A ​nagy vonatrablás 33 csillagozás

Michael Crichton: A nagy vonatrablás

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az ​1855-ös vonatrablást a kortársak „a század bűntényének, a modern kor legszenzációsabb akciójának” kiáltották ki. Pedig első pillantásra nem látszik különösebben nagyszabású bűncselekménynek. Az ellopott pénzösszeg – tizenkétezer font aranyrudakban – nagy volt, de nem példa nélkül álló; az adott időszakban tucatnyi rablás történt, amely ennél nagyobb zsákmányt hozott. A Viktória korabeli Anglia megdöbbenését történelmi okok magyarázzák. A Nagy Vonatrablás azért váltott ki akkora felháborodást, mert arra a következtetésre késztette a józanul gondolkodó embereket, hogy a fejlődésnek talán mégsem szükségszerű velejárója a bűnözés felszámolása, az előrehaladó idővel együtt nem lesz jobb az ember! A Nagy Vonatrablás meglepetésekkel tarkított perének anyaga fennmaradt – az összes elkövető részletes vallomásával egyetemben; ezen alapul Michael Crichton méltán világsikert aratott, meghökkentő fordulatokban gazdag regénye, melyben ez a több mint agyafúrtan kitervelt, s ha lehet ezt… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1975

>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 1997
270 oldal · ISBN: 9635485611 · Fordította: Kada Júlia

Enciklopédia 16

Helyszínek népszerűség szerint

London · Anglia


Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

>!
Nagy_Atilla_Tas
Michael Crichton: A nagy vonatrablás

Többször olvastam.Magyarul is angolul is.A filmet is milliószor láttam így is úgy is és egyszerűen ez az a könyv amivel nem lehet betelni!A kidolgozottság, a bűntény megtervezése,a finom kacagtató lóvátevések,a pazar gyilkosságok,az sok ötletesség az olvasó elé tárt remekül megfestett színes és életszagú korrajz a nyelvezet és minden más.Aztán az utcanők, zsebesek,kutyaviadalok,hamisítók,vagy a börtönök világa mind mind Chrichton egyik legjobb művévé teszik ezt a könyvet az Őslénypark,vagy a Gyilkos nap a Gömb a Ködsárkányok,vagy az Androméda Törzs mellé!Habkönnyű pillanatok alatt véget is érő délutáni olvasmány egy rövidebb vonatútra,egy hosszabb bkk-köz-rekedésre tökéletes tartalmas mégis kikapcsol.Azt pedig hogy ki a jó ki a rossz azt mindenki döntse el maga…és azt is kiért szorít
Simán lehetne egy új filmet is forgatni belőle vagy akár sorozatot, noha a régi Chrichton írta és rendezte film üdítő, látványos és igen szellemesen csavaros alkotás Conneryvel és Sutherlanddel, nem akart többet mint a könyvben is olvasható csodás bűntényt megörökíteni ami kortalanul és remekül sikerült,tanulhatnának belőle a mostaniak akik valami perverz mániától fűtve mindig beleakarnak olyasmiket zsúfolni egy filmváltozatba ami a regénnyel mégcsak köszönőviszonyban sincs…ami biztos jó valakinek, de nézőknek akik olvasók is fix hogy nem…

>!
birogeri P
Michael Crichton: A nagy vonatrablás

Bár úgy tudom néhol kicsit megszaladt az írói szabadság, ami erősen érződik is a történeten de ennek ellenére nagyon tetszettek a kort és társadalmat leíró részek. Ezek ugyan nem a történet szerves részei, de nagyon sokat adnak a regényhez.

>!
Szencsike MP
Michael Crichton: A nagy vonatrablás

Meglepődtem a regényen többször is. Egyrészt nem vártam volna, hogy egy tényfeltáró-dokuregényt írna, másrészt meg kifejezetten kellemes, érdekes olvasmánynak bizonyult. Külön örültem, mikor a társadalmi háttérről is mesélt egy kicsit. Elképesztő belegondolni, hogy mennyi meló lehetett ezt a valóságban is megszervezni.

>!
Rendbonto
Michael Crichton: A nagy vonatrablás

Érdekes könyv, csak azt sajnáltam,hogy túl dokumentumszerű leírású volt. Bár ez egyszerre pozitívan is hatott, nem csak negatívan. Nem ismertem a nagy vonatrablás történetét, de hála Crichtonnak már ezzel is okosabb lettem. Ő pedig aztán utána jár a dolgoknak, ezt tudom.

2 hozzászólás
>!
Timberwolfes
Michael Crichton: A nagy vonatrablás

Kiválóan megszerkesztett. Egyszerre dokumentum regény, interjú és kaland regény. Érdekes hogy 160 évvel ezelőtt hogy kellett hozzáfogni egy ilyen horderejű, nagyszabású rablásnak. Összetett sok időt igénylő folyamat, sok ember kell a sikerhez, de a legfontosabb egy igazi agytröszt aki a szálakat mozgatja.
A filmet megnézve jól összerakható a történet :) Persze a filmben jó pár dolgot kihagytak de azért érdemes megnézni.

