A ​nagy vonatrablás 38 csillagozás

Michael Crichton: A nagy vonatrablás

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az ​1855-ös vonatrablást a kortársak „a század bűntényének, a modern kor legszenzációsabb akciójának” kiáltották ki. Pedig első pillantásra nem látszik különösebben nagyszabású bűncselekménynek. Az ellopott pénzösszeg – tizenkétezer font aranyrudakban – nagy volt, de nem példa nélkül álló; az adott időszakban tucatnyi rablás történt, amely ennél nagyobb zsákmányt hozott. A Viktória korabeli Anglia megdöbbenését történelmi okok magyarázzák. A Nagy Vonatrablás azért váltott ki akkora felháborodást, mert arra a következtetésre késztette a józanul gondolkodó embereket, hogy a fejlődésnek talán mégsem szükségszerű velejárója a bűnözés felszámolása, az előrehaladó idővel együtt nem lesz jobb az ember! A Nagy Vonatrablás meglepetésekkel tarkított perének anyaga fennmaradt – az összes elkövető részletes vallomásával egyetemben; ezen alapul Michael Crichton méltán világsikert aratott, meghökkentő fordulatokban gazdag regénye, melyben ez a több mint agyafúrtan kitervelt, s ha lehet ezt… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1975

>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 1997
270 oldal · ISBN: 9635485611 · Fordította: Kada Júlia

Enciklopédia 16

Helyszínek népszerűség szerint

London · Anglia


Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 18

Kívánságlistára tette 14


Kiemelt értékelések

Ákos_Tóth IP>!
Michael Crichton: A nagy vonatrablás

Bár az ezredforduló előtti ötven év egyik legismertebb bestsellerszerzőjéről beszélünk, Crichton most másodjára cáfolt rá arra az előítéletemre, miszerint valóban mezei bestsellerszerző módjára próbálná csőbe húzni olvasóit holmi elhasznált, de atombiztos panelekkel, szövevényes történetszövéssel és baltával faragott hősökkel – nem, olyannyira nem, hogy megint sikerült letennie az asztalra egy izgalmas kalandot és egy irodalmi kísérletet, egy műfaji határokat feszegető és merészen átlépő metaregényt. Ezúttal éppen a krimi és a népszerű ismeretterjesztés mezsgyéjén táncikálva.

A nagy vonatrablás egy valós eseményeket feldolgozó, dramatizált kalandregény, ami a sztorija túlnyomó részében követi a történelmi események menetét, ám az apró részleteket a szerző irodalmi finomságaival tölti ki. Eddig nem volna benne semmi különös, az ötlet nem új, és istenigazából a kivitelezés sem ordít egyből filmfeldolgozásért. A titok nyitja újfent a valóság és a fikció határainak elmosása, amit Crichton már A 13. harcosban sem tudott le annyival, hogy reprodukálta egy történelmi forrásmunka stílusát. Ezúttal azonban nem mímelni akar egy viktoriánus szöveget, sőt, még csak nem is az egyik elkövető régóta kallódó emlékiratait találja meg, hanem egy történelmi tanulmányba ágyazza bele a sztorit, így az egész szöveg közel harminc-negyven százaléka nem más, mint egy esszéisztikus értekezés a korabeli angol hétköznapokról: a bűnözők társadalomban elfoglalt helyéről, a mindennapi életvitelről, a nők helyzetéről, a rendőrség működéséről, a gyermekmunkáról, a börtönök világáról, a vasút fejlődéséről, az alvilágról, a tisztálkodási szokásokról, a nemi betegségekkel kapcsolatos képzetekről…
Bizonyos szempontból a népszerű ismeretterjesztés és a szórakozva tanulás különös csimborasszója ez a mű, amit a kezdeti, elenyésző üresjárat után letehetetlennek fogunk bélyegezni, és menet közben sokkal többet tudunk majd meg a viktoriánus angolokról, mint azt egyébként kívántuk volna. Mindemellett is külön dicséret illeti azonban a szerzőt a mértékletességéért. Nagyon okosan lőtte ugyanis be, pontosan melyik adalékanyagból mennyi kell ebbe a könyvbe – hol vannak a túlzások, mikor válik unalmassá a történész okfejtése, és mikor kell az események láncolatát megfékezni, zárójelet nyitni, avagy az egészet organikusan előadni: mikor és hogyan kell a főhősök egy-egy megmozdulása kapcsán megmagyarázni valamit, ami nélkül a tett látszólag értelmét veszti.
Ami pedig a szövegezés lelkületét illeti, messzemenően lenyűgöző a mitikus lepelbe burkolózó Edward Pierce megfestése: Crichton nyakig merül a bűn romantikájában, csodálja a minden körülménnyel dacoló agytrösztöt, és mindezt az objektív szemszögből szemlélődő történész szenvtelenségével teheti meg – magának az olvasónak is megadja a lehetőséget arra, hogy fenntartások és erkölcsi megindulás nélkül rajongjon ezért a fickóért… Bámulatos!

