A ​sátánármányosparázsvarázs­pokolikőrpuncspancs­lódítóbódítóka 127 csillagozás

Michael Ende: A sátánármányosparázsvarázs­pokolikőrpuncspancs­lódítóbódítóka Michael Ende: A sátánármányosparázsvarázs­pokolikőrpuncspancs­lódítóbódítóka Michael Ende: A sátánármányosparázsvarázs­pokolikőrpuncspancs­lódítóbódítóka

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Michael ​Ende, aki A Végtelen történettel, e felnőttnek-gyereknek egyaránt szóló, költői-filozofikus mesével tette ismertté nevét a magyar olvasóközönség előtt, egészen más hangot üt meg a groteszk és humoros, szívvidító 'bódítóká-ban. A szilveszter délután öt órától éjfélig játszódó, éppen nem „végtelen” történet izgalmas versenyfutás az idővel: hét óra áll mindössze rendelkezésére a két elvetemült varázslónak – dr. Lidérczy Belzebubnak és nénikéjének, Tyrannja Vampiriának –, hogy beváltsa a Sátánnak tett ígéretét, és ezer csapást, járványt, környezeti katasztrófát zúdítson az élővilágra. Az idétlen, ám korántsem ártalmatlan varázslópáros kifürkészésére két esendő kémet küld házukba az Állatok Nagytanácsa: Maurizio di Maurót, a butuska, beképzelt kandúrt és Krakél Kareszt, a csapzott proletárvarjút, akit legalább nem lehet az orrá… a csőrénél fogva vezetni. A két botcsinálta kis hős, ha nem is fennkölt bátorságról, de tiszteletre méltó civilkurázsiról tesz bizonyságot, amikor… (tovább)

Eredeti mű: Michael Ende: Der satanarchäolügenialkohöllische Wunschpunsch

Eredeti megjelenés éve: 1989

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Kolibri, Budapest, 2014
182 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155234989 · Fordította: Lázár Magda · Illusztrálta: Regina Kehn
>!
Európa, Budapest, 2005
208 oldal · ISBN: 9630777584 · Fordította: Lázár Magda · Illusztrálta: Regina Kehn
>!
Európa, Budapest, 1993
210 oldal · ISBN: 9630755874 · Fordította: Lázár Magda · Illusztrálta: Regina Kehn

Enciklopédia 14


Kedvencelte 16

Most olvassa 2

Várólistára tette 118

Kívánságlistára tette 110

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

>!
Timár_Krisztina ISP
Michael Ende: A sátánármányosparázsvarázs­pokolikőrpuncspancs­lódítóbódítóka

A gyermeki énemnek nagyon kellett most ez a kalandmese, az összes varázsigéjével és aranyos poénjával. Ha lesz gyerekem, neki is a kezébe nyomom majd. :)
A felnőtt énem meg időnként rosszul volt. :/ És majd hogy könnyeket nem hullatott, hogy hol marad már ez a csavargó csatornatöltelék holló meg ez az elfuserált operaénekes macsek, hogy végre kihúzzák az emberiséget a bajból szilveszterkor, mégpedig a huszonnegyedik órában.

Még egy Ende-regény, amelyben fontos szerepet kap az idő, bár nem annyira központit, mint a Momóban, de azért azok a folyamatosan jelenlevő órák nem hagyják, hogy megfeledkezzen róla az ember. Már megint meg kell menteni a világot, saját magától ezúttal a pénz és a tudomány egyesült és rosszindulatú hatalmától, ebben pedig természetesen csakis a legvalószínűtlenebb teremtmények tudnak segíteni. :) Még egy Ende-regény, amely tele van apró szürreális világdarabkákkal, amelyek a nagy egészbe persze pontosan beleilleszkednek.* Még mindig érzékelhető, mit tanult Ende Hoffmanntól, és mit Kafkától, és még mindig sikeresen fel tudja fordítani önállóan is a világot. :)

Van itt minden, globális felmelegedéstől háborúig, na de a holló minden bajt megérez, a macska pedig, ha butuska is, legalább lelkesedni tud (amikor nem alszik). Jók és gonoszak egyaránt versenyt futnak az idővel, hogy ki-ki elérje a maga célját – ki állatságosat, ki emberségeset… nem, nem az utóbbinak kell drukkolni. :/ Úgy ám, a varázsló és a boszorkány „valami iszonyú emberséget terveznek” – disznóságnak nem lehet nevezni, mert disznó ilyet nem csinál.

