The ​Hours 24 csillagozás

Michael Cunningham: The Hours Michael Cunningham: The Hours Michael Cunningham: The Hours Michael Cunningham: The Hours Michael Cunningham: The Hours Michael Cunningham: The Hours Michael Cunningham: The Hours Michael Cunningham: The Hours Michael Cunningham: The Hours Michael Cunningham: The Hours

Exiled in Richmond in the 1920s, Virginia Woolf struggles to tame her rebellious mind and make a start on her new novel. In 1990s New York, Clarissa Vaughan goes shopping for flowers for a party for her AIDS-suffering poet-friend. This novel meditates on artistic behaviour, love and madness.

Eredeti megjelenés éve: 1998

>!
Fourth Estate, London, 2002
230 oldal · ISBN: 1841157880
>!
Picador, London, 2002
230 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780312305062
>!
Farrar, Straus and Giroux, New York, 1998
240 oldal · ISBN: 0374172897

Kedvencelte 5

Most olvassa 4

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

entropic P>!
Michael Cunningham: The Hours

Vannak ezek a mindenféle helyzetek.

Amikor hirtelen minden tökéletes, de már abban a pillanatban máshol vagy gondolatban, és már a tökéletesség pillanatában is ott bujkál benned valahol a szomorúság, meg a tudat, hogy egy pillanattal később már nem lesz semmi pont olyan tökéletes.

Vagy amikor látszólag minden tökéletes, de neked ez mégsem elég – mert mindig ott a kérdés: tényleg ez a tökéletes? Tényleg ez az élet? Nem lehetne vadabb, váratlanabb, színesebb? Nem lehetne elszámolás-mentesebb? Nem lehetne úgy, hogy ne várjon mindig valaki, ne kérdezzen mindig valaki, ne aggódjon mindig valaki?

Vagy amikor felébredsz reggel, és tudod, hogy abban a percben, hogy kibújsz az ágyból, egy szerepbe bújsz bele – anya, gondos feleség, precíz munkatárs, segítőkész szomszédasszony, barát, testvér, akármi –, amihez nincs kedved (vagy csak pillanatnyilag, vagy már egyáltalán), és legszívesebben menekülőre fognád, mert tudod, hogy reggel héttől este tizenegyig az életed nem a tied, de nem léphetsz ki a szerepeidből, mert ha megteszed, azzal rögtön gyanút keltesz, és sokáig hallgathatod a számonkérést. És hiába tudod előre, hogy melyik percben mi fog történni, és ki mire hogyan fog reagálni – akkor is végig kell csinálni. (De tényleg kell?)

Ezeket az érzéseket olyan nehéz megragadni. Elmesélni őket meg szinte egyáltalán nem lehet. M. C. megcsinálta – és jól megfájdította a szívemet.


Újra, 2020.

Az egyetlen kérdés, ami felmerül, hogy miért csak négy csillagot adtam ennek öt éve – már akkor is nagyon jó volt pedig.
De most talán még jobb. Mert épp túl sok óra van – főleg olyan óra, amit inkább átaludnék vagy átugornék vagy akármi, csak ne kelljen még végigélni ezt is, és aztán még ezt is, közben tudván tudva, hogy holnap és jövő héten és három hónap múlva is ugyanígy fogok ugyanitt ülni. De olyan óra is van, objektíven elég kevés, ami a legsűrűbb lényeggel van tele, és ami abba a kevés órába belefér, az elég ahhoz, hogy a következő 200 vagy 400 óra is megteljen valamivel.
És lehet, hogy az átaludni vágyott órákat sem szeretném igazából átaludni – élek akkor is. Annál meg nemigen van érdekesebb.

1 hozzászólás
NannyOgg P>!
Michael Cunningham: The Hours

Menekülés selyembe csomagolva. Mintha madárcsicsergés és bólogató margaréták társaságában mennék a Dunának.
Három korszak, három nő, három nap (mindenkire jut egy) – három pillanatkép, és mégis benne van három élet. Láttam magam előtt Clarissát virágot venni azon a New York-i reggelen, mint egy filmben – pedig konkrétan a filmet sosem láttam, és ha nem tudnám, hogy van, azt mondanám, ebből a könyvből nem lehet filmet forgatni. Hogyan is lehetne? Hiszen történet nincs sok, a dráma nem a felszínen van, hanem a fejekben, és kell hozzá egy Michael Cunningham, hogy ebből a koncepcióból ne egy túlfilozofálós közhelygyűjtemény legyen, hanem… ez.
Megjegyzés saját célra: Michael Cunninghamtól még olvasni.
Megjegyzés a közösbe: katarzis volt, amikor a cím a helyére került. És nem tudom megmondani, ha visszatekintek a regényre, hogy ezek azok az órák-e, amiket még el kell szenvednünk, vagy azok, amikhez ragaszkodunk.