Meglepett, hogy a regény kimaradt a Kossuth életrajzi sorozatából, messzemenően ajánlott, okos és intelligens, szellemes, és veszettül szórakoztató regény.

>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 1997
270 oldal · ISBN: 9635485611 · Fordította: Kada Júlia
3 hozzászólás
birogeri P>!
Michael Crichton: A nagy vonatrablás

Bár úgy tudom néhol kicsit megszaladt az írói szabadság, ami erősen érződik is a történeten de ennek ellenére nagyon tetszettek a kort és társadalmat leíró részek. Ezek ugyan nem a történet szerves részei, de nagyon sokat adnak a regényhez.

Szencsike P>!
Michael Crichton: A nagy vonatrablás

Meglepődtem a regényen többször is. Egyrészt nem vártam volna, hogy egy tényfeltáró-dokuregényt írna, másrészt meg kifejezetten kellemes, érdekes olvasmánynak bizonyult. Külön örültem, mikor a társadalmi háttérről is mesélt egy kicsit. Elképesztő belegondolni, hogy mennyi meló lehetett ezt a valóságban is megszervezni.

Nagy_Atilla_Tas>!
Michael Crichton: A nagy vonatrablás

Többször olvastam.Magyarul is angolul is.A filmet is milliószor láttam így is úgy is és egyszerűen ez az a könyv amivel nem lehet betelni!A kidolgozottság, a bűntény megtervezése,a finom kacagtató lóvátevések,a pazar gyilkosságok,az sok ötletesség az olvasó elé tárt remekül megfestett színes és életszagú korrajz a nyelvezet és minden más.Aztán az utcanők, zsebesek,kutyaviadalok,hamisítók,vagy a börtönök világa mind mind Chrichton egyik legjobb művévé teszik ezt a könyvet az Őslénypark,vagy a Gyilkos nap a Gömb a Ködsárkányok,vagy az Androméda Törzs mellé!Habkönnyű pillanatok alatt véget is érő délutáni olvasmány egy rövidebb vonatútra,egy hosszabb bkk-köz-rekedésre tökéletes tartalmas mégis kikapcsol.Azt pedig hogy ki a jó ki a rossz azt mindenki döntse el maga…és azt is kiért szorít
Simán lehetne egy új filmet is forgatni belőle vagy akár sorozatot, noha a régi Chrichton írta és rendezte film üdítő, látványos és igen szellemesen csavaros alkotás Conneryvel és Sutherlanddel, nem akart többet mint a könyvben is olvasható csodás bűntényt megörökíteni ami kortalanul és remekül sikerült,tanulhatnának belőle a mostaniak akik valami perverz mániától fűtve mindig beleakarnak olyasmiket zsúfolni egy filmváltozatba ami a regénnyel mégcsak köszönőviszonyban sincs…ami biztos jó valakinek, de nézőknek akik olvasók is fix hogy nem…

Rendbonto>!
Michael Crichton: A nagy vonatrablás

Érdekes könyv, csak azt sajnáltam,hogy túl dokumentumszerű leírású volt. Bár ez egyszerre pozitívan is hatott, nem csak negatívan. Nem ismertem a nagy vonatrablás történetét, de hála Crichtonnak már ezzel is okosabb lettem. Ő pedig aztán utána jár a dolgoknak, ezt tudom.