Szóval olvassátok, felnőttek és gyerekek, ennél jobb módja úgy sincs a reménykedésnek.
Tiszteletem a fordítónak…

* spoiler

2 hozzászólás
>!
n P
Michael Ende: A sátánármányosparázsvarázs­pokolikőrpuncspancs­lódítóbódítóka

A valóság világa nem mindig marasztaló, ezért jó a mese, a fantázia varázslatos útjain elindulni. Michael Ende belevarázsol, átsző a jóság hangulatával. Gyermekkora nem volt felhőtlen és talán épp ezért a képzelet világát választotta a megszépítésre. 1972-ben írja meg a Momo-t, 1979-ben születik meg a Végtelen történet és 89-ben ez a remek lódítóbódítóka. Eddig csak a Végtelen történetet olvastam tőle, de azt is nagyon régen, a film zenéjét még „hallom”. Most is jól esett egy kicsit ármánykodni, boszorkánykodni, de mindezekkel együtt mellé állni Maurizio és Krakél Karesz világmentő, humorosan bölcs terveihez. Muszáj valamiért lelkesednem, ezért próbálom meg mindig a legjobbat elképzelni, és azért aztán mindent elkövetni, ami csak lehetséges. –mondja Ende és hihetetlen lendülettel, néhány óra leforgása alatt a jó, célba ér. Elűzni a rosszat, úgy, hogy a jobb jó maradhasson. A mese üzenete egyértelmű. Kétoldalú mesevilág a barátságról, az összetartozásról, az egymás iránti felelősségről. Miért mondom kétoldalúnak? A történetben az író remekül ábrázolja a rosszalkodó barátok, gonosz célért való kűzdelmének eszközeit és ezzel állítja szembe a jóbarátok hűséggel, szeretettel, néhol kissé bárgyúan bölcs, nagyon szerethető ötleteit. Bölcsnek lenni, ez azt jelenti, hogy az ember fölébe emelkedik örömnek és bánatnak, aggodalomnak és részvétnek, becsvágynak és sértődésnek. Már a mesehősök nevei is nagyon találóak. Dr Lidérczy Belzebub és Tyrannja Vampiria… Ki nem tudnék ilyet találni! Írják, a szereplők elnevezése, fondorlatos cselekedetei, utalás E.A. Poe A holló (Krakél Karesz), Belzebub a sátán vagy Tyrannja az ókori görög türannosz , a zsarnokra. Dícsérem még a fordító, Lázár Magda munkáját, mert nem lehetett könnyű dolga. A könyv címének megjegyzésével nekem még mindig gondjaim vannak és éppen ezért tartom tökéletesnek. Ez egy olyan mese, amit nem csak úgy elmondunk…nem, nem… ezt még látni is kell. Látni a kacskaringós címet, az élethűen ábrázolt szereplőket, eseményeket, ami Regina Kehn kezéből lett átadva nekünk. Egyszóval, kézbe kell venni, többször is, szó szerint megforgatni, aztán kinyitni és elhinni, hogy az év utolsó délutánján szokatlanul korán teljesen besötétedik és közeledik a mesebeli világvége…
Michel Ende hátborzongatóan szép fantáziája 1990-ben elnyerte a svájci La vache qui lit irodalmi díjat.

3 hozzászólás
>!
Habók P
Michael Ende: A sátánármányosparázsvarázs­pokolikőrpuncspancs­lódítóbódítóka

Ezt már akkor akartam, amikor először megjelent, de elolvastam a fülszöveget, megijedtem a nevektől, a proletár-varjútól meg a többi „csemegétől” és huszonöt évre meg is feledkeztem róla. Aztán most, hogy a Molyklubon @dontpanic beszélt róla, megint úgy megkívántam! És nagyon tetszett. Ilyen mesét kérek, rengeteget! Imádtam a lökött, beképzelt macskát, a szlenges varjút, Szent Szilvesztert, és hangosan nevettem a pohárköszöntőkön. És tetszett maga a könyv is, a baljós rajzaival vagy a fejezetcím-órák.

