The ​Lost World (Jurassic Park 2.) 4 csillagozás

Michael Crichton: The Lost World Michael Crichton: The Lost World Michael Crichton: The Lost World Michael Crichton: The Lost World Michael Crichton: The Lost World Michael Crichton: The Lost World Michael Crichton: The Lost World

It is now six years since the secret disaster at Jurassic Park, six years since that extraordinary dream of science and imagination came to a crashing end — the dinosaurs destroyed, the park dismantled, the island indefinitely closed to the public.

There are rumors that something has survived.

Eredeti megjelenés éve: 1995

>!
416 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780345538994
>!
Ballantine Books, New York, 1995
430 oldal · ISBN: 034540288X
>!
Knopf, New York, 1995
448 oldal · ISBN: 0752224417

1 további kiadás


Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

Allegra_d_Avignon>!
Michael Crichton: The Lost World

Vegyes érzéseket táplálok e könyv irányába. Bár erősen megmutatkozik benne a „nagy előd folytatása” jelleg, örülök, hogy Crichton legalább nem követte a folytatásokra oly jellemző „mindenből többet” irányt. Persze egyedszámilag több velociraptor meg T-rex van, de tényleges akciókból sokkal kevesebb. A könyv első két harmada unalmas, az utolsó harmada azért élvezetesebb. Sajnos így is azt kell mondanom, hogy ennek a könyvnek még az akciódús fejezetei se voltak annyira érdekesek a számomra, mint a Jurassic Park akciómentes részei (pl. bevezető fejezetei). A jelenetek laposak, a hátterek és a dinók pedig unalmasak. Úgy hiszem, nem kellett volna a két fajnak (T-rex, velociraptor) ennyire hangsúlyos szerepet adni. A carnotaurusokból is sok mindent ki lehetett volna hozni… pusztán a leírásuk is sokkal rémisztőbb, mint az összes velociraptoros jelenet együttvéve. Zseniális indítás, érthetetlen befejezés; Crichton eldobva a lehetőséget, hogy valami újdonsággal rukkoljon elő, pár carnotaurusos oldal után a jól bevált, szinte védjegyévé vált velociraptorokhoz tér vissza egy unalmas, erőltetett fejezet erejéig. Igazság szerint még azt is elfogadnám, hogy ezzel a két fajjal akar játszadozni, mert lényegében a Jurassic Parkban is 80%-ban ezek vannak szerepeltetve, de mégis, ott legalább a hátteren változtatott folyamatosan. Itt is megtehette volna, hogy raptoros jelenetek felét áthelyezi a faluba, föld alatti labirintusba, barlangba stb., de érthetetlen módon nem tette…
Ami a karaktereket érinti, legalább most a gyerekek jellemét eltalálta Crichton. Arby igazán jól mutatott volna Lex helyén a Jurassic Parkban, és akkor nem kellett volna egy pontot levonnom a könyv értékelése során… Azt viszont nem értem, hogy Malcolmot miért utálja ennyire Crichton… Sarah mellett anti-férfi szerepben tetszeleg és a szerepe pont ugyanaz, mint az első részben… Fél könyv elejéig józanul, majd fél könyv erejéig – egy T-rexes kaland után – belőve filozofál természettudományos problémákról. A filmekben nagyon szeretem ezt a karaktert, a könyvekben azonban mindig eljutok vele egy pontra, amikor azt mondom „most már elég”.
A könyv tudományos hátterét most kevésbé éreztem kidolgozottnak és átgondoltnak. Az első könyvben nagyon tetszett, hogy az író még arról is meg tudott győzni, hogy úgy van, amiről mint kvázi szakértő tudom, hogy hülyeség. A második könyvben ellenben minden csak oda van vetve, mintha az írót se igazán érdekelné, hogy az olvasó elhiszi vagy sem, amit leír. Két dolog viszont nagyon tetszett:
1. a könyv helyesen ábrázolja a tudós-társadalmat (igazából egyetemen döbbentem rá én is, hogy mekkora nagy humbug az egész tudományos élet és milyen szánalmas módon működik)
2. az utolsó oldal… Thorne gondolatait mindenkivel elolvastatnám, de legfőképp a közösségi oldalak tudományos csoportjainak tagjaival, akik között rengeteg az olyan, akik papagáj módjára folyamatosan „a tudomány aktuális állása szerint” dolgokat szajkózzák és rohadt nagy szakértőnek érzik magukat ezzel. (Mindeközben persze szidják a „másképp gondolkozókat” (pl. hívőket és/vagy olyan tudósokat, akik meg merik kérdőjelezni a jelenleg elfogadott elméleteket is stb.))

Összességében a könyv egy átlagos techno-thriller, se több, se kevesebb. Egyszer mindenképp érdemes elolvasni, de elődjével ellentétben felejthető. Kár érte, sokat ki lehetett volna belőle hozni, ha az író is akarta volna. A stílusán nem ez érződik, sokkal inkább az, „hogy na legyen kész a kiadónak valami újabb dinós könyv”.


Hasonló könyvek címkék alapján

Justin Cronin: The Passage
Paul Monette: Predator
Stephen King: Wolves of the Calla
Dan Brown: Origin
Kathy Reichs: Virals
Stephen King (Richard Bachman): The Running Man
David Mitchell: Cloud Atlas
Stephen King: The Institute
Kendare Blake: Girl of Nightmares
Stephen King: Four Past Midnight