A ​Végtelen Történet 883 csillagozás

Michael Ende: A Végtelen Történet Michael Ende: A Végtelen Történet Michael Ende: A Végtelen Történet Michael Ende: A Végtelen Történet Michael Ende: A Végtelen Történet Michael Ende: A Végtelen Történet

„Vannak emberek, akik sohasem jutnak el Fantáziába, meg olyanok is, akik eljutnak ugyan, de aztán örökre ott maradnak. Kevesen vannak, akik eljutnak oda, majd vissza is térnek. Akárcsak te, Barnabás. És az ilyenek gyógyítják meg mind a két világot.” Az NSZK bestsellerlistájának legelső címei között találjuk évek óta Michael Ende felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt szóló meseregényét. Eddig huszonnégy nyelvre fordították le, a belőle készült szuperprodukció pedig már a filmvásznat is meghódította szerte a világon. Vajon mi ennek a páratlan sikernek a titka? Aki kézbe veszi ezt a már külsejében is szokatlan könyvet, s belép abba a különös világba, ahova a szerző főhősével, a kis Barnabással együtt kalauzolja az olvasót, az hamarosan rájön a titok nyitjára. Mert a Fantázia nevű csodaországba tett utazás valóban ritka élményt nyújt mindazoknak, akik értékelni tudják a fordulatos történet, a lenyűgözően gazdag, csapongó képzelet s a mély értelmű szimbólumok e varázslatos szövedékét.

Eredeti mű: Michael Ende: Die unendliche Geschichte

Eredeti megjelenés éve: 1979

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 2015
440 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634050551 · Fordította: Hárs Ernő
>!
Európa, Budapest, 2012
442 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630794442 · Fordította: Hárs Ernő
>!
Európa, Budapest, 2008
442 oldal · ISBN: 9789630785792 · Fordította: Hárs Ernő

11 további kiadás


Enciklopédia 27

Szereplők népszerűség szerint

Atráskó · Fuhur · Bux Barnabás Boldizsár · aharárik · amargantiak · Gomor · Szörszörény

Helyszínek népszerűség szerint

Fantázia · Elefántcsonttorony


Kedvencelte 321

Most olvassa 65

Várólistára tette 403

Kívánságlistára tette 299

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

>!
vicomte MP
Michael Ende: A Végtelen Történet

Egy barátom unszolására még főiskolásként olvastam a el könyvet, amihez a film megnézése után nem fűztem túl nagy reményeket.
De szerencsére tévedtem, és egy hatalmas élménnyel lettem gazdagabb.
A könyv számomra egyik legnagyobb tanulsága, hogy az Aurionon olvasható négy szó, a „Tedd azt, amit akarsz!” baromira nem egyenlő a „Tegyél meg bármit, ami eszedbe jut!”-tal.
Nagyon-nagyon bölcsnek és józannak kell lenni ahhoz, hogy az ember tudja, hogy valójában mit akar, és megszabaduljon azoktól a hamis vágyaktól, amelyek valahonnan kívülről erőszakolódnak rá.
Azt hiszem, hogy ez a felismerés az egész felnőtt életemet meghatározta, és segített, abban hogy jobb ember legyek.

10 hozzászólás
>!
Arianrhod MP
Michael Ende: A Végtelen Történet

Tolkien meséi és mítoszfolyama mellett Ende a másik nagy kedvencem, éppen azért, amiben különbözik angol kollégájától. Tolkien az ismert mesék és mondák tömkelegéből alkotott egy új és teljes mitológiai ciklust az Arthur király és a Kerekasztal lovagjai képére. Ende a lélek legmélyére, a tudatalatti szintjére bukott alá, és Fantáziát onnan népesítette be soha nem hallott, egyedi rémekkel és hősökkel, némi mítoszi behatással. Ez a Fantázia senkiére nem hasonlít, máshol nem találkozunk versenycsigával, vagy Igramul a Tömérdekkel. A Végtelen Történet nem öntörvényű, szórakoztató mese, hanem az Én allegóriája. Az egyéniség keresésének lovagi hőskölteménye. A magányos, gyászába és apja érdektelenségébe belefáradt kisfiú útkeresése, aki majdnem elveszíti a való világot, és belevész a saját maga által teremtett fantázia-világba, ahol mindenki törődik vele. Amíg el nem merül visszafordíthatatlanul benne, és végül csak egy érzelem marad már, ami visszavezeti az élethez, és az a szeretet.
Aki látta a filmet, de nem olvasta a könyvet, sürgősen tegye meg, a két műnek a mély mondanivalót tekintve szinte semmi köze nincs egymáshoz. A film ott ér véget, ahol a könyv lényege elkezdődik.

