Die ​unendliche Geschichte 13 csillagozás

Michael Ende: Die unendliche Geschichte Michael Ende: Die unendliche Geschichte Michael Ende: Die unendliche Geschichte Michael Ende: Die unendliche Geschichte Michael Ende: Die unendliche Geschichte Michael Ende: Die unendliche Geschichte

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Der Großteil der Handlung spielt in einer parallelen Welt, Phantásien genannt, die durch das sogenannte „Nichts” zerstört wird – immer größer werdende Teile des Reiches verschwinden einfach, ohne dass etwas davon zurückbleibt. Es gibt aber auch Sequenzen, die in der Menschenwelt angesiedelt sind. Jede dieser Welten stellt eine der beiden Hauptpersonen des Romans. Bastian Balthasar Bux ist ein Menschenjunge, der zunächst nur einen Roman über das Land Phantásien liest, doch die Geschichte wird für ihn mehr und mehr zur Wirklichkeit. Schließlich wird er selbst ein Teil davon, bis er kurz davon steht, sich in der Phantasiewelt zu verlieren. Atréju hingegen ist ein junger phantásischer Jäger, der im Auftrag der kranken Herrscherin des Reiches, der Kindlichen Kaiserin, nach der Ursache für ihre Krankheit sucht, um dadurch Phantásien zu retten. Er wird später zu Bastians Freund und hilft ihm, den Weg nach Hause zurückzufinden.

Eredeti megjelenés éve: 1979

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
476 oldal · keménytáblás · ISBN: 9783522202602
>!
ASIN: B00T5JABQA · Felolvasta: Gert Heidenreich
>!
480 oldal · ISBN: 9783522176842

1 további kiadás


Kedvencelte 5

Most olvassa 2

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

NannyOgg P>!
Michael Ende: Die unendliche Geschichte

Persze én is imádtam a filmet kiskoromban – a szerencsesárkány volt a kedvencem, mert a képzeletbeli barátom is egy sárkány volt, ráadásul Falkornak (akiről csak most derült ki, hogy igazából Fuchur) amolyan kutyafeje van, a kutyákat pedig szeretjük, pont. Halványan derengett valami második meg harmadik rész is, de azokból csak egy logikai bukfenc maradt meg, a többi néma csend.
A könyv és a film – ég és föld. Így sok év távlatából kell rádöbbenjek, hogy a film egy, a „hollywoodi verziók” előtti hollywoodi verzió, lecsupaszított, kondenzált, felületes. A könyv pedig iszonyú jól felépített, szürreális, deprimáló, és döbbenetesen mély.
Tulajdonképpen nem találok szavakat. El akartam pedig mondani, mennyire tetszett Ende képi világa: a máriaüvegre festett álmok, amikre az ember nem emlékszik ébredés után; a mocsár, amiben elsüllyedsz, ha a szomorúságtól elnehezülsz; a legmélyebb vágyaid, amikért apránként feláldozod az emlékeidet; a Semmi, ami elnyeli a színeket, elnyel mindent. Azt is el akartam mondani, milyen kivételes egy olyan mese ("mese"), ami nemcsak mások, hanem önmagad elfogadására tanít. Hogy biztos, hogy el fogom olvasni/olvastatni a gyerekeimmel. Hogy ezzel kapcsolatban lehetne gyerekpszichológiai tanulmányt írni, nem a Harry Potterről.
De egyelőre nem találok szavakat.

11 hozzászólás
mandris>!
Michael Ende: Die unendliche Geschichte

(A Végtelen történettel való kapcsolatom nekem is gyerekkoromban kezdődött, amikor láttam az első két filmet, aztán valamikor később a harmadikat is, de arról kár is beszélni, nem is nagyon tudnék, mert semmire sem emlékszem. Az első kettőből sem maradt meg bennem sok, de az olvasás néhány emléket visszahozott. Ugyanakkor itt nem egyszerűen arról van szó, hogy a könyv jobb, mint a film, hanem a film egész egyszerűen a könyv kiüresített változata.)

Többen leírták, és ezzel egyet kell értenem, hogy a könyv első fele sokkal inkább olvastatja magát, mint a második. De nem baj, mert ezáltal az első rész ugyanazt csinálja velünk, mint Bastiannal: beszippant. Az első része igazi mese, egy ügyes kis csavarral. A második rész lényegesen sötétebb, de épp ezért legalább annyira érdekes. Én szívesen olvastam Bastian fejlődéséről, és elgondolkodtam, a helyében én milyen utat jártam volna be, és az hová vezetett volna? És egyébként nekem talán azok a részek tetszettek legjobban, amikben a könyv különbözött a filmtől.
Ez is egy olyan könyv, amely elolvasására csak bátorítani tudom majd a gyerekeimet.
Külön élveztem, hogy annyi mindent felidézett a könyv olvasása: nyilván a párhuzamok a Bibliával evidensek (névadás, és főleg az Élet vize), de emellett többször eszembe jutott a Narnia krónikái, Gyűrűk ura, de még a Mester és Margarita is. Nagyon posztmodern élmény volt. :)

Ui.: És de jó volt végre németül olvasni. Régóta készültem rá, féltem tőle, de egész jól ment.

