Jellegzetes ​napok 51 csillagozás

Michael Cunningham: Jellegzetes napok

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az órák ​Pulitzer-díjas szerzője ezúttal újabb sikerkönyvvel jelentkezik. A múltban, jelenben és jövőben játszódó három izgalmas történetben ugyanazok a kulcsfigurák: egy kamaszfiú, egy férfi és egy nő. A „Benn a gépben” kísértethistória, amely az ipari forradalom idején, a gépkorszak hajnalán játszódik, ahol ember és gép először feszül egymásnak. „A gyermekek keresztes hadjárata” ízig-vérig mai történet, amolyan detektívregény, amely egy látszólag véletlenszerűen robbantgató terrorista csoport üldözését és felszámolását követi nyomon. A százötven év múlva játszódó „Akár a szépség”-ben New Yorkot ellepik az első olyan lakott bolygóról érkező menekültek, amellyel a Föld népe kapcsolatba lépett. És mindegyik epizódban ott rejlik olykor nem is annyira eldugottan Walt Whitman ihlető szelleme, aki a következőt ígérte jövendő olvasóinak: Nem számít az idő, sem a hely Veletek vagyok. Amiképp a maga eredetiségével és bátorságával Cunningham is az olvasókkal van a Jellegzetes napok… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2005

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2006
374 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639475246 · Fordította: Tótisz András

Kedvencelte 6

Most olvassa 2

Várólistára tette 35

Kívánságlistára tette 15

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

n P>!
Michael Cunningham: Jellegzetes napok

Az órák mindig a hátizsákomban van. Kívülről tudom, mégis mindig újat mond. Ezért is volt bizalmam felé. Cunningham kreativitást tanít és azok közé a tanárok közé tartozik, akik értik, érzik és reménység szerint át is tudják adni amit tudnak. Ő ebben nem szenved hiányt, irigylem is ezért. Nádas Péter memoárja után olvasási válságban szenvedtem (ez egy ilyen moly mondat, többször láttam erről a válságról karcokat) és átlendített ezen (ha minden igaz) és minden más, semmihez nincs kedvem helyzeten. De, hogy a könyvről is mondjak valamit. Jó könyv.

pat P>!
Michael Cunningham: Jellegzetes napok

Michael Cunningham és David Mitchell a bravúros, meglepő, költői és/vagy stílusbravúros mindenmindennelösszefügg-próza ikercsillagai. És a magyar könyvkiadás két nagy vesztese, nem mellesleg. Megérdemelnének már egy rendes kiadót, mi meg a könyveiket, no.

Nem hiszem, hogy meg fogom tudni magyarázni, miért tetszett ennyire.
Walt Whitman örök. Meg Amerika is. Továbbá a szobor, a tálka és a Ló is. Meg a három főszereplő is örök. Vagy minden és mindenki visszatér. Miközben többen versben beszélnek. Ráadásul horrorral kezdődik, thrillerrel folytatódik, scifi-re végződik.
Gagyi? Unalmas? Láttuk már ezerszer? Ezo-izé? Didaktikus? Oszt' még majd Obi-Wan Kenobi is eljön repülő csészealjon, mi? Hagyjálbékén?
Hát igen, de valahogy mégis van benne valami. Egy ilyen szikraszerű izé, ami minden releváns lelki porcikádat megérinti, és eltölt valami nagyobb dolog tudatával (még engem is, bizony durva), amitől jó lesz, és felemelő lesz, és mindennek valahogy értelme lesz, és várod Waltot a sarkon, de ha nem jön, akkor is rendben lesz minden, és ló lesz. Az égen. De még tán a földön is.
És közben rettenetesen izgalmas, és a második történettől nagyon paranoidnak lehet lenni.
Nem is tudom, nem kéne-e most rögtön elkezdenem újra.

25 hozzászólás
Amadea>!
Michael Cunningham: Jellegzetes napok

Az év első várólistacsökkentős olvasmánya, az év első csalódása…

Úgy tűnik, a Cunninghammel való viszonyom örökre ellentmondásos marad; a friss regényeit az első tíz oldal után elhajítom, ellenben Az órákért és az Otthon a világ végénért rajongok, nem is kicsit. Sajnos a Jellegzetes napok valahol a kettő közti senkiföldjén vergődik – végigolvastam, de eléggé szenvedtem közben.