33 hozzászólás
>!
Mephaela
Michael Ende: A Végtelen Történet

Egyik ismerősöm közölte, neki azért nem tetszett, mert hülyeségek voltak benne….Eszembe jutott mit mondott Barnabásnak Konrád úr : „ Vannak emberek, akik soha nem jutnak Fantáziába…”

>!
Lady_L P
Michael Ende: A Végtelen Történet

Vajon ha mindenki csak tévét fog nézni, senki sem olvas, senki sem használja a képzeletét, akkor mi fog történni? Michael Ende szerint egyszerű a válasz: nem lesz többet Fantázia. Az a gyönyörű, színes ország el fog tűnni a Föld színéről. Bekebelezi majd a nagy fekete Semmi. Senki sem fog emlékezni arra, hogy léteznek sárkányok és Kislány Királynők az Elefántcsonttoronyban, csupán a nagy földhözragadt szürkeséget fogjuk bámulni. De jó lesz.
13 évesen olvastam, rövid időn belül kétszer, de utána soha többet nem tudtam újrakezdeni, hiába próbáltam. Ez a könyv hagyta a legmélyebb nyomot bennem, és ugyanolyan élénken él bennem még ma is. Megmagyarázta, hogy miért kell olvasnom. Én is Barnabás vagyok, mindannyiunknak Barnabásnak kell lennünk. Ha nem akarjuk a Semmit.

14 hozzászólás
>!
clarisssa MP
Michael Ende: A Végtelen Történet

Láttad az azonos című filmet? Gyorsan felejtsd el! Láttad a film második részét is? Na, azt meg végképp töröld ki az emlékezetedből, lehetőleg örökre! Soha egyetlen feldolgozással kapcsolatban sem volt még ennyire igaz ugyanis az, hogy az eredeti nagyságrendekkel, összehasonlíthatatlanul jobb! Sajnos túl nagy változtatásokon ment át a történet a fogatókönyvvé alakítása során, de megkockáztatom, hogy talán eleve lehetetlen vállalkozás volt a megfilmesítésnek már a gondolata is.
Majdnem én is megfosztottam magam ettől a könyvélménytől, nagyon sokáig halogattam ugyanis az elolvasását. Volt bennem egy bizonytalan, rossz érzés, pontosan a gyerekkoromban látott filmek miatt: a másodikból csak arra emlékeztem, hogy kivitelezése a Szezám utcára hasonlított, az elsőből pedig arra, hogy féltem tőle – azt már nem tudom megmondani, hogy ennek oka a Kőevő vagy az általam „repülő nagy kutyának” vélt sárkány volt-e. Szerencsére azonban sikerült leküzdenem ellenérzéseimet és nekiálltam az olvasásnak. Az volt a tervem, hogy csak napi egy fejezetet haladok, de természetesen nem sikerült tartanom magam ehhez a csigatempóhoz, annyira izgalmas, pörgős és letehetetlen ez a könyv. Hasonlót sem olvastam még, minden tekintetben beszippantott magába: fantasztikus ötletek vannak benne és ráadásul még a kivitelezése is egyedi a fejezetkezdő iniciálék és a kétféle betűszín miatt. Hiába meseszerű, jóval több egy mesénél: sok rétege van, finoman egymásra pakolva és fontos kérdésekre ad választ, gyerekek talán nem is értenék meg minden rejtett üzenetét.
Nehéz lenne ennél többet írni anélkül, hogy bármit is elkotyogjak a végtelen történetről és arról, milyen fontos is ez mindannyiunk életében. Legyen hát annyi elég, hogy Michael Ende egy zseni, ennek a könyvnek pedig mindenképp ott a helye a legnagyobbak között.

