A ​hazugság csapdájában (Harry Bosch esetei 14.) (Mickey Haller 2.) 91% 80 csillagozás

Nem olyan izgalmas, mint a korábbiak, melyeket Connellytől olvastam. Azt sejtettem, hogy az ügyvédi munka, a tárgyalóterem sokat lesz terítéken, hiszen itt a főszereplő Mickey Haller védőügyvéd. Az ő karakterét először filmen láttam-ma már sorozat is készült /Az igazság ára/. A filmet többször láttam, kedveltem, de a továbbiakban ez a regény érdekelt, mint folytatás, bár önállóan is olvasható. Ebben a regényben külön érdekes, hogy az író összehozza három főszereplőjét Hallert, Bosch nyomozót, Jack McAvoy újságírót-erről a többi már spoiler lenne.
Connelly műveiben mindig vannak csavarok a végén, de mégsem tudok most négy csillagnál többet adni, mert a közepe elég vontatott, hiába érdekes a téma.
Folytatom a következő Haller-Bosch regénnyel.

Connelly profi.

Azt nem értem, hogy a Netflixnél miért gondolták azt, hogy ők jobb forgatókönyvet tudnak írni, mint ami a könyvben van … van olyan változás, ami érthető így majd 15 év távlatában (nem filmgyártó cég, hanem videójáték készítő), és természetesen volt pár „kötelező” píszí változtatás.
Viszont nem értem, hogy az első könyvből miért hoztak át egy szálat, amit a könyvben meg sem említettek és a fő ügy megoldása is nekem érdekfeszítőbb a könyvben, mint a sorozatban volt.
Haller sokkal emberibb a könyvben, ahogy nyomonkövethetjük ahogy küzd a jó és a rossz ellen, holott szerinte is szinte mindenk inkább szürke. A könyv zárása is feszültebb és nem ad feloldozást vagy inkább elégtételt Hallernak, és emiatt joban is csattan.

************************************
A magyar kiadáshoz annyit, hogy bár ugyanaz fordította az első és a második részt is, volt hogy az elsőben például a pub nevét lefordította, míg itt már nem. Továbbá nem hiszem az ügyvéd barátunk zsákot használt volna …

Eléggé meggyőzött, eddig két különböző szereplős könyvét olvastam, azok valamiért annyira nem fogtak meg, pedig milyen jól ír!!! Befejezem ezt a sorozatot, aztán jöhet Bosch is:)
Hogy a francba kerülte el eddig a radaromat?!?!?! Na ez a rejtély!!!!

Mindenki hazudik – így kezdi a sztorit. Neeem, én nem. Pedig jó lenne néha…
Connelly nagy kedvencem, szinte minden magyarul megjelent könyvét olvastam. Ha krimi, akkor vagy ő vagy Jo Nesbo. Ők azok, akiknek megengedem, hogy vezessék a gondolataimat arra ,amerre akarják, a végén úgyis elmondják majd mi a csel. Most is így volt. Meg volt a szokásos bivalybőrillatú kanapés iroda, a wisky és cigarettafüst, a szerető és a volt feleség. Nem csak a sokemeletes házak, hanem az akták is az égig értek. A lift jelenet és a parkolóház is stimmelt, a fegyver is Smith&Wesson a 29-es modell volt és a hullák is meg a gyilkosok is előkerültek. Connelly ezzel a könyvével a Haller-sorozatát folytatta, aminek az első részét még nem olvastam. Nem lényeg, ettől még érthető volt, mert itt Halleren, a védőügyvéden van a hangsúly, nem az előző történeten. Ezzel volt egy kis bajom. Mert ezt nem tudtam előre és vártam az én Bosch nyomozómat, akinek itt csak aprócska szerep jutott. Én ő miatta olvasom a könyveit. Most Haller szemével volt muszáj látnom a bűnt és a bűnöst és így a védelem oldalára kellett állnom. Gyanús volt, nagyon gyanús volt minden és mindenki, de azért az izgalom nem hágott a tetőfokára nálam. Bosch nyomozó titokzatosabb, az üldözés is érdekesebb, mint a tárgyalótermi párbeszédek. Haller nem hagyta, hogy gondolkodjam, mindent elmondott, mindenhova odavezetett és ez egy kriminél nem biztos, hogy jó. Persze meg volt a csavar a végén és lett még hulla is, de gyengébbnek találtam ezt a többi könyvénél. Ami nagyon tetszett, hogy szinte teljes képet kapunk az amerikai igazságszolgáltatásról, az esküdtszék tagjainak kiválasztásáról, arról, hogyan és mi alapján lehet valaki a tagja. A jogrendszer gyenge pontjait is megismerhettem… Connellynek fifikás, ravasz és humoros az észjárása, még ha nem is izgultam túl magam, de kedvelem őt annyira, hogy ezt a laposabb történetét is jóra értékeljem.
Még annyi, hogy „valakik mondják”, a nők azért olvasnak krimit mert félnek.
Hát nem, én nem félek semmitől. Na, jó, azt nem mondom, hogy senkitől…

Szerencse, hogy kéznél volt a folytatás, mert jogi krimiből sosem elég. Első betűtől kezdve izgalmas volt és bár a Bosh és Haller szál elejétől kezdve egyértelmű volt, mégis tartogatott meglepetést a könyv.
A folytatás számomra bőven túlszárnyalta az első részt. Egy unalmas pillanatot nem tudok felidézni és csak az tudom mondani, hogy kell még.

