Értékelések 16

Ákos_Tóth IP>!
Michael Crichton: A nagy vonatrablás

Bár az ezredforduló előtti ötven év egyik legismertebb bestsellerszerzőjéről beszélünk, Crichton most másodjára cáfolt rá arra az előítéletemre, miszerint valóban mezei bestsellerszerző módjára próbálná csőbe húzni olvasóit holmi elhasznált, de atombiztos panelekkel, szövevényes történetszövéssel és baltával faragott hősökkel – nem, olyannyira nem, hogy megint sikerült letennie az asztalra egy izgalmas kalandot és egy irodalmi kísérletet, egy műfaji határokat feszegető és merészen átlépő metaregényt. Ezúttal éppen a krimi és a népszerű ismeretterjesztés mezsgyéjén táncikálva.

A nagy vonatrablás egy valós eseményeket feldolgozó, dramatizált kalandregény, ami a sztorija túlnyomó részében követi a történelmi események menetét, ám az apró részleteket a szerző irodalmi finomságaival tölti ki. Eddig nem volna benne semmi különös, az ötlet nem új, és istenigazából a kivitelezés sem ordít egyből filmfeldolgozásért. A titok nyitja újfent a valóság és a fikció határainak elmosása, amit Crichton már A 13. harcosban sem tudott le annyival, hogy reprodukálta egy történelmi forrásmunka stílusát. Ezúttal azonban nem mímelni akar egy viktoriánus szöveget, sőt, még csak nem is az egyik elkövető régóta kallódó emlékiratait találja meg, hanem egy történelmi tanulmányba ágyazza bele a sztorit, így az egész szöveg közel harminc-negyven százaléka nem más, mint egy esszéisztikus értekezés a korabeli angol hétköznapokról: a bűnözők társadalomban elfoglalt helyéről, a mindennapi életvitelről, a nők helyzetéről, a rendőrség működéséről, a gyermekmunkáról, a börtönök világáról, a vasút fejlődéséről, az alvilágról, a tisztálkodási szokásokról, a nemi betegségekkel kapcsolatos képzetekről…
Bizonyos szempontból a népszerű ismeretterjesztés és a szórakozva tanulás különös csimborasszója ez a mű, amit a kezdeti, elenyésző üresjárat után letehetetlennek fogunk bélyegezni, és menet közben sokkal többet tudunk majd meg a viktoriánus angolokról, mint azt egyébként kívántuk volna. Mindemellett is külön dicséret illeti azonban a szerzőt a mértékletességéért. Nagyon okosan lőtte ugyanis be, pontosan melyik adalékanyagból mennyi kell ebbe a könyvbe – hol vannak a túlzások, mikor válik unalmassá a történész okfejtése, és mikor kell az események láncolatát megfékezni, zárójelet nyitni, avagy az egészet organikusan előadni: mikor és hogyan kell a főhősök egy-egy megmozdulása kapcsán megmagyarázni valamit, ami nélkül a tett látszólag értelmét veszti.
Ami pedig a szövegezés lelkületét illeti, messzemenően lenyűgöző a mitikus lepelbe burkolózó Edward Pierce megfestése: Crichton nyakig merül a bűn romantikájában, csodálja a minden körülménnyel dacoló agytrösztöt, és mindezt az objektív szemszögből szemlélődő történész szenvtelenségével teheti meg – magának az olvasónak is megadja a lehetőséget arra, hogy fenntartások és erkölcsi megindulás nélkül rajongjon ezért a fickóért… Bámulatos!

Meglepett, hogy a regény kimaradt a Kossuth életrajzi sorozatából, messzemenően ajánlott, okos és intelligens, szellemes, és veszettül szórakoztató regény.

>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 1997
270 oldal · ISBN: 9635485611 · Fordította: Kada Júlia
3 hozzászólás
stil>!
Michael Crichton: A nagy vonatrablás

Nagyon érdekes könyv. Ez a Pierce minden idők legzseniálisabb bűnözője volt.

csankmate>!
Michael Crichton: A nagy vonatrablás

Ismet egy nagyszeru konyv Chrichton-tol. Miutan az ember a kezebe veszi, nem nagyon tudja lerakni… Zsenialisan kidolgozott tortenet, es imadtam, hogy amikor olvastam a konyvet, szinte odakepzeltem magam az 1850-es evek Angliajaba. 'Crichtoni' reszletesseggel magyarazza az iro a tortenet egyes reszleteit, ahogy azt mar megszokhattuk tole az osszes konyveben. Ajanlom mindenkinek!

birogeri P>!
Michael Crichton: A nagy vonatrablás

Bár úgy tudom néhol kicsit megszaladt az írói szabadság, ami erősen érződik is a történeten de ennek ellenére nagyon tetszettek a kort és társadalmat leíró részek. Ezek ugyan nem a történet szerves részei, de nagyon sokat adnak a regényhez.