Az ​Androméda evolúció (Androméda 2.) 25 csillagozás

Michael Crichton – Daniel H. Wilson: Az Androméda evolúció

Ötven ​év telt el azóta, hogy egy műholdszonda által a Földre hozott titokzatos, földön kívüli anyag néhány óra leforgása alatt kiirtotta egy arizonai városka majdnem teljes lakosságát, és kirobbantotta minden idők legnagyobb tudományos válságát. Az emberiség pusztulását csak egy maroknyi kutató önfeláldozó munkája akadályozta meg.

Az azóta elmúlt fél évszázadban az egymással vetélkedő nagyhatalmak mind a Földön, mind a világűrben szigorúan titkos laboratóriumokban dolgoztak az Androméda-törzs megfejtésén és felhasználásán, miközben az Őrszem projekt fáradhatatlanul kutat egy esetleges új kitörés után. Amikor a brazil esőerdő mélyén egy furcsa anomália jelenik meg, hamar egyértelmű lesz: az Androméda-törzs új, minden korábbinál virulensebb mutációja szabadult el. Egy csapat tudósnak kell az idővel versenyezve a karanténzóna mélyére jutni, mielőtt túl késő lesz – mindenkinek.
Az Androméda-törzs folytatásában Daniel H. Wilson bebizonyítja, hogy Michael Crichton méltó… (tovább)

>!
Alexandra, Pécs, 2020
430 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634476948 · Fordította: Stemler Miklós
>!
Alexandra, Pécs, 2020
430 oldal · ISBN: 9789634477143 · Fordította: Stemler Miklós

Most olvassa 2

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 17


Kiemelt értékelések

ViraMors P>!
Michael Crichton – Daniel H. Wilson: Az Androméda evolúció

– Nem lehetetlen dolgot látunk, csupán egy ultraalacsony valószínűségű eseményt.

Az új evolúció itt van, és gyorsan terjed.

– Igaz, hogy az embereknek uralmuk alá kell hajtaniuk a tüzet, máshogyan nem élnénk túl. De ez a tűz… Ez nem a miénk.

* * *

Daniel H. Wilson rendesen és alaposan megcsinálta a házi feladatát. Egyértelműen beleásta magát Crichton világába, és annak nyomdokain indult el. Rengeteg tudományt és tudományosságot off sűrített a könyvbe és kombinált össze az eredeti könyvben megismert Andromédával meg az evolúciójával. Tudományos fikció tekintetében simán veszi az akadályt, olvasmánynak viszont nem a legjobb.
Egyrészt nagyon azt éreztem, hogy meg akar felelni az aktuális „elvárásoknak”, de nem igazán tudja felhasználni az alkalmazott elemeket. A tudós csapat összeállítása egyértelmű példája ennek: képviselteti magát Kína, India és Afrika is, férfiak és nők egyesen, de a szereplők neme és nemzetisége az egyetlen kínait leszámítva nem hozott semmi pluszt. De ide sorolnám a könyvben felbukkanó és a végére elég látványossá váló akciójeleneteket is.
Másrészt a stílusa elég felemás volt. Egyértelműen egy fiktív beszámoló szeretne lenni, ugyanakkor több helyen is inkább kalandregényhez illő volt a stílusa, ezzel zavaró kettősséget alkotva.
Ettől függetlenül érdekes könyv volt, Wilson jól használta a Crichton után maradt alapokat és ügyesen bővítette a világot. Akinek tetszett az eredeti, szerintem érdemes ezzel is próbát tennie.

Nuwiel P>!
Michael Crichton – Daniel H. Wilson: Az Androméda evolúció

Megvan az az érzés, amikor készült egy iszonyat jó film, sorozat, bármi, majd megcsinálják a folytatást, és a közelébe sem ér? Na ilyen érzés volt olvasni Az Androméda evolúciót. Már-már a kegyeletsértés határát súrolja, hogy a borítón hatalmas betűkkel Michael Crichton neve szerepel, mintha bármi köze is lenne a könyvhöz azon kívül, hogy ő írta az előzményét. Daniel H. Wilsonhoz már volt egyszer szerencsém, akkor sem éreztem kirobbanó tehetségnek, és ezzel a művel sem javított a renoméján. Látszik, hogy igyekszik szépen lemásolni Crichton szikár, lényegre törő és időnként előreutalgató stílusát, de ha azt mondanám, hogy méltó örököse Crichtonnak, rám szakadna a plafon. Fanfictionnek esetleg elmegy.

