Momo 1049 csillagozás

avagy furcsa történet az időtolvajokról s a gyermekről, aki visszahozta az embereknek az ellopott időt
Michael Ende: Momo Michael Ende: Momo Michael Ende: Momo

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Momo ​története a fantázia világában játszódik, a Soha és a Sehol birodalmában, avagy a kitágított, időtlen jelenben. Nem királyfiak, tündérek és varázslók népesítik be ezt a birodalmat, helyszíne egy modern nagyváros, valahol Dél-Európában. De ha ezt a világot Momónak és barátainak a szemével látjuk, kiderül, hogy a mi korunk sem szegényebb csodákban és titkokban, mint a rég letűntek.
Egy kísérteties társaság, a szürke urak csoportosulása hatalmába keríti az embereket, és arra ösztönzi őket, hogy takarékoskodjanak az idővel. De az idő maga az élet, és az élet a szívben lakozik. Minél inkább takarékoskodnak tehát az emberek vele, annál szegényebb, sivárabb és hidegebb lesz a jelenük, és annál idegenebbé válnak önmaguk számára is. A gyerekek szenvednek leginkább ettől a fogyatkozó szeretettől és életkedvtől. Tiltakozásukat azonban senki nem hallja meg. Amikor a szükség a legnagyobb, és úgy tűnik, a világ már végképp a szürke uraké. Hora mester, az Idő titokzatos ura közbelép,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1973

Tagok ajánlása: 10 éves kortól

Tartalomjegyzék

>!
Móra, Budapest, 2023
236 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636033057
>!
Móra, Budapest, 2022
234 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634157953 · Fordította: Kalász Márton
>!
Móra, Budapest, 2020
234 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634157953 · Fordította: Kalász Márton · Illusztrálta: Michael Ende

15 további kiadás


Enciklopédia 39

Szereplők népszerűség szerint

Momo · Beppo · Hora mester · Girolamo (Gigi) · Fusi úr

Helyszínek népszerűség szerint

utca


Kedvencelte 323

Most olvassa 46

Várólistára tette 438

Kívánságlistára tette 334

Kölcsönkérné 9


Kiemelt értékelések

Timár_Krisztina I>!
Michael Ende: Momo

Michael Ende: Momo avagy furcsa történet az időtolvajokról s a gyermekről, aki visszahozta az embereknek az ellopott időt

Franz Kafka, ha mesét írt volna.
E. T. A. Hoffmann, ha a XX. században élt volna. (Nem, nem az ominózus virágcserépre gondolok, hanem A homokemberre meg a Murr kandúrra.)
A könyv, amelyet, ha önző nem volnék, elolvasás után ott felejtettem volna a templom előtti padon, hogy más is találja meg, olvassa el, aztán veszítse el ugyanúgy. Kéne nekem az a Bradbury-féle technika, azaz jó volna minden könyvet egy olvasás után kívülről tudni, hogy az ember aztán elveszíthesse, és bármikor felidézhesse, akármerre jár.

Továbbiak a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/02/07/michael_en…

34 hozzászólás
pannik >!
Michael Ende: Momo

Michael Ende: Momo avagy furcsa történet az időtolvajokról s a gyermekről, aki visszahozta az embereknek az ellopott időt

Ez a könyv egy éles tükör az emberiségnek. A sorok között hétköznapi valóságunk elevenedik meg és üvölt ránk: EMBER ébredj, lopják az idődet!!!
Mindenkinek el kellene olvasnia, tanítani kellene az iskolában és plakátokon hirdetni (a marhaságok helyett). Persze akik az oktatási tervről és a plakátok tartalmáról döntenek, azok a könyvben szereplő szürke urak foglyai, így lehetetlen amit írok, tudom.

