Az ​Androméda törzs 108 csillagozás

Michael Crichton: Az Androméda törzs Michael Crichton: Az Androméda törzs Michael Crichton: Az Androméda törzs

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy ​pályájáról letért műhold darabjai egy Új-Mexikói kisvároska mellett zuhannak le. Még mielőtt a NASA szakemberei a helyszínre érkeznének, a kisváros néhány felelőtlen lakója begyűjti és felnyitja a roncsot. Meggondolatlan tettük halálos veszélyt jelent közösségükre és az egész emberiségre is – a szatellit ugyanis egy földönkívüli organizmust – egyfajta vírust – is magával hozott az űrből, amely percek alatt végez a település szinte összes lakójával.

A hadsereg azonnal lezárja a fertőzött területet, és egy különlegesen felszerelt mozgó laboratóriumot telepítenek a városba. Légmentesen záródó védőruhába öltözött tudósok fésülik át a fertőzés helyszínét, begyűjtik a műholdat, és őrült versenyt futnak az idővel, hogy megtalálják a vért pillanatok alatt száraz, finom porrá változtató félelmetes idegen organizmus ellenszerét, mielőtt elszabadul a kór, és órák leforgása alatt elpusztul az emberiség. A rejtély kulcsát minden bizonnyal a két túlélő rejti – egy alkoholista, és… (tovább)

Eredeti mű: Michael Crichton: The Andromeda Strain

Eredeti megjelenés éve: 1969

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Kossuth Fantasztikus Sorozat

>!
JLX, Budapest, 1993
350 oldal · ISBN: 9637822348 · Fordította: Bars Sándor
>!
Kriterion, Bukarest, 1980
238 oldal · Fordította: Bars Sándor · Illusztrálta: Feszt László
>!
Kossuth, Budapest, 1972
282 oldal · Fordította: Bars Sándor

Enciklopédia 1


Kedvencelte 9

Most olvassa 5

Várólistára tette 49

Kívánságlistára tette 32


Kiemelt értékelések

>!
Bla IP
Michael Crichton: Az Androméda törzs

Valaha ifjúkoromban filmen láttam ezt a témát, akkor még nem ismertem Crichton nevét sem. Most került a birtokomba viszonylag nem oly rég e kötet, s gondoltam nekifutok újra. Bár a kötet 1969-es keletkezése óta számos tudományos megközelítés elavultnak tűnik, az alapötlet – amely valóságos eseményen alapszik – ma is igen ütős, megírása kitűnő hard SF-t eredményezett. Egy kisvárosban, ahová egy kutató-kísérleti szonda érkezik meg, halottak tömegeit és a helyszíneléskor „a sorozatos öngyilkosságos esetét” észlelik – s ez nem Gardner regénye. Aztán jön a nyomozás… A baktériumok folyamatos fejlődése és átalakulása mindennapjaink témája, s a ki kit győz le – mióta a madárinfluenza felütötte a fejét – ma is folyik, tehát az aktualitás is biztosított. Nem is beszélve arról, hogy a világ a régi római közmondás jegyében él – „Ha békét akarsz, készülj a háborúra!” – s titkon szörnyűségeket is rejtenek a mélyen elhallgatott laborok… A könyv izgalmas, olvastatja magát, Crichton már itt is nagyon jót alkotott. Ajánlom!

>!
imma A+P
Michael Crichton: Az Androméda törzs

Ebből a könyvből többet lehet megtudni a baktériumokról, mint amennyit szeretnék.

16 hozzászólás
>!
Stone
Michael Crichton: Az Androméda törzs

Crichtontól ez a negyedik könyvem és azt kell mondanom, hogy képes megvenni kilóra. Ugyanazért szeretem őt is, mint Clarkeot, vagy Asimovot. Bár sci-fi az egész, meg írói fantazmagória, olyan erős alapokra rakja le, hogy nehéz azt gondolni, ez nem történik/het/t meg. Csartak azt mondta, mikor elkunyiztam tőle, hogy a filmen gyerekként majdnem bepisilt izgalmában, teljesen érthető, így utólag. Page turner az egész, és azt különösen élveztem benne, hogy rengeteg megoldást kínál, amit a végén két szóval megsemmisít, pedig gyönyörűen kidolgozta előtte az egészet. Ó, az meg adott egy külön mosolygási alapot, hogy az egyik főhős neve Stone, volt egy Peter Jackson is, ezen is mindig elröhögtem magam. És volt egy Hall nevű pasi is, akire nem tudtam úgy gondolni, hogy…de itt már cselekményleírás lenne…
Én nem tudok egy könyv után kedvenc íróvá avanzsálni senkit, még négy könyv után is nehezen adom meg magam, egyszerűen ez a kedvenc dolog nem fekszi a gyomrom, mondjuk azt, hogy Crichtont előszeretettel fogom kézbe venni, még van pár könyv tőle, ami várat magára…

