Ködsárkányok 57 csillagozás

Michael Crichton: Ködsárkányok

Kr. u. 922-ben a bagdadi kalifa követet küld a Béke Városából, hogy keljen át a Kaszpi-tengeren, utazzon fel a Volga mentén Sagaliba királyához. Ám mielőtt oda érkezne, találkozik Bulwyffel, a nagyhatalmú viking királlyal, akit rokonai visszahívtak Skandináviába, hogy szorult helyzetükön segítsen. Mert a népét nem más támadta meg, mint a köd szörnyetegei… Induljon velük kalandra Ön is, Kedves Olvasó, a rejtélyes földre… ahol a nappal nem ugyanolyan hosszú mint az éjszaka… ahol a naplemente után fantasztikus fényfüggöny lebeg az égbolton… ahol Buliwyf és harcosai halálos küzdelmet vívnak a fekete, szőrös vadakkal, akik kipusztítással fenyegetik az északi tájat… Az Androméda törzs, a Gömb című nagysikerű regények, s minden idők legnagyobb mozislágerének – Spielberg: Őslénypark-jának – forgatókönyvírója ezúttal közzétesz egy koraközépkori kéziratot a vikingek harcáról – egy misztikus és félelmetes ellenséggel.

A 13. harcos címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1976

>!
JLX, 1993
288 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637822496 · Fordította: Süle Gábor

Enciklopédia 8


Kedvencelte 5

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 17

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Bla IP
Michael Crichton: Ködsárkányok

A Ködsárkányok egy történeti forrás találékony irodalmi kibővítésének eredménye. Az arab Ahmed Ibn Fadlan tizedik századi utazó-író, aki 921-922-ben a Volga mentén élő bolgárokhoz tartó követség tagja volt. Erről az „Utazás a Volgához” című munkájában számolt be. Műve az egyik legfontosabb forrás a svéd származású volgai ruszok, valamint varégok és tágabb értelemben a vikingek történetének kutatásában. Kissé furcsa, hogy a legrészletesebb egykorú leírások a vikingekről világuk pereméről származnak, de az arab források oly kiválóan tájékoztatnak bennünket az úton lévő skandinávok mindennapi életéről, ruházatáról, szokásairól, magatartásáról, temetkezési rítusairól és hadviselési módszereiről, hogy általuk a viking terjeszkedés a kor egyik legelevenebb élményévé válik.
Ibn Fadlan egy diplomáciai missziónak volt a tagja, melyet egy civilizált ország – az Abbászida-kalifátus – udvara küldött az északi barbárokhoz. Az udvar Muktadir kalifáé volt, a diplomáciai misszió Bagdadból Perzsián és Buharán át, a volgai bolgárok országába utazott. A kalifa küldöttségének közel egy esztendejébe (921. június 21-től 922. május 12-ig) tellett, amíg elértek rendeltetési helyükre, a volgai bolgárok országába. A közvetlen útvonal Bagdadból a Volgához a Kaukázuson és Kazárián át vezet. Hogy ez utóbbit elkerüljék, óriási kerülőt kellett tenniük a „Kazár-tenger”, a Kaszpi-tenger keleti partja körül. A grandiózus expedíció hivatalos ürügye a bolgár király meghívólevele volt, aki arra kérte a kalifát, küldjön vallási instruktorokat, hogy az iszlám vallásra térítse a népét, és építsen neki erődöt, ami képessé teszi őt arra, hogy szembe tudjon szállni hűbérurával, a kazárok királyával. A meghívás – amit minden bizonnyal előzetes diplomáciai kapcsolat készített elő – alkalmat teremtett arra is, hogy a Korán tanításának a hirdetésével és temérdek ezüst dirhem szétosztásával biztosítsák azoknak a különböző türk törzseknek a jóindulatát, amelyek azokat a területeket lakják, ahol a missziónak át kell haladnia. Ahmed Ibn Fadlan könyvében részletesen beszámol arról, hogy mit látott a türkök, a kazárok, a bolgárok, a baskírok, – és ami számunkra a legfontosabb – a ruszok országaiban, leírja ezeknek különböző vallásait, uralkodóik történetét, viselkedésüket különböző körülmények között. A követség 309. év száfár hónapjának 11.-ik napján, csütörtökön indult el Bagdadból, a kalifátus fővárosából, ez az európai időszámítás szerint 921. június 21-én történt. A karaván 922. május 12-én érkezett meg a Volga-menti bolgár fővárosba, Bulgarba. Norman Davies „Európa története” című munkájából úgy értesülhetünk, hogy Ibn Fadlannak üzleti ügyei is akadtak Bulgarban, prémeket akart venni ezüst dirhemjein. Talán éppen attól a skandináv kereskedőcsoporttól, amelyről első benyomásait a szemtanú hitelességével vetette papírra:
„Láttam a ruszokat, amint kereskedő útjukról megérkeztek, és lehorgonyoztak az Atul (Volga) folyón. Sosem találkoztam tökéletesebb fizikumú emberekkel, magasak, akár a datolyapálma, és vörösek.”
Ibn Fadlannak a Bulgarban partra szálló varég kereskedőkről lejegyzett sorai teljes egészében alátámasztják a viking jelenlét régészeti bizonyítékait.
Erre az utazásra építette rá Crichton az északra, a vikingek honába tartó hadjáratot a „ködsárkányok” ellen. Nagyon pergő, kalandos, letehetetlen írás, amely értékes történelmi ismereteket és megfigyeléseket közvetít – nekem igencsak tetszett. S nem volt rossz a belőle készített film sem: A 13. harcos.