Nekem nem a mese része tetszett a legjobban (pontosabban nem elsősorban, mert azért az is rendben van), hanem a tűéles párhuzam az időtlenség, az időhiány, a rohanás és a figyelmetlenség, az értéktelen dolgok értékesek elé helyezése témákban. Ez valami zseniális ahogy a mesefolyamba beleönti a való élet összes valós őrületét, azt ahogyan átalakultunk szépen lassan (vagy inkább jó gyorsan?) biorobotokká, elvesztettük a nyugalmat, a békés egymásra figyelést, lecseréltük rohanásra, és értéktelen dolgok hajszolására (mindenből nagyobb, jobb, drágább, több). Fékevesztett világunk elevenedik meg a lapokon és egy-egy megfogalmazása annyira találó, hogy szinte fájdalmasan hasít belénk a felismerés, ez bizony nem mese, ez a valóság. Ebben élünk és bár a szürke alakok fizikailag nincsenek körülöttünk, de a valóságban is léteznek és ellopják az időt, és ezzel együtt a nyugalmat és a békét a lelkükből.
A könyv elolvasása egy pillanatra megállít(hat) és elgondolkodtat(hat) azon, hogy lehet (és kell is) másként is csinálni. Vissza kell szerezni az ellopott időt (vagy legalább egy részét) a magunk és szeretteink érdekében, mielőbb!

13 hozzászólás
csillagka>!
Michael Ende: Momo

Michael Ende: Momo avagy furcsa történet az időtolvajokról s a gyermekről, aki visszahozta az embereknek az ellopott időt

Mennyit is ér egy ember ideje? Sokat? keveset? vagy éppen annyit amennyi élményt, nyomot, történetet hagy maga után. Addig élsz, míg emlékeznek a nevedre, kortalan hősök korát éppen felülírja a facebookos emlékoldal. Másképpen töltjük az időnket, szerintem a lényeg mindig a tartalom, és a megújulás, nem szabad egy azon dolog mellett leragadni, mindig kellene az új élmények, beszélgetések, játékok és persze a könyvek. (mindenből egy csipet) Ne éljünk át úgy egy évet, hogy nem tudunk felsorolni öt olyan maradandó élményt, amit az esztendőben először kipróbáltunk. Második olvasásom Endétől, az elsőben a fantáziáról, most az életről és az időről mesélt, jobban tetszett, pont annyival amennyivel rövidebb és felemelőbb a vége. Tökéletes arányok, elgondolkoztató mondatok és egy végtelenül aranyos főszereplő, mint is várhatok többet egy soha könyvtől. (jó 10 éve álltam ellent, mivel nekem Momo a Malevil értelmi fogyatékos ifja) Hiba volt, de helyrehozható, ajánlom te is gyorsan korrigálj és vedd a kezedben ezt a könyvet. (és ne ijedj meg az első 30 oldal után, 180 fokot fordul a hangulat)

2 hozzászólás
Zsuzsanna_Makai>!
Michael Ende: Momo

Michael Ende: Momo avagy furcsa történet az időtolvajokról s a gyermekről, aki visszahozta az embereknek az ellopott időt

Ó, hogy ez mennyire jó volt!
Elôször kb 15 éve találkoztam ezzel a könyvvel, amikor elkezdtem könyvesboltban dolgozni. Nagyon sok jót hallottam róla, plusz kötelezô olvasmány is volt, mégsem tudtam magam rávenni, h elolvassam.
Hát most eljött az idô!
Kicsit sajnálom, h nem olvastam elôbb, de kicsit jó is, mert most megértettem, hogy ez a könyv nem feltétlenül csak gyerekkönyv, ugyanúgy megcélozza a felnôtteket is, mint A kis herceg, valószínüleg csak a hossza miatt nem talál úgy célba, mint az.
Merthogy a felnôtteknek nincs idejük olvasni…
És akkor el is érkeztünk a lényeghez; az idô. A nagymamám gyerekként mindig azt mondta, h „arra van idôd, amire szánsz”, ez most sokszor eszembe jutott, fôleg a könyv olvasása közben, amikor valamirôl lemondtam, mondván erre most nincs idôm. Egészen fura érzés volt, kifejezetten rossz.
Ja, és van egy 86.400 tetoválásom kb 10 éve, h emlékeztessem magam, mennyi idôm van egy napra, hát most megtudtam, h lényegében ez egy Momo tetoválás…
Kicsit vicces, h a könyvrôl nem is írtam semmit, csak magamról a könyv tükrében.
Nagyon szerettem ezt a könyvet, nagyon szerettem a tanítását, biztosan újra fogom olvasni, hogy emlékeztessem magam azokra a dolgokra, amiket egy felnôtt hajlamos elfelejteni, mert az idô, és a rohanó világ bilincset tesz a kezünkre.
Momo nagyon kedves, és tényleg kishercegi, nagyon szerettem a támogatóit is, különösképpen Cassiopeia-t.

