Jiddis ​rendőrök szövetsége 88 csillagozás

Michael Chabon: Jiddis rendőrök szövetsége

Krimi, ​sci-fi, sakkregény, alternatív történelmi fantazmagória, politikai szatíra, szerelmes regény, zsidó sorsregény, nabokovi ihletésű játék a nyelvvel: Michael Chabon 2007-ben megjelent, számos díjat elnyert könyve olyan kategorizálhatatlan, vagy olyan sokféleképpen kategorizálható – és élvezhető! –, hogy nem nagy merészség kimondani: az elmúlt évtizedek egyik legkülönösebb és legnagyszerűbb irodalmi alkotása.
Chabon világában (ahol Hitler előbb legyőzte Sztálint, s aztán Berlinre hullott az első atombomba) Amerika a második világháború alatt elfogad egy törvényt, amelynek értelmében a menekülő zsidók letelepedhetnek Alaszkában, s így a holokausztban „csak” kétmillió zsidó pusztul el… A Palesztinában létrejövő zsidó államot az arab túlerő elpusztítja, s így a zsidóság nagy része Alaszkában köt ki, egy Sitka nevű városban és környékén, amely hatvan évre autonómiát kap.
Itt, Sitkában játszódik a történet, akkor, amikor megint „fura idők járnak” – az autonómia hat… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2007

>!
Cartaphilus, Budapest, 2012
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632662893 · Fordította: M. Nagy Miklós

Enciklopédia 2


Kedvencelte 8

Most olvassa 2

Várólistára tette 72

Kívánságlistára tette 31

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

vicomte P>!
Michael Chabon: Jiddis rendőrök szövetsége

Az alternatív történelmi regények a sci-fin belül egészen sajátos kategóriába tartoznak, mivel a szokásos kliséktől eltérően nem a jövőben és/vagy egy idegen bolygón játszódnak, hanem az ismerttől jelentősen eltérő Földön. Ettől ezek a regények egyrészt könnyen befogadhatóvá, másrészt nagyon idegenné is válhatnak.

Ennek fő oka, hogy az írónak kardinális változtatásokkal kell a történelmi tényeket felülírnia, majd az így kialakult világban el kell helyeznie egy komoly konfliktust is, amivel képes felkelteni az olvasó érdeklődését.

A Jiddis rendőrök szövetsége ennek az elvárásnak tökéletesen megfelel. A történelem fő csapásvonala a II. világháború idején ágazik el, mivel itt az európai zsidóság sokkal nagyobb része menekül meg, köszönhetően annak, hogy az USA Alaszka területén menedékjogot és egy független territóriumot biztosít számukra, amelynek a pár hónap múlva esedékes visszacsatolása a regény konfliktusának fő mozgatórugója.

A történelmi változások természetesen nem csak erre a zsidó diaszpóra-zárványra terjednek ki, de kiderül, hogy az első atombombát itt Berlinre dobták le, a Szovjetunió sokkal korábban felbomlott, mint a ’80-as évek vége, és Izrael állam csupán néhány hónapig létezett, mielőtt az arab népek szétverték volna.

Az alaphelyzet, amivel a hard-boiled krimiként induló, de hamarosan politikai thrillerbe forduló regény indul, tehát adott – a zsidó diaszpóra több milliós közösségnek ismét helyett kell találnia a világban, mivel az eddigi lakhelyükön, a Sitka-körzetben nem maradhatnak.

Chabon a könyv főszereplőjének egy kiégett negyvenes zsarut tesz meg, akinek a személyében egyrészt hozza a zsáner tipikus figuráját, másrészt gyökeresen el is tér attól.
Landsman nyomozó nem csupán egy kiábrándult, alkohol problémákkal küzdő, jobb napokat látott zsaru, aki természetesen könnyen hozza a beszólogatós kemény fickó figuráját, ha kell, de a klisék ellenére nagyon is árnyalt karakter.

Ezt elsősorban az igen bonyolult és regény során végig komoly szerepet kapó családi hátterének és viszonyainak bemutatásával éri el az író. A hard-boiled krimikben nem jellemző, hogy a detektívről túl sok minden megtudnánk, de Landsman életútjáról gyakorlatilag teljes képet kapunk, az ex-felesége és jelenlegi főnöke, a legendás nagybátyja, félig indián unokatestvére és nyomozópárja, a nemrég balesetben meghalt nővére, az öngyilkos apja, akik mind-mind olyan szereplők, akikre oda kell figyelni.

