51. legjobb meseregény könyv a molyok értékelése alapján
95. legjobb gyermekkönyv iskolásoknak könyv a molyok értékelése alapján

A ​Végtelen Történet 1244 csillagozás

Michael Ende: A Végtelen Történet Michael Ende: A Végtelen Történet Michael Ende: A Végtelen Történet Michael Ende: A Végtelen Történet Michael Ende: A Végtelen Történet Michael Ende: A Végtelen Történet

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

TEDD ​AZT, AMIT AKARSZ
ez a felirata annak a medalionnak, mely a korlátlan hatalmat jelképezi Fantáziában. De hogy ez a mondat voltaképpen mit is jelent, azt Barnabás csak hosszú, fáradtságos út után tudja meg.

Bux Barnabás Boldizsár számára, aki nem különösebben okos vagy szép, viszont gyönyörű történeteket tud mesélni, valóra válik minden gyermek álma: egy rejtélyes könyv olvasása közben hirtelen átkerül a mesébe, s ő lesz Fantázia birodalmának legfontosabb lakója, megmentője, akinek meséi nyomán új lények és tájak keletkeznek. Barnabás előtt nincs lehetetlen ebben a birodalomban, mert nála van a mindenható medál, az AURIN, s barátja lesz Fantázia legbátrabb vitéze, Atráskó és annak fehér szerencsesárkánya. Amikor azonban Barnabás túlságosan magabiztossá válik, s a medál feliratát, „Tedd azt, amit akarsz” túlságosan saját érdekei szerint kezdi el értelmezni, lassanként rémisztővé válik az addig oly kedves képzeletbeli világ. Barnabásnak sokat kell tanulnia, és sok… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1979

Tagok ajánlása: 12 éves kortól

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 2019
440 oldal · puhatáblás · ISBN: 9879634050551 · Fordította: Hárs Ernő
>!
Európa, Budapest, 2018
440 oldal · puhatáblás · ISBN: 9879634050551 · Fordította: Hárs Ernő
>!
Európa, Budapest, 2015
440 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634050551 · Fordította: Hárs Ernő

14 további kiadás


Enciklopédia 39

Szereplők népszerűség szerint

Fuhur · Atráskó · Bux Barnabás Boldizsár · Yor, a vak vájár · Gomor · Szörszörény

Helyszínek népszerűség szerint

Fantázia · Elefántcsonttorony · Nagy Rejtély Kapu


Kedvencelte 429

Most olvassa 78

Várólistára tette 575

Kívánságlistára tette 412

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

Timár_Krisztina I>!
Michael Ende: A Végtelen Történet

A képzelet nem arra való, hogy másnak lássuk magunkat, mint amilyenek vagyunk. Hanem önnevelésre. Hogy jobb legyen a világ.

Felejtsd el a filmváltozatot, a tizedét nem tudja annak, amit a regény. Sőt, a film konkrétan az ellenkezőjét mondja annak, amit a regény, ami annyit tesz, hogy a film hazudik. Bocs. Ende nem hazudik, hanem kitalál mindenfélét. Nem, az oly mértékig nem ugyanaz, hogy a kettőnek a viszonyáról leginkább a 180 fok jut eszembe.

Nagyon, nagyon sokat jelent nekem ez a regény. Azon kevesek közé tartozik, amelyek komolyan hozzájárultak a felnőtté válásomhoz. (Függetlenül attól, hogy tizenkevés évesen olvastam elsőként, a kamaszodásnak éppen csak a legelején.) Az a fajta könyv ez, amelyből minden korosztály a neki szóló üzenetet fogja fel. Amíg nem jut el az ember a felnőttkorba, addig is jóval többet kap tőle egyszerű kalandmesénél – gyakorlatilag utat mutat neki a különböző kalandmesék között, hozzásegíti a megfelelőek kiválasztásához –, amikor pedig már eljutott oda, akkor megtanítja, hogyan érdemes – és hogyan tilos – a világot alakítani. Különösen a magamfajta Fantázia-utazó számára fontos ez, akinek oly mértékig sikerült (reményei szerint) felnevelni önmagát, hogy már mások neveléséhez is hozzá mer fogni. Ilyen könyvek olvasásakor tudatosul bennem, mekkora bátorság, vagy inkább vakmerőség kell ahhoz, hogy emberi lélekhez nyúljak.

