The ​Legend of Korra – Book Two: Spirits – The Art of the Animated Series (The Legend of Korra - The Art of the Animated Series 2.) 5 csillagozás

ez a könyv is nagyon szép, mint az első.. de azért az mégis jobban tetszett. több volt benne az információ és a szereplő fejlődés.. itt mintha több a skicc..
kedvenceim az első fejezetek, a fesztivál és a víz törzse.. és jobban szerettem volna ha többet foglalkozik Aang családjáról..

Életem egyik legjobb döntése volt beruházni az art bookokra. (Bár persze annak is örülök, hogy ebayen szuperperfekt állapotban féláron jutottam hozzájuk :D) Rossz art bookokhoz volt eddig szerencsém, vagy a japánok egész egyszerűen lusták normálisakat összerakni, vagy csak szimplán ég és föld manga és rajzfilm art bookja, mindenesetre… Atya-úr-isten, mi volt ez?! Hogy lehet ENNYI elképesztően fantasztikusan gyönyörű hátteret festeni egyetlen (!) sorozathoz?! Komolyan mondom, most már a második könyvért is rajongani kezdtem, pedig kis híján ennél hagytam abba a sorozatot, annyira vacak volt. (Őszintén. Az UnaVaatu elleni harc minden idők egyik leggagyibb összecsapása ahhoz képest, hogy elvileg valami ultrahipergigakozmikus szörnynek kéne lenne a főellenségnek.)
Nem kaptam annyi plusz infót, mint vártam, azt hittem, sokkal több extra lesz a helyszínekről és szereplőkről, de így sem csalódtam. Eddig is tudtam, hogy nem kis meló egy rajzfilm, de innentől kezdve még jobban megbecsülöm majd az összes alkotót. Mi munka lehetett pl. a háttérben random ácsorgó emberek megtervezésében, akiket kb. három másodpercig ha mutatnak!
Azért akadt pár kedvenc részem, pl. a régi fényképek végre nagyban is megcsodálhatók (azért elég nehéz őket a rajzfilmen kikockázni, és ráadásul ott elég kicsik), és csak volt pár jópofaság, amin most már jót fogok röhögni, ha egyszer sikerül eljutnom addig, hogy újranézzem a komplett sorozatot. (A Nuktuk-filmben gatya nélkül strázsáló őrök frenetikusak :D )
A Nick meg nyaljon sót, milyen már, amikor kérnek egy képet rendezvényre, majd visszadobják azzal, hogy túl sötét a téma – közben a széria csak egyre sötétebb és nyomasztóbb lesz idővel, úgyhogy cukormázas vidámságot nem értem, miért vártak :D (Egyébként sem világos számomra, mi a bánatért kellett azon rugózni, hogy legyen lájtosabb a kép, ha egyszer ez idősebb korosztálynak szól, mint az eredeti Avatár.)
Ó, és nagyon tetszett, hogy Mike-ék is rajongtak a Wan-részleg grafikájáért – én is vevő lennék egy rajzfilmre végig ilyen kivitelezéssel :)

Olyan szép *-* Bár tudnék így festeni/rajzolni meg ennyire részletesen dolgozni…