Az író nem csak itt játszik a klisé és annak kifordítása motívumával, hanem a regény folyamán szinte mindenütt. Az alapszituáció – egy tarkón lőtt ismeretlen narkós egy szállodai szobában, nagyon tipikus felütés. Viszont az, hogy ki is ő, és miért is ölték meg, már egyáltalán nem az.

Az, hogy a zárt közösségek kitermelik a maguk alvilági alakjait, nem meglepő, de hogy itt az ultra-ortodoxok állnak a szervezett alvilág élén – nos, tulajdonképpen tökéletesen érthető, de elsőre talán sokakat megbotránkoztat.

Az, hogy a zsidó közösségben ott él a messiásvárás, szintén nem nóvum, de ahogy Chabon ezt és az ezzel kapcsolatos a könyv egészén végigvonuló szálat kezeli szintén erősen ironikus – legalábbis szerintem.

Talán ennyi alapján is sejthető, hogy ez a könyv nem könnyen emészthető olvasmány.
Ha mindehhez hozzáteszem, hogy Chabon szépirodalmi igénnyel, mellbevágóan érzékletes hasonlatokkal, ráadásul jiddis szlenggel tűzdelve írja le a depresszíven sötét és hideg környezetet (végtére is novemberben járunk, Alaszkában), a város lehangoló és pusztuló negyedeit és azok reményvesztett lakóit, és nem fél a szereplői szájába vulgáris és politikailag csöppet sem korrekt mondatokat adni, akkor talán az sem meglepő, hogy én is igen komótosan haladtam ezzel az olvasmányommal.

Nem könnyű könyv, és az irónia és az időnkénti laza párbeszédek ellenére is az alapélményt a borongósan-depresszív hangulat adja meg, ami nyilván nem mindenki számára vonzó, viszont aki ennek ellenére belevág szerintem hozzám hasonlóan felteszi ezt a könyvet az újraolvasandó regények listájára.

Mert érdemes!

8 hozzászólás
gyuszi64>!
Michael Chabon: Jiddis rendőrök szövetsége

Irodalmi igényű, szép stílusban megírt, hatásos regény. A fülszöveg korrekt: „Krimi, sci-fi, sakkregény, alternatív történelmi fantazmagória, politikai szatíra, szerelmes regény, zsidó sorsregény, nabokovi ihletésű játék a nyelvvel”, de azt hiszem, épp ez a nehezen kategorizálhatóság a (pici) probléma számomra. Mintha sokat markolna a szerző… Mert sci-finek sci-fi ugyan (alternatív történelem), de éppen csak díszlet a fantasztikum; vagy épp krimi is a regény (nem hiányoznak a kötelező elemek: váratlan/szerencsés események, hirtelen finálé), de azért olvastam már jobb bűnügyi könyveket. Talán még a stílus, az irodalmi érték az, ami kiemeli a művet, ez tűnik a legerősebb jellemzőnek. Chabon nagyon jól ír, kétségtelen, hogy a könyv unikum – bár az aprólékos leírások számomra néha lelassították a regényt.

Nagyon szellemes volt a röpködő nagy zsidó nevek beleszövése a történetbe (Zamenhof, Lasker, Mendel), romantikus a kifutó szerelmi szál, és aztán értek nagy meglepetések is. Például a 180. oldalon Steinitz, Nimzovics és Réti Richárd (mind a sakkozók legszűkebb elitjéhez tartozik) felsorolásakor gyanút fogtam, és valóban: Steinitz és Réti is zsidó származású volt, nem is tudtam eddig.

Egyébként a sakk erős szerepe végig jót tett a regénynek, mint egykori versenysakkozó jelentem hitelesek az események-játszmák-történetek. Egyszer el is olvadtam: „Landsman látja, hogy egy régi kiadású, keményfedeles Tarrasch az, alighanem a Háromszáz sakkjátszma (364. oldal)”. Hát, ez az 1895-ös könyv ott virít az én otthoni polcomon is, igaz, orosz nyelvű kiadásban. :)

A sci-fi körében új színt hozott a könyv, a súlyosabb olvasnivalók közé tartozik.

risingsun>!
Michael Chabon: Jiddis rendőrök szövetsége

Hát ilyen színes, szagos, komor, fanyar humorú könyvet sem olvastam még korábban. Pedig valami elképesztően erős hangulat árad a sorok közül, ahogy a szereplők, de az egész alternatív világ teljes bizonytalansága és kilátástalansága párosul a zord és rideg alaszkai téllel. Nagyon magába tudott rántani ez a nem éppen nyári strandra való olvasmány.