5 hozzászólás
>!
Chöpp 
Michael Crichton: Ködsárkányok

Elöljáróban:
Mind a cím, mind a könyvborító rettentően félrevezető. Úgy is kaptam a könyvet olvasni, hogy ezekkel ne törődjek. (Nem törődtem, ennek ellenére kicsit idegesít.) Belátom, könnyebb volt eladni a regényt 1993-ban azzal, hogy a Jurassic park alkotójától és egy T-Rex fejjel „díszítve” a nyomatékosítás végett.
Ha 2000 körül adták volna ki, már jöhetett volna rá simán Beowulf vagy Grendel, vagy az édes jó anyukája. Merthogy ez történet az a történet. Egy csodálatos viking saga, benne a félelmetes szürke köddel, ami mindig a szárazföldről támad és szörnyekkel van teli, amiknek csak viking elnevezésük van, de egyébként is kimondási tilalom alatt állnak, tehát a világon semmit sem lehet tudni róluk. Csak a rettegés valódi, amit az ismeretlentől való félelem növeszt emberfeletti magasságba. Tehát Ködsárkányok, mint olyanok, a mítoszi ködbe vesznek. (Cím kilőve.)
Aztán Beowulf, aki Buliwyf és Gerndel, aki Wendol, vagyis inkább wendolok, az éjszaka lényei spoiler. Számomra legklasszabb dolog maga az író, az arab Ibn Fadlan mesélő személye. Mind a saját kultúrájáról, mind az északi népek civilizációjáról tényszerű megállapításokat közöl. Mintegy tudományos munkaként, utazóként átélt kalandjait jegyezte le Buliwyf harcosai között kívülálló tizenharmadikként. Egy évig élt velük, osztozott harcos és részeg pillanataikban, és végül átérezte addig ésszel fel nem fogható hagyományaikat, és részt vett bennük, mint egy született viking, lelke teljes egyetértésével és szíve újdonsült nagy nyugalmával.
Az északi mitológia és viking történetek ismeretében számomra ezek a részek a felismerés gyönyörűségével hatottak. Ha 1993-ban olvastam volna, nagyon sokat adott volna hozzá az ismereteimhez.
Bár nem vagyok híve a harcos történeteknek, ez örömöt okozott. Kedvem támadt az Az androméda törzs-höz is.