Spoiler nélkül nehéz leírni, miért nem tetszett, de jórészt azért, mert inkább egy ZS-kategóriás akciófilm forgatókönyve ez, ami olcsó hatásvadász elemekkel igyekszik elterelni az olvasó figyelmét arról, hogy milyen béna motivációi vannak egyes szereplőknek off, milyen logikai bakik vannak egyes szálakban off. off Mindenesetre kellően polkorrekt lett, van itt mindenféle bőrszín és nemzetiség, bölcs frázisokat puffogtató öreg tudós és a végén boldogan éltek, míg meg nem haltak.

Az első felében még egészen jól tartotta magát, de utána elvesztette az önuralmát és egy agyatlan kalandregény irányába ment el Wilson. Nem tudnék olyan okot mondani, ami indokolja ennek a könyvnek a létezését. Mármint a pénzen kívül.

kriszet_Paulinusz P>!
Michael Crichton – Daniel H. Wilson: Az Androméda evolúció

„ A jövő gyorsabban eljön, mint a legtöbben hinnék” – Michael Crichton

Ez eszméletlenül jó volt. Lehet azért, mert egyébként is imádom a vírusos, felderítős, felbújtós, eltitkolós történeteket, de ez nagyon tetszett.
Kellemes volt a történet feszessége, éreztem a rezgésszámot, a feszültséget, forrongott a történet rögtön az elejétől kezdve. A szereplők közül nem volt mindenki annyira hangsúlyos, de ennek ellenére nagyon szépen beleszövődtek a cselekménybe, és végül a konkrét csapat lesz az akik végigviszik ezt a fantasztikus sztorit. Aztán szépen lassan előkerültek a hátsószándékok, a magán gondolatok, a fricskák, ésamegváltjukavilágotmerteztutilesz című etvasz.
A szereplőink nagyon jól vannak kitalálva, egy ideig nem tudtam, hogy kiről mit higgyek és mindeközben a cselekményünk bonyolódik és több fordulatot is vesz, tényleg nagyon jól feszültségben tartja az olvasót.
„ Az emberi civilizáció jól ismert Achilles-ina, hogy az egyéneket jobban érdeklik az azonnali privát jutalmak, mint a hosszú távú kollektív előnyök. Ez különösen látványos azokban az esetekben, amikor egy nemzedék élettartamánál hosszabb időbe telne az előnyök jelentkezése.”
Közben nagyon jól leírásra kerül az aktuális politikai helyzet, ami szinte mindig, mindent megváltoztat és meglátszik minden döntésen. Nem lehet elvonatkoztatni tőle, mert elválaszthatatlanul hozzágyógyult mindenhez és csak hatalmas sebek által lehetne leválasztani, hogy bármilyen helyzetben szabad döntéseket lehessen hozni. Amikor minden fontos dolog előtt ott van a mérlegelés és a különböző érdekek figyelembevétele, akkor mindenről lehet beszélni csak erről nem.
A történetben rendkívül jó kérdések kerülnek feltevésre akár az emberiségről (civilizációról), akár az emberekről vagy az életről beszélünk. Rendkívül komlett és érdekfeszítő lett.
„ Ám ahogy a történelem újra és újra bebizonyította, az emberi lények egyre növekvő hatalma egyre fokozódó veszélyeket hordoz magában.”
A másik dolog amiért igen jóvolt ez a könyv az az, hogy egész végig elhittem, hogy ez nyugtalanítóan valóságos. Kezembe vettem, hogy olvasok, oké ez csak egy könyv és percek múlva azt vettem észre, hogy a körmömet lerágom izgalmamban, mert ez megtörténik. Most. Ebben a világban. Nem volt jó érzés. Talán a valóság alapját az képezi, hogy rengeteg értelmes, igazi adattal, dátummal van megspékelve a könyv és ettől hátborzongatóan igaznak tűnik. Végig azt éreztem, hogy akár el is titkolhatták ezt és tényleg megtörtént. Miért is ne?
Hozzáteszem nem olvastam Crichton Androméda törzsét, de biztos vagyok benne, hogy ez a tisztelgés D.H. Wilson által megdöbbentően jó és méltó lett hozzá. A filmeket láttam, és nagy kedvencem a mai napig.
Mindenkinek ajánlom.

dwistvan P>!
Michael Crichton – Daniel H. Wilson: Az Androméda evolúció

Méltó módon folytatódik az alaptörténet. Nem hátrány az sem, hogy az új rész szereplőit és személyiségüket jobban is megismerhetjük. Bár az alaptörténet írója zseniális, átütő problémát épített fel, de itt sikerült azt tovább vinni és kiteljesíteni. Minden fordulópont benne van, amiért izgalmas. A fertőzés most egy világot átszövő valós jelen. Az Androméda törzs ötlete egy régi fantasztikum, de a most átéltek tükrében másként olvashatjuk, másként élhetjük át a történetet.