Olvasás közben egyszer eszembe jutott, hogy David Mitchellnek mennyire jobban áll a minden-mindennel-összefügg, kozmikus, több idősíkon játszódó történetlavina, amitől az ember – legalábbis olvasás közben – úgy érzi, az univerzumban valami alapvető rend uralkodik. Cunningham a múlttól jövőig átívelő novellafüzére (vagy nemtudommicsodája) nem képes ezt elérni; láttam ugyan az összefüggéseket, a kapcsolódási pontokat, de érzelmileg távol maradtam az egésztől, valahogy nem tudott megérinteni.

Egyetlen ponton, egy szereplő leírásánál éreztem azt a végtelen elragadtatást, amit Az órák és az Otthon a világ végén olvasása közben mindvégig; ezekben a könyveiben a szerző, aki hosszú évekkel ezelőtt, egy másik nyelven vetette papírra azokat a kitalált alakokat, akik a kitalált életeik kitalált fordulatai körül botladoznak egy félig kitalált városban, nem tudom jobban megmagyarázni, megalkotott valamit, ami sok-sok évvel később lelki vigasztalást jelentett nekem. Minden egyes szava, amit Tótisz András – akire Michael Cunningham „magyar hangjaként” fogok emlékezni, nem pedig A szürke ötven árnyalata gyalázatosan rossz fordítása miatt – a lélek gyönyörűsége.
[Tudom, hogy mennyire nyálasan hangzik.]

A Jellegzetes napok iszonyú depresszív könyv; az általam favorizált kötetek sem afféle Anne Shirley-i idillt idéznek meg, belengi őket a melankólia szépiaszín füstje – hogy az öngyilkosságot fontolgató vagy a halálos beteg szereplőket ne is említsük –, de a Jellegzetes napok mindhárom rétegét a totális reménytelenség és kilátástalanság sűrű köde árnyékolja be; az első történet az ipari forradalom idején játszódik, egy testileg sérült, fiatal fiú egyedül próbálja eltartani a családját, fillérekért robotol nagyon veszélyes munkakörülmények között és végzetes lépésre szánja el magát, hogy hite szerint megmentsen valakit, akit szeret; a második novella főszereplője egy rendőrnő, aki gyermek öngyilkos robbantókat próbál megfékezni és közben a saját démonaival küzd; a harmadik történet posztapokaliptikus-cyberpunk világában egy öntudatra ébredezgető mesterséges lény és egy másik bolygóról származó, humanoid teremtmény élete kapcsolódik össze.

A történet három rétegét – vagy a három történet rétegeit – Walt Whitman költészete és a talán reinkarnálódó szereplők kötik össze, de ez utóbbi nekem elég erőltetett volt, ahogy a poszt elején említettem, David Mitchell ez sokkal elegánsabban műveli és tőle nem akarom felvágni az ereimet.

2 hozzászólás
MariannaMJ P>!
Michael Cunningham: Jellegzetes napok

Milyen lehet meghasadt elmével gondolkodni, létezni: mint a Benn a gépben című részben.

Boglarina>!
Michael Cunningham: Jellegzetes napok

Nem lett kedvenc, mert annyira nem tetszett, mint előtte Az órák – amely a szintén elég negatív hangulat árasztásának ellenére közel került hozzám –, vagy az Otthon a világ végén. Ebben benne lehet az is, hogy itt társadalmi problémát boncolgat, kevésbé az egyén belső érzelmeit. A kamaszfiú története végül is tetszett, mert ipari forradalmas hangulatba tudott keríteni. A jelenkori történet is, mondhatjuk rá, hogy tetszett – mai New York, tapasztalat híján, mint a filmekben. De az utolsó sci-fi történet nagyon nem, nem kötött le, nem tudtam vele azonosulni.

Érdekes, hogy a 3 név, Simon, Catharine és Luke nevek mindhárom történetben feltűntek valamilyen formában, és hogy volt kicsiny kapcsolódás a történetek között.

(Ebből a könyvből tudtam meg, hogy John Lennon gyilkosánál volt egy Zabhegyező példány.)

Annamarie P>!
Michael Cunningham: Jellegzetes napok

Az első és második történet is nagyon-nagyon tetszett, a harmadik a műfaja miatt kicsit nehezebben ment -nem áll rá az agyam. De a 2009-es év nagy kedvence lett.