7 hozzászólás
>!
Stone
Michael Crichton: Ködsárkányok

Ennek a könyvnek az a baja, hogy mire igazán belemerülsz vége van. Sztereotípiáim vannak a vikingekkel kapcsolatban. Első élményem az Erik a viking, a rajzfilmsorozat. Szerettem. Aztán ahogy cseperedtem jöttek az egységesítési képzetek, tülkös kalap, viking hajó, férfierő, a nők se gyengeszende teremtések, kalózkodás, fosztogatás, hatalmas termet, szőkék-rőtek stb. Ez a könyv nekem arról szól, hogy ezeket a gondolatokat megpofozgatta. Nagyon tetszik, hogy egy arab embert a maga fejlett kultúrájával állít szembe az északi népek, szerintem máshogy fejlett és nem barbár, kultúrájával. Ezek a különbözőségek adják bele a humort is és a pofonokat, azoknak, akik olvassák, mert nem csak a viking kultúrával szemben sztereotipizálnak az olvasók, többségében, hanem az arabbal, a muszlimmal is. Az alapja a történetnek a Beowulfra és Ahmad ibn Fadlān ibn al-Abbās ibn Rāšid ibn Hammād arab 10. századi utazó leírásaira épül. Crichton ezzel meg akarta cáfolni egy barátja állítását, miszerint a Beowulf egy unalmas történet. A könyv szolgált alapjául a 13. harcos című filmnek, ami, ha jól rémlik, nem okozott túl nagy felfordulást filmes berkekben, de nekem máig kedvenc filmem, na igen, bevallom, lenyűgöznek az erős férfiak…hehe
A fél csillag levonás a könyvben hagyott nyomdai elütéseknek szól és annak, hogy lehetne hosszabb is.

57 hozzászólás
>!
Fermin
Michael Crichton: Ködsárkányok

Nagyon jó könyv! Lendületes, olvasmányos, érdekes. Crichton remekül nyúlt hozzá az Ibn-Fadlan kézirathoz. A végeredmény pedig egy remek történet lett, amelyből nagyon sokat megtudhatunk a vikingek szokásairól, életéről. Külön tetszettek a magyarázó jegyzetek a könyv végén. Csak ez a borító nagyon csúnya, meg nem is passzol a könyv témájához. Szerencsére, azóta már kiadtak egy szebbet A 13. harcos címmel. A filmet még nem láttam, de ezek után sort kerítek rá.

>!
Rendbonto
Michael Crichton: Ködsárkányok

Amikor a kezembe vettem a könyvet, két dolgon lepődtem meg nagyon. Az egyik az volt, hogy milyen rövidke történet ez, a másik, hogy mit keres egy T-Rex a borítón?! Utóbbi persze a marketing miatt van (gondolom én), hogy lássák az emberek, hogy ezt a könyvet azaz író írta, aki az Őslényparkot is (amiből ugye a Jurassic Park lett). De, hogy miért kell ezt csinálni… na mindegy. Mivel én láttam és nagyon szeretem a könyvből készült filmet (A 13. harcos), ezért kíváncsian fogtam bele az olvasásba.
Meglepődve tapasztaltam, hogy tényleg volt egy Ibn Fadlan nevű arab, és az egész sztori az ő elbeszélése, kéziratai alapján készült. Érdekes, hogy Crichton nem egészen saját szavaival és elképzeléseivel írt egy saját kerek kalandregényt, hanem ehelyett dokumentumszerűen vázolta fel Ibn Fadlan élményeit (mintha csak egy történekem könyvet olvastam volna). Többször is megszakította egy-egy lábjegyzettel a könyvet, ám ezek mind érdekes voltak, és egyáltalán nem zavartak. Mint azt már a könyv elején leszögezte az író, Ibn Fadlan kézirata hiányos és rengeteg fordításon esett át az évszázadokon során, szóval sok-sok változat született azóta. Viszont a lényeg megmaradt, és én nagyon élveztem a könyvet. Az én véleményem az, hogy simán el tudom képzelni, akár az egész történetről, hogy úgy ahogy van tényleg megtörtént. Magával ragadott az egész (amúgy is szeretem az ilyesfajta dolgokat), és így már értettem, hogy miért nem olyan hosszú. De ez egyáltalán nem baj! A vicces az, hogy Ibn Fadlan még további kalandokban is részt vehetett, miután otthagyta a vikingeket, de a kézirata többé része eltűnt és nem találták meg. Véletlen csupán? Minden esetre szerencse (már ha az volt), hogy a vikingek közt tapasztalt élményei megmaradtak írásos formában.
Végezetül hozzátenném azt, hogy a film nagyon ügyesen követte a történéseket és abszolút visszaadta az írottakat. Sok jelent tényleg úgy lett megcsinálva, ahogy az le lett írva, csak a vége felé voltak nagyobb eltérések.

