A ​13. harcos 75 csillagozás

Michael Crichton: A 13. harcos

Kr. ​u. 921 júniusában a kalifa egyik udvaroncát, Ahmad ibn Fadlánt követségbe küldi a bolgár királyhoz. Ibn Fadlán három évet tölt távol, mégsem tudja teljesíteni megbízatását, mert utazása elején, a Volga folyó mentén összetalálkozik egy csapat vikinggel, akiknek északi honát félelmetes kannibál törzs tartja rettegésben. A jóslat szerint csak úgy lehet legyőzni a „ködszörnyeket”, ha a tizenkét északi harcos mellé tizenharmadikként egy idegen áll. Ibn Fadlán számára nincs más választás, mint velük tartani. A zabolátlan, vad hajósok társaként útnak indul Északra, hogy szembenézzen a rejtélyes, ősi ellenséggel, amelytől még ezek a rettenthetetlen harcosok is félnek.

A Jurassic Park, Az Androméda-törzs, A gömb és a Zaklatás szerzőjének hátborzongató regényéből 1999-ben Antonio Banderas főszereplésével készült film azonos címmel.

Michael Crichton (1942-2008) regényei éveket át az eladási listák élén tanyáztak, és a hollywoodi stúdiók sorban… (tovább)

Ködsárkányok címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1976

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Michael Crichton életműsorozat

>!
Kossuth, Budapest, 2015
200 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630983280 · Fordította: Süle Gábor
>!
Kossuth, Budapest, 2015
200 oldal · ISBN: 9789630984010 · Fordította: Süle Gábor

Enciklopédia 14

Szereplők népszerűség szerint

Buliwyf


Kedvencelte 11

Most olvassa 4

Várólistára tette 59

Kívánságlistára tette 42


Kiemelt értékelések

>!
Ákos_Tóth IP
Michael Crichton: A 13. harcos

Bár a szerző neve nem okvetlen ezt vetíti előre – számomra is inkább szkepticizmusra adott okot, pedig ez az első olvasásom tőle –, A 13. harcos egy egészen elképesztő metaregény, tulajdonképpen egy irodalmi kísérlet, ami bőven túlmutat úgy a bestsellereken, mint a fantasyken, általában véve az önkifejezés központú szépirodalmon, illetve bármin, amivel címe és a belőle készült film alapján kapcsolatba hoznánk. Briliáns próbálkozás ez a kötet arra, hogy fikció és tényirodalom között elmossuk a végsőnek gondolt határokat, és bár XXI. századi fejjel azt hisszük, átlátunk a szitán, nem kell sokáig kutatnunk a neten, hogy rájöjjünk: csúnyán tévedtünk.

A 13. harcos szigorúan sztorija alapján egy kissé légies fantasy, ami a 900-as évek rejtélyekbe burkolt Észak-Európájába helyezi magát. Rövid, lendületes, egyenes történet, nem tartogat igazán nagy meglepetéseket, a viszonylag közismert filmes feldolgozásához nagyrészt hű. Nem ez emeli a könyvet különös pozícióba. Crichton a szövegét archaikus stílusban írja, kvázi egy áldokumentarista beszámolót készít, amivel remekül lefedezi magát a hardcore fantasy olvasók támadásai elől (nyilván nem ez motiválja, de gondolkodjunk a kortárs olvasók fejével), csakhogy a kiindulási alapja egyáltalán nem kitalált. Főhőse valóban járt az említett időszakban a vikingek között, valóban írt egy forrásként gyakran hivatkozott beszámolót útjáról, és erről a bizonyos szövegről tetemes mennyiségű elemzőmunka áll rendelkezésünkre máig is. Ez még mindig nem ok a megdöbbenésre, csakhogy Crichton munkamódszere sokkal jobban hasonlít egyfajta tudományos kísérletre, mintsem konkrét alkotói tevékenységre: Ibn Fadlán eredeti írásának elejét zanzásítja, könyvének elejében gyakorlatilag őt idézgeti, kivonatolja, toldozgatja-foltozgatja, majd viszonylag észrevétlenül átúsztatja a saját kitalációjába, lemásolva, továbbköltve az eredeti arab utazó elbeszélését. Itt még mindig nem áll meg, tekintve, hogy az újonnan létrejövő kézirat köré saját mitológiát teremt. Megjegyzésekkel, kommentárokkal, magyarázatokkal látja el, megalkotja felfedezésének, kutatásának és fordításainak történetét, történelemtudományos jelenséggé teszi a kész művet, így az olvasó (ha és amennyiben) nincs tisztában Crichton nevével, a történelemtudomány jelenlegi állásával, akár még el is hiheti, hogy Ibn Fadlán és viking társai a köd leple alatt vonuló félember szörnyetegekkel veszik fel a harcot a messzi északon.
Persze mi, tanult és magunkról sokat gondoló olvasók legyintünk: mindez szép, okos és kellemes, izgalmas, de tudjuk, hogy ilyen nincs. A fikció és a valóság közötti határvonalat azonban akkor sem fogjuk tudni gatyamadzagként kihalászni a levesből, ha megfeszülünk. Crichton vajon mikor idézi és mikor másolja Fadlánt? Melyek azok a szakértői megjegyzések, amik biztosan az övéi és nem az eredeti kézirat részegységei? A figyelemreméltó és szinte félelmetes utószó ékesen bizonyítja kísérletének sikerét, hiszen saját bevallása szerint évek múltán maga is rengeteg időt vesztegetett olyan források utólagos felkutatásra, amiket valójában ő maga talált ki és épített be a kézirat mitológiájába. Ez a nem is olyan mellékes adalékanyag legalább annyira megérinti az embert, mint a derék vikingek hőstetteinek leírása…