2 hozzászólás
Timberwolfes>!
Michael Crichton: A nagy vonatrablás

Kiválóan megszerkesztett. Egyszerre dokumentum regény, interjú és kaland regény. Érdekes hogy 160 évvel ezelőtt hogy kellett hozzáfogni egy ilyen horderejű, nagyszabású rablásnak. Összetett sok időt igénylő folyamat, sok ember kell a sikerhez, de a legfontosabb egy igazi agytröszt aki a szálakat mozgatja.
A filmet megnézve jól összerakható a történet :) Persze a filmben jó pár dolgot kihagytak de azért érdemes megnézni.

Norbitzki>!
Michael Crichton: A nagy vonatrablás

Mit is mondhatnék? Crichton ezúttal kissé dokumentarista stílusban meséli el a történetet, ám éppen ez teszi hitelesebbé könyvét és az élvezeti értéke sem csökken ezáltal. Meglepett a mű rövidsége, de lehet, hogy ez így volt jó, tulajdonképpen semmi rosszat nem tudok mondani…miért is akarnék?

stil>!
Michael Crichton: A nagy vonatrablás

Nagyon érdekes könyv. Ez a Pierce minden idők legzseniálisabb bűnözője volt.

molke P>!
Michael Crichton: A nagy vonatrablás

A vonatrablás története érdekes, a viktoriánus Anglia bemutatása pedig nekem nagyon bejött, lévén Anglia-mániás. Ebből a szempontból ötös; nemcsak társadalomrajz, de kiváló történelmi hátteret is ad az eseményeknek. Mégis, maga a könyv száraz volt, bár fordulatokban valóban gazdag, de azok leírása nem olyan volt, hogy izgatottan várjam, mi következik – legfeljebb azt, hogy vége legyen a könyvnek. Nem olvastam semmit még az írótól, de felteszem, nem ettől a regényétől lett népszerű.

csankmate>!
Michael Crichton: A nagy vonatrablás

Ismet egy nagyszeru konyv Chrichton-tol. Miutan az ember a kezebe veszi, nem nagyon tudja lerakni… Zsenialisan kidolgozott tortenet, es imadtam, hogy amikor olvastam a konyvet, szinte odakepzeltem magam az 1850-es evek Angliajaba. 'Crichtoni' reszletesseggel magyarazza az iro a tortenet egyes reszleteit, ahogy azt mar megszokhattuk tole az osszes konyveben. Ajanlom mindenkinek!


Népszerű idézetek

chhaya P>!

Az angol vasúthálózat olyan elképesztő gyorsasággal fejlődött, hogy London városa nem tudott lépést tartani vele: soha nem épült meg a központi pályaudvar. (…)
Végül teljes egészében elvetették a londoni központi pályaudvar gondolatát, és új pályaudvarokat építettek a külső kerületekben. Amikor az utolsó, a Marylebone pályaudvar 1899-ben elkészült, Londonnak tizenöt vasútállomása volt, több mint kétszer annyi, mint bármelyik európai nagyvárosnak; s a vasútvonalak és menetrendek rémítő szövevényében soha egyetlen londoni sem ismerte ki magát, csak Sherlock Holmes, aki betéve tudta mindet.

5. fejezet - A vasúti iroda

Kapcsolódó szócikkek: London · pályaudvar · Sherlock Holmes · vasút
4 hozzászólás
chhaya P>!

(…) talán érdemes emlékeztetnünk az átdolgozott „Hivatali szabályzat”-ra, melyet Mr. Trent 1854-ben függesztett ki. Így szólt:
1. A jó munkavégzés előfeltétele a jámborság, tisztaság és pontosság.
2. A cég a munkaidőt reggel 8.30-tól este 7-ig terjedő időtartamra csökkentette.
3. A napi ima minden reggel a központi irodában mondatik el az irodai személyzet részvételével.
4. Megkívántatik a mértéktartó öltözködés. Az irodai személyzet nem tetszeleghet tarka ruházatban.
5. Az irodai személyzet használatára kályhák állíttattak fel. Ajánlatos a hideg idő beálltával a személyzet minden tagjának nap mint nap 4 font szenet hoznia magával.
6. A személyzet egyetlen tagja sem hagyhatja el az irodát Mr. Roberts engedélye nélkül. Természetes szükségének ki-ki eleget tehet, az irodai személyzet a második kapu mögötti kertben, amely terület tisztán és rendben tartandó.
7. Munkaidő alatt beszélgetni tiltva van.
8. A dohány, bor és egyéb szeszes italok élvezete gyarlóság, és mint ilyen, nincs megengedve az irodai személyzetnek.
9. Az irodai személyzet tagjai maguk tartoznak gondoskodni írótollról.
10. A cég vezetősége elvárja, hogy az irodai személyzet teljesítménye nagymérvű megjobbításával mutassa ki háláját e már-már utópisztikus munkafeltételekért.

