Micro 3 csillagozás

Michael Crichton – Richard Preston: Micro Michael Crichton – Richard Preston: Micro Michael Crichton – Richard Preston: Micro

In ​Jurassic Park, he created a terrifying new world. Now, in Micro, Michael Crichton reveals a universe too small to see and too dangerous to ignore.

In a locked Honolulu office building, three men are found dead with no sign of struggle except for the ultrafine, razor-sharp cuts covering their bodies. The only clue left behind is a tiny bladed robot, nearly invisible to the human eye.

In the lush forests of Oahu, groundbreaking technology has ushered in a revolutionary era of biological prospecting. Trillions of microorganisms, tens of thousands of bacteria species, are being discovered; they are feeding a search for priceless drugs and applications on a scale beyond anything previously imagined.

In Cambridge, Massachusetts, seven graduate students at the forefront of their fields are recruited by a pioneering microbiology start-up. Nanigen MicroTechnologies dispatches the group to a mysterious lab in Hawaii, where they are promised access to tools that… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2011

>!
HarperCollins, London, 2011
448 oldal · ISBN: 9780060873028
>!
HarperCollins, London, 2011
564 oldal · ASIN: B005IH0MM6

Kedvencelte 1

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

>!
BrushScript
Michael Crichton – Richard Preston: Micro

Crichton az egyedüli külföldi író, akinek minden magyarul megjelent regényét megvettem az elmúlt 3 évtizedben. És évek óta vártam a Micro magyar kiadását is. Hiába. Az olcsó külföldi webshopoknak hála azért egy közepesen használt, puhafedeles brit kiadással vigasztalódhattam.

Viszonylag régóta foglalkoztatják a sci-fi írókat a kicsinyítésben (és a felnagyításban) rejlő lehetőségek. Számtalan (többtucatnyi regény, novella és film foglalkozik a témával) mű feldolgozta már az elmúlt 100 évben Wellstől Bixby-ig.

Gyerekkoromban lenyűgözött a Fantasztikus utazás és a Vérbeli hajsza, az irodalmi megközelítések közül pedig Tőke Péter Óriásvilága. Ez utóbbi különös módon sokban hasonlít Crichton… izé Preston munkájához. Mégpedig azért, mert mindkét könyvben a kicsivé vált emberek rovarok között küzdenek a túlélésért. De míg Tőke ifjúsági regénye kevéssé veszi komolyan magát, Preston és Crichton Micro-ja folyamatosan oktatni próbál. De nagyjából ez minden, amit pozitívumként el lehet mondani a Micro-ról.

Crichtonnak nem volt szokása túlírni a regényeit, de már a Kalózvizekenből is elég zanzásított, nem túl acélosan összefogott kreálmány volt (mindamellett, hogy a hangulatával, a korhű ábrázolással azért mégis csak megfogta az olvasót), de ahhoz képest a Micro egy kibővített film-forgatókönyvnek érződik (az angol nyelvű kiadás úgy 540 oldal, hogy bazi nagy betűk, nagy betűközzel alkotnak egymástól távolálló sorokat, széles margóval és az utolsó 20 oldal a források listája – az Aquilánál, Crichton utolsó magyar kiadójánál az alulról karistolta volna a 300 oldalt… talán, ha engedékenyebb a tördelő). A szereplőkről alig tudunk meg valamit (leginkább csak a cselekedeik alapján), és olyan leíró részeket taláni, mely hosszabb folyamatokat egy mondattal elintéz. Pl. átkutatták a bázist és semmit sem találtak. Pont. Már ezzel az egy elnagyolt résszel is megspórolta a szerző egy papírlap egyik oldalát a nyomdának. A PR szerint Crichtonhoz fűződik a könyv 2/3-a. Nehéz elhinni. Én a kutatómunkán és a sztori vázán kívül nem látom a keze nyomát…