B_Tünde P>!
Michael Ende: Momo

Michael Ende: Momo avagy furcsa történet az időtolvajokról s a gyermekről, aki visszahozta az embereknek az ellopott időt

Mese az időről, az idő megfoghatatlan, meghatározhatatlan természetéről.
Nagyon tetszett, igaz, hogy a gondolatok többsége, a tanítás része nem volt idegen, de mégis, elhittem a mesét: a szürke urak jelenlétében én is fázni kezdtem.
Fantasztikus mesevilág, nagyszerű ötletek tárháza, a szereplők mesebeliek, miközben mégis valóságosak, az élethelyzetek szintén ismerősek, talán túlságosan is…
Kedvenc szereplőm pedig nem más, mint Kassiopeia, a teknősbéka, akinek a léte, a kinézete, a ráncos bőr, az ősöreg tekintet, és a varázslatos képességei, mind-mind szervesen illeszkednek az időhöz, a történet lényegéhez, és igazán szeretnivaló a kissé fanyar humora. spoiler
Emlékezetes olvasmány marad, jó volt egy kicsit kalandozni a szereplőkkel. :)

2 hozzászólás
blueviolet>!
Michael Ende: Momo

Michael Ende: Momo avagy furcsa történet az időtolvajokról s a gyermekről, aki visszahozta az embereknek az ellopott időt

Kicsit nehezen rázódtam bele a történetbe, már majdnem a felénél jártam, amikor igazán elkezdtem élvezni. Utána viszont valósággal faltam ezt a különleges, szép és tartalmas meseregényt. Az a fajta könyv, amit néhány évente érdemes újra elővenni, hogy ne feledkezzünk meg róla, mi a legértékesebb tulajdonunk és mit jelent igazán élni.
Kortól, nemtől, mindentől függetlenül off ajánlott bárkinek, biztos vagyok benne, hogy sokat fog adni ez a nem mindennapi történet, nem lesz elvesztegetett idő. ;)
A magam részéről az író többi könyvével is szeretnék megismerkedni, ha már ilyen biztatóan indult a kapcsolatunk.

6 hozzászólás
eme>!
Michael Ende: Momo

Michael Ende: Momo avagy furcsa történet az időtolvajokról s a gyermekről, aki visszahozta az embereknek az ellopott időt

Varázslatos mese és elgondolkodtató (társadalomkritikai vagy akár filozófiai töltetű) regény. Abból a fajtából, amelyet annyira szeretek, abból, amely meg szokta szelidíteni az embereket. Mert van egy kis hercege – pardon: egy kis hercegkisasszonya, vannak megszelidítendő rókái, féltve őrzött (idő)virága… Na jó, nem stimmel minden, sőt, de a hatás, amit kiváltott bennem, az nagyonis.

Az idő pénz. – De az idő élet. Az élet pedig a szívünkben lakik.
Akié pedig az emberek minden ideje, azé a korlátlan hatalom.

