A ​hókirálynő 16 csillagozás

Michael Cunningham: A hókirálynő

Barrett Meeks New Yorkban él bárzenész bátyjával, Tylerrel és annak halálos beteg szerelmével, Beth-szel. A szerelmi csalódástól bánatos Barrett egy novemberi éjjelen különös, angyali fényt lát a Central Park fölött. Nem tudja eldönteni, vajon csak a képzelete játszik vele, esetleg földönkívüliek eljövetelének tanúja, vagy inkább egy égi jel mutatkozott meg neki. Jó ideig senkinek nem beszél róla, mert fél, hogy bolondnak néznék.

A drogproblémákkal küzdő Tyler megható, szerelmes dalt próbál írni Beth számára a közelgő esküvőjükre, közben pedig elborzadva szemléli a világot maga körül, nem bírja elhinni, hogy az amerikaiak képesek másodszor is újraválasztani Bush-t.

Michael Cunningham amerikai író, esszéista és fordító. 1998-ban jelent meg világsikert hozó regénye, Az órák. melyért Pulitzer- és Faulkner-díjat kapott, s amelyből 2002-ben film készült Meryl Streep, Nicole Kidman és Julianne Moore főszereplésével. Az író jelenleg New Yorkban él, és a Yale Egyetem adjunktusa.

Eredeti mű: Michael Cunningham: The Snow Queen

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Jaffa, Budapest, 2017
272 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155715778 · Fordította: Illés Róbert
>!
Jaffa, Budapest, 2017
272 oldal · ISBN: 9789634750680 · Fordította: Illés Róbert

Kedvencelte 3

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 29


Kiemelt értékelések

>!
robinson P
Michael Cunningham: A hókirálynő

Az Andersen mesében két gyerek érkezik kalandjaik, gyermekkoruk végére, hogy észrevegyék: felnőttek. Itt is két központi karakter, a két fiú testvér köré épül ez a kortárs történetet. Számos dolog történik ebben a könyvben, a szerző prózája nyugtalan és érzéki.
https://gaboolvas.blogspot.hu/2017/12/a-hokiralyno.html

>!
Morpheus
Michael Cunningham: A hókirálynő

Ha nem az egyik kedvenc íróm neve lett volna a címlapon, akkor az első harmadnál letettem volna, de így tovább erőltettem, bár nem szerettem olvasni. Három ember élete spoiler fonódik itt össze, ezek az életek nagyobbrészt céltalanok, elveszettek, néha-néha felcsillan a remény, vagy a csoda, de aztán ugyanúgy folyik tovább minden. Persze mindenki változik, emelkedik vagy süllyed az élete, ki valamiféle révbe ér, vagy épp hajótörést szenved, a drog a legfőbb barát… Hát nagyjából ennyi. Hasonlítok rájuk, ezért sem volt jó olvasni.

>!
almamag
Michael Cunningham: A hókirálynő

Nem tudok, nem is akarok „hagyományos” értékelést írni ehhez a könyvhöz – ehelyett azt szeretném elmesélni, melyik kedves elfoglaltságomat juttatta eszembe. Néha sikerül elcsípnem azt az egyre ritkább csodát, mikor az éjszaka közepén esik a hó. Ilyenkor csak állok az ablakom előtt és bámulom a ház melletti, zsebkendőnyi kertet – figyelem ahogy szép lassan fehérbe borul a világ és csak azért nem rohanok ki, mert a lábnyomaim megtörnék a varázst (ebből következik hogy az első kóbor járókelőt gondolatban elküldöm minden szóba jöhető kellemetlen helyre :). Csend, nyugalom és törékeny szépség – egyszerre sokszor látott-hétköznapi és különleges. Ilyen érzés volt nekem ezt a könyvet olvasni. Megkockáztatom, hogy a 2017-es olvasmányaim közül ez lopódzott legközelebb a szívemhez.

>!
Avilda
Michael Cunningham: A hókirálynő

Rettentően vártam Cunningham új regényeit, hisz az Otthon a világ végén benne van a top 5 kedvenc könyvemben, és annak idején majdnem petíciót indítottam az íróért.
Talán a vágyakozás jobb volt?
Tagadhatatlan a könyvben a cunninghamizmus – vagyis a tabu gondolatok kifejtése, a lélek bugyraiban való elveszés, az aktuálpolitika említése, New York leírása –, azonban ez nekem túl cselekménytelen volt, túl felejthető, túl… álombéli? Nem tudom rendesen megfogalmazni, de bajom volt az időbeni ugrásokkal, és hogy mindig csak egy rövid szeletet kaptunk. Sosem szerettem ezt a megoldást, és itt valahogy még szembetűnőbb volt. Mindenesetre örülök, hogy kiadják a könyveit, a Mire leszáll az éj is a polcomon csücsül, és lehet, máskor, újraolvasva már hatással lesz rám a regény.
Megjegyzés a kiadónak: kérlek, hagyjátok el ezt a vágott borítót, mert mindenbe beleakad (vonaton utazok, táskában cipelem), és így sajnos rontja az összképet.