Egészen egyedülálló, felfrissítő irodalmi élmény – nem tartom valószínűnek, hogy sok hozzá hasonló írással találkoznánk olvasói karrierünk során. Egyszer mindenféleképpen érdemes átpörgetni!

>!
Kossuth, Budapest, 2015
200 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630983280 · Fordította: Süle Gábor
6 hozzászólás
>!
ozsolt
Michael Crichton: A 13. harcos

Felszálltam a buszra. Annyira álmos voltam, hogy nem figyeltem meg a 4-es ülések egyikére ültem le. Szépen elrendeztem soraimat, majd kivettem a könyvet a táskámból. Ó én balga elfelejtettem reggel beborítani. Megszólal előttem a néni:
– Az egy nagyon jó könyv! Én is olvastam. Leírja benne hogy a vikingek nem szoktak mosdani, még ott sem ahol alsó ruházatot hordanak.
Persze mondta mindezt sokkal konkrétabb megnevezésekkel. Meg se tudtam szólalni. Elgondolkoztam, hogy biztos el akarom-e olvasni én ezt a könyvet, ha az ember csak erre fog emlékezni? De belevágtam. Lényegébe véve nem volt olyan rossz, de nem volt olyan jó sem. Igaz mit várhattam volna egy a 900-as években keletkezett napló nyomán megírt könyvtől. A végén viszont nem éreztem úgy hogy időpazarlás lett volna az elolvasása. Voltak érdekes dolgok és igen hitelesnek tűnnek a leírtak, az író megerősítve ezt az érzést azzal, hogy kommentár ként további kutatások és megtalált írások tartalmát is felsorolja.
A nyelvezet kitűnő, nem unalmas és szép átdolgozása a megtalált napló részeknek.
A történet, nem rossz. Persze, megértem én, hogy nem lehet sokat hozzátenni, de azért valahogy hiányzott, hogy nem voltak részletesebb gondolatmenetek, egy, két továbbgondolt jelenet, végül is regényről van szó.
Azok akik kíváncsiak a vikingek szokásaira, életmódjuk egy részére és némi történelmi áttekintésre, ez a könyv kellemes kikapcsolódás lesz. Akik többet szeretnének megtudni a vikingekről történelmi síkon azoknak ez kevés lesz, de kikapcsolódásnak megfelel.
U.I.: a néninek igaza volt, elég sokszor leíródik az általa említett, nem mosdási szokás, ahhoz, hogy ez megmaradjon az olvasóba. De azért én úgy gondolom nem ez az elsődleges cél. :)

>!
ZsúésKrisz_Olvas
Michael Crichton: A 13. harcos

Nekem tetszett a könyv. Mivel már láttam a belőle készült filmet, nem volt kétséges, hogy a könyvet is a kezembe veszem. Ennek most jött el az ideje.
Aki szereti a vikinges történeteket annak csak ajánlani tudom. Izgalmas, kalandos történet egy csapat harcosról és a hozzájuk 13. ként csatlakozó utazókövetről a messzi északon.
Teljes értékelésem itt olvashatod:
https://zsuolvas.blogspot.hu/2018/03/michael-crichton-1…