>!
Jason
Michael Crichton: A nagy vonatrablás

Nekem végig az volt az érzésem, hogy egy forgatókönyvet olvasok. Cselekmény, filmes fordulat, filmes izgalom van bőven, viszont a finomságok amit egy könyvtől evárnék sajnos hiányzott. Szerencsére a könyv rövid, valószínű filmben maradandóbb élményt adhat (még nem láttam).

>!
Norbitzki
Michael Crichton: A nagy vonatrablás

Mit is mondhatnék? Crichton ezúttal kissé dokumentarista stílusban meséli el a történetet, ám éppen ez teszi hitelesebbé könyvét és az élvezeti értéke sem csökken ezáltal. Meglepett a mű rövidsége, de lehet, hogy ez így volt jó, tulajdonképpen semmi rosszat nem tudok mondani…miért is akarnék?

>!
molke P
Michael Crichton: A nagy vonatrablás

A vonatrablás története érdekes, a viktoriánus Anglia bemutatása pedig nekem nagyon bejött, lévén Anglia-mániás. Ebből a szempontból ötös; nemcsak társadalomrajz, de kiváló történelmi hátteret is ad az eseményeknek. Mégis, maga a könyv száraz volt, bár fordulatokban valóban gazdag, de azok leírása nem olyan volt, hogy izgatottan várjam, mi következik – legfeljebb azt, hogy vége legyen a könyvnek. Nem olvastam semmit még az írótól, de felteszem, nem ettől a regényétől lett népszerű.

>!
bokorn
Michael Crichton: A nagy vonatrablás

Crichtontól szokatlan a stílus és a téma is, de ettől függetlenül nagyon szórakoztató és izgalmas regény. Külön emeli az értékét hogy Crichton láthatóan igyekezett a lehető leginkább ragaszkodni a valósághoz. Azt hiszem muszáj lesz megnéznem a könyvből készült filmet is :)

>!
chhaya P
Michael Crichton: A nagy vonatrablás

Bár Crichtontól szokatlan a témaválasztás (távol áll a sci-fi és a technológia vonaltól), hozza a tőle megszokott stílust és színvonalat.

Minden bizonnyal alapos kutatómunka előzte meg a könyv megírását, hisz számos tényt és érdekességet ír le a korabeli viktoriánus mindennapokról, szokásokról; a leírások alapján teljesen el tudtam képzelni a kor emberét és környezetét. Sőt, ezzel a kicsi távolságtartó, megfigyelő stílussal sokkal inkább bele is tudtam élni magam, mintha korabeli stílusban olvastam volna… Mintha csak tényfeltáró dokumentumokat mutatna be, úgy tárja fel a vonatrablással kapcsolatos részleteket – a hézagokat (párbeszédeket, jellemeket, a mindennapi élet apróságait) a saját fantáziája alapján kipótolva. Félve álltam neki a könyvnek, épp a témája miatt (illeve a korszak miatt, nem rajongok érte), ám annál kellemesebben csalódtam.


Népszerű idézetek

>!
chhaya P

Az angol vasúthálózat olyan elképesztő gyorsasággal fejlődött, hogy London városa nem tudott lépést tartani vele: soha nem épült meg a központi pályaudvar. (…)
Végül teljes egészében elvetették a londoni központi pályaudvar gondolatát, és új pályaudvarokat építettek a külső kerületekben. Amikor az utolsó, a Marylebone pályaudvar 1899-ben elkészült, Londonnak tizenöt vasútállomása volt, több mint kétszer annyi, mint bármelyik európai nagyvárosnak; s a vasútvonalak és menetrendek rémítő szövevényében soha egyetlen londoni sem ismerte ki magát, csak Sherlock Holmes, aki betéve tudta mindet.

5. fejezet - A vasúti iroda

Kapcsolódó szócikkek: London · pályaudvar · Sherlock Holmes · vasút
4 hozzászólás
>!
chhaya P