Dün P>!
Michael Cunningham: Jellegzetes napok

Hála neki, belebolondultam a Fűszálakba (bár meglenne magyarul is). Tetszettek a három történetnek időt átívelő kapcsolódási pontjai.

art3mis>!
Michael Cunningham: Jellegzetes napok

Az első két történet nagyon tetszett; a harmadik kevésbé. Szuper – és nagyon különleges – volt a három különböző kor összekapcsolása és a szereplők neveinek a használta. Talán az első volt a kedvencem a maga egyediségével, bármennyire is szomorú volt :(

Sárhelyi_Erika I>!
Michael Cunningham: Jellegzetes napok

Egy könyv, három elbeszélés, három idősík, összekapcsolódó szereplők. Az első kicsit misztikus, de képes volt közel kerülni hozzám. Szerettem. A második lebilincselt és húha…! A harmadik viszont úgy hülyeség, ahogy van – vagy bennem van egy gát, amin nem képesek áttörni a zagyvaságok. (Ez utóbbit, mármint az agyelszívó baromságot – úgy tűnik – csak abszurd humorral karöltve vagyok képes befogadni. Ez pedig itt szóba se került.) Úgyhogy végül az egyébként négyes fölére értékelni tervezett könyv végeredményben számomra jókorát zuhant :/

4 hozzászólás
Hester>!
Michael Cunningham: Jellegzetes napok

„Nézz bármilyen messze, azon túl még határtalan tér van,
Számolj bármennyit, körülötte még határtalan idő van.” (W.W.)

Zseniális, akár Az órák. Bár, a „Walt Whitman miliő” és filozófia annyira nem szippantott be, mint a woolfi világ, de számomra igazi katarzis, hogy egyszerűen nem érted meg mit akar neked mondani az író, ha nem veszed a kezedbe a Whitman életművet. Addig csak a felszínét karcolgatod a történetnek, addig szórakoztat, vagy még azt sem, de amikor Whitman verseket helyezel a szöveg mellé, tényleg értelmet nyer, gondolkodásra késztet…..stb.
Én Nobel-díjat adnék ennek az embernek. 


Népszerű idézetek

Sárhelyi_Erika I>!

Ed pontosan az a fajta seggfej volt, akiből osztályvezető lesz.

145. oldal

4 hozzászólás
art3mis>!

És minden megy tovább. Mi más történhetne?

196. oldal

Lillás>!

Hogy amikor a dolgunkra sietünk, nem tudhatjuk, hogy menekülünk-e a tűzvész elől, vagy belerohanunk.

Panelmacska>!

A legkisebb sarjú is azt mutatja, hogy valójában nincs halál…

15. oldal

3 hozzászólás
Lara>!

Ha Lucas képes volna kiszállni a testéből, azzá válna, amit lát, hall és szagol. Összegyűlne Catherine körül, akár a levegő, mindenütt érintené. A lány magába szívná a lélegzetével.

15. oldal

Sárhelyi_Erika I>!

Az összes tollát a fiókjába tette, egyet sem hagyott az íróasztalon. Egy kicsit olyan volt, mint leszokni a dohányzásról.

126. oldal

Avilda>!

Kicsi fiú. Kit akarsz az űrbe vinni, hogy lássa a csillagok születését?

179. A gyermekek keresztes hadjárata

Diosz P>!

Egy nővér lépett a szobába. Fekete öltözéke élt; megteremtette a nő arcát, amelyet fából faragtak ki.

111. oldal

Avilda>!

Lehetséges, egyáltalán nem lehetetlen, hogy a lélegeztetőkészülék, amelyet ajándékba kapott, valójában átok. Nem lehet, hogy amikor úgy tesz mintha segítene, valójában elszívja apja életét? Vajon mindegyik gép az ember javát akarja?

74. oldal Benn a gépben


Hasonló könyvek címkék alapján

Donna Tartt: Az Aranypinty
Peter S. Beagle: Tamsin története
Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia
Mario Puzo: A Keresztapa
R. J. Palacio: Csodácska
J. D. Robb: Halálos testvériség
Vi Keeland: Egomániás
Kresley Cole: Vámpírbosszú
Kurt Vonnegut: Éj anyánk
Dan Wells: Fragments – Töredékek