Az alternatív valóság elemei csak háttérként szolgálnak, s onnan is csak ritkán, apránként adagolva buknak a felszínre. A történet helyszínéül szolgáló Sitkát az amerikai törvényhozás autonóm területként a zsidóknak adata 60 évre. Ennek a törvénynek köszönhetően kevesebben haltak meg az európai holokauszt idején, illetve volt hova menekülniük a háború után éppen születőben lévő zsidó államból is, melyet arabok igen hamar felszámoltak. Azt pedig csak odaszúrva, megemlítve tudjuk csak meg, hogy az első atombombát Berlinre dobták le. A 60 év ’türelmi idő’ azonban hamarosan, heteken belül letelik, így mindenki leginkább azzal van elfoglalva, hogy mihez kezd majd magával, családjával, közösségével ezután. Ebben a zűrzavaros időben történik egy gyilkosság, melyet főszereplőnk, a teljesen szétcsúszott és széthullott Landsman nyomozó próbál megoldani. A bűntény szálai azonban messze túlmutatnak Sitka határain, spoiler.

A regény talán legnagyobb erőssége a rendkívül sokszínűen és ironikusan, de annál nagyobb szeretettel megrajzolt karakterek sora. Chabon karakterei (csak pár az emlékezetesebbek közül: eldugott étterem csendes, nyugdíjas tulajdonosa, világvégi repülőtér rétessütő családja, a városban zajló eseményekről mindent tudó fánkozó tulajdonos, sakkozók a korábban szebb időkent megélt szálloda különtermében, de a kedvenceim a határvonalak tudósa, aki a városban kihúzott zsinórtengerrel óvja a hívek ártatlanságát sabbat idején, illetve a kis növésű indián nyomozó, aki minden használati tárgyat a saját méreteihez alakíttat át) inkább csak hangulatfestő elemként szolgálnak. Túl sokat nem tudunk meg róluk, mégis színes jelenlétükkel teszik élővé, elevenné, hangulatossá és valóságossá ezt a kitalált világot, mely körülveszi Landsmant, aki a nyomozás mellett saját külön poklát járja be kilátástalan, elcseszett kapcsolataival, nyomorult múltjával.

Mindemellett Chabon zseniálisan keveri a műfajokat: egyszerre izgalmas krimi, rafinált sakkregény, színes, élő, lüktető alternatív történelmi regény és remek karikatúra a zsidó közösségekről. (A sci-fi címkét én sem nagyon értem, a történet hátteréül szolgáló alternatív történelem nekem kicsit kevés hozzá ebben az esetben. De, annyi baj legyen.)

Nehezen áll most össze, hogy mit is írjak erről, mert annyira jó volt, annyira magával tudott ragadni, magába tudott szippantani a regény szemtelen humorával, színes, szagos világával, ragyogó stílusával, szigorú őszinteségével. Beteg az egész világ és beteg benne minden férfi és nő. (Bocs).

>!
Cartaphilus, Budapest, 2012
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632662893 · Fordította: M. Nagy Miklós
Noro>!
Michael Chabon: Jiddis rendőrök szövetsége

Chabon előszeretettel helyez jól ismert zsánerkliséket más zsánerekbe, méghozzá úgy, hogy a végeredmény valahogy egyáltalán nem lesz klisés. Így építi itt is bele a hard-boiled krimik kiégett nyomozóját egy zsidó közegbe, ahol is az egész figura új értelmet nyer. A mellékalakjai, és rajtuk keresztül a főhős háttere ugyanakkor egészen eredetiek. De eljátszik a detektívregények más elemeivel is. Nem hiszem, hogy a való életben például bárki is nyomokat vélne felfedezni egy sakktáblán vagy egy festett tehénen(!) – ha ez nem a Poirot-féle szöszölős nyomozók paródiája, akkor semmi.
Mint alternatív történelem, a könyv az óvatos duhaj iskolához tartozik: nem épít fel világraszóló változásokat, épp csak annyira nyúl bele a világba, hogy elmondhasson egy történetet, amit enélkül nem lehetne. Az olvasó könnyedén el tudja képzelni, hogy akár lehetne is egy zsidó telep valahol Alaszkában, anélkül, hogy felborulna a világról alkotott képe. Bár sosem engedi, hogy elfeledkezzünk a háttér furcsaságairól, kifejezetten életszagú közeget hoz létre. (Tényleg: ilyen szagos könyvet még nem láttam – egy leírást sem tud kikerekíteni anélkül, hogy meg ne tudnánk, Landsman milyen szagokat érez éppen.)
A hangulat egyébként talán akkor a legerősebb, amikor a történet még nem indul be, és a nyomozás következményei még nem válnak érdekessé. Az egészet áthatja a cinizmus, néha egészen az önutálatig fokozva, ugyanakkor valahogy mégsem hajlandó elfogadni, hogy az egész úgy rossz, ahogy van. A vallást is sajátos nézőpontból szemléli: mintha ez már nem is lenne vallás,olyan szinten szétválik a hit és a rituálé. Amikor pedig mégis újra összetalálkozik, akkor az egész valahogy még kínosabbá válik. (Ennyi valahogy egy értékelésben… ez egy olyan „valahogy” könyv, nehéz körülírni)