>!
mcgregor
Michael Crichton: A 13. harcos

A film is nagy kedvenceim közé tartozik, kíváncsi voltam, hogy az eredeti mű is ugyanazt a hangulatot és cselekményt használja-e. Ami elsőre észrevehető különbség volt, hogy Ibn Fadlan vikingekkel való utazásának leírása természetesen részletesebb a könyvben, mint a filmben, a másik jellegzetesség, hogy a regényben jóval hangsúlyosabb a rejtélyes ellenfelek, a sokáig szörnynek hitt wendolok eredete kapcsán a spoiler, ami a filmben nem ennyire explicit. Mindezek mellett néhány további kisebb részlettől eltekintve (például a könyvben a törpék is kapnak egy epizódot) meglepően nagy az átfedés a film és a könyv között. A 13. harcos igazi erőssége, hogy viszonylag hitelesen képes az északi harcosok világát és szokásait egy élvezhető történet keretébe ágyazva ábrázolni, egy különleges gondolatkísérlet kapcsán.

>!
SteelCurtain 
Michael Crichton: A 13. harcos

Némi fejtörést okozott ennek a könyvnek a műfaji besorolása. Kalandregénynek ez csak egy remek vázlat. A szerző elsinkófálta a kidolgozást. Akkora jóindulat meg nincs az egész világon, amivel ezt ismeretterjesztőnek lehetne füllenteni. Némi töprengés után aztán úgy döntöttem, hogy leghelyesebb megalkotni számára az informatív kalandregény kategóriát. Ilyenről még úgyse hallottam, tehát az is lehet, hogy én találtam fel a műfajt! De mindenki nyugodjon le, nem fogom szabadalmaztatni!
Tehát informatív kalandregény. Aki alig, vagy még annyit sem tud a vikingekről, annak valóban sok ismeretet nyújthat ez a könyv. A történet egyszerűségében is nagyszerű. Fantasztikumból és misztikumból éppen annyit tartalmaz, amennyitől még egy megrögzött realistán sem ütköznek ki a veszettség jelei. Szóval bátran bele lehet vágni, mint amatőr sebész a gyomorszájba. Gyengeségei ellenére élveztem.

8 hozzászólás
>!
Hanaiwa
Michael Crichton: A 13. harcos

És igen…Nincs dínó a borítón!! Könnybe lábad a szemem, erről álmodtam mióta…nincs ott a dinoszaurusz a viking regény címlapján.. Előre haladunk, na, újra rendben forog a föld..
A fordítás ugyanaz, maga a könyv pedig behúzza az embert és még a film is nézhető a mai napig..
Ez így kerek! A regényről való véleményem pedig büszkén tartom, mint ahogy a Ködsárkányoknál leírtam volt..

6 hozzászólás
>!
Olympia_Chavez P
Michael Crichton: A 13. harcos

Crichton nevéhez számtalan olyan történet kapcsolódik, aminek nagy rajongója vagyok. A 13. harcos is azon filmek táborát gyarapítja, amit soha nem tudok megunni, századjára is megnézem és szeretem. Így aztán nem volt kérdéses, hogy a könyvet is el fogom olvasni, csak ugye a mikor, az a problémás.

