Világgá ​mentem, majd jövök 28 csillagozás

Michael Ende: Világgá mentem, majd jövök

„A világon szinte mindenben eltér az emberek véleménye, egy dologban azonban ugyanúgy vélekednek: Soma semmiképp sem maradhat olyan, amilyen most.”

A világhírű, hazánkban is ismert és szeretett író, Michael Ende meséjét tartja kezében az olvasó. Mi történik az élénk fantáziájú kisfiúval, akit nem ért meg környezete? Teljesül-e Soma vágya, hogy elismerjék és szeressék? Mi lesz a vége nagyra törő terveinek?

Ende műve a szerző mély emberismeretéről, gyermekszeretetéről és szárnyaló fantáziájáról tanúskodik.

Eredeti megjelenés éve: 1992

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Minerva Nova, Szeged, 2004
62 oldal · ISBN: 9639492108 · Fordította: Leléné Nagy Márta

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 22


Kiemelt értékelések

ViraMors P>!
Michael Ende: Világgá mentem, majd jövök

A világon szinte mindenben eltér az emberek véleménye. Egy dologban azonban ugyanúgy vélekednek: Soma semmiképp sem maradhat olyan, amilyen most.

Soma nyolc éves és három hónapos. Meggyőződése, hogy a világ az ellensége, minden tanár meg akarja változtatni, a szülei pedig kutyába sem veszik, mert őket a 2,5 hugica köti le.
Soma egy esős hétfő reggel nagy dérrel-dúrral elindul az iskolába, és eltöpreng rajta, hogy mi lenne, ha a suli helyett inkább elutazna… mondjuk beállna gengszternek… vagy hősnek… Főleg most, amikor hétfő van és Soma nem szereti a hétfőket…
Soma igazából tipikus gyerek és annál is tipikusabb nagyobb testvér. A történet végtelenül szórakoztató és fantáziadús, a végső, elkerülhetetlen tanulság viszont kissé erőltetettre sikerült.

2 hozzászólás
Qwerf>!
Michael Ende: Világgá mentem, majd jövök

Michael Endét azzal vádolták kritikusai, hogy műveivel a valóságtól próbál menekülni (amúgy melyik író nem ezt teszi, még azok közül is, akik írásai a hétköznapjainkban játszódnak és nem Fantázia birodalmában?). Ende ezen meséje azonban kettős mércét állít, egyrészt meggyőz, hogy nagyon is ismerte ő a valós világunkat; másrészt oly' könnyedén belelátjuk, hogy igen, valóban ilyen ember lehetett a mester is, épp így járt a hétköznapokban, minden utcasarkon kalandot, rejtélyt szimatolt, továbbképzelt egy faliplakátot, és óriás rovarnak vélt kósza árnyékokat. Hm… mennyivel izgalmasabb is így élni, a sárgacsekkek és a pénzhajszolás napjaiban.
De légyen akármi is az igazság, egy biztos: ez az ember nem felejtette el, milyen gyereknek lenni, milyen a kissrácok fantáziája, és ami – olvasóként – a legfőbb, hitelesen szavakba is tudja önteni mindezt. Márpedig az a gyermeki bizakodás és kalandszaglás, amivel Soma néz a bennünket körülvevő világra, irigylésre méltó.

Olyannyira ugyan nem került közel a szívemhez, mint Ende nagyobb lélegzetvételű művei, de rendkívül aranyos, élvezetes mese. A varázslóiskola című kötetben, melyből több mese megjelent külön füzetecskében, ez is megtalálható, más fordításban, „A Santa Cruzba vezető hosszú út” címen.

RandomSky>!
Michael Ende: Világgá mentem, majd jövök

Egyszerre bájos és ironikus történet ez egy 8 éves forma fiúról, akinek van egy kishúga, és ez (meg hogy a szülei folyton a kislánnyal foglalkoznak, vele meg nem) elég ok arra, hogy egy nap iskola helyett világgá menjen. Tetszett emberünk furfangos fantáziája, és az is, hogy végeredményben egy nehéz nap kerekedik a dologból, aminek a végén ott van az otthon, a szeretet meg ezek. Az sem zavart, hogy Soma elképzelt dolgai után éles váltás a találkozás a szintén jó képzelőerővel megáldott hajléktalannal, és az sem, hogy a végén tényleg olyan hirtelenül jön minden rendbe. És jók a mókás, önmagukban is értékes illusztrációk is. Mégsem állt össze a sztori egy olyan egésszé, ami elejétől a végéig nagyon tetszene. De az is lehet, hogy csak túl nagy elvárásaim voltak, holott Ende nem csak Végtelen történetet és Momót írt, de jó pár, kisebb gyerekeknek, kisiskolásoknak szóló meseregényt is, melyek közé ez a könyv is illik. Az mindenesetre elismerésre méltó, hogy nem annyira nagyon szájbarágós, még ha a nevelő célzat elvitathatatlan is.

szera>!
Michael Ende: Világgá mentem, majd jövök

Szerencsére itt nem kell azt mondani, hogy „mesék, amik rosszul végződtek…”
Mert ez nem végződött rosszul.
Itt van ez a Soma gyerkőc a saját kis gondolataival, lelki nyűgjeivel- de mégis annyira imádni való….szinte láttam magam előtt az összes képzelgését. (kedvencem az ég a suli volt:-D)
No de egy szónak is száz a vége: ajándékba szánt könyvként vettem meg, de örülök, hogy a véletlen úgy hozta, hogy én is elolvassam.
Lehet több mesét kellene olvasnom, hisz ez a röpke egy óra valóban lelket melengető volt.