A regény leginkább a 90-es évek végén megjelent Timeline (Idővonal) sémáját követi. Tudósok egy kisebb csoportja (fiatal csajok és pasik) kvantumutazást tesz és ottragad. Az „odaát” pedig halálos veszélyeket rejteget, miközben az ő saját világukban is ellenük dolgozik, áskálódik pár gonosz. De míg az Idővonalban Crichton legalább megpróbál valamilyen tudományos háttérrel, magyarázattal szolgálni (bármilyen erőltetett is legyen), a Micro-ban ezen a téren üres kézzel távozik az olvasó. De mivel itt is bedobják (hogy Crichton vagy Preston, ki tudja?) a kvantum szót, már meg is van oldva a dolog. A szereplők olyan halványak, hogy igazán nehéz szurkolni értük. Ha van egyáltalán főszereplő, akkor azt a regény közepénél kiírják. És le van osztva a szokásos sablon is. Van higgadt vezető, akire mindenki felnéz, van férfiakat megszégyenítő amazon, van gyáva féreg, aki a legrosszabbkor hagyja cserben a társait, van a mindig morgó szkeptikus seggfej és van pár remegő ágyútöltelék, aki eleve halálra van ítélve. Egy ponton hozzájuk csapódik egy laboratóriumi munkás is, akiről azonnal lehet tudni, hogy kb. egy tucatnyi oldal van hátra az életéből (annyira agyonhasznált klisé, hogy az már fáj). És közben azért keretbe foglalja a túlélőtúrát egy rendőrségi nyomozás is (az USA harmadik legrégebbi rendőrségének kiváló munkatársai révén).

Zavaró volt, hogy a távolságokat hol normál mértékegységben adta meg a szerző, hol pedig átváltva 1:100-as méretarányra. Sosem voltam biztos benne, hogy most melyik az érvényes. Egy jelenetnél arról írt, hogy az egyik szereplő 1 méterre állt az üldöző zsoldostól, akinek jól látta az arckifejezését, azt, hogy az ujja megfeszül a ravaszon, sőt a ruhának minden részletét. De az 1 méter valahogy nem állt össze nekem. Ha az mikrovilágban lett volna 1 méter, akkor nem lett volna módjuk lőfegyvert fogni egymásra, mert kevés a hely, inkább verekedésre kerülhetett volna sor. Ha a makrovilágban volt 1 méter, akkor az a kis emberek számára 100 méter, ami meg minden felvetést negált volna (miszerint a sűrű vegetáción át láthatták egymás arcát, és a többi részletet).

A végső leszámolás és a regény befejezése elkapkodott és még egy ostoba „cliffhanger” is került a végére, amivel a rossz filmek végződnek egy esetleges folytatás meglebegtetése miatt. Egy Crichton rajongónak nyilván kötelező elolvasnia, aki azonban ennek a regénynek a segítségével akar megismerkedni az íróval, annak azt tanácsolnám, hogy ne tegye. Bőven elég, ha majd megnézni a valamikori moziváltozatot. A script-szerű formátum szinte kiált egy tini-horror feldolgozásért.

És még valami: ha undorodsz a pókoktól, rovaroktól vagy a testen kívüli emésztés szemléletes leírásáról (melynek szenvedő alanya pl. egy ember), akkor szintén azt javaslom, hogy inkább keress más olvasmányt…

>!
Treacle
Michael Crichton – Richard Preston: Micro

Sok embertől hallottam, hogy mennyire észrevehető, hogy Richard Preston fejezte be a könyvet, és hogy be kéne tiltani az ilyet. Én személy szerint örülök, hogy ez a kézirat nem porosodik Crichton egyik fiókjában…

Igaz, hogy a „főgonosz” Vincent Drake elég egysíkúra sikerült, de engem kárpótolt a hat igazi főszereplő, vagyis a doktoráns hallgatók jól kidolgozott – még akkor is, ha néhol kicsit klisés – karaktere. A könyv igazi erősségét a tudományos háttere adja. Az esőerdő élővilágának részletes és érdekes bemutatása egy teljesen egyedi szemszögből menthetetlenül magával ragadott (ez persze lehet szakmai ártalom is). A kémiai és biológiai folyamatok leírása mellett megismerkedhettünk egy kis fizikával is. Az írók azonban most is figyeltek arra, hogy laikus számára is érthető legyen, azonban azok se unják meg a könyvet, akik esetleg jártasabbak a témában.

Amiért még egy nagy piros pontot kap a könyv az a kiszámíthatatlansága. Nem mondom, hogy minden teljesen váratlanul ért, de nem egyszer előfordult, hogy a könyv pár oldalon belül rácáfolt az elképzeléseimre.


Hasonló könyvek címkék alapján

James Rollins: Bloodline
James Rollins: Altar of Eden
Rick Riordan: The House of Hades
Christopher Paolini: Inheritance
Diana Gabaldon: Voyager
Kristin Cashore: Graceling
Cassandra Clare: Clockwork Angel
Patrick Ness: Monsters of Men
Terry Goodkind: Wizard's First Rule
Rick Riordan: The Serpent's Shadow