BBetti86 >!
Michael Crichton – Daniel H. Wilson: Az Androméda evolúció

Nem lesz klasszikus. Sok tekintetben jobban megfelel a mai kor elvárásainak, de az eredetinek is tisztelegni akar. Így meg elég érdekes mix születik, ami nem feltétlenül kellemes.
Crichton védjegye a száraz, tudományhoz nagyon közeli stílus. Szinte esettanulmányoknak tűnnek a regényei, ezzel is a hitelét növelve a történetének. Nyomokban ez itt is megvan, de érezni, hogy Wilson hozza a saját módszerét is. Kicsit olyan ez a regény, mintha utólag állították volna össze a dokumentumokat, elbeszéléseket, hogy rekonstruálják az eseményeket. Félig Crichton dokumentarista, félig Wilson regényesebb elbeszélése. Különös is a végeredmény, igazán egyik se és mindkettő is. Engem kissé zavart is.

Sok benne az előreutalás is. Ha figyelmesen olvasunk, már a csapat összeállásakor van olyan narráció, amiből meg lehet tudni, mi lesz a végkimenetel. A legtöbb ilyen megjegyzés ugyan a figyelmet fokozza – pl. egy szereplő halálakor megjegyzi, hogy nem ő volt az utolsó halott a küldetésen – de rontották az élményem azok, melyek előre lelőnek poénokat. Nincs igazi izgalom.

Más a végkimenetel és a sci-fi zsáneren is variálnak kicsit. Nem simán egy vírus ellen küzdenek, hanem a világegyetemben az értelmes élet lehetősége merül fel. Sci-fi téma ez is, rákapcsolódik az eredeti történetre is, de ez más. Aminek örültem, nem jó ugyanazt olvasni újra és újra. Az már más kérdés, hogy ez az idegen civilizációs ötlet, az Androméda eredeti célja téma kevésbé kézzel fogható, és a szerzők nem is adnak fix válaszokat. Nagyon sok minden nyitva maradt a történet végén, aminek szintén nem örültem túlzottan.

Már gondosabban formáltak a karakterek. Hosszabb is a regény, jobban alapozva is vannak a személyiségek. Ez a végső két csavar miatt kell is – Sophie és James kapcsán is van egy-egy meglepetés.

Sok tekintetben erőltetett és furcsa is a sztori, de azt érezni belőle, hogy tisztelettel bánik az alapanyaggal és igyekeztek azt fejleszteni.

Khars>!
Michael Crichton – Daniel H. Wilson: Az Androméda evolúció

Hát ez sajnos nagyon nem, pedig elég sok dolog adott volt hozzá, hogy jó legyen.
Valahogy az író nem tudta eldönteni, mit akar megírni és hogyan. Sem a szereplők sem az események nem állnak össze, hiába az összehordott eszköztár, a sok-sok „tudományoskodó” szövegrész.
Mondjuk ahogy sok mai mozifilm ami egy 20-30-40 éves jó vagy klasszikus film folytatása/remake-je/előzménye szeretne lenni, de valahol nagyon félremegy. Az író felmondja a leckét, de engem sajnos nem húzott be a könyv, és csak bosszúsan csóváltam a fejemet, mennyi idő és energia (az író de az olvasó részéről is) ment itt kárba…