>!
Picador, London, 2002
230 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780312305062
2 hozzászólás
Izolda P>!
Michael Cunningham: The Hours

Láttam a filmet, így nem volt teljes meglepetés ez a könyv. Szeretem Michael Cunninghamet.
De a Home at the End of the World még ennél is jobb. Sokkal.

7 hozzászólás
Banditaa P>!
Michael Cunningham: The Hours

Sajnálom, de nekem ez nem mondott vagy adott semmit.
Note to self: Kerülj el mindent a jövőben, aminek bármi köze is van Virginia Woolfhoz.

15 hozzászólás
Mustamakkara>!
Michael Cunningham: The Hours

Először lassan hömpölyög, de aztán beleszeret-szomorodik az ember.

chibizso>!
Michael Cunningham: The Hours

Vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Egyik oldalról nagyon zavart, hogy szinte a képembe van nyomva az intertextualitást. Igen, a Mrs Dallowayre épül a történt, igen, átfedések is vannak a regénnyel, igen. Szerintem ezt jobban is el lehetett volna rejteni a regényben. Túl egyértelmű. Viszont, szépen fel van építve. A kirakós darabjai a helyükre kerülnek, a szálak egybeérnek – csakhogy egy csomó közhelyes kifejezéssel éljek. Ilyen szempontból jó a könyv.

A felépítés és intertextualitás mögött azért van még valami. Sokszor a feminista regények jutottak eszembe, főleg Kate Chopin Ébredése. Ezek a nők próbálnak tökéletesek lenni: tökéletes családanya, tökéletes író, tökéletes szerető. Végül is ez az ő tragédiájuk, a közös pontjuk. Tökéletesnek lenni – ez a legnagyobb nyomás.

Janka_Flóra_Lévai>!
Michael Cunningham: The Hours

Three times, three stories and three women join as a chain-link for one story unless they know that one great literary work irrevocably change their lives.
Firstly there is Virginia Woolf, who is in her twenties, lives in a suburb of London and fight against insanity when she starts to write Mrs. Dalloway.
More than twenty years later Laura Brown, wife and mother reads Mrs. Dalloway in Los Angeles at the end of the World War II. The story of the book set Brown’s mind reeling, who bethink herself of a big, sweeping change in her life.
Thirdly there is Clarissa Vaughan in New York City, the modern version of Mrs. Dalloway. He is in love with her friend, Richard, who is a brilliant writer and dying in AIDS.
Finally the three stories is combined…
Three women, one novel: the one is writing, the second is reading and the third is living through.


Népszerű idézetek

DTimi>!

I don't have any regrets, really, except that one. I wanted to write about you, about us, really. Do you know what I mean? I wanted to write about everything, the life we're having and the lives we might have had. I wanted to write about all the ways we might die.

entropic P>!

She has never lied like that before, not to someone she doesn't know or love.

147. oldal

Katja>!

She wants (she admits to herself) a dream of a cake manifested as an actual cake; a cake invested with an undeniable and profound sense of comfort; of bounty. She wants to have baked a cake that banishes sorrow, even if only for a little while. She wants to have produced something marvelous, something that would be marvelous even to those who do not love her.
She has failed. She wishes she didn't mind. Something, she thinks, is wrong with her.

144. oldal, Mrs Brown

Dóri_Mező>!

Dear Leonard. To look life in the face, always, to look life in the face and to know it for what it is. At last to know it, to love it for what it is, and then, to put it away. Leonard, always the years between us, always the years. Always the love. Always the hours.

entropic P>!

It is almost perfect, it is almost enough, to be a young mother in a yellow kitchen touching her thick, dark hair, pregnant with another child.

44. oldal

NannyOgg P>!

„I don't know if I can face this. You know. The party and the ceremony, and then the hour after that, and the hour after that.”
„You don't have to go to the party. You don't have to go to the ceremony. You don't have to do anything at all.”
"But there are still the hours, aren't there? One and then another, and you get through that one and then, my god, there's another.”

197-198. oldal (Picador, 2002)

Katja>!

If she goes to a store or restaurant, she'll have to perform – she'll have to pretend to need or want something that does not, in any way, interest her.

145. oldal, Mrs Brown

Katja>!

He will watch her forever. He will always know when something is wrong. He will always know precisely when and how much she has failed.

193. oldal, Mrs Brown

Katja>!

She herself is trapped here forever, posing as a wife.

205. oldal, Mrs Brown

Katja>!

What if that moment at dinner – that equipoise, that small perfection – were enough? What if you decided to want no more?

214. oldal, Mrs Brown


Hasonló könyvek címkék alapján

Virginia Woolf: Mrs. Dalloway (angol)
Colleen Hoover: November 9 (angol)
Jennifer Niven: All the Bright Places
Martha Hall Kelly: Lilac Girls
Alice Walker: The Color Purple
Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: The Guernsey Literary and Potato Peel Pie Society
Fannie Flagg: Fried Green Tomatoes at the Whistle Stop Cafe
Elizabeth Wurtzel: Prozac Nation
Sylvia Plath: The Bell Jar
Mario Puzo: The Godfather