3 hozzászólás
>!
Hanaiwa
Michael Crichton: Ködsárkányok

Elolvastam. Megint. Újra. Ki tudja hanyadjára.( Annak ellenére hogy a magyar könyvkiadás szégyene a könyv a dínós borítóval…de akkoriban mikor itthon kiadták még az is eseményszámba ment ha kevés volt a helyesírási hiba a könyvekben…) Crichton rendkívül ügyesen ötvözi Ibn Fadlan történelmi feljegyzéseit a skandináv Beowulf legendával. A hangulata pont ezért- mivel tudja az ember hogy Ibn Fadlan eredeti feljegyzéseit is olvassa- lenyűgöző. Egy szelet valódi történelmi hangulat. Talán most hogy a történelmi regények reneszánszát éljük, egy kiadó megadja neki azt a külcsínt is amit megérdemel.

>!
Trixi
Michael Crichton: Ködsárkányok

Először is a borító annyira pocsék, hogy azt nehéz szavakba önteni. A történet nem volt újdonság számomra, hisz a filmet sokszor láttam már. Bár a végét sosem éreztem kielégítőnek. De így olvasva kicsit több értelmet nyert. :D :D Elsősorban a vikingek miatt érdekelt a könyv (és a film is :D ). Volt pár megjegyzés, ami túlságosan sztereotip volt, és ezek szerint még rosszul is tudtam :O (vagy mégsem?) . Gondolok itt az ivászatra, a higiénia hiányára, a nők helyzetére vagy a büntetésre. A könyvvel egy baj van, hogy rövid :) , ez így kevéske volt (még olvastam volna), viszont a rövidsége ellenére kihozták filmen a legtöbbet belőle.

>!
johnjsherwood I
Michael Crichton: Ködsárkányok

Ötös. Nem sok hiányzott, hogy a kedvenceim közé kerüljön, csak a végét nagyon eluralta a Beowulf-legenda, és elfogyott az a kultúrsokk okozta lendület, ami az elején hajtotta (vagyis számomra izgalmassá tette) a szöveget. Amúgy a maga műfajában remek; most sem csalódtam Chrichtonban.

2 hozzászólás
>!
bogcica
Michael Crichton: Ködsárkányok

Nagyon magával ragadott a könyv, könnyen olvasható annak ellenére, hogy egy történelmi beszámolón alapul. Nem volt száraz, a benne elhintett magyarázó részek is teljesen jók voltak. A stílusa is tetszett, sok helyen megmosolyogtatott rendesen. Nagyon izgalmas, és testközeli az egész történet. A visszatérő motívumok is nagyon jók. Ami például nagyon érdekes, a vikingek halálának-eltemetésének elmesélése. Ad némi keretet is, mert megjelenik a könyv elején, és a könyv végén is. Ami az érdekes az egészben, hogy míg az elején spoiler, úgy a végén, mikor spoiler érzetét kelti az olvasóban. Crichtontól ezen kívül még csak az Idővonalat olvastam, az is nagyon tetszett. Úgy tűnik, be kell még párat spájzolni belőle. :)