Connelly profi, mondá @robinson és @mate55 molytárs, és úgy lőn. Lőn egy elképesztő sztori elképesztő írásmóddal, elképesztő karakterekkel és elképesztő fordulatokkal spoiler. Teljesen elcsépelem ezt a szót. De ott minden az volt, szóval értitek. Úgy voltam vele, h sebaj, majd kitalálok egy másik hasonlóan hangzatos jelzőt a második részre is. Csalódnom csak annyiban kellett, h Hallerből sokkal kevesebb csibészséget kaptunk, pedig annyira kerestem, minden mondatot, minden szót és minden betűt úgy olvastam, h vártam, el ne mulasszak egy ilyen pillanatot sem, amikor ez akárcsak egy szemernyit is megnyilvánul. Hihetetlen figura. A történetszál egy teljesen átlagos jogi krimi eseményeit vonultatja fel: bűntény, tárgyalás, finálé – annak mikéntjére (a konkrét megírására gondolok) viszont elég nehéz szavakat találni (pozitív értelemben – főleg annak, aki szereti a műfajt). Ilyen szempontból közel ugyanazt kaptam – és nagyon szeretem azt kapni, amit várok. Úgyhogy nehéz lesz megtalálnom azt a megfelelő szót, de majd segítségül hívom a szinonima szótárt. Icipicit gyengébb szót kell találnom, mert az itt használt csillagos értékelés skáláján részemről ez a rész csak 5-5,5 körül érdemel, míg az első nagyjából 7-et. Úgyh Michael, megrovásban részesülsz. Mi az, h csak ennyire telt most tőled?:) A tesitanárom volt olyan gimiben, h ha vmilyen gyakorlatot egyszer megcsináltál, vmilyen eredményt sikerült elérned, azt utána mindig elvárta tőled. Maximalizmus a köbön:)

Aztakutyafáját… a nemjóját. Sikerült neki a végére csak összehozta. Megcsavarta kétszer és kész is, én is kész lettem. Tud ez az ember :)
Azt gondolom, hogy ennek a könyvnek jó, ha nem rögtön az első rész után olvassa az ember. Nekem kb. 2 év után sikerült elolvasni a második részt. Döcögve indultunk és nehezen olvasós volt az eleje. Majd egyszer csak magával ragad a történet. A vége viszont brilláns.
Annak, aki szereti Connellyt és a Boch szálat annak igazi prémium, hogy ebben a történetben is itt van a nyomozó. Haller pedig nagy ász. Kedvelhető, szerethető figura a maga összes esendőségévél. Végig azt gondoltam, hogy ez a mű egy kötelességből megírt 4-es és tényleg nincs benne tűz, de a végére a szereplők mégis önálló életre keltek :) Kicsit Coben-re emlékeztetett a vége…. hát igen egyik író sem piskóta, ha csavart kell vinni egy sztoriba :)

Az előző Haller-sztori, az Az igazság ára tetszett, de nem csak nekem, hanem Connellynek is, úgyhogy megírta újra, ez lett A hazugság csapdájában. Gyakorlatilag ugyanarra a történet csontvázra húzott fel egy újabb rókabőrt, és egymás után olvasva a két könyvet ez kissé zavaró. Persze ez egyben azt is jelenti, hogy a könyv jó, hisz az első verzió is jó volt, de mégis egy kicsit nehezebben csúszik, mint mikor már harmadszor kell enni a héten a maradék spenótból.
Amúgy ez az első közös Haller-Bosch történet, de ki kell ábrándítsam a Bosch rajongókat, ez valójában egy Haller történet, amiben szerepel egy Bosch nevű nyomozó is. Gyakorlatilag lehetne bármi a neve ennek a karakternek, különösen, hogy Bosch a megelőző 13 történetben nem mosolygott annyit összesen, mint ebben a regényben. Persze ott van az utolsó előtti fejezet, amiben kiderül, ami kiderül, ezt a poént nem lövöm le azoknak, akik még nem tudják.
Mindenesetre kíváncsian várom a következő kötetet (ez kell legyen a The Reversal a sorban, nem tudni, hogy az Alexandra kegyelméből mikor jelenik meg), hogyan folytatja Connelly, miután két könyv végén is teljes kiábrándultságban hagyta ott főhősét.

Nagyon izgalmas és jó volt!