Mivel a filmet már többször láttam, mint azt be merném vallani, úgy gondoltam, hogy nem fog sok újat mondani nekem a könyv, aztán jött a döbbenet, mert mégis. Kezdjük azzal, hogy mindig gyanús volt nekem ez a sztori, de csak most, olvasás közben ötlött föl bennem először az a gondolat, hogy én gyakorlatilag a Beowulf egy változatát (talán az alapjául szolgáló történetet) olvasom. A döbbenettől aztán mertem is hinni meg nem is, amit a szerző próbált nekem beadni arról, hogy ez a középkorban tényleg élt utazó, Ibn Fadlan valós följegyzése. Végül a gyanúm megmaradt csak megérzésnek, hisz olyan meggyőző, alapos, jól összeszedett felvezetést és formát adott ennek az ál-monográfiának, hogy le a kalappal. Folyton azt kerestem, hogy mibe köthetnék bele, milyen képtelenségekről is szól a történet és mi az, amibe belekapaszkodva diadalittasan felkiálthatok, hogy – Háhá, itt a turpisság, ordas nagy kamu a sztori! Aztán ez a pillanat nem jött el. Minden hihető, magyarázható, minden meg van támogatva igazságokkal és féligazságokkal, valós személyekkel és eseményekkel. A későbbi misztikum, a legenda realizálva van. Úgy összemosta a valóságot a fikcióval, mint a „legtehetségesebb” hírszerkesztők. Én pedig továbbra is csak álltam, illetve ültem és pislogtam, mint pocok a lisztben, hogy ilyen létezik. S mikor már épp nekiveselkedtem volna végig googlezni a hivatkozásokat, jött az utószó, ahol a szerző maga leplezi le tréfáját, mely egy kihívás eredményeként fogant, bebizonyítandó, hogy a Beowulf nem idejét múlt, unalmas történet.

Pironkodva tettem le a könyvet és nem vigasztalt a tény, hogy idővel a szerző is beleesett saját csapdájába. spoiler Viszont a történet továbbra is kedvenc, sőt most, hogy beláttam kicsit a „színfalak” mögé, ismerem a trükkök mibenlétét és a történet megírásának motivációját, jobban csípem, mint valaha. Hangulatos viking túlélőtúra a legendák előtti időkből, ami magával rántja olvasóját a középkor keleti és északi népeinek izgalmas világába.

4 hozzászólás
>!
kratas P
Michael Crichton: A 13. harcos

Crichton mindig meg tud lepni, most is, ha nem írja a végén az utószóban azt, hogy az egész fikció, akkor én simán elhiszem megtörtént műnek.
Oké, ha jól értettem, akkor az alapjait valóban egy arab utazó dokumentumaiból képezte, de a kalandokat már ő költötte hozzá. Izgalmas volt, a „külső szemlélő” érdekesen adta elő a viking társadalom mindennapi eseményeit és szokásait, illetve örültem annak, hogy mindezt ítélkezés nélkül tette, inkább tényként írva meg a különbségeket.
A végén pedig – a temetésnél – én is úgy éreztem, hogy egy hőstől búcsúzunk. Nagyon jó volt, de azért a filmre nem kaptam gusztust.

>!
Th3DarkKn1ght P
Michael Crichton: A 13. harcos

A film az nagy kedvenc, így amikor láttam, hogy jó árban be tudom szerezni a könyvet, nem haboztam. A történet Ahmad ibn Fadlán vikingek közt töltött idejét meséli el. Számomra hatalmas meglepetés volt, hogy Ahmad ibn Fadlán létező személy volt, aki ténylegesen találkozott a vikingekkel és erről beszámolót is készített. Ez a tudat és hogy a regény végig ebben a beszámoló stílusban íródott, jegyzetekkel kiegészítve, egy egyedi, valóságszerű hangulatot teremt. Persze az első néhány fejezet (ezek az eredeti beszámoló alapján íródtak) kivételével fikció, de Crichton olyan remekül adja elő, hogy nem kételkedünk a leírtak hitelességében. Egyszer sikerült ebből kizökkentenie, amikor a "törpéktől” kérnek hőseink tanácsot, azt valahogy nem tudtam hova tenni. A filmben itt a helyi boszorkányhoz mennek. Még egy dolog volt, ami szerintem a filmben sokkal jobban működött, ahogy Fadlán megtanulta az északiak nyelvét. Itt is megtanul néhány szót és kifejezést, de legtöbbször csak az egyik vikinggel beszélget latinul. Na de, nekem nagyon tetszett ez a könyv! :) Végig izgalmas, igazi kalandregény! Emellett bepillantást nyerhetünk a vikingek kultúrájába és rengeteg érdekes információt tudhatunk meg. A végén az utószót is érdemes elolvasni, mert egy új megvilágításba helyezi a történetet!