6. FEJEZET - A probléma és a megoldás

Kapcsolódó szócikkek: munka
chhaya P>!

Viktória korában az emberek a pályaudvarokat „a kor katedrálisainak” tekintették; elvárták, hogy az épületben az esztétikum és a technológiai fejlődés legmagasztosabb eszményei egyesüljenek, és jó néhány pályaudvar ki is elégítette ezt az igényt magas, ívelt, lendületes üvegboltozatával.

5. FEJEZET - A vasúti iroda

Kapcsolódó szócikkek: pályaudvar · viktoriánus
chhaya P>!

1801 és 1851 között London a háromszorosára nőtt. Két és fél milliónyi lakosával a földkerekség legnagyobb városa volt, és minden külföldi elámult a méretein. Nathaniel Hawthorne-nak elakadt a szava; Henry Jamest megigézte és elrémítette „iszonyú sokasága”; Dosztojevszkij szerint „hatalmas, akár az óceán… Bibliai látvány: a szemünk előtt válik valóra az Apokalipszis valamely jövendölése”.
London mégis egyre nőtt.

8. FEJEZET - A Szentföld

chhaya P>!

A korabeli gondolkodók figyelmét nem kerülte el a rendőrök és a bűnözők módszereinek hasonlósága, valamint az a tény, hogy sok rendőr korábban bűnöző volt, és fordítva. Sir James Wheatstone felfigyelt a törvényes rend fenntartására hivatott szervezet alapvető logikai ellentmondására is, hogy „amennyiben a rendőrségnek ténylegesen sikerülne teljes egészében felszámolnia a bűnözést, egyszersmind fölszámolnák önmagukat mint a társadalom szükséges tartozékait, és nincs a világon olyan szervezett erő vagy hatalom, amely önként felszámolná magát”.

33. FEJEZET - A miltonisták lesben állnak

Kapcsolódó szócikkek: bűnözés · rendőr
chhaya P>!

A bűntény középpontjában mindig a páncélszekrény kulcsai álltak, akárhová rejtették őket. A másolás gyerekjáték volt: a kulcsról percek alatt viaszlenyomatot lehetett készíteni. És bárhol tartották a kulcsot, oda könnyen be lehetett törni.
Csakhogy ne felejtsük el: a kulcs viszonylag kis méretű tárgy. A legképtelenebb helyeken is el lehet rejteni; szinte bárhol eldughatja az ember, akár a testén, akár egy szobában. Különösen egy Viktória kori szobában, ahol gyakran még a papírkosárhoz hasonló mindennapi berendezési tárgyakat is textillel vonták be, fodrokkal és rojtokkal díszítették.

6. FEJEZET - A probléma és a megoldás

Kapcsolódó szócikkek: bűnözés · kulcs · viktoriánus
chhaya P>!

A Nagy Vonatrablás 1855 júliusában és augusztusában a sajtó és a beszélgetések szenzációs témája maradt. Bár senki sem tudta elképzelni, hogyan is történhetett, a végrehajtás nyilvánvaló bonyolultsága és vakmerősége hamarosan mindenkit meggyőzött arról, hogy az elkövető csakis angol lehetett. A korábban gyanúba vett franciák a közhiedelem szerint olyan korlátoltak és gyávák voltak, hogy egy ilyen lenyűgöző vállalkozást még kitervelni sem tudnának, nemhogy kivitelezni.

46. FEJEZET - A nyomozás rövid története


Hasonló könyvek címkék alapján

Cassandra Clare: Az angyal
Gail Carriger: Blameless – Szégyentelen
Noah Gordon: Az orvosdoktor
Kenneth Roberts: Északnyugati átjáró
Julia Quinn: Ami Londonban történt
Karen Hawkins: A makrancos hercegnő
Rick Riordan – Peter Lerangis – Gordon Korman – Jude Watson: A Vesperek támadása
Ransom Riggs: Üresek városa
Dan Brown: A Da Vinci-kód
Christie Golden: Assassin's Creed – Hivatalos filmregény