>!
Európa, Budapest, 2015
440 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634050551 · Fordította: Hárs Ernő
4 hozzászólás
>!
atalant I
Michael Ende: A Végtelen Történet

Nagyon sokáig olvastam, szinte már úgy tűnt, hogy sosem lesz vége. Nomen est omen. De igazából ez nem a könyv hibája volt, hanem az enyém: valószínűleg ritkán ültem neki olvasni. Vagy ez, vagy pedig egy manó minden este visszapakolta a könyvjelzőt…
Hogy őszinte legyek, engem ez a történet világéletemben hidegen hagyott. Bár az is igaz, hogy sokáig csak a filmváltozatról tudtam, és az abban lévő bozontos, fehér, óriáskutyának látszó valami (meg az ő széles, betépett mókusra hajazó mosolya) olyan mértékben taszított, hogy végül sosem éreztem a kínzó késztetést, hogy megnézzem a filmet. Ebből kifolyólag a könyv sem érdekelt egészen sokáig. Viszont olyan sokan dicsérték, hogy muszáj volt megtudnom, hogy mire fel ez a nagy ováció, ráadásul megneszeltem, hogy piros-kék betűkkel írták, így rá is szántam magam sebtiben. De jól is tettem!
Kicsit nehézkesen indul, és vannak benne kevésbé érdekes részek, na meg persze nálam Boldizsár is sokszor megérett egy jókora nyaklevesre, de ez a könyv zseniális! Nem elég, hogy a történet olyan kedves, gyöngysor-szerűen felfűzött kis epizódokra van osztva, amelyet egy gyerek is könnyedén és élvezettel képes követni, de a felnőttek számára is tud olyan mondanivalóval szolgálni, olyan gondolatokat ébreszteni, hogy csak elismerően csettinteni tudtam egyes párbeszédek alatt (egyik külön kedvencem Atráskó beszélgetése a farkasemberrel Fantázia mibenlétéről).
Elképesztően logikusan és okosan van felépítve a regény. Végül minden szál lezárást kap: ki ilyet-ki olyat. Sejtetve még azok is, amik az eredeti történet mentén szöktek szárba, hogy elbeszélésükre más alkalommal kerüljön majd sor.
A legjobban az tetszett, hogy Boldizsár történetén keresztül végigkövethetjük, hogy hová vezet az, ha egy gyerek mindent magkap, amit csak akar. Szerintem a személyiség úgy fejlődik egészségesen, ha vannak bizonyos szabályok, amelyeket be kell tartania, hogy aztán ezekre alapozva kifejlődhessen a valódi önmaga. Számomra erről is szól ez a könyv, és persze emellett olyan értékeket is közvetít, mint az olvasás szeretete, a barátság és a szeretet ereje, a család összetartásának fontossága, valamint az, hogy van különbség aközött, hogy azt tesszük, amit akarunk, vagy azt, amire vágyunk.
Kicsit ömlengősnek érzem most ezt az értékelést, de ritkán olvas az ember igazi, jó gyerekkönyvet. Remek könyvélmény volt. Le a kalappal!

3 hozzászólás
>!
pwz ISP
Michael Ende: A Végtelen Történet

Hogyan lehet a Végtelen történetet (film) és A Végtelen Történetet (könyv) szeretni, együtt és egyszerre a kettőt? Nekem előbb volt a film és 30 évvel később a könyv. MINDKETTŐ előtt meghajolok. Tudom, ez nem mindenkinek megy, ezért ajánlom az itt található karc elolvasását. Nálam így alakult ez a történet

(…) "Amit abban az időben a filmből ki lehetett hozni, azt másfél órában ki is hozták. A könyv az meg más valami. Ha 1986-ban – vagy a film megnézése előtt – olvasom a könyvet, valószínűleg nem fog meg annyira a mozis verzió. Így viszont mindkettőt a MAGA NEMÉBEN egyaránt szupernek érzem. Gyerekként lenyűgözött a film, a könyv pedig felnőttként is ugyanilyen hatással volt rám. Most már a filmbeli második részre is kíváncsi vagyok, de ahhoz azért nem fűzök olyan nagy reményeket. A harmadikról nem is beszélve… :D
„de ez már más történet, és elbeszélésére más alkalommal kerül majd sor” – hogy a klasszikust idézzem… ;D
A lényeg: számomra a könyv IS és a film IS szuper. Hiába no, az emlékeket nem olyan egyszerű eltörölni és bizony számít, hogy mikor, életed mely szakaszában kerülsz kapcsolatba egy könyvvel, illetve filmmel! :D" (…)
Bővebben:
https://moly.hu/karcok/756809

>!
Európa, Budapest, 2015
440 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634050551 · Fordította: Hárs Ernő
15 hozzászólás
>!
dwistvan P
Michael Ende: A Végtelen Történet

Mintha könnyed mese lenne. Sokkal komolyabb annál. Fantasztikus mesevilág kalandjain keresztül tanít fiatalt és idősebbet. Jelképekkel megtanítja, hogy szükség van fantáziára, vágyakra, célokra, de ez rossz útra is vihet, mert a hatalomvágy az uralkodás, mások elnyomása rossz véget érhet. Az egyetlen megoldás önmagunkat megtalálni, a szeretet, a barátság, a család, az összetartozás által. Ezt kapjuk ebben a könyvben csoda jó fantasztikus képekben, tanulságos kalandokban, mindezt a mesék nyelvezetén. Megerősíti a könyv bennem, amit magam is átélhettem, hogy tanulni csak saját bőrünkön megtapasztalva lehet igazán.