1 hozzászólás
kvzs P>!
Michael Chabon: Jiddis rendőrök szövetsége

Az elején valahogyan nem feküdt nekem ez a könyv. Túl lassú volt, túl idegen, túl más. Aztán egyre jobban megismertem ezt a szerencsétlen Landsman-t, akivel úgy igazán kicseszett az élet, de minden fronton, és nem tudtam nem sajnálni és kedvelni. És onnantól nem volt megállás, mert rajta keresztül megkedveltem az egész eltolt családját az összes szerencsétlenségükkel, meg az egész eltolt Sitka körzetet az eltolt lakóival és az eltolt bűnügyével, meg a Temetésre készülődésével. A végére úgy beszippantott a világ, hogy a bűnügy megoldása már nem is nagyon érdekelt, csak az volt a fontos, hogy találjon már legalább egy valaki egy kis békét és nyugalmat.
Nagy varázslója ez a Chabon a hangulatteremtésnek. A világot csak érintőlegesen, félmondatottakal, meg színekkel és szagokkal mutatja be, a szereplőket meg úgy skicceli, mint egy impresszionista festő, mégis nagyon kerek, nagyon sűrű az egész. Annyira, hogy egyenrangú társa lesz a történetnek.
Depressziósoknak nem ajánlott az olvasás, mindenki másnak viszont kötelező!

pat P>!
Michael Chabon: Jiddis rendőrök szövetsége

Mennyi nagyon jó könyv van mostanában, de komolyan. Mégis van némi fejlődés a világon.
Az elején furcsa, disszonáns, majdnem fájdalmas élmény volt olvasni, sokáig nem tudtam, miért. Azon túl persze, hogy minden sötét, hideg, esős, kiábrándult, reménytelen, és bár értékelem ezt a humort, talán csak ront az összhangulaton. Sokat gondolkoztam, mi lehet ennek az oka.
Talán az egyik ok, hogy egy nagyon ismeretlen, semmihez nem köthető világot mutat be. Ráadásul a stílus, az elképesztően színes-szagos, eleven és egyedi leírások miatt vizualizálni vagyok kénytelen olyan dolgokat, melyekről lényegében semmi ismeret, alapul vehető emléknyom nincs a fejemben. És ez nehéz. (Érdemes lett volna jegyzetelni, hányféle leírás van a könyvben szemekről, tekintetekről, szagokról.)
Nagyon érdekesen ötvöz végtelenül klisés elemeket rendkívül egyedi momentumokkal és stíluselemekkel, szerintem megkapó a végeredmény. A szereplők sokkal élőbbek és hitelesebbek, mint várná az ember ilyen szabványos alapkarakterektől. A történet végére kibontakozó Nagy Rejtély, komoly tálalása ellenére is paródiába illik, ez is ad egy sajátos feszültséget.
Említésre érdemes még az is, hogy bár a mikrokörnyezet bemutatása nagyon részletes, a világ globális felépítése, története nincs kifejezetten a szánkba rágva – sokszor csak elejtett félmondatokból tájékozódhatunk fontos világtörténeti eseményekről.
Ja, és rájöttem, ki a gyilkos.

Nem akarnék sci-fi elméleti vitát generálni, mert hogy jövök én ahhoz (lány vagyok, nem értek hozzá, ilyenek, és még csomó díjat is nyert), de azért meg kell jegyeznem: azon kívül hogy a kánon szerint az alternatív történelem az per definitionem sci-fi, egyáltalán semmi sci-fi szerű elemet nem tartalmaz. Se a tartalmat, se a formát, se az általános olvasmány-érzést tekintve. (Ez jó hír a sci-fi szkeptikusoknak, úgy vélem.)
Viszont sakkregénynek egyáltalán nem sakkregény.