1 hozzászólás
Mandragoria>!
Michael Ende: Világgá mentem, majd jövök

Nem tudom már, hogy anno miért került várólistára – gondolom a „szárnyaló fantázia” miatt, de mindenképpen kellemes kis történetecske volt.
Vártam valami elindulást, hogy mikor kezdődik végre a világgá menés, de ez olyan észrevétlenül történt meg, hogy egyszerre csak azt vettem észre, ide-oda repkednek a gondolatok, hol időkutató, hol tudós, hol tűzoltó és megmentő, hol maffiózó, hol pedig világmegváltó ember szerepében tetszeleg Soma, a 8 éves és 3 hónapos kisfiú, aki szülei elől akar menekülni, mivelhogy 2 éves húga miatt már nem tekintenek rá olyan szeretettel, mint korábban és gyakran van vita miatt/körülötte.
Ezt figyelembe véve a vége nem lett túl következetes, meglehetősen hirtelen zárult le a történet és lett boldog a végkifejlet, némi tanulságot elviselt még volna, vagy legalább kicsit több ösztönzést a 'jó gyerek' típusra. Ráadásul az „időutazásos” koldusos rész teljesen elütött a sok kreatív és jópofa képzelgéstől – nyilván kellett bele valami tényleges cselekmény is, de ezt túl erőltetettnek találtam. Azért nehogy már ilyen könnyen lehessen egy egyébként sokat tudó kisfiút felültetni!?
Mindent összevetve aranyos volt, a probléma forrása teljesen azonos és mindennapos a Soma korabeli gyerekekével, így számukra bőven szolgálhat tanulságot. Az illusztrációk pedig egyértelműen nagyon szépek és hatásosak. Egyszer jó volt!

bagie P>!
Michael Ende: Világgá mentem, majd jövök

Nagyon régóta állt a polcomon, pedig hát túl sok időt nem kellett rááldozni…valamiért nem fogott meg.
Lehet, hogy már elfelejtettem milyen is volt útban az iskola felé elgondolkodni a világon…fantáziával betölteni, új utakat keresni… öregszem azt hiszem :)

Nienna001 P>!
Michael Ende: Világgá mentem, majd jövök

A főszereplő 8 éves. Miközben olvastam végig igyekeztem visszaidézni a saját 8 éves koromat. Nem ment. Pedig nekem is volt egy 5 éves meg egy 2 éves kistesóm, és valószinűleg én is haszontalannak tartottam őket. Anyukám elmondása szerint a világgá menést is kipipálhatom. De nem emlékszem rá. Egy kicsit ezt a világot idézi ez a könyvecske, amiből tanulságként azt vontam le, hogy a gyerket el kell kísérni iskolába, hogymindenképp odaérjen.

Cholito>!
Michael Ende: Világgá mentem, majd jövök

Annyira tetszik a címe, hogy muszáj volt elolvasnom. Tény, hogy én is szívesen világgá mennék néha, szóval abszolút átérzem a főhős helyzetét.

Jeffi P>!
Michael Ende: Világgá mentem, majd jövök

Aranyos történet, legalábbis nekem tetszett. Soma kifejezetten nagy fantáziája, amivel mindennek másodértelmet ad, minden helyzet kifordul a valós dolgokból, és hogy így barangolja be a várost, és ébred rá arra, hogy talán mégsem kellene iskolát kerülni.
És az is tetszett, ahogy a szülők ehhez viszonyulnak. Mert ugyanezzel a lendülettel lehetett volna leordítani a fejét, hogy „*****meg hol jártál”….sajna a mai világba ezt is el tudom képzeni. Ehelyett aggódva, megértve elmagyarázták, hogy hát…egyszer mindenki követ el hibát…van akik többször. Tehát na a lényeg, tetszett. :D

matka>!
Michael Ende: Világgá mentem, majd jövök

Nagyon aranyos könyv!
9 évesem többször felkiáltott nevetve: „Én is szoktam ilyeneket képzelni!”
A hajléktalanos rész nekem kicsit kilógott.


Hasonló könyvek címkék alapján

Wilhelm Hauff: A kis Mukk
Julia Boehme: Mesekönyv az igaz barátságról
Jakob Grimm – Wilhelm Grimm: Csipkerózsika
Janosch: Irány Panama!
Jakob Grimm – Wilhelm Grimm: Az erdei házikó
Wilhelm Hauff: Hauff legszebb meséi
Udo Weigelt: Mia és a macskamedve
Irene Dische – Hans Magnus Enzensberger: Esterházy
Dimiter Inkiow: Én és Kata
Hans Christian Andersen – Jakob Grimm – Wilhelm Grimm: Esti mesék