3 hozzászólás
>!
ddani P
Michael Ende: A sátánármányosparázsvarázs­pokolikőrpuncspancs­lódítóbódítóka

Szuper „mesekönyv”, felnőttként legalább olyan jól szórakozhattam rajta, mint akármelyik gyerek.
Ende nagyszerű író és amit csak olvastam mind tetszettek a könyvei, a Momo, a Végtelen történet, Gombos Jim, A varázslóiskola történetek, és most ez, úgyhogy kicsit utánaolvastam végre (a Wikipedia-szócikkén legalább) mit lehet róla még tudni. Például, hogy rengeteg könyvet írt, „80 és 8 év közötti gyerekeknek”, és egyáltalán nem meglepő módon igen aktív politikai életet élt humanista, pacifista (stb) aktivistaként. Ez a társadalmi tudatosság átjön az írásain is. Van még pár magyarra fordított dolga, amiket majd apránként előkerítek és elolvasok, ahogy tudok.
Műfajilag így elég macerás meseírónak vagy éppen társadalomkritikus írónak, neadj'isten fantasy-írónak skatulyázni; nem is erőltetném a dolgot, mindenesetre a kimondhatatlanul vicces című sátánármányosparázsvarázspokolikőrpuncspancslódítóbódítóka-mese varázsló, boszorkány és beszélő (sőt, kémkedő) állatok szereplésével egy egész társadalomkritika rajzolódik ki. Ahogy a Momo is a felnőtt élet kellemetlen valóságait járja körbe kalandos mesében, itt is izgalmas cselekmény keretében láthatunk sokmindent kibontakozni. Szpojlerezni továbbra sem szeretnék: mindenesetre olyan témákat is sikerül jól megfognia, mint a környezetpusztítás, a pénzfelhalmozás és a haszon gonoszsága, a szerződéses viszonyban elkövetett kizsákmányolás, mindezt valahogy szórakoztatóan és elgondolkodtatóan is. Nem kis teljesítmény.
Groteszk, varázslattal és veszéllyel, meg persze humorral teli világot kanyarított Ende a meséjének, hogy akár Tim Burton is megnyalhatná mind a tíz ollós ujját utána, ha esetleg megrendezné a filmet.. Emellett már a cím (ami németül akár egyfajta nyelvi önparódiának is beillene) is sugallja, hogy nyelvi játékosságban is bővelkedik ez az írás. És ezt a magyar szöveg remekül hozza, a fordító is jót tett velünk, olvasókkal.

>!
altagi P
Michael Ende: A sátánármányosparázsvarázs­pokolikőrpuncspancs­lódítóbódítóka

Michael Ende ismét teljesen elvarázsolt. :) Teljesen odáig vagyok az érzésért, amit a könyveitől kapok, amikor nem is kell gondolkodnom azon, hogy mi volt az előző oldalon, vagy mi következik a következő fejezetben, hanem egyszerűen csak rábízom magam a szövegre és az kézenfogva vezet el az egyik pillanatból a másikba.
Imádtam a szereplőket, hogy senki sem csak fekete vagy fehér, hogy mindegyiküknek vannak erősségei és gyengeségei egyaránt. A két főgonosz, akik éppen a Föld olyan elviselhetetlen hellyé tételével foglalatoskodnak, mint amilyennek azt látjuk a híradókban, ők sem egyszerűen utálhatók. Külön bája a történetnek, hogy a két állat bátran szembeszáll mindennel, hiába gyengék és esendőek saját bevallásuk szerint is.
Szintén odáig voltam a fejezetek elején azoknak az órák rajzaiért, amiken tudtam követni, hogy a történet hol jár szilveszter éjszakáján.

1 hozzászólás
>!
katen P
Michael Ende: A sátánármányosparázsvarázs­pokolikőrpuncspancs­lódítóbódítóka

Csak szenzációs lehet az a könyv, melyben a gonosz varázsló, Lidérczy Belzebúb (nénikéjének csak Bubi) és a még gonoszabb boszorkány, Tyrannia Vampiria (azaz Piri néni) szilveszter estéjén összefog, hogy a pokolikőrrel végleges romlásba taszítsák a világot – csak egy nyamvadt varjú és egy kis kövér kandúr állíthatja meg őket, már ha sikerül…
Vicces, izgalmas mese, zseniális fordításban!!!