Syracusa>!
Michael Crichton – Daniel H. Wilson: Az Androméda evolúció

Az első érzés a várakozás volt, a második a türelmetlenség, aztán a csalódás majd a düh. Sohasem szerettem a mások neve alatt futtatott könyveket, még ha örökségnek is mondták magukat. Ez most hozta ezt a sablont, miközben valahol az egész könyvben határozottan érezni ezt a folyamatos indirekt mentegetőzést: „ez nem is az Ő könyve ám, de ugye nem rossz?”
De, szerintem pont elég rossz. Félre kellene tenni mint középiskolás színvonalú elreszelt kísérletet és írni kellene egy újat helyette. Egy jót.
Úgy nyolcévesen olvastam először az eredeti könyvet, majd kettő-öt-tízévente újra. Pontosan azt szerettem benne, ami ebben nincs: az apró, jelentéktelen dolgok adott kontexusban csettintésre kialakuló (majd elenyésző) jelentőségének parádésan egyszerű összefoglalását. Azt, hogy a „szörnyeteg” nem valami iszonyat nagy, iszonyat zöld vagy iszonyat hangos, hogy a katasztrófa nem egy bazi nagy bumm a hatás kedvéért, csak mondjuk egy elporladó szigetelés. Hogy nem kell marhára drámainak lenni a drámához.
Itt meg háromoldalanként ott a konkrét ígéret, hogy bár érdemben itt ugye nem történt semmi, de majd valamikor később, egy távoli fejezetben történni fog. Majd jelentősége lesz. Majd kiderül, hogy elhibázott ez a tett. Vagy nem.
És a könyv feléig ez, az ős(ök) feldicsőítése, majd jön a „valami nagy dolognak kell történnie”, és hát meg is történik, mert miért is ne, ha egyszer van hely?
Az üres lapokon kívül más racionális oka nincs annak, hogy egy finoman, okosan és visszafogottan megírt remekműből az utód egy marha nagy és hangos bummot írt folytatásnak, színesen és szagosan, de hiányos és fájdalmasan pocsék jellemekkel és de facto tökértelmetlen történetfolyammal – amit a végére biggyesztett Térség-szerű esemény sem bír indokolttá tenni. Ezen nem lehet éjjel agyalni, feltenni a mi lett volna ha kérdéseket, pláne nem azonosulni bárkivel.
Pedig mennyire jó is lehetett volna.

Zarandib>!
Michael Crichton – Daniel H. Wilson: Az Androméda evolúció

Eleinte vonakodtam, mert féltem attól, hogy csak egy újjab adag bőrt akarnak lehúzni Crichtonról és az Andromeda törzsről, de szerencsére nagyon kellemesen csalódtam. A folytatást ugyebár már nem Michael Crichton írta, ami megint csak kételkedésre adott okot, de azt kell mondjam, megállta a helyét. Az eredeti könyvhöz képest „izgalmasabb” és kalandosabb, miközben igyekszik megfelelni a kor elvárásainak.

lieutenant>!
Michael Crichton – Daniel H. Wilson: Az Androméda evolúció

Szerintem ez nem egy rossz könyv! Nagyon rámenős a marketing, a valódi írót csak apróbetűvel tüntetik fel, és a könyv sikerét a több mint egy évtizede halott író zsenialitására bízzák. Dehát a könyvet nem ő írta. Akkor most mi van? Engem beszivatott, csak otthon jöttem rá.

De ez legalább nem egy rossz könyv! Nem úgy mint Tom Clancy borzalmas utódai. Daniel H. Wilson egész biztosan korán észrevette, hogy ő a technológia pornóra gerjed, ezzel a könyvével közelebb hozza nekünk is ezt a szexuális forradalmat.
A könyv szerintem nagyon izgalmas, egy hét alatt olvastam el, ami nálam rekord egy ilyen terjedelmű műben. Nagyon jó hogy nem aprózta szét követhetetlen sok helyszínre és történetszálra, ami általában magában hordozza azt az idegesítő érzést, hogy egy izgalmas cselekmény felfutása megszakad a következő fejezetben. Daniel a feszültséget inkább azzal tartja fönn, hogy utal a közelgő események drámai hatására és mindig újabb és újabb részleteket tár fel a titokzatos kérdésekre adott válaszokból. A techno porno a könyv elején még abszolút hihető is, szórakoztatóan lehet olvasni arról, hogy hol is tarthat már a kortárs robotika, már ha valakit érdekel az ilyesmi. Daniel a szakzsargont is csak éppen annyit használja, ami még élvezhető. A könyv végére viszont egyre több a hihetetlen fikció és logikátlanság, ami viszont gáz, hamár a felvezető ennyire tudományorientált lett.
Engem kicsit idegesített az állandó műizgalom, hogy ezek bizony titkosított információk, de mi most mégis olvashatunk róla. Nem értettem azt sem miért beszéli el időnként a történetet úgy mintha évekkel későbbi tanúmeghallgatásokból meg rádióforgalmazásokból rekonstruálták volna a történteket, de valójában egyszerűen a megszokott 3.személy szemszögéből ismerjük meg a beszélgetéseket és a történést.
A karakterek kidolgozása elég felszínes, a könyvnek semmiképp nem erőssége. Bratyóm mindig azt mondja az ilyenre, olyan mint egy Benetton vagy IKEA reklám, kell bele kínai, fekete, és chicano is, és biztos a siker. Sajnos a származás semmi egyedit nem ad hozzá a karakterekhez, igazából mindenki tudós és a legfélelmetesebb helyzetet is ugyanazzal a rutinnal zárják le, mint egy zh-t, amire most pont nem készültek. Csak azért vannak a világ minden tájáról, merthát az mégiscsak túlzás lenne, ha megint csak az USA mentené meg a világot. Furcsa, hogy még véletlenül sem kerül a képbe ilyenkor egy német, vagy egy magyar!? Nobel díjas fizikus!
Az indiai főhősnő ugyan átmenne valami személyiségváltozáson a történet végére, de ennek korrekt megírásához Danielnek vennie kellett volna pár pszichológia kurzust is a robotika mellé, vagy kellene némi gyakorlati emberismeret. Így inkább erőtlen próbálkozás lett, mintsem értékes szál.
A hangulatot viszont hozza, gyanítom, hogy Daniel járt az amazóniai őserdőben (nekem is volt szerencsém :P) mert sok olyan képet leír amit csak az ismerhet, aki saját szemével látta. A hőseink fizikai megpróbáltatásai viszont hiteltelenek, egy átlagos egyetemi könyvmoly nemhogy nem lenne képes kibírni egy 5-8G-s gyorsulást, de napokig menetelni sem tudna az őserdőben, egy akkumulátorokkal teli hátizsákkal. Jó az igaz, hogy a karakterek néha erősebben izzadnak.
Nincs műszaki mérnöki végzettségem, de néhány adat valóban feltűnően hihetetlen a könyv végkifejletében.