2 hozzászólás
>!
Tamas_R
Michael Cunningham: A hókirálynő

Vegyesek az érzelmeim a regénnyel kapcsolatban. Ugyan Cunningham ebben a könyvben is óramű pontossággal írja le az emberi pszichét és tabuk nélkül tárja fel karakterei legbensőbb érzelmeit, mégis úgy éreztem, hogy mindezt tisztes távolságból teszi – számomra nem engedte közel az olvasót a karakterekhez, nem engedett érzelmi bevonódást a történetbe, inkább éreztem magam passzív megfigyelőként, mint beavatott résztvevőként. Pedig a könyv rengeteg érdekes témát boncolgat: családi és testvéri kapcsolatok, felnőtté válás, függőségek, életcéljaink és önmagunk keresése. Most is számtalan érdekes és gyönyörű gondolatot fogalmaz meg az író, illetve érdekeltté is tesz a karakterek sorsainak kimenetelében. Így végérvényben végig lekötött, és értékes olvasmánynak tartom, egyedül az a „plusz” maradt el, ami a kedvenceim közé emelhette volna a könyvet. A gyönyörű kiadás is dicséretet érdemel!

>!
georgecobbler
Michael Cunningham: A hókirálynő

A fülszöveget már csak azért olvasom el, hogy megtudjam, miről szól a könyv, máskülönben Michael Cunningham neve önmagában garancia egy újabb csodálatos olvasmányélményre. Mint ahogy a Mire leszáll az éj, ez is elgondolkodtat, lelki síkon ragad el, és a tömör, egy-két szavas párbeszédei ellenére rendkívül sokatmondó. Felejthetetlen.

>!
olvasoterem
Michael Cunningham: A hókirálynő

Michael Cunningham egy korábbi művéért, Az órákért Pulitzer- és Faulkner-díjat kapott, ami azt feltételezné, hogy a többi műve is elér egy olyan szintet, amit igényesebb olvasók is élvezhetnek. Az általam felállított mércét nem üti meg ez az olvasmány. A stílusa alulmarad az elvártnak, nem ránt magával, nem képes lekötni a figyelmet. Bár a hangulata valamelyest átjön, némi melankóliát csempész az olvasó lelkébe, mégsem okoz maradandó élményt.

A teljes kritika: http://olvasoterem.com/blog/2018/03/30/michael-cunningh…


Népszerű idézetek

>!
robinson P

Úgy látszik, a szerelem nemhogy váratlanul, de olyan véletlenszerűen, olyan szeszélyesen érkezik, hogy ámul az ember, amiért hisz, amiért bárki mégoly futólag hisz ok és okozat törvényeiben.

231. oldal

>!
robinson P

– Én nem szentimentális vagyok, hanem … együttérző.

178. oldal

>!
robinson P

Félelem: az éjszakai jelenés nem jelent semmit, csak egy apró rendszerhiba, véletlen betekintés a mennyei függöny mögé, semmi több.

25. oldal

>!
robinson P

Barrett-tel gyerekkora óta nem fordult elő, hogy magára maradt volna egy titokkal.

48. oldal

>!
C_S

„Néha szinte tapintható daccal ölelte magához személyiségét, mintha csak a világ szemébe vágta volna, hogy: nekem így tetszik, és akkor mi van?”

>!
Avilda

(…) A kiáltásokra, a „Boldog új évet” kurjantásokra, a vidám tülkölésekre, az időnként felharsanó dühös dudálásra (az autóduda csak egyféle hangot képes kiadni, mitől olyan nyilvánvaló, hogy dühöt fejez-e ki vagy örömöt?) (…)

163. oldal

>!
robinson P

Más félelem: az éjszakai jelenés jelent valamit, de esélye sincs megtudni, vagy kitalálni, hogy mit.

25. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Laurelin Paige: Found in You – Sehol se talállak
Kelly Oram: Csókelvonó kockáknak
Chuck Palahniuk: Cigányút
Chuck Palahniuk: Fulladás
William Styron: Házam lángra gyullad
Rick Riordan: Az utolsó olimposzi
Patti Smith: Kölykök
Dan Wells: Fragments – Töredékek
Cassandra Clare: Hamuváros
Paul Auster: Holdpalota