Die ​unendliche Geschichte 7 csillagozás

Michael Ende: Die unendliche Geschichte Michael Ende: Die unendliche Geschichte Michael Ende: Die unendliche Geschichte Michael Ende: Die unendliche Geschichte Michael Ende: Die unendliche Geschichte

»Es ​gibt Menschen, die können nie nach Phantásien kommen, und es gibt Menschen, die können es, aber sie bleiben für immer dort. Und dann gibt es noch einige, die gehen nach Phantásien und kehren wieder zurück. So wie du, Bastian. Und sie machen beide Welten gesund.«

Für Die unendliche Geschichte erhielt Michael Ende zahlreiche deutsche und internationale Literaturpreise, darunter der »Buxtehuder Bulle«, der »Silberne Griffel von Rotterdam« und der »Europäische Jugendbuchpreis«. Das Buch wurde von Wolfgang Petersen verfilmt, in mehr als 35 Sprachen übersetzt und hat eine Gesamtauflage von annähernd acht Millionen Exemplaren.

Michael Ende, 1929–1995, ist der bedeutendsten deutschen Schriftsteller und gleichzeitig einer der vielseitigsten Autoren. Neben Kinder- und Jugendbüchern schrieb er poetische Bilderbuchtexte und Bücher für Erwachsene und verfasste Theaterstücke und Gedichte. Viele seiner Bücher wurden verfilmt und für Funk, Fernsehen und… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1979

>!
ASIN: B00T5JABQA · Felolvasta: Gert Heidenreich
>!
Thienemann, 2004
480 oldal · ISBN: 9783522176842
>!
DTV, München, 1990
486 oldal · ISBN: 9783423107952 · Illusztrálta: Roswitha Quadflieg

Kedvencelte 4

Most olvassa 1

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

>!
NannyOgg SP
Michael Ende: Die unendliche Geschichte

Persze én is imádtam a filmet kiskoromban – a szerencsesárkány volt a kedvencem, mert a képzeletbeli barátom is egy sárkány volt, ráadásul Falkornak (akiről csak most derült ki, hogy igazából Fuchur) amolyan kutyafeje van, a kutyákat pedig szeretjük, pont. Halványan derengett valami második meg harmadik rész is, de azokból csak egy logikai bukfenc maradt meg, a többi néma csend.
A könyv és a film – ég és föld. Így sok év távlatából kell rádöbbenjek, hogy a film egy, a „hollywoodi verziók” előtti hollywoodi verzió, lecsupaszított, kondenzált, felületes. A könyv pedig iszonyú jól felépített, szürreális, deprimáló, és döbbenetesen mély.
Tulajdonképpen nem találok szavakat. El akartam pedig mondani, mennyire tetszett Ende képi világa: a máriaüvegre festett álmok, amikre az ember nem emlékszik ébredés után; a mocsár, amiben elsüllyedsz, ha a szomorúságtól elnehezülsz; a legmélyebb vágyaid, amikért apránként feláldozod az emlékeidet; a Semmi, ami elnyeli a színeket, elnyel mindent. Azt is el akartam mondani, milyen kivételes egy olyan mese ("mese"), ami nemcsak mások, hanem önmagad elfogadására tanít. Hogy biztos, hogy el fogom olvasni/olvastatni a gyerekeimmel. Hogy ezzel kapcsolatban lehetne gyerekpszichológiai tanulmányt írni, nem a Harry Potterről.
De egyelőre nem találok szavakat.

5 hozzászólás
>!
mandris
Michael Ende: Die unendliche Geschichte

(A Végtelen történettel való kapcsolatom nekem is gyerekkoromban kezdődött, amikor láttam az első két filmet, aztán valamikor később a harmadikat is, de arról kár is beszélni, nem is nagyon tudnék, mert semmire sem emlékszem. Az első kettőből sem maradt meg bennem sok, de az olvasás néhány emléket visszahozott. Ugyanakkor itt nem egyszerűen arról van szó, hogy a könyv jobb, mint a film, hanem a film egész egyszerűen a könyv kiüresített változata.)

Többen leírták, és ezzel egyet kell értenem, hogy a könyv első fele sokkal inkább olvastatja magát, mint a második. De nem baj, mert ezáltal az első rész ugyanazt csinálja velünk, mint Bastiannal: beszippant. Az első része igazi mese, egy ügyes kis csavarral. A második rész lényegesen sötétebb, de épp ezért legalább annyira érdekes. Én szívesen olvastam Bastian fejlődéséről, és elgondolkodtam, a helyében én milyen utat jártam volna be, és az hová vezetett volna? És egyébként nekem talán azok a részek tetszettek legjobban, amikben a könyv különbözött a filmtől.
Ez is egy olyan könyv, amely elolvasására csak bátorítani tudom majd a gyerekeimet.
Külön élveztem, hogy annyi mindent felidézett a könyv olvasása: nyilván a párhuzamok a Bibliával evidensek (névadás, és főleg az Élet vize), de emellett többször eszembe jutott a Narnia krónikái, Gyűrűk ura, de még a Mester és Margarita is. Nagyon posztmodern élmény volt. :)

Ui.: És de jó volt végre németül olvasni. Régóta készültem rá, féltem tőle, de egész jól ment.

2 hozzászólás
>!
csvkata
Michael Ende: Die unendliche Geschichte

Nagyon szerettem, még akkor is, amikor kicsit elidőzött a történet egy-egy helyszínen. Olyan szép világot álmodott ebbe a könyvbe Michael Ende, hogy nem lehet eléggé ámulni rajta. És nagyon örülök, hogy eredeti nyelven volt szerencsém elolvasni, bízom benne, hogy egyszer majd a gyerekeim is így fogják megismerni ezt a mesét.