10 hozzászólás
>!
encus625 P
Michael Ende: A sátánármányosparázsvarázs­pokolikőrpuncspancs­lódítóbódítóka

Remek évkezdő olvasmány volt ez a könyv. Mese, de felnőtteknek is kiváló szórakozás. Tetszett a fordítás és a grafika is, bár utóbbi a gyerekeknek színesben talán tetszetősebb lenne.
Szilveszterkor mindenki fogadalmakat tesz, a két varázsló pedig a puncs főzése után szeretne minden jó dolgot kívánni. Vagy mégsem? :)
A két háziállat civódása, majd összetartása is jó kalandokat eredményez. Sajnálom, hogy a cica lett a butábbik fél kettőjük közül, pedig úgy általában a macskák nem hülyék. Ez a kandúrka amúgy is különleges, mert trikolór bundával fiúcicának születni ritkaság (bár ezt szerintem ő nem tudja).

>!
Kolibri, Budapest, 2014
182 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155234989 · Fordította: Lázár Magda · Illusztrálta: Regina Kehn
>!
dontpanic P
Michael Ende: A sátánármányosparázsvarázs­pokolikőrpuncspancs­lódítóbódítóka

Szinte tökéletes időzítéssel sikerült befejeznem ezt a könyvet szilveszter napján (azért csak szinte, mert akkor lenne az igazi, ha az egészet ma olvastam volna ki, „valós időben” :)).

Bár nem olvastam sok meseregényt, ez nem von le semmit annak a jelentőségéből, hogy úgy gondolom, ez a kedvencem. :)

Ez a mese szilveszter napján játszódik, délután öt órától éjfélig, és nincsenek benne fejezetek, csak rajzolt órák, amik mutatják az idő múlását. A könyv főhősei egyik részről egy gonosz varázsló és boszorkány, akik szerződésükhöz híven még az óévben ezernyi csapást és szörnyűséget akarnak zúdítani a világra, a másik sarokban pedig egy kövér, hiszékeny, de jó szándékú kandúr és egy zilált, pesszimista, csélcsap varjú.
A szilveszter egyébként is varázsos idő, találkozik a régi és az új, összegezhetjük az elmúlt időszakot és készülhetünk a következőre, valami lezárul és valami elkezdődik, és az sem számít, hogy ez a válaszvonal tulajdonképpen csak a mi fejünkben létezik, és december 31. alapvetően semmiben sem különbözik mondjuk április 27-től. Akkor is különleges idő ez, telnek az óév utolsó percei, közelednek az újév első pillanatai. Már ez a különlegesség, a várakozás megalapozza a könyv hangulatát, hát még az, hogy az egész egy varázsló házában játszódik, a fentebb vázolt főszereplőkkel.

A könyvnek emellett humora van, kéremszépen, sokszor méghozzá fekete, ahogy az egy gonosz varázslóhoz és banyához illik. A humor és az eredeti történet alatt pedig néha felsejlik valami alig észrevehető bölcsesség is, sokszor egy károgó varjú vagy egy elkényeztetett macsek szájába adva, amit aztán Ende néha jó érzékkel azonnal le is csap, nehogy már túl komolyan vegyünk egy ilyen szilveszteri mesét.

Talán negyedszerre olvastam, nem tudom, de még sokszor szeretném. Jó lenne, ha minden év végére odaférne. :)

(Ja, és az illusztrációk is fantasztikusak. Sokszor egészen elképesztően szöveghűek.)

>!
viharmacska P
Michael Ende: A sátánármányosparázsvarázs­pokolikőrpuncspancs­lódítóbódítóka

A macs és a varjú miatt ajánlották, kölköknek nem rossz, de szerintem nem az, amit felnőttként még érdemes pótolni, ha kimaradt.

>!
Oláh_Zita P
Michael Ende: A sátánármányosparázsvarázs­pokolikőrpuncspancs­lódítóbódítóka

Egy mese gyermeklelkű felnőtteknek és felnőttlelkű gyermekeknek egyaránt. Vicces és groteszk egyszerre, és a mesei mivoltát is sikeresen megőrzi. Kiválóan alkalmas a szilveszter délutánok vagy esték kedélyjavítására, de az év bármely másik napjára is jó szívvel tudom ajánlani.


Népszerű idézetek

>!
cassiesdream

Dédanyám, Mia, a bölcs öreg macska azt szokta volt mondani:
Ha valamiért lelkesedni tudsz, tedd meg, ha nem tudsz, akkor aludj.

103. oldal (Európa, Bp., 2005.)