Részletes értékelés a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/02/05/michael_en…

>!
Európa, Budapest, 1999
440 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630766051 · Fordította: Hárs Ernő · Illusztrálta: Roswitha Quadflieg
32 hozzászólás
vicomte P>!
Michael Ende: A Végtelen Történet

Egy barátom unszolására még főiskolásként olvastam a el könyvet, amihez a film megnézése után nem fűztem túl nagy reményeket.
De szerencsére tévedtem, és egy hatalmas élménnyel lettem gazdagabb.
A könyv számomra egyik legnagyobb tanulsága, hogy az Aurionon olvasható négy szó, a „Tedd azt, amit akarsz!” baromira nem egyenlő a „Tegyél meg bármit, ami eszedbe jut!”-tal.
Nagyon-nagyon bölcsnek és józannak kell lenni ahhoz, hogy az ember tudja, hogy valójában mit akar, és megszabaduljon azoktól a hamis vágyaktól, amelyek valahonnan kívülről erőszakolódnak rá.
Azt hiszem, hogy ez a felismerés az egész felnőtt életemet meghatározta, és segített, abban hogy jobb ember legyek.

10 hozzászólás
Arianrhod P>!
Michael Ende: A Végtelen Történet

Tolkien meséi és mítoszfolyama mellett Ende a másik nagy kedvencem, éppen azért, amiben különbözik angol kollégájától. Tolkien az ismert mesék és mondák tömkelegéből alkotott egy új és teljes mitológiai ciklust az Arthur király és a Kerekasztal lovagjai képére. Ende a lélek legmélyére, a tudatalatti szintjére bukott alá, és Fantáziát onnan népesítette be soha nem hallott, egyedi rémekkel és hősökkel, némi mítoszi behatással. Ez a Fantázia senkiére nem hasonlít, máshol nem találkozunk versenycsigával, vagy Igramul a Tömérdekkel. A Végtelen Történet nem öntörvényű, szórakoztató mese, hanem az Én allegóriája. Az egyéniség keresésének lovagi hőskölteménye. A magányos, gyászába és apja érdektelenségébe belefáradt kisfiú útkeresése, aki majdnem elveszíti a való világot, és belevész a saját maga által teremtett fantázia-világba, ahol mindenki törődik vele. Amíg el nem merül visszafordíthatatlanul benne, és végül csak egy érzelem marad már, ami visszavezeti az élethez, és az a szeretet.
Aki látta a filmet, de nem olvasta a könyvet, sürgősen tegye meg, a két műnek a mély mondanivalót tekintve szinte semmi köze nincs egymáshoz. A film ott ér véget, ahol a könyv lényege elkezdődik.

33 hozzászólás
Mephaela>!
Michael Ende: A Végtelen Történet

Egyik ismerősöm közölte, neki azért nem tetszett, mert hülyeségek voltak benne….Eszembe jutott mit mondott Barnabásnak Konrád úr : „ Vannak emberek, akik soha nem jutnak Fantáziába…”

