A ​kis firkások 8 csillagozás

Michael Ende: A kis firkások

"A firkás olyan firka-irkás.
E szép világba őt ki írta,
ezt mondom nektek, én, a firkász,
s téged céloz versem,
e csöpp parittya."

Michael Ende az a világhírű firkász, akitől ez a strófa származik. Magyarországon komoly hangvételű regényei, a Végtelen történet és a Momo a legközismertebbek. Most jelenik meg először briliáns gyermekverseskötete. A kis firkások huszonhat szereplője mind különleges, de közülük egy sem tökéletes. Mégis, vagy talán éppen ezért kedvelhetjük meg valamennyiüket.
Élvezni fogja Tandori Dezső mesteri fordítását a nagycsoportos és a nagymama, aki felolvassa neki; az alsós, aki maga olvashatja; meg persze a felsős, hiszen ő maga is volt valaha elsős.
No meg mindenki, akinek van alsója.

Eredeti cím: Das Schnurpsenbuch

Eredeti megjelenés éve: 1969

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2007
134 oldal · ISBN: 9789639492998 · Fordította: Tandori Dezső · Illusztrálta: Rolf Rettich

Most olvassa 3

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

Molymacska P>!
Michael Ende: A kis firkások

Aranyos kis versek voltak benne, és meglepő, de néhány még felnőtt fejjel is elgondolkodtató. Igen furcsa volt olvasni, de nagyon tesztek a furcsa kis gyerekrímek.

Fapicula>!
Michael Ende: A kis firkások

Aranyos versekkel, rejtvényekkel, feladatokkal tűzdelt mesekönyv. A grafikák kedvesek. A versek nem mindegyike feledhetetlen, de összességében kellemes olvasmány.

csgabi P>!
Michael Ende: A kis firkások

Nagyon élveztem ezeket a gyermekverseket. Érdekes volt, hogy Ende nem csak a Végtelen történet szerzője, de ilyen kötetet is írt. Tudom ajánlani gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. :-)

imma P>!
Michael Ende: A kis firkások

Klasszak az illusztrációk, és általában a versek is, de nagyon érdekelne ez a kötet eredetiben is, ha tudnék németül. Vagy valaki más / több valaki fordításában.
Amúgy maga a téma volt nekem a bökkenő, nem igazán tudok viszonyulni a „rosszgyerekséghez”.


Népszerű idézetek

worsi P>!

54. ÖNKÖLTÉSZETI VERS

– – – – – – – – – – cím

———————————————————— szelet
———————————————————— nézi
———————————————————— gyerek
———————————————————— megérti

———————————————————— juss
———————————————————— menny
———————————————————— fuss
———————————————————— szenny

———————————————————— nap
———————————————————— illan
———————————————————— becsap
———————————————————— vígan

————————————————————
————————————————————
————————————————————
————————————————————

————————————————————
————————————————————
————————————————————
————————————————————

————————————————————
————————————————————
————————————————————
————————————————————

                                            (A rímeket, önköltés során,
                                            át is rendezheted, komám.
                                            De ha más rímeket szeretsz,
                                            vedd úgy, hogy nem is láttad ezt.)

100-101. oldal

worsi P>!

62. GYAGYA, GYAGYA, DUMBOR
(halandzsaballada)

Dzsandzsala, burdum iktár,
faktun, lupon tu rand!
Epant, aganda kiklár,
fugondu müszteriknár,
olombó, birgutand.

„Dumbor”, hotrótt gyagya,
„Dumbor, gya!” attarint.
Meklótt apóganya,
fetszógal Ápitya,
csükendár, tepradind.

„Ábodla buszterágis!”
turgyál Akompató.
Ápitya végyi, tápis,
pakandó – "Szasztinánis!
Elengye, paktató!"

Vurgyon fustár nyeszerce…
Antó Bóder palár.
"Vaszkandó szutraserce!
Vitormál! Nyáda lersze,
ukol, dumbor…" Tapár.

Fákondor puszte, zágoly,
efétyelen csümer.
„Gyagya! Gyagya!” Tolágol,
azendir oplekávol,
szergyő, pivolt: „Csiber!!”