2 hozzászólás
Eule>!
Michael Ende: Die unendliche Geschichte

Kalandos, mesés, fantasztikus. Elgondolkodtató, önvizsgálatra késztető, sokáig foglalkoztató. Egyszerre nagyszerű és kalandos mese, és többrétegű mondanivalót elénk táró olvasmány. Nem is állítom, hogy első olvasásra a mű minden rétegét megtaláltam, megértettem. Most főleg a cselekményre, a kalandokra koncentráltam: izgultam Bastianért, aztán jól megráztam volna, meg még egyszer, és még egyszer a könyv második felében. És imádtam Fuchurt. Tetszett a befejezés, ami végre nem úgy zár le egy fantasy-t, hogy kész, vége, ennyi volt, hanem kimondja: van lehetőség a visszatérésre.

A könyv azért is csodálatos munka, mert több korosztály is talál benne neki szóló üzenetet. Én most „ifjúsági irodalom” címen vettem a kezembe, tehát együtt izgultam, kalandoztam a szereplőkkel. Nem figyeltem annyira a nyelvi és költői megformáltságra (persze annyit azért érzékeltem, hogy nagyszerű), sem az áthallásokra és kiszólásokra a való világba, sem a mesei/világirodalmi utalásokra. De nem tudtam elmenni a 20. századi társadalomkritika mellett, ahol nem beszélnek igazán a szülők a gyermekeikkel (az okok természetesen változatosak), a hazugságok és az elszürkülés, az élet fontos dolgainak a „semmiben” való feloldódása mellett.

Külön élmény volt mindezt németül olvasni – belekukkantottam a magyar változatba is, de az eredeti jobban tetszett. Talán azért, mert ékes bizonyítéka annak, hogy németül is ki lehet fejezni a határtalan fantáziát, részlet- és érzelemgazdagságot, ami nem jut egyébként eszünkbe erről a nyelvről.

Ez bizony egy olyan könyv, amit még párszor újra fogok olvasni – és biztos vagyok benne, hogy minden alkalommal újabb és újabb rétegeit fogom felfedezni.

Amrita IP>!
Michael Ende: Die unendliche Geschichte

Sajnos ezzel a könyvvel nem voltunk egymáshoz valók. Kultkönyv, sok kedves ismerősöm abszolút kedvence, és mégse. Annyira szomorú, hogy nem bírtam végigolvasni. :( Talán majd máskor.

9 hozzászólás
csvkata>!
Michael Ende: Die unendliche Geschichte

Nagyon szerettem, még akkor is, amikor kicsit elidőzött a történet egy-egy helyszínen. Olyan szép világot álmodott ebbe a könyvbe Michael Ende, hogy nem lehet eléggé ámulni rajta. És nagyon örülök, hogy eredeti nyelven volt szerencsém elolvasni, bízom benne, hogy egyszer majd a gyerekeim is így fogják megismerni ezt a mesét.

Klitty>!
Michael Ende: Die unendliche Geschichte

Könnyű azonosulni a főhőssel. És nekem, egy a könyv olvasásakor még csak 12 éves, olvasni nem szerető lánynak, ez volt a legfontosabb. Elvesztem Michael Ende világában. Olvasás közben ezerszer eszembe jutott újra és újra, hogy talán a következő pillanatban Fantáziában találhatom magam én is. Reméltem, hogy így lesz.
Így, majdhogynem felnőtt fejjel újra olvasva sincs másképp. Valahol megnyugtató, hogy van, ami sosem változik :)

Ekhal>!
Michael Ende: Die unendliche Geschichte

Egy igazán csodálatos, sokrétű, izgalmas és helyenként nagyon megindító alkotás.

Gyerekként nagyon szerettem a filmet (első rész). A könyvet, mely jóval magasabb szintre emeli az előbb említett élményt, már felnőtt fejjel olvastam (megvárva, mire a nyelvtudásom eléri a szintet, hogy eredeti nyelven vágjak neki) és élveztem minden percét. Minden korosztály számára van üzenete. :)


Népszerű idézetek

NannyOgg P>!

»Unmöglich!« rief das Irrlicht, »ich kann nicht auf jemand warten, der auf einer Schnecke reitet, tut mir leid!«
»Aber es ist eine Renn-Schnecke!« sagte der Winzling etwas gekränkt.

I. Phantásien in Not

14 hozzászólás
mandris>!

Aber das ist eine andere Geschichte und soll ein andermal erzählt werden.