El kellene dönteni: pénzt vagy életet. A döntés pedig teljességében tőlünk függ. Tőlünk függ, hogy engedjük-e létezni és uralkodni a valójában nem is létező és így hatalommal sem rendelkező szürke urakat, akik észrevétlenül elfüstölik időnket-életünket, tőlünk függ, hogy beleszürkülünk-e a modern és haladó, mindent hajszálra, centire, ezredpontosságra kiszámító és eltervező, a reflexió csendjétől irtózó harsány egyenvilágba. Tőlünk függ, hogy sikerül-e Maxentius Communus terve, hogy az egész eddigi világot a saját elképzelése szerint megváltoztassa, hogy a felnőttnek a mindig több és több kelljen, a gyerek pedig csak a Bibi bébi szuperbaba, akivel pontosan ezért nem lehet elbeszélgetni, mert egyre csak a magáét hajtja, ahelyett, hogy bölcsen hallgatna. Egyre sűrűbb körülöttünk a füst, egyre több a szürke egyenépület, egyenruha, egyenember, egyengyerek… A hazugság egyre gyakrabban munkából eredő szokás, a gyerek pedig természetes ellenség, egyre szürkébb és sűrűbb felhőkben ereszkedik alá az unalom, egyre többen felejtik el azt, ami a lényeg: hogy örüljenek, lelkesedjenek, álmodozzanak.
Pedig csak fel kellene fedeznünk magunkban Momót. Azt, aki ősidőktől fogva létezik, csak azért, hogy mindent és mindenkit meghallgasson, hogy adjon abból a kincsből, amitől egyébként elpusztul az ember, ha nem oszthatja meg mással.
Ez az a kincs, amit ha megosztasz, egyre több lesz belőle, ha spórolod viszont annál kevesebb… Ha te mesélsz Momónak – önmagadra találsz. Ha Gigit hallgatod – aki a csillagokat is lehazudná az égből fantáziadús történeteivel: megfeledkezel önmagadról. Ha Utcaseprő Beppótól tanulod meg, hogyan kell dolgozni, megtudod: Sose szabad egyszerre az egész utcára gondolni, érted? Csak a következő lépésre kell gondolni, a következő lélegzetvételre, a következő söprűvonásra. Aztán megint mindig csak a következőre (…) Akkor örömöt okoz. Ez fontos, mert akkor végzi az ember jól a dolgát.
Tőlük kell tanulni. Hibáikból is. Meg Kassiopeiától, az időn kívüli, bölcs teknősőtől, aki jelzi: Az út bennem van.
Közhelyek? Igen. Na és. A nagy igazságok mindig közhelyekké válnak. Attól még igazságok maradnak. Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. Minden idő, amit nem a szívünkkel érzünk meg, elveszett idő, akár a szivárvány színei a vaknak, a madár éneke a süketnek. De van vak meg süket szív is, amely semmit se érez, épp csak ver.

Nagyon megszerettem Momo történetét. Annak ellenére, hogy nem mindig szívderítő, sőt. Egyre inkább érzem körülöttem, és sajnos néha magamban is a szürke urak jelenlétét, a füstbe ment idő nyomasztó hiányát. Hogy mindez nem igaz, csak mese volna? Ááá, mi az, hogy igaz meg nem igaz? Lehet, hogy éppen így történt meg., de mesélhette volna úgy is Ende bácsi, mintha csak a jövőben történnék meg. A lényeg, hogy valamikor megtörténjen. Mert szükségünk van Momóra, szükségünk van a hallgatására, szükségünk van az időnkre-életünkre, de a tudatra is, hogy az ember sokkal több annál, mint az az idő, ami beleszorult.

2 hozzászólás
CsakSimánDorka>!
Michael Ende: Momo

Michael Ende: Momo avagy furcsa történet az időtolvajokról s a gyermekről, aki visszahozta az embereknek az ellopott időt

Nem gondoltam volna, hogy ennyire le fog nyűgözni ez a meseregény, mondván, hogy a fiúknak vettem ki. Aztán azt vettem észre, hogy nem csupán azért olvasom Nekik, mert a fiúk szerették volna, hanem azért, mert engem is egyre jobban érdekelt a történet.

Elég komoly mondanivalója van, amiről azt hittem, hogy nem fogják megérteni a fiúk. A Kisebb annyira még nem is, de a Nagyobb csodálatosan elmondta, hogy mit értett meg belőle. Elmagyarázta, hogy Momo egy kislány, akinek van egy különleges képessége, és járt az idő uránál, ahol megtanulta, hogy minden ember a saját idejéért felelős. Meglepődésemre azt is megértette, hogy a mesében szereplő gonoszok, a szürke urak metaforáját is értette. Elmondása szerint ezek a szürke urak ellopják az emberek idejét, hogy ne tudjanak a számukra fontos dolgokkal foglalkozni, csak a munkával. Nagy büszkeség töltött el, mikor ezeket elmondta, mert elég nehéz a nyelvezete és a történet is, attól függetlenül, hogy mese.

http://dorkaanyaolvas.blogspot.com/2018/01/mesesarok-ja…

2 hozzászólás
Csoszi>!
Michael Ende: Momo

Michael Ende: Momo avagy furcsa történet az időtolvajokról s a gyermekről, aki visszahozta az embereknek az ellopott időt

Ez a könyv gyerekkoromban kimaradt, így most felnőtt fejjel pótoltam eme hiányosságomat. Picit sajnálom, hogy így alakult. Most már soha nem tudom meg, hogy annak idején tetszett volna-e vagy sem, mit lett volna a véleményem.
Picit elszomorított engem ez a történet. Meglehetősen nyomasztó volt, ahogy az időtolvajok, a szürke urak egyre nagyobb teret hódítottak meg maguknak és egyre több embert cserkésztek be szinte észrevétlenül. Úgy érzem, hogy napjainkban egyre inkább jellemzőbbé válik, hogy a pénz a legfontosabb, és közben elfelejtünk élni, rácsodálkozni az apró, „haszontalan” dolgokra, örülni. Állítsuk meg az állandó rohanást és a szürke urakat!