Ibanez P>!
Michael Ende: A Végtelen Történet

Ne haragudjon meg egyik moly se, aki leszólta a filmet, de nekem nincs akkora bajom vele, mint másoknak :-D Lehet, azért, mert gyerekként láttam a Végtelen történetet, így természetesen beleszerettem a történetbe, így most, korosodó felnőttként utánaolvasva a könyvet sem tartom olyan rossznak. Nagyon, de nagyon hiányzik a második fele a történetnek, hiszen voltaképpen abban van egy jókora fejlődéstörténet és mindaz, amiből egy gyerek is rengeteget tanulhat. Ugyanakkor az első fele még a „könnyedebb” mesés-fantáziás rész, a rengeteg lénnyel, amelyet persze a 80-as években meglehetősen kevesebb technikával tudtak visszaadni a készítők (amit már akkor sem tudtam megbocsátani, hogy hogy az istenbe lehet egy sárkánynak kutyafeje? ez mindig zavart :-D A könyvön viszont a borítón lévő sárkány zavar, mivel van szárnya! úgyhogy 1:1 :-D)

A könyv mindenesetre mesés, örömmel és izgalommal olvastam végig, még azt a részt is, amit „ismertem”. A mocsaras rész filmen sokkal szomorúbb (de még mennyire), a farkassal való rész pedig sokkal betojósabb (emlékszem gyerekkoromban hogy megborzongtam mindig arra a részre, ahol a múltbeli képeket nézve az utolsóhoz érkezik…) … itt meg farkasember… ejjj… :-D Viszont a Kislány Királynő ezerszer jobb figura a könyvben persze :-D Summa-summárum, örök-kedvenc történet :-D

3 hozzászólás
mate55 P>!
Michael Ende: A Végtelen Történet

Jóságos ég, nőjön fel az, aki akar! Már majdnem elfelejtettem, milyen is volt gyereknek lenni.

4 hozzászólás
EssentialHencsi P>!
Michael Ende: A Végtelen Történet

Nem emlékszem, mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás: egyszerűen elfelejtettem, hogy előbb olvastam vagy láttam a Végtelen történetet. Csak arra emlékszem, hogy egy osztálytársamtól kaptam kölcsön, akinek az anyukája könyvesboltban dolgozott, és mindig megvoltak nekik a legújabb, legtrendibb könyvek. Elolvastam egyszer, visszaadtam. Két hónap múlva visszakértem. Aztán pár hónap múlva megint. Aztán nem mertem többet kérni, viszont a könyvtárból sűrűn kikölcsönöztem. (És a tizenvalahanyadik szülinapomra megkaptam tőlük a Momo-t.)
Tehát mondhatjuk, hogy hiába telt el azóta harminc év, olyan volt, mintha tegnap találkoztunk volna utoljára. Ahogy jöttek szembe a fejezetcímek (Igramul a Tömérdek, micsoda csodálatos szavak!), a piros és a kék betűk, újra ott voltam Fantáziában Bux Barnabás Boldizsárral, hogy nevet adjak a Kislány Királynőnek, újraépítsem a birodalmat, és sokadjára is végigmenjek az úton, tegyem azt, amit akarok, hogy megtaláljam önmagamat.
Érdekes és csodálatos élmény felnőttként olvasni, annyi mindent másképp láttam, mint gyerekkoromban! Az első része színtiszta tündérmese, de a második rész… Teljesen átértékeltem magamban, régen az is csak mese volt, de most szimbólumok, metaforák tömkelege az egész, és egészen elvarázsolt, de máshogyan, mint sok-sok éve. És arra sem emlékszem, hogy ennyire sírtam volna a végén tizenévesen, mint most, mikor negyvenöt vagyok. (Akkor is megkönnyeztem, de ez most valami más.)
A Végtelen történet az én korosztályom Harry Pottere, de persze sokkal jobb, mert a miénk.
A film pedig tényleg megcsúfolása a könyvnek, nem csoda, hogy Ende belebetegedett. Ideje lenne egy méltó adaptációt csinálni belőle, habár sokkal jobb, ha olvassuk, hisz ez a lényege.
Attól tartok, egy idő után megint elfelejtem Fantáziát, de elég lesz egy apró utalás, egy lebegő fülü fehér kutya, egy Limahl-dal részlet, és ismét eszembe jut az egész. És amíg ez így marad, addig a Végtelen történet és vele Fantázia sosem felejtődik el.