>!
Bur3sz
Michael Crichton: Ködsárkányok

@Stone sürgetésének engedve kiolvastam soron kívül. Azt nem mondhatom, hogy letaglózott, de elgondolkoztam rajta. Vajon melyik fajhoz tartozott wendol népe. Neandervölgyi, Cro-Magnon-i, esetleg a homo sapienshez? Egy újabb rejtély, ami ütközik Darwin híres tézisével a fajok eredetéről. Kézzel fogható bizonyíték ugyan nincs, csak Ibn Fadlan beszámolója, amit a többszöri fordítás és a nyelvek változása bizonytalanná tett. Mégis megmozgatja az olvasó fantáziáját.


Népszerű idézetek

>!
Stone

Ne dicsérd a napot, míg le nem száll az este; a nőt, míg meg nem égetik; a kardot, míg ki nem próbáltad; a szüzet, míg nem ment férjhez; a jeget, míg át nem keltél rajta; a sört, míg meg nem ittad.

236. oldal

2 hozzászólás
>!
Chöpp

A Halottevő ismert alakja az egyiptomi mitológiának, feje krokodilé, teste oroszláné, a háta vizilóé. A Halottevő felfalja a gonoszt az utolsó ítélet után.

147. oldal

>!
Chöpp

Egy viking soha semmi miatt nem érzett bűntudatot, ellenben vadul vigyáztak a becsületükre, s minden körülmények között kerülték a megszégyenítést.

179. oldal

Kapcsolódó szócikkek: becsület
>!
Chöpp

A főistenek férfiak, de a Walkürök, mely szó szerint azt jelenti, hogy a „legyilkolandók kiválasztói”, nők, akik a halott harcosokat a paradicsomba szállítják. Hitük szerint három Walkür van, mint ahogy három Norn, vagyis „sors” is, akik jelen vannak az ember születésénél és meghatározzák élete folyását. Az egyik norn Urth, vagyis a Múlt, a másik Verthandi, vagyis a Jelen, a harmadik Skuld, a Jövő. A nornok „szövik” az ember sorsát s ez női munka; népszerű ábrázolása szerint fiatal nők. Wyrd, az angolszászok sorsistensége szintén nő.

234. oldal

Kapcsolódó szócikkek: mitológia
>!
Stone

Herger mellém lovagolt és halkan ezt mondta: Hogy utazol?
Nem lévén képes palástolni érzéseimet, ezt feleltem: Félek.
Herger erre ezt mondta: Azért van ez, mert arra gondolsz ami jön, s félelmetes dolgokon képzelődsz, melytől megdermed az emberben a vér. Ne gondolj a jövőre, hanem örülj annak, hogy tudod: az ember nem él örökké.
Láttam az igazságot a szavaiban. Nálunk, mondtam, van egy mondás, mely szerint Hála legyen Allahnak, hogy a halált az élet végére tette, s nem az elejére.

213. oldal

1 hozzászólás
>!
Chöpp

Soha nem találkoztam még emberfajjal, aki ennyire elfogadja a halált, mint a viking.

105. oldal

Kapcsolódó szócikkek: halál
>!
Chöpp

Hasonlóképpen szégyenletes meghalni valakinek fegyvertelenül, ezért alszik együtt egy viking mindig a fegyvereivel.

162. oldal

>!
Chöpp

Sőt, az arabok ismerik a „tayammum” intézményét, a porral, homokkal való tisztálkodást, ha nincs a közelben víz.

180. oldal

>!
Stone

A férfiak dolga a fizikai élet, a nőké pedig a lelki irányítás.

235. oldal

3 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Dan Simmons: Terror
Alma Katsu: Éhség
Stephen King (Richard Bachman): A menekülő ember
Stephen King: Éjszakai műszak
Stephen King: A búra alatt
Ken Follett: Az idők végezetéig
Urbánszki László: A nemzetségfő
Giles Kristian: A bosszú istene
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Alvilág
Steve Berry: A tizennegyedik gyarmat