TiaManta>!
Michael Ende: Momo

Michael Ende: Momo avagy furcsa történet az időtolvajokról s a gyermekről, aki visszahozta az embereknek az ellopott időt

Ebben a mesében a Szürke urak azt kérik tőlünk dobjunk ki mindent amiért érdemes élni. Míg csak létezünk lélektelenül. És aki üres annak fáj a csend, mert rájönnének hogy mindent rosszul csinálnak. Egy végtelen mókuskerékben. Miközben azt hiszik jól élnek, és időt spórolnak gyors, hatékony, profitot kimaxoló életmódjukkal. De valójában csak néznek ki a fejükből, de ténylegesen nem látnak semmit ami lényeges.
Momo története egy gyermekien varázslatos regény, ami ugyanakkor sok felnőtteknek is elmond olyan dogokat, amiről nem szabadna megfeledkezni. Soha. Mert nálunk is vannak hasonló Szürke urak. És feneketlen a bendőjük.

Azt hiszem, ez is egy olyan könyv, amit mindenkinek el kellene olvasni egyszer.

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

Batus>!

Van egy nagy, mégis egészen hétköznapi titok. Mindenkinek része van benne, mindenki ismeri, de csak kevesen gondolkodnak el rajta. A legtöbb ember tudomásul veszi, csöppet sem csodálkozik rajta. Ez a titok az idő.
Van naptár, van óra, hogy mérje, de ez mit se jelent, hiszen mindenki tudja, egy-egy óra néha egész örökkévalóságnak tetszhetik, el is suhanhat, akár egy pillanat – attól függ, mit élünk meg abban az órában.
Mert az idő élet. Az élet pedig a szívünkben lakik.

53. oldal

Michael Ende: Momo avagy furcsa történet az időtolvajokról s a gyermekről, aki visszahozta az embereknek az ellopott időt

Kapcsolódó szócikkek: élet · idő
1 hozzászólás
oltidori I>!

Az egész világ egy nagy történet, mi meg a szereplői vagyunk.

92. oldal

Michael Ende: Momo avagy furcsa történet az időtolvajokról s a gyermekről, aki visszahozta az embereknek az ellopott időt

8 hozzászólás
Batus>!

Egyet mondok neked, Momo, a legveszélyesebbek életünkben azok a vágyálmok, amik teljesülnek.

181. oldal

Michael Ende: Momo avagy furcsa történet az időtolvajokról s a gyermekről, aki visszahozta az embereknek az ellopott időt

Kapcsolódó szócikkek: Momo · vágy
1 hozzászólás
tencsi>!

Mert ahogyan van szemetek, hogy a fényt meglássátok, van fületek, hogy a hangot meghalljátok, úgy van szívetek, hogy az időt megérezzétek. S minden idő, amit nem a szívünkkel érzünk meg, elveszett idő, akár a szivárvány színei a vaknak, a madár éneke a süketnek.

152. oldal

Michael Ende: Momo avagy furcsa történet az időtolvajokról s a gyermekről, aki visszahozta az embereknek az ellopott időt

1 hozzászólás
stippistop>!