Érdekesség, hogy idén ez a 13. olvasmányom! XD

>!
Aliko P
Michael Crichton: A 13. harcos

Gyerekkorom egyik kedvenc filmje volt A 13. harcos Antonio Banderassal (BTW szerintem ez az egyik legjobb filmje) és azóta is töretlen a rajongásom a mű iránt. A történet kiváló, a színészek játéka nagyszerű, a képi világ pedig magával ragadóan felejthetetlen,mármint nekem. Mondom ezt úgy, hogy a CGIhez szokott szemünknek természetesen, már nem azt adja, mint anno, de én akkor is folyamatosan újra nézem. Fanatizmusom egyik ékes példája, hogy amikor kiszúrtam a regényt a könyvtár polcain azonnal lecsaptam rá. Nézzük végülis mennyire tetszett Ahmad ibn Fahdlan története regényben!

Engem meg vett az író, ugyanis amellett, hogy nagyon jól hozza az adaptáltat moziverzió erősségeit, kissé ki is egészíti azt. Jön a vikingek és a világutazó arab találkozása, na meg a közös harc a wendolok ellen.

A könyvet csak ajánlani tudom minden fantasy és viking mániásnak, ugyanis nagyon jó! Ez is!


Népszerű idézetek

>!
ozsolt

A vikingek szemében a gyermek nem számít fattyúnak, ha anya hozta világra.

67. oldal

Kapcsolódó szócikkek: viking
2 hozzászólás
>!
shadowhunter1975 P

A gonosz ősidőktől fogva létezik.
– Arab közmondás

Kossuth, 2015

Kapcsolódó szócikkek: gonosz
>!
arsenal0522

Ne higgy a próféciában, amíg be nem teljesedik.

154. oldal

Kapcsolódó szócikkek: prófécia
>!
arsenal0522

Még a legjobb ember sem mentes a bűntől, és a legrosszabb sem értéktelen.

97. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bűn
>!
arsenal0522

Egy férfi egy lépést sem tesz a fegyvere nélkül.

97. oldal

Kapcsolódó szócikkek: fegyver
>!
Olympia_Chavez P

Megkérdeztem Hergertől, házas-e, mire azt felelte, van felesége. Minden tiszteletemet elővéve megkérdeztem, hű-e az asszony, mire az arcomba nevetett és azt mondta: „Járom a tengereket s lehet, hogy sose térek haza, vagy évekig távol lehetek. És nőm nem halott.” Ebből azt szűrtem le, hogy a felesége nem hű hozzá, de ez a férfit nem érdekli.

67. oldal, Utazás a távoli országba (Kossuth Kiadó, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: házasság · házasságtörés · hűség · viking
>!
Belle_Maundrell

Egy hős számára a kihívás (…) a szívében születik meg, s nem az ellenfél készteti.

147. oldal, A törpe tanácsa

>!
shadowhunter1975 P

Mindig félünk, ha leereszkedik a köd.

50. oldal, A viking temetést követő események (Kossuth, 2015)

>!
Andrée P

Hosszú útra indulsz. Majd imádkozunk a biztonságodért.
Megkérdeztem, kihez fog imádkozni, mire azt felelte: „Odinhoz, Freyhez és Thorhoz és Wyrdhez, s a többi istenhez, akinek köze van az utazásodhoz.” Ezek tehát a vikingek istenei.
Én azt mondtam: „Én egy istent hiszek, aki Allah a Mindenható és Kegyes.”
„Ezt tudom”, mondta Herger. "Lehet, hogy a ti földeteken egy isten elég, de itt nem; itt sok isten van és mindegyiknek megvan a maga jelentősége, tehát mindhez imádkozni fogunk az érdekedben.

179. oldal

>!
Olympia_Chavez P

Egy faluban a harcosok végre találtak italt, és egy szempillantás alatt mindnyájan lerészegedtek, vadul vedeltek, nem érdekelte őket, hogy az ital a szájuk széléből a ruhájukra csorog. A komor Ecthgow lovag annyira berúgott, hogy amikor lovára akart szállni, leesett a kengyelből, s a ló ijedtében fejbe rúgta. Komolyan aggódtam épségéért, ám Ecthgow csak nevetett és visszarúgott a lónak.

65. oldal, Utazás a távoli országba (Kossuth Kiadó, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: · részegség · viking
3 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Dan Simmons: Terror
Alma Katsu: Éhség
Stephen King (Richard Bachman): A menekülő ember
Stephen King: Éjszakai műszak
Stephen King: A búra alatt
Ken Follett: Az idők végezetéig
Urbánszki László: A nemzetségfő
Giles Kristian: A bosszú istene
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Alvilág
Steve Berry: A tizennegyedik gyarmat