(utolsó mondat)

eufrozina>!

Jede wirkliche Geschichte ist eine Unendliche Geschichte.

XXVI Die Wasser des Lebens (S. 484)

NannyOgg P>!

Er verstand nun, daß nicht nur Phantasien krank war, sondern auch die Menschenwelt. Das eine hing mit dem anderen zusammen. Eigentlich hatte er es schon immer gefühlt, ohne sich erklären zu können, warum es so war. Er hatte sich nie damit zufriedengeben wollen, daß das Leben so grau und gleichgültig sein sollte, so ohne Geheimnisse und Wunder, wie all die Leute behaupteten, die immer sagten: So ist das Leben!

IX. Spukstadt

eufrozina>!

Es gibt eine Menge Türen nach Phantasien, mein Junge. Es gibt noch mehr solche Zauberbücher. Viele Leute merken nichts davon. Es kommt eben darauf an, wer ein solches Buch in die Hand bekommt.

XXVI Die Wasser des Lebens (S. 485)

mandris>!

Denn durch den Irrgarten der tausend Türen kann dich nur ein wirklicher Wunsch führen. Wer den nicht hat, der muß solange darin herumirren, bis er weiß, was er sich wünscht. Und das dauert manchmal sehr lang.«
»Und wie kann man die Eingangspforte finden?«
»Man muß es sich wünschen.«

Graógráman, der bunte Tod

mandris>!

Bastian hatte dem Löwen die Inschrift auf der Rückseite des Kleinodes gezeigt. »Was mag das bedeuten?« fragte er. »TU WAS DU WILLST, das bedeutet doch, daß ich alles tun darf, wozu ich Lust habe, meinst du nicht?«Graógráman Gesicht sah plötzlich erschreckend ernst aus, und seine Augen begannen zu glühen.
»Nein«, sagte er mit jener tiefen, grollenden Stimme, »es heißt, daß du deinen Wahren Willen tun sollst. Und nichts ist schwerer.«
»Meinen Wahren Willen?« wiederholte Bastian beeindruckt. »Was ist denn das?« »Es ist dein eigenes tiefstes Geheimnis, das du nicht kennst.«
»Wie kann ich es denn herausfinden?«
»Indem du den Weg der Wünsche gehst, von einem zum ändern und bis zum letzten. Der wird dich zu deinem Wahren Willen führen.«
»Das kommt mir eigentlich nicht so schwer vor«, meinte Bastian.
»Es ist von allen Wegen der gefährlichste«, sagte der Löwe.
»Warum?« fragte Bastian, »ich hab’ keine Angst.«
»Darum geht es nicht«, grollte Graógráman, »er erfordert höchste Wahrhaftigkeit und Aufmerksamkeit, denn auf keinem anderen Weg ist es so leicht, sich endgültig zu verirren.«

Graógráman, der bunte Tod

NannyOgg P>!

Dein Herz ist nicht kühl und teilnahmslos wie ein schneeiger Berggipfel – und so kann einer dir Schaden zufügen.

XXI. Das Sternenkloster

NannyOgg P>!

Aber Wünsche kann man nach Belieben weder hervorrufen noch unterdrücken. Sie kommen aus tieferen Tiefen in uns als alle Absichten, mögen diese nun gut oder schlecht sein. Und sie entstehen unbemerkt.

XXIII. Die Alte-Kaiser-Stadt

mandris>!

»Wenn du so viel weißt«, sagte er, »weißt du dann auch, worin die Krankheit der Kindlichen Kaiserin besteht und ob es ein Heilmittel für sie gibt?«
»Wissen wir, nicht wahr, Alte, wissen wir«, schnaufte die Morla, »ist aber gleich, ob sie gerettet wird oder nicht. Wozu sollen wir’s also sagen?«
»Wenn es dir wirklich ganz gleich ist«, drang Atréju in sie, »dann könntest du es mir ebensogut sagen.«
»Könnten wir auch, Alte, nicht wahr?« grunzte die Morla, »haben aber keine Lust dazu.« »Dann«, rief Atréju, »ist es dir eben nicht wirklich gleich! Dann glaubst du selber nicht, was du sagst!«


Hasonló könyvek címkék alapján

Lewis Carroll: Alice im Spiegelland
J. R. R. Tolkien: Der kleine Hobbit
Astrid Lindgren: Die Brüder Löwenherz
C. S. Lewis: Der König von Narnia
Melissa de la Cruz: Die Insel der Verlorenen
Neil Gaiman: Die verrückte Ballonfahrt
Elizabeth Goudge: Das kleine weiße Pferd
Matt Haig: Ich und der Weihnachtsmann
Selma Lagerlöf: Nils Holgerssons schönste Abenteuer mit den Wildgänsen
J. K. Rowling: Harry Potter und die Kammer des Schreckens