>!
Timberwolfes
Michael Crichton: Az Androméda törzs

Néha kicsit száraz de azért érdekes. Maga az alapötlet nagyon tetszik… Mi történik ha egy nem a földről származó organizmus jut el hozzánk? Most ez egy katasztrófát vázol fel, és annak gyors és tervszerű megoldását. Érdekes hogy a 60-70 évekbe milyen felszereltsége lehetett egy ilyen labornak illetve hogy az USA-ban (szerintem teljeseen valóságos a dolog) mennyire be vannak szarva mindentől és a Hidegháború kellős közepén egy járványt is úgy kell megfékezni hogy bele kell kalkulálni a szovjetek reakcióját.
Néha kicsit túl tudományos és túl magyarázott de ettől függetlenül én nem untam és nagyon tetszett hogy nincs főszereplő csak pár szereplő mindenkinek meg van a maga feladata és azt végre is hajtják.
Kiváncsi vagyok hogy a valóságban mi minden történik (akár ehhez hasonló eset) amiről fogalmunk sincs… Mert mindennek az alapja egy kis valóság.

>!
chhaya P
Michael Crichton: Az Androméda törzs

Crichton könyvei közül talán Az Androméda törzs mutatja a legjobban, hogy a megfelelő tudományos alapokkal még a 100% fikció is olyan hihetőnek tűnhet, ami képes széles körben aggodalmat kelteni, de minimum elgondolkodtat: biztos, hogy nem történhet ez meg a valóságban is…?

Egyetlen „probléma” a könyvvel, hogy 1969-ben jelent meg, s ami akkor a tudományos csúcstechnológiát jelentette (mind gépek, mind vizsgálatok terén), az mára elavult, s néhol mosolygásra adhat okot. Olvasás közben azért elgondolkodtam: mi lenne, ha ez a történet a mai korban, a mai technológia leírásával jelent volna meg először? Baromi ütős lenne, mint ahogy Az Androméda törzs is az volt a maga idejében…

De persze a maga módján még most is az. Egy kiváló alapötlet, (egy kissé túlságosan is) tudományos alapokra építve, hiteles karakterek, megfelelő mennyiségű háttérinfó és magyarázat, izgalmas cselekmény… Nem is csoda, hogy megalapozta Crichton hírnevét.

>!
Dark
Michael Crichton: Az Androméda törzs

A maga nemében egészen jó, bár van benne néhány megmosolyogtató technikai újdonság. De végig izgalmas és olvasmányos, a tudományos „maszlag” is emészthető akár egy laikus számára is. Szeretem Crichton stílusát, ez is jó kis könyv volt.

>!
pikkupilvi P
Michael Crichton: Az Androméda törzs

Ez jól esett. Az orvosi sorozatokat nem szeretem, de Crichton tálalásában, katasztrófával és mikrobival meghintve, úgy látszik, ínyemre való a téma. Az izgalmas történet mellett a baktériumok és emberek egymáshoz adaptálódásának magyarázata ragadta meg a figyelmem. Különösen nagy jelentősége van manapság ennek, amikor már alig tudunk újabb és újabb hatékony antibiotikumokat kikísérletezni, a baktériumok egyre rezisztensebbek, és ahhoz, hogy „okos” parazita módjára az embert ne elpusztítsák, hanem bennük élősködjenek, de ne ártsanak, hosszú időnek kellene eltelnie. Ki tudja, van-e annyi időnk.