>!
Klitty
Michael Ende: Die unendliche Geschichte

Könnyű azonosulni a főhőssel. És nekem, egy a könyv olvasásakor még csak 12 éves, olvasni nem szerető lánynak, ez volt a legfontosabb. Elvesztem Michael Ende világában. Olvasás közben ezerszer eszembe jutott újra és újra, hogy talán a következő pillanatban Fantáziában találhatom magam én is. Reméltem, hogy így lesz.
Így, majdhogynem felnőtt fejjel újra olvasva sincs másképp. Valahol megnyugtató, hogy van, ami sosem változik :)


Népszerű idézetek

>!
NannyOgg SP

»Unmöglich!« rief das Irrlicht, »ich kann nicht auf jemand warten, der auf einer Schnecke reitet, tut mir leid!«
»Aber es ist eine Renn-Schnecke!« sagte der Winzling etwas gekränkt.

I. Phantásien in Not

14 hozzászólás
>!
mandris 

Aber das ist eine andere Geschichte und soll ein andermal erzählt werden.

(utolsó mondat)

>!
eufrozina

Jede wirkliche Geschichte ist eine Unendliche Geschichte.

XXVI Die Wasser des Lebens (S. 484)

>!
NannyOgg SP

Er verstand nun, daß nicht nur Phantasien krank war, sondern auch die Menschenwelt. Das eine hing mit dem anderen zusammen. Eigentlich hatte er es schon immer gefühlt, ohne sich erklären zu können, warum es so war. Er hatte sich nie damit zufriedengeben wollen, daß das Leben so grau und gleichgültig sein sollte, so ohne Geheimnisse und Wunder, wie all die Leute behaupteten, die immer sagten: So ist das Leben!

IX. Spukstadt

>!
eufrozina

Es gibt eine Menge Türen nach Phantasien, mein Junge. Es gibt noch mehr solche Zauberbücher. Viele Leute merken nichts davon. Es kommt eben darauf an, wer ein solches Buch in die Hand bekommt.

XXVI Die Wasser des Lebens (S. 485)

>!
mandris 

Denn durch den Irrgarten der tausend Türen kann dich nur ein wirklicher Wunsch führen. Wer den nicht hat, der muß solange darin herumirren, bis er weiß, was er sich wünscht. Und das dauert manchmal sehr lang.«
»Und wie kann man die Eingangspforte finden?«
»Man muß es sich wünschen.«

Graógráman, der bunte Tod

>!
mandris 

Bastian hatte dem Löwen die Inschrift auf der Rückseite des Kleinodes gezeigt. »Was mag das bedeuten?« fragte er. »TU WAS DU WILLST, das bedeutet doch, daß ich alles tun darf, wozu ich Lust habe, meinst du nicht?«Graógráman Gesicht sah plötzlich erschreckend ernst aus, und seine Augen begannen zu glühen.
»Nein«, sagte er mit jener tiefen, grollenden Stimme, »es heißt, daß du deinen Wahren Willen tun sollst. Und nichts ist schwerer.«
»Meinen Wahren Willen?« wiederholte Bastian beeindruckt. »Was ist denn das?« »Es ist dein eigenes tiefstes Geheimnis, das du nicht kennst.«
»Wie kann ich es denn herausfinden?«
»Indem du den Weg der Wünsche gehst, von einem zum ändern und bis zum letzten. Der wird dich zu deinem Wahren Willen führen.«
»Das kommt mir eigentlich nicht so schwer vor«, meinte Bastian.
»Es ist von allen Wegen der gefährlichste«, sagte der Löwe.
»Warum?« fragte Bastian, »ich hab’ keine Angst.«
»Darum geht es nicht«, grollte Graógráman, »er erfordert höchste Wahrhaftigkeit und Aufmerksamkeit, denn auf keinem anderen Weg ist es so leicht, sich endgültig zu verirren.«

Graógráman, der bunte Tod

>!
NannyOgg SP

Dein Herz ist nicht kühl und teilnahmslos wie ein schneeiger Berggipfel – und so kann einer dir Schaden zufügen.

XXI. Das Sternenkloster

>!
NannyOgg SP

Aber Wünsche kann man nach Belieben weder hervorrufen noch unterdrücken. Sie kommen aus tieferen Tiefen in uns als alle Absichten, mögen diese nun gut oder schlecht sein. Und sie entstehen unbemerkt.

XXIII. Die Alte-Kaiser-Stadt

>!
mandris 

»Wenn du so viel weißt«, sagte er, »weißt du dann auch, worin die Krankheit der Kindlichen Kaiserin besteht und ob es ein Heilmittel für sie gibt?«
»Wissen wir, nicht wahr, Alte, wissen wir«, schnaufte die Morla, »ist aber gleich, ob sie gerettet wird oder nicht. Wozu sollen wir’s also sagen?«
»Wenn es dir wirklich ganz gleich ist«, drang Atréju in sie, »dann könntest du es mir ebensogut sagen.«
»Könnten wir auch, Alte, nicht wahr?« grunzte die Morla, »haben aber keine Lust dazu.« »Dann«, rief Atréju, »ist es dir eben nicht wirklich gleich! Dann glaubst du selber nicht, was du sagst!«


Hasonló könyvek címkék alapján

Alan Alexander Milne: Pu der Bär
Roald Dahl: Hexen hexen
Otfried Preußler: Das kleine Gespenst
Otfried Preußler: Der Räuber Hotzenplotz
Stefanie Taschinski: Funklerwald
Kate DiCamillo: Despereaux
Barbie als Sängerin
Waldemar Bonsels: Die Biene Maja und ihre Abenteuer
Carlo Collodi: Pinocchio (német)
Elisabetta Gnone: Grisam kapitány és a szerelem