10 hozzászólás
Lady_L >!
Michael Ende: A Végtelen Történet

Vajon ha mindenki csak tévét fog nézni, senki sem olvas, senki sem használja a képzeletét, akkor mi fog történni? Michael Ende szerint egyszerű a válasz: nem lesz többet Fantázia. Az a gyönyörű, színes ország el fog tűnni a Föld színéről. Bekebelezi majd a nagy fekete Semmi. Senki sem fog emlékezni arra, hogy léteznek sárkányok és Kislány Királynők az Elefántcsonttoronyban, csupán a nagy földhözragadt szürkeséget fogjuk bámulni. De jó lesz.
13 évesen olvastam, rövid időn belül kétszer, de utána soha többet nem tudtam újrakezdeni, hiába próbáltam. Ez a könyv hagyta a legmélyebb nyomot bennem, és ugyanolyan élénken él bennem még ma is. Megmagyarázta, hogy miért kell olvasnom. Én is Barnabás vagyok, mindannyiunknak Barnabásnak kell lennünk. Ha nem akarjuk a Semmit.

14 hozzászólás
mandris >!
Michael Ende: A Végtelen Történet

Most végeztem a Végtelen történet újraolvasásával, és most láttam, hogy – hihetetlen – az első olvasás óta bő 4 év telt el. Sokkal kevesebbre tippeltem volna, mert bár a részletek megkoptak – elő szokott ez fordulni – nagyon sok minden elég hamar felidéződött bennem az olvasás közben. Ott még nem tartok, hogy betéve tudjam a könyv cselekményét, de a hangsúly egyre inkább a mégen van. Ugyan sok mindent nem értek a könyvből – de ez talán nem is lényeges, de erről később –, de főleg azt nem értem, hogy lehet az, hogy nem jelöltem már az első olvasás után kedvencemnek, és nem is ajánlottam. Mindkét mulasztásomat pótoltam azon nyomban.
Másik, amit nem értek, hogy hogy nem fért be ez a könyv az 1001 könyv közé, amelyet mindenkinek olvasnia kellene életében.
Persze ezeken túl még van sok minden, amit nem értek a könyvvel kapcsolatban, de úgy érzem, hogy nem is kell feltétlenül megértenem. Bízom benne, hogy amennyit magammal kell vinnem ebből a könyvből, azt mindig magammal viszem egy-egy olvasás során, mint ahogy ebben bízom minden más könyv esetében is.
A német változathoz írt értékelésemben (azt olvastam először) írtam, hogy sikerült úgy felnőnöm, hogy a Végtelen történetből csak a kiüresített, nem különösebben fajsúlyos filmeket ismertem – amelyeket, legalább is az első két részt, gyerekként szerettem –, a könyvet magát nem. Sajnos én későn értem könyvmollyá, ezért sok minden kimaradt nekem, remélem, ennek egy részét legalább őszülő fejjel sikerül majd bepótolnom, és hogy sikerül biztosítanom a fiaim számára, hogy nekik ne kelljen ezek nélkül felnőniük.
A Végtelen történet az egyik olyan, amelyet mindenképpen szeretnék valahogy továbbadni nekik. Nagyon remélem, hogy ők már hamarabb megismerhetik, mint én, és már korábban tudnak meríteni belőle.
Az első olvasásnál még azt írtam, hogy értem, ha valakinek az első rész jobban csúszik, mint a második. Ezt így újraolvasás után azzal egészíteném ki, hogy értem, ha valakinek ELSŐRE az első rész jobban tetszik. Na jó, értem én azt is, ha valakinek többedjére is, de akkor nem vagyunk egyformák. Nekem második olvasásra a második rész sokkal többet adott, és ezúttal alig vártam, hogy végre túl legyünk az első részen, ami minden bizonnyal méltatlan, és ezek a fejezetek is többet érdemelnének, de ki tudja, talán harmadik olvasásra majd minden részt egyformán szívesen fogok olvasni.