>!
gerlaip
Michael Crichton: Az Androméda törzs

A belőle készült filmet ’87-88-ban láttam gyerekként, soha olyan rosszat nem álmodtam, mint akkor. :D A könyv viszont nagyon tetszett, és ma a filmet visszanézve inkább mosolygok…

>!
Gitta_Bry
Michael Crichton: Az Androméda törzs

Az első katasztrófafilmbe oltott sci-fi volt, amit láttam. Félelmetes és nagyon izgalmas. Azóta is ez a kedvenc Crichtonom.

>!
birogeri P
Michael Crichton: Az Androméda törzs

Érdekes volt a tudományos módszer bemutatása, de több dolgot nem igazán értettem: miért a laborba befele menet kellett százezerszer fertőtleníteni? Egymástól teljesen izolált élőlénytelepek pontosan ugyanúgy evolválódnak?
Nagyon izgalmas olvasni a retro-csúcstechnikáról is. Ezt a könyvet ne a szereplők, a jellemfejlődés stb. miatt érte meg elolvasni, hanem a kutatás módszertanának elég érdekes leírása miatt – ki gondolta volna, hogy ilyen témából az izgalom bármilyen szintjét ki lehessen csiholni?


Népszerű idézetek

>!
Stone

Végül a gránitra mutatott: „Ez él. Él, lélegzik, jár, beszél, csak mi nem látjuk, mert mindez túl lassú. A kő élettartama hárommilliárd év, a miénk 60 vagy 70 év. Ugyanúgy nem érzékeljük, hogy mi történik ezzel a kővel, mint ahogyan a melódiát sem érzékelnénk egy hanglemezről, ha azt évszázadonként egy fordulat sebességgel játszanák le. A kő a maga részéről viszont nem érzékeli a mi létezésünket, mert az ő élettartamához viszonyítva csak egy rövidke pillanatig élünk. Számára olyanok vagyunk, mint villanások a sötétben.”

164. oldal

>!
Stone

– Időközben – mondta Stone – elemezhetjük ezt a követ, ha ugyan kő.

134. oldal

Kapcsolódó szócikkek:
1 hozzászólás
>!
Bla IP

Fölényes modora, a fiatalon elnyert Nobel-díj, továbbá magánéletének botrányai – négyszer nősült, és két alkalommal kollégái feleséget vette el – nem növelték népszerűségét.

49. oldal

>!
Bla IP

…a válság olyan helyzet, amelyben a körülményeknek egy előzőleg elviselhető együttese egy újabb tényező megjelenésével hirtelen teljesen elviselhetetlenné válik…

21. oldal

>!
Bla IP

A fizika volt az első a természettudományok közül, amely teljesen modernné és nagymértékben matematizálttá vált. Ebben követte a kémia is, míg a biológia, mint elmaradt gyermek, messze hátul kullogott. Mág Newton és Galilei idejében is többet tudtak az emberek a Holdról és más égitestekről, mint a saját testükről.

20. oldal

>!
Stone

Stone szavajárása volt, hogy a tudományos kutatás olyan, mint a kincskeresés: az ember kimegy a térképeivel és a műszereivel, keres-kutat, de végső soron az előkészületek nem számítanak semmit, sőt még az intuíció sem, szerencse kell és szorgalmas, kemény munka, mint a taposómalomban.

161. oldal

1 hozzászólás
>!
Stone

– Igen – mondta Stone. – A dolgokat meg kell értenünk.

230. oldal

>!
AgiJovi

A legtöbb baktérium – mondta Burton – egyszerűen nem marad életben elég hosszú ideig az ember szervezetében ahhoz, hogy ártani tudjon. A viszonyok, ilyen vagy olyan szempontból, kedvezőtlenek számukra: az emberi test vagy túl meleg, vagy túl hideg, vagy túl savanyú, vagy túl lúgos, az oxigén vagy túl sok, vagy nem elegendő. Az emberi test olyan ellenséges terület a legtöbb baktérium számára, mint a déli sarkvidék.


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Orson Scott Card: A Holtak Szószólója
James Dashner: Lázkód
Robin Cook: Invázió
Arthur Herzog: Őrület – IQ 83
M. R. Carey: Kiéhezettek
Stephen Paul Thomas: Gócpont
Greg Bear: A vér zenéje
Justin Cronin: A szabadulás
Dan Brown: Inferno
Daniel Keyes: Virágot Algernonnak