Mindent összevetve én élveztem a könyvet, tette amit kell. Szórakoztatott, kikapcsolt, elgondolkodtatott. A történetet nyitva hagyó mondat a végén, félelmetes! :)

Laci1975>!
Michael Crichton – Daniel H. Wilson: Az Androméda evolúció

Korrekt iparosmunka, kicsit még a Kongó-ból is merít az USA high tech versus dzsungel vonalon, másrészt mintha az Élet című film zajlana közben az űrben. Nem rossz, akár még vászonra is való, a fejezetek eleji idézetekkel – meg persze a borítón – tiszteleg a nagy előd előtt. Jól is teszi, csak a kalapot emelheti neki, mert a szerző is tudhatta, hogy azt a szintet nem tudja hozni.
De önmagában nézve tényleg izgalmas, amolyan nyári blockbuster könyv formában.


Népszerű idézetek

ViraMors P>!

– Készen állok. Nyisd ki a légzsilipet!
– Á, még valami, barátom.
– Egen?
– Nem is tudom. Esetleg felhúzhatnál egy működő sisakot.

Hannelorka P>!

Az emberi civilizáció jól ismert Achilles-ina, hogy az egyéneket jobban érdeklik az azonnali privát jutalmak, mint a hosszú távú kollektív előnyök.

28. oldal

ViraMors P>!

– Még egy kávét kérnék. (…) Ó, és azt hiszem, beszélnem kellene az elnökkel. A lehető leggyorsabban.

ViraMors P>!

– Hagyjuk abba a vitatkozást és ne rohanjunk neki az ismeretlennek, hanem kezdjünk el gondolkodni.

ViraMors P>!

– Nem lehetetlen dolgot látunk, csupán egy ultraalacsony valószínűségű eseményt.

Hannelorka P>!

Számára a megérzés a tényeket figyelembe vevő elrugaszkodás eredménye volt.

247. oldal

ViraMors P>!

– Igaz, hogy az embereknek uralmuk alá kell hajtaniuk a tüzet, máshogyan nem élnénk túl. De ez a tűz… Ez nem a miénk.

Hannelorka P>!

Leginkább saját önmeghatározásunk révén korlátozzuk önmagunkat.

309. oldal

ViraMors P>!

A létfontosságú információt olyan egyszerűen írták le, mintha egy gyermekkönyvről lenne szó, a jól bevált „Csináld úgy, hogy a hülye is megértse!” elv jegyében.

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Paul Monette: A Ragadozó
Orson Scott Card: A Holtak Szószólója
Stephen King: Végítélet
Robin Cook: Invázió
Stephen King: Álomcsapda
Arthur Herzog: Őrület – IQ 83
M. R. Carey: Kiéhezettek
Justin Cronin: A szabadulás
Dan Brown: Inferno
Kathy Reichs: Virals – Kincsvadászok