>!
gab001 P
Michael Ende: A Végtelen Történet

Beléptem Fantáziába, s megtapasztaltam annak határtalanságát. Egyszerűen lenyűgöző, hogy milyen képzelőerővel alkotta meg az író ezt a könyvet. Semmi sem volt kiszámítható és magától érthető. Pontosan ezt szerettem benne, hagytam magam sodródni és élveztem a kalandokat, amiben szintén nem volt hiány. Szerettem, hogy amikor elbúcsúztunk egy-egy szereplőtől, akkor kaptunk egy rövid leírást, hogy a továbbiakban hogyan alakul a sorsa, még ha a részletek máskor is kerülnek elmesélésre. A szereplők és a helyszínek is nagyon változatosak és egyediek. Hihetetlenül sokszínű.

>!
Árkádia, Budapest, 1986
440 oldal · ISBN: 9633070570 · Fordította: Hárs Ernő
>!
mate55 
Michael Ende: A Végtelen Történet

Atyajóságos ég, nőjön fel, aki akar! Majdnem elfelejtettem, milyen is volt gyereknek lenni.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Dölfike

Aki nem tudja, mi az, egész délutánokon át égő füllel, felborzolt hajjal ülni egy könyv előtt, és olvasni, olvasni, míg az ember elfelejti a körülötte levő világot, meg azt is, hogy éhes vagy fázik…

11. oldal (Európa Könyvkiadó, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: könyv · olvasás
>!
Qwerf

Ám a leghosszabb és legsötétebb éjszakának is vége szakad egyszer.

159. oldal, Repülés az Elefántcsonttoronyba

4 hozzászólás
>!
girlhu

Azt szeretném tudni – mormolta maga elé –, mi is van egy ilyen könyvben, amíg csukva van. Természetesen betűk vannak benne, melyeket papírra nyomtattak, de mégis valaminek kell még lennie benne, mert ha kinyitom, egyszerre előttem áll egy egész történet. Személyek bukkannak fel, akiket még nem ismerek, mindenféle kalandok, tettek és harcok fordulnak elő – és néha tengeri viharok játszódnak le, vagy az ember idegen országokat és városokat lát. Ez mind benne van ugyanis valahogyan a könyvekben. El kell olvasni, hogy átélhessük, ez világos. De belül mindez már előre megvan. Szeretném tudni, hogyan.

>!
zsofigirl

– Lehetetlen! – kiáltotta a lidérc –, nagyon sajnálom, de nem tudok olyasvalakire várni, aki csigán lovagol!
– De ez versenycsiga! – mondta a fikarc némileg megbántva.

25. oldal

>!
zsofigirl

Nagyon sok múlik azon, hogy mikor és miért teszünk jót valakivel.

339. oldal, 337. oldal (Európa, 1985)

>!
zsofigirl

Mert már tudta: a világ az öröm ezer meg ezer formáját kínálja, de ezek alapjában véve mind egyet jelentenek, a szeretni tudás örömét. A kettő egy és ugyanaz.

430. oldal

2 hozzászólás
>!
imma A+P

De ez már más történet, és elbeszélésére más alkalommal kerül majd sor.

(utolsó mondat)

3 hozzászólás
>!
zsofigirl

– Mindent, ami történik – mondta –, feljegyzel.
– Minden, amit feljegyzek, megtörténik – szólt a felelet.

190. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Neil Gaiman: Coraline
Lily Blake: Hófehér és a Vadász
Elizabeth Goudge: Holdhercegnő
Catherynne M. Valente: A lány, aki körülhajózta Tündérföldet
Szofja Prokofjeva: A varázsló tanítványa
Tea Stilton: A jéghercegnő
Silvana De Mari: A Medve és a Farkas
Sarah Mlynowski: Tükröm, tükröm…
Borsa Kata: Történetek a Borostyán teázóból
Joe Carrot: Az árnyak háza