlen harc, amiben mindenki veszít.

80. oldal

Michael Finkel: Az Északi-tó fantomja Egy önkéntes száműzetés krónikája

mate55 P>!

Carl Gustav Jung mondta, hogy csakis az introvertált egyén láthatja „az emberi butaság mérhetetlenségét”. Nietzsche ehhez csak annyit tett hozzá, hogy„ahol tömeg van, közös nevezője a bűz”.

88. oldal

Michael Finkel: Az Északi-tó fantomja Egy önkéntes száműzetés krónikája

Kapcsolódó szócikkek: Carl Gustav Jung · Friedrich Nietzsche
mate55 P>!

A legrosszabb társaság is jobb, mint a semmilyen.

98. oldal

Michael Finkel: Az Északi-tó fantomja Egy önkéntes száműzetés krónikája

mate55 P>!

Megemlítettem, mennyire szeretek olvasni, és Ernest Hemingway jelöltem meg egyik nagy kedvencemként.

32. oldal

Michael Finkel: Az Északi-tó fantomja Egy önkéntes száműzetés krónikája

Kapcsolódó szócikkek: Ernest Hemingway

Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: 11.22.63
Stephen King: 11/22/63
David Wilkerson: Kés és kereszt
Sumner Locke Elliott: Elmenőben
Azadeh Moaveni: Mézeshetek Teheránban
John Williams: Stoner
Frank McCourt: De!
Garrard Conley: Eltörölt fiú
Colleen Hoover: It Ends with Us – Velünk véget ér
Priscille Sibley: Csillagpor