A kis Momo egyet tudott, ahogyan rajta kívül senki: hallgatni másokat. Nincs ebben semmi különös, mondhatja netán némelyik olvasó, hallgatni akárki tud.
Csakhogy ez tévedés. Valóban hallgatni a másikat igen kevés ember tud. S ahogyan Momo értett ehhez, annak a világon párja nem volt.
Momo úgy tudott hallgatni, hogy ostoba embereknek egyszeriben okos gondolatuk támadt. Nem mintha bármit szólt vagy kérdezett volna, ami a másikból előcsalogatta az okos választ, dehogy, ő csupán ült és hallgatott, teljes figyelemmel és odaadással. Közben nagy, sötét szeme a másikon függött, s az úgy érezte, hirtelen gondolatai támadnak, amelyekről soha sejtelme nem volt, hogy benne rejtőznek.
Úgy tudott figyelni, hogy tanácstalan, határozatlan emberek egyszeriben pontosan tudták, mit akarnak. A félénkek hirtelen szabadnak s bátornak érezték magukat. A boldogtalanok és szorongók bizakodók és boldogok lettek. S ha valaki úgy hitte, élete célt tévesztett, s nincsen értelme, ő maga csupán egy a milliók közül, valaki, akin semmi se múlik, s egy szempillantás alatt pótolható, akár egy lyukas cserép – s elment, és mindezt elmondta Momónak, már azalatt, amíg beszélt, titokzatos módon megvilágosodott előtte, mekkora tévedésben volt, hogy úgy, ahogyan van, csak egyes-egyetlen az emberek között, s éppen ezért a maga módján különösen fontos a világnak.
Így tudott Momo figyelni!

17-18. oldal Móra Ferenc Könyvkiadó, 1986

Michael Ende: Momo avagy furcsa történet az időtolvajokról s a gyermekről, aki visszahozta az embereknek az ellopott időt

Kapcsolódó szócikkek: Momo
3 hozzászólás
Batus>!

– És milyen ez a betegség?
– Eleinte alig veszed észre. Ha megkapod, egy szép napon mindentől elmegy a kedved. Semmi se érdekel, sivár minden. De ez a sivárság többé nem múlik el, megmarad s egyre nő. Napról napra, hétről hétre rosszabb. A beteg mind kedvetlenebb, belül mind üresebb, mind elégedetlenebb magával meg a világgal. Majd lassanként ez az érzés is megszűnik, többé semmit sem érez. Teljesen közönyös és szürke lesz, az egész világ idegennek tetszik neki, semmihez semmi köze. Már nem haragszik, nem lelkesedik, nem örül, nem szomorkodik, többé nem tud se nevetni, se sírni. A belsejében hideg lesz, már nem tud szeretni senkit. Ha idáig jut, a betegség gyógyíthatatlan. Nincs visszaérés. Üres, szürke arccal járkál, ugyanolyan, akár a szürke urak. Bizony, már egy lesz közülük. A betegség neve: halálos unalom.

210-211. oldal

Michael Ende: Momo avagy furcsa történet az időtolvajokról s a gyermekről, aki visszahozta az embereknek az ellopott időt

Kapcsolódó szócikkek: csüggedés · fásultság · közöny · unalom
1 hozzászólás
Dormeck>!

…az ember sokkal több annál, mint az az idő, ami beleszorult.

Michael Ende: Momo avagy furcsa történet az időtolvajokról s a gyermekről, aki visszahozta az embereknek az ellopott időt

Kapcsolódó szócikkek: emberek · idő
Miamona>!

Félj, de légy bátor!

Michael Ende: Momo avagy furcsa történet az időtolvajokról s a gyermekről, aki visszahozta az embereknek az ellopott időt

2 hozzászólás
Batus>!

Ha az emberek tudnák, mi a halál, nem félnének tőle.

141. oldal

Michael Ende: Momo avagy furcsa történet az időtolvajokról s a gyermekről, aki visszahozta az embereknek az ellopott időt

Kapcsolódó szócikkek: halál
tüskéshátú>!

Csak a következő lépésre kell gondolni, a következő lélegzetvételre, a következő söprűvonásra. Aztán megint mindig csak a következőre. […]
– Akkor örömöt okoz. Ez fontos, mert akkor végzi az ember jól a dolgát. És így is kell, hogy legyen.

Michael Ende: Momo avagy furcsa történet az időtolvajokról s a gyermekről, aki visszahozta az embereknek az ellopott időt


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Frances Hodgson Burnett: A padlásszoba kis hercegnője
C. S. Lewis: Narnia krónikái
L. M. Montgomery: Váratlan utazás
Henryk Sienkiewicz: Sivatagon és vadonban
Henryk Sienkiewicz: Sivatagban, őserdőben
L. Frank Baum: Óz, a csodák csodája
Erich Kästner: A két Lotti
L. M. Montgomery: A tűzpróba
Lewis Carroll: Aliz kalandjai Csodaországban
P. L. Travers: Mary Poppins