118-119. oldal

4 hozzászólás
worsi P>!

16. EGY KIS FIRKÁS NEM AKARJA AZT MONDANI SZÉPEN, HOGY „JÓ NAPOT!”

Hirtelen megmakacsolódtam,
s nem tudok mozdulni főleg.
A két kezem, ki tudja, hol van,
elhagytam valahol őket?

S hogy jobb kezem, hogy bal kezem,
melyik melyik, nem értem.
S mint aki nem hajolt meg sosem,
nem bókolt – életében.

Két fülemre süket vagyok,
mit szólnak, meg ne halljam!
De azt hiszem, meggyógyulok,
ha békén hagytok, s gyorsan.

27. oldal

worsi P>!

25. A NÖVESZTŐVERSENY

Történt ez sok évvel ezelőtt,
hogy elértem Tovanetovásba.
E völgyben a kis Mijesetöbb,
városka s – mindegy – vára.

Nagy volt ép aznap az izgalom,
a lakosok mind fogadtak.
Gondoltam, megtudakolom,
fociznak itt? Vagy futnak?

Nem, nem hallhattam, persze, lesz
versengés (mondható),
de valami oly kivételes,
hogy nincsen arra szó.

Hát ezt a versenyt én megnézem!
(Így én.) S a néppel a rétre
mentem szépen, s már állt készen
egy cingár s egy kövér legényke.

Ámult a tömeg, volt suttogás,
zúgás, de jött a vezényszó:
„Vigyázz – kész – rajt!” S mi lenne más,
startlövés szólt, e harchoz méltó.

A küzdők neki is láttak ott,
egy-egy lukat kiásni.
S a nézősereg is iparkodott
szurkolni, kiabálni.

A gödrökbe most a kertészek
két-két szem makkot dobtak.
S a visszatakart földmélyet
öntözték, hogy csak úgy roskadt.

A nézők meg, víg versengők,
biztatták a maguk gödrét.
Győzni akartak, kell itt több:
mint hogy a makkok győzzék?

Mert amelyik fa, így hallhattam,
tíz métert előbb ér el,
megkoszorúzzák azt ott nyomban
a Győztes Tölgyfa címmel.

Továbbutaztam. De a minap
újra arra vitt dolgom.
S láthattam: bár sok év szaladt,
a tömeg csak ott áll folyton.

Nőttek a fácskák – s az izgalom!
Nőttön! Nem dőlt el a verseny.
Egyszer majd csak eldől, tudom,
de az már nem érint engem.

Rövid ahhoz az élet. De Csuda Eset
két dologra is tanít már ma:
A népeknek, bár türelmesek,
nem futja sok fantáziára.

43-45. oldal

2 hozzászólás
worsi P>!

9. AZ ESŐFESTŐ

Zápor Zoárd, az esőfestő,
mindenütt ismert művész.
Szürkével mit az égre fest ő,
sohase tűzvész.

Vízcseppek sűrű függönye
lebben házakra, fákra.
Ha nem látsz öt lépésnyire,
abból ismersz Zoárdra.

Fél percig nézheted a vásznát,
rádtör máris a: „Hapci!”
Elkapod tőle a náthát,
zsebkendőért kell kapni.

De Zoárd nem sző ilyen ármányt.
Nem ártana nekünk!
Fest ő hétszín szivárványt,
s máris örvendezünk.

S belátjuk: tündöklő szépségéhez
kellett a szürke alap.
Mire a teljes kép kész lesz,
már éltetjük Zoárd urat.

17. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Bauer Gabriella (szerk.): Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény
Feleki Ingrid (szerk.): Ámuel-Bámuel Sámuel
Kányádi Sándor: Zümmögő
Britt G. Hallqvist – Ingrid Sjöstrand – Siv Widerberg: Ami a szívedet nyomja
Nagy Natália: A Nap születésnapja
Fodor Ákos: Képtelenkönyv
Muzsikáló madárház
Gazdag Erzsi: Volt egyszer egy mesebolt
Gazdag Erzsi: Itt az ősz!
T. Aszódi Éva (szerk.): Harmadik meséskönyvem