Elképesztő gazdagság jellemzi a könyvet, pedig ha úgy vesszük, 440 oldalával nem is olyan egetrengetően hosszú, ha közben egy futó pillantást vetünk néhány többrészes, egyenként is féltégla fantasy regények sorozataira. Persze, ez az elképesztő gazdagság sokszor olyan formát ölt, hogy egy-egy mondatnyi szövegben rejlik, amelyet a könyv maga nem is bont ki jobban, csak az olvasóban ülteti el a magot, amelyből aztán újabb és újabb gondolatok sarjadnak. Ilyenekre gondolok, mint a mi világban hazugsággá váló fantáziabeli teremtmények.
Nem emlékszem már, elsőre miért olvastam, de nem tartom kizártnak, hogy valami kihívás kedvéért (is), és ez ezúttal is valamennyire igaz volt, bár ezúttal végre sokkal több időt tudtam magamnak hagyni rá. De úgy érzem, ezáltal még mindig kicsit méltatlanul bántam a könyvvel. Fontosnak érzem, hogy harmadszor ne így nyúljak hozzá, hogy még véletlenül se vegyüljön az olvasásba az, hogy valami miatt le szeretném tudni. Meg abban is bízom, hogy legközelebb még nyugodtabb körülmények között tudom majd olvasni, mert nem szeretném lopott félórákban kiolvasni. Ahogy Bux Barnabás Boldizsárnak is meg kellett tanulnia, hogyan és miért lépjen be Fantáziába, és aztán hogyan térjen belőle vissza a saját világába – a könyv Barnabás felnövéstörténete is –, úgy érzem, nekem is meg kellene tanulnom ezt, például a Végtelen történettel kapcsolatban. BBB igazi eszképista olvasóként indul, a valóság elől menekül a fantáziavilágba, ezért aztán majdnem elveszik benne, mert nem is vágyik elszakadni tőle. Hogy Fantáziába nem azért kell belemerülnie, hogy elmeneküljön a valóság elől, hanem, hogy magával hozzon valamit onnan.Meg kell tanulnia, hogyan térjen vissza a hétköznapi valóságba úgy, hogy mindkét világ egészségesebbé váljon ettől. Meg kell találnia az igazi vágyát, amely majd visszavezeti.
A könyv a főhős révén elsősorban ezt az oldalt bontja ki, a fantáziába menekülést, de említés szintjén megjelenik a másik véglet is, amely szintén nem jó: ha valaki elutasítja azt, hogy „irracionális” történeteket olvasson, ha valaki sose jut el Fantáziába.* Számomra tehát most kicsit azt tanította a könyv, hogy mit olvassak, hogyan olvassak és miért olvassak, és így vált az olvasásról való metaolvasássá. Remélem, amit ezúttal sikerült merítenem ebből az olvasásból, az kitart a következő újraolvasásig.

* Becsszó, hogy nem Tóta W. miatt olvastam a könyvet, nekem is csak most jutott eszembe, hogy az ő nemrég kiejtett szavai is mennyire aktuálissá tették ezt a könyvet most.

eenca P>!
Michael Ende: A Végtelen Történet

Ez a könyv, mindig is különleges helyet foglalt el a szívemben és ez a mostani újraolvasás kapcsán se változott.
Emlékszem, hogy általános iskolásként találkoztam először ezzel a történettel, amit napköziben a tanárnő olvasott fel nekünk minden délután. Érdekes módon az egész osztály csendben volt és várta, hogy mi fog történni Barnabással. Évekig velem volt ez az érzés, hogy ez egy nagyon különleges könyv / történet, amivel én még nem találkoztam korábban.