(…) talán érdemes emlékeztetnünk az átdolgozott „Hivatali szabályzat”-ra, melyet Mr. Trent 1854-ben függesztett ki. Így szólt:
1. A jó munkavégzés előfeltétele a jámborság, tisztaság és pontosság.
2. A cég a munkaidőt reggel 8.30-tól este 7-ig terjedő időtartamra csökkentette.
3. A napi ima minden reggel a központi irodában mondatik el az irodai személyzet részvételével.
4. Megkívántatik a mértéktartó öltözködés. Az irodai személyzet nem tetszeleghet tarka ruházatban.
5. Az irodai személyzet használatára kályhák állíttattak fel. Ajánlatos a hideg idő beálltával a személyzet minden tagjának nap mint nap 4 font szenet hoznia magával.
6. A személyzet egyetlen tagja sem hagyhatja el az irodát Mr. Roberts engedélye nélkül. Természetes szükségének ki-ki eleget tehet, az irodai személyzet a második kapu mögötti kertben, amely terület tisztán és rendben tartandó.
7. Munkaidő alatt beszélgetni tiltva van.
8. A dohány, bor és egyéb szeszes italok élvezete gyarlóság, és mint ilyen, nincs megengedve az irodai személyzetnek.
9. Az irodai személyzet tagjai maguk tartoznak gondoskodni írótollról.
10. A cég vezetősége elvárja, hogy az irodai személyzet teljesítménye nagymérvű megjobbításával mutassa ki háláját e már-már utópisztikus munkafeltételekért.

6. FEJEZET - A probléma és a megoldás

Kapcsolódó szócikkek: munka
>!
chhaya P

Viktória korában az emberek a pályaudvarokat „a kor katedrálisainak” tekintették; elvárták, hogy az épületben az esztétikum és a technológiai fejlődés legmagasztosabb eszményei egyesüljenek, és jó néhány pályaudvar ki is elégítette ezt az igényt magas, ívelt, lendületes üvegboltozatával.

5. FEJEZET - A vasúti iroda

Kapcsolódó szócikkek: pályaudvar · viktoriánus
>!
chhaya P

A korabeli gondolkodók figyelmét nem kerülte el a rendőrök és a bűnözők módszereinek hasonlósága, valamint az a tény, hogy sok rendőr korábban bűnöző volt, és fordítva. Sir James Wheatstone felfigyelt a törvényes rend fenntartására hivatott szervezet alapvető logikai ellentmondására is, hogy „amennyiben a rendőrségnek ténylegesen sikerülne teljes egészében felszámolnia a bűnözést, egyszersmind fölszámolnák önmagukat mint a társadalom szükséges tartozékait, és nincs a világon olyan szervezett erő vagy hatalom, amely önként felszámolná magát”.

33. FEJEZET - A miltonisták lesben állnak

Kapcsolódó szócikkek: bűnözés · rendőr
>!
chhaya P

A bűntény középpontjában mindig a páncélszekrény kulcsai álltak, akárhová rejtették őket. A másolás gyerekjáték volt: a kulcsról percek alatt viaszlenyomatot lehetett készíteni. És bárhol tartották a kulcsot, oda könnyen be lehetett törni.
Csakhogy ne felejtsük el: a kulcs viszonylag kis méretű tárgy. A legképtelenebb helyeken is el lehet rejteni; szinte bárhol eldughatja az ember, akár a testén, akár egy szobában. Különösen egy Viktória kori szobában, ahol gyakran még a papírkosárhoz hasonló mindennapi berendezési tárgyakat is textillel vonták be, fodrokkal és rojtokkal díszítették.

6. FEJEZET - A probléma és a megoldás

Kapcsolódó szócikkek: bűnözés · kulcs · viktoriánus
>!
chhaya P

1801 és 1851 között London a háromszorosára nőtt. Két és fél milliónyi lakosával a földkerekség legnagyobb városa volt, és minden külföldi elámult a méretein. Nathaniel Hawthorne-nak elakadt a szava; Henry Jamest megigézte és elrémítette „iszonyú sokasága”; Dosztojevszkij szerint „hatalmas, akár az óceán… Bibliai látvány: a szemünk előtt válik valóra az Apokalipszis valamely jövendölése”.
London mégis egyre nőtt.

8. FEJEZET - A Szentföld

>!
chhaya P

A Nagy Vonatrablás 1855 júliusában és augusztusában a sajtó és a beszélgetések szenzációs témája maradt. Bár senki sem tudta elképzelni, hogyan is történhetett, a végrehajtás nyilvánvaló bonyolultsága és vakmerősége hamarosan mindenkit meggyőzött arról, hogy az elkövető csakis angol lehetett. A korábban gyanúba vett franciák a közhiedelem szerint olyan korlátoltak és gyávák voltak, hogy egy ilyen lenyűgöző vállalkozást még kitervelni sem tudnának, nemhogy kivitelezni.

46. FEJEZET - A nyomozás rövid története


Hasonló könyvek címkék alapján

Cassandra Clare: Az angyal
Gail Carriger: Blameless – Szégyentelen
Noah Gordon: Az orvosdoktor
Kenneth Roberts: Északnyugati átjáró
Julia Quinn: Ami Londonban történt
Karen Hawkins: A makrancos hercegnő
Rick Riordan – Peter Lerangis – Gordon Korman – Jude Watson: A Vesperek támadása
Ransom Riggs: Üresek városa
Dan Brown: A Da Vinci-kód
Christie Golden: Assassin's Creed – Hivatalos filmregény