6 hozzászólás
>!
Timár_Krisztina ISP

– (…) Nem tudom, mire készülnek ezek, de lefogadom az utolsó tollamba, hogy valami iszonyú emberséget terveznek.
– Micsodát?
– Hát igen, disznóságnak nem nevezhetném, mert a sertések semmi rosszat nem tesznek.

48. oldal (Kolibri, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: disznó · ember, emberiség
>!
dontpanic P

Köztudott, hogy a könyvek között gyakran ádáz ellenségeskedés dúl. Már egészen közönséges könyveknél is úgy van az, hogy aki kicsit is érzékeny lelkű, nem fogja éppen a Justine, avagy az erény meghurcoltatása mellé tenni a Cilike viszontagságait-t, és a Hatályos adószabályok-at nem helyezi A végtelen történet mellé, noha természetesen a közönséges könyvek ez ellen nem tudnak védekezni.

149. oldal (Kolibri, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: könyv
1 hozzászólás
>!
dontpanic P

Volt egyébként közöttük egy különösen undorító kis szörnyeteg, egy úgynevezett könyvkukac, amit a népnyelv bölcsnyűvecskének vagy okoskapoloskának is nevezett. Ezek a kis szellemek normális körülmények között azzal töltik életüket, hogy könyveken csámcsogják át magukat. Eddig még senkinek sem sikerült egyértelműen kikutatni, mire jók egyáltalán, és a varázsló is csak azért tartotta ezt az egy példányt, hogy hosszabb megfigyeléssel rájöjjön a rendeltetésére.

4 hozzászólás
>!
dontpanic P

Minden kérdés (például: Sikerülni fog? vagy: Miért teszem ezt?, vagy Mi értelme van?, avagy: Mi lesz ebből?) végül is kételyt rejt magában. És ezekben az utolsó pillanatokban kételkedni egyáltalán nem volt szabad. Még gondolatban sem volt szabad feltenni maguknak a kérdést, hogy miért nem szabad kérdéseket feltenniük.

131. oldal

>!
Timár_Krisztina ISP

– Nem tűröm, hogy megsértsd ezt a nagy embert! Kérj bocsánatot, vagy megtanítalak a tisztességre, te akasztófamadár!
De Karesz teljes lendületben volt, és nem lehetett többé lefékezni.
– Gyere csak ide, te! – csérogta. – Te hájas mamakedvence, te tunya luxusdög! Másra sem vagy jó, mint hogy pamutgombolyagokkal játszadozz és a díványon hemperegj! Tűnj el innét, te tányérnyaló, különben összecsomagollak és hazaküldelek ahhoz a kényes Whiskas-zabáló díszcica-famíliádhoz!

43. oldal (Kolibri, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: holló · káromkodás · macska
1 hozzászólás
>!
bfg3 P

Varázskönyvekben igen gyakoriak a tengerikígyó hosszúságú, bonyolultan összereakott, többfenekű, úgynevezett kombináltördöglakat-szavak. Van köztük többsoros, sőt akár egy egész oldalt betöltő is. Ritka esetekben akár egy egész fejezet, sőt nagy néha egy egész könyv is egyetlen ilyen kombináltördöglakatszó-ból áll.
Varázsló- és boszorkánykörökben különösen hatásosnak tartják ezeket a mindenki által ismert, egybeforrasztott, összevissza csavarodott, csak titkát ismerő kéznek engedelmesen kinyíló ördöglakatok mintájára szerkesztett mágikus szó-tengerikígyókat.

75. oldal

>!
Kisflea

Ez nem lehet igaz! Egyetlen kandúr magában nem lehet ennyire ostoba. Kettő vagy három együttvéve talán igen, de egyetlenegy… lehetetlen.

47. oldal

Kapcsolódó szócikkek: macska
>!
avistori

Emlékszel még, amikor egyszer egy pikniken egy egész erdőt felégettünk? Milyen hangulatos volt!

69. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Elisabetta Gnone: Ég veled, Fairy Oak!
C. S. Lewis: Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény
Bálint Ágnes: Az elvarázsolt egérkisasszony
Treszkony Katalin: Hupszli
Sarah Mlynowski: Nem mind hal, ami úszik
Pista Izabella: Az erdő krónikája
Lovranits Júlia: Lea és a viharbanyák
Laura Owen – Korky Paul: Winnie és a fényképek
Jólesz György: Zsófi és az elfelejtett barátság
Erich Kästner: Az Emberke