A második újraolvásom fiatal felnőttként történt, és akkor szerencsém volt megszerezni az első saját példányomat IS! Még mindig elvarázsolt a történet, és új részletekre lettem figyelmes, ami fölött gyerekként elsiklottam.

A mostani olvasásom, azért is különleges, mert megvettem a legújabb kiadását a könyvnek, ami szerintem gyönyörű kívül és belül is. Jól mutat a polcomon a korábbi kiadás mellett. Alig pár könyv van, amiből több példányom is van, de nem volt kérdés, hogy ez is egy ilyen könyv lesz!
Most sokkal jobban felfigyeltem arra, hogy Barnabás, milyen lelkiállapotban indul el a kalandra, hogy milyen érzések kavarognak benne. Így utólag azt gondolom, hogy felnőttként más részletek mosolyogtatnak meg, gondolkodtatnak el vagy tesznek érzékennyé. Vannak részletek amik gyerekként vagy fiatal felnőttként nem tűntek fel, mert nem értettem és még nem tapasztaltam meg.

Nekem ez egy olyan könyv, ami bizonyítottan minden életkorban mást ad az olvasónak és ezáltal kortalan ❤

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

Dölfike>!

Aki nem tudja, mi az, egész délutánokon át égő füllel, felborzolt hajjal ülni egy könyv előtt, és olvasni, olvasni, míg az ember elfelejti a körülötte levő világot, meg azt is, hogy éhes vagy fázik…

11. oldal (Európa Könyvkiadó, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: könyv · olvasás
Qwerf>!

Ám a leghosszabb és legsötétebb éjszakának is vége szakad egyszer.

159. oldal, Repülés az Elefántcsonttoronyba

8 hozzászólás
zsofigirl>!

Mert már tudta: a világ az öröm ezer meg ezer formáját kínálja, de ezek alapjában véve mind egyet jelentenek, a szeretni tudás örömét. A kettő egy és ugyanaz.

430. oldal

4 hozzászólás
girlhu>!

Azt szeretném tudni – mormolta maga elé –, mi is van egy ilyen könyvben, amíg csukva van. Természetesen betűk vannak benne, melyeket papírra nyomtattak, de mégis valaminek kell még lennie benne, mert ha kinyitom, egyszerre előttem áll egy egész történet. Személyek bukkannak fel, akiket még nem ismerek, mindenféle kalandok, tettek és harcok fordulnak elő – és néha tengeri viharok játszódnak le, vagy az ember idegen országokat és városokat lát. Ez mind benne van ugyanis valahogyan a könyvekben. El kell olvasni, hogy átélhessük, ez világos. De belül mindez már előre megvan. Szeretném tudni, hogyan.

Kapcsolódó szócikkek: kíváncsiság · könyv · olvasás · történet
imma P>!

De ez már más történet, és elbeszélésére más alkalommal kerül majd sor.

(utolsó mondat)

3 hozzászólás
zsofigirl>!

– Lehetetlen! – kiáltotta a lidérc –, nagyon sajnálom, de nem tudok olyasvalakire várni, aki csigán lovagol!
– De ez versenycsiga! – mondta a fikarc némileg megbántva.

25. oldal

zsofigirl>!

Nagyon sok múlik azon, hogy mikor és miért teszünk jót valakivel.

339. oldal, 337. oldal (Európa, 1985)

zsofigirl>!

– Mindent, ami történik – mondta –, feljegyzel.
– Minden, amit feljegyzek, megtörténik – szólt a felelet.

190. oldal


Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Lewis Carroll: Alice Tükörországban
J. R. R. Tolkien: A hobbit
J. R. R. Tolkien: A babó
J. M. Barrie: Pán Péter
Astrid Lindgren: Oroszlánszívű testvérek
C. S. Lewis: Az oroszlán, a boszorkány és a szekrény
Gail Carson Levine: Elátkozott Ella
Nyulász Péter: Helka
Angie Sage: Repülés
Böszörményi Gyula: Rúvel hegyi legenda