14 hozzászólás
vöri P>!
Michael Chabon: Jiddis rendőrök szövetsége

Az az egy biztos, hogy Chabon remekül tud írni. A hangulat, amit megteremt, a stílus, amivel megteremti önmagában elviszi a regényt a hátán – illetve azért ennél többre is elegendő. Az alternatív történelmi háttér nem tolakodik az ember képébe, valahogy annyire természetes és egyértelmű, hogy szinte fel sem tűnik, hogy nem valóságos.
Valahogy úgy érzem, mind a történet, mind a karakterek (akár fő- akár mellékszereplőről van szó) esetében mintha csak a felszínt kapargatná… és a nehézség ott kezdődik számomra, hogy ez vajon probléma-e? Kissé olyan benyomásom volt olvasás közben, mintha az egész abban a bizonyos ködben lebegne, amely néha szétfoszlik egy pillanatra, hogy mögé láthass, de csak egy villanásnyit – mégsincs igazán hiányérzetem a könyv végére. Talán emiatt is tudja olyan finoman kezelni a szálakat, amiért képes nem túl sok lenni – végre egy regény, ahol sem a zsidóság témája, sem a szerelmi szál, sem a családi drámák miatt nem akarom a falba verni a fejem.
Volt olyan pontja a könyvnek, ahol azért kétségeim támadtak, hogy mégis mi is akar lenni ez az egész, de szerencsére sikerült nagyjából feloldania a kételyeim szította feszültséget. Visszatekintve úgy gondolom, érdemes lett volna egyhuzamban elolvasni, hogy teljesen és zavartalanul belemerülhessek a ködbe…

Profundus_Librum>!
Michael Chabon: Jiddis rendőrök szövetsége

Chabon noir-regényének méltatására alig tudok írni valamit – ez többször előfordult már, ha valamelyik könyvet nagyon-nagyon megszerettem. Sokkal könnyebb egy gyenge könyvet lehúzni, mint egy zseniálisat úgy dicsérni, hogy az ne legyen visszás. Nem akarom csak a felsőfokú jelzőket halmozni, ezért csak annyit mondok, hogy ezt a regényt „bekedvenceltem”.

A szereplők mindegyike egyszerűen tökéletes. Landsman nyomozó nagy kedvenc lett hamar. Az élettől már teljesen megcsömörlött, talajt vesztett noz (zsaru) gondolkodásával, életfilozófiájával, tetteivel, sőt sokszor szavaival azonosulni egy pillanat alatt sikerült (bár persze messze nem fogy itthon annyi sligovica, mint a könyvben), de a többiek sem maradtak le mellette – csak kevesebbet találkozhattunk velük. A hátterük majd mindegyiküknek tökéletesen ki lett dolgozva, a személyiségük, motivációjuk világos. A könyv telis-tele van jiddis nyelvű kifejezésekkel, szavakkal, amik külön ízt – sós hering ízét, ugyebár – adnak a regénynek. Olyan szép és találó hasonlatokkal, képekkel, jelenetekkel telitűzdelt, hogy öröm volt olvasni minden egyes sorát. Egy csomó idézetnek valót tudnék gyűjteni minden egyes oldaláról. Szerencsére a fordítás sem rontja el az élményt. Gratulálok is érte, mert nem tűnik igazán egyszerű feladatnak a könyv.

Bővebben:
http://profunduslibrum.blogspot.hu/2013/01/michael-chab…

fezer>!
Michael Chabon: Jiddis rendőrök szövetsége

Szerettem olvasni ezt a könyvet. Az elején meglepett, hogy milyen fanyar humora van, miközben igazán semmi jó nem történik benne: lepukkadt környezet érzékletesen megfestve, és kilátástalan emberek mindenütt. Arról nem is beszélve, hogy vagy az eső vagy a hó mindig esik, ráadásul rohadt hideg van – mondjuk Alaszkától nehéz lenne mást várni.
Szerettem az elkalandozásokat is a szereplők és a zsidók múltjába, ahogy az a sok régi esemény, mely meghatározza a szereplők mostani helyzetét, kibomlik előttünk. A nyelvezetét szintén szerettem, egyedi és szép, viszont helyenként nehézkessé vagy körülményessé válik, de lehet ez csak azért van, mert nem eredetiben olvastam.
És hogy mit nem szerettem? Továbbra se nyűgöz le sajnos a krimi, mint műfaj, és ugye itt az a fő rendezőelv, a végére már kicsit sok lett az akcióból: sokkal jobban tetszett, amíg csak komótosan zajlottak az események és Landsman ivott az önsajnálatára és beszólogatott mindenkinek, aki az útjába akadt, nyomozás, lövöldözés és hóban futkorászás helyett.
Nagyon szeretnék mást is olvasni Chabontól, igazán kíváncsivá tett a többi könyvére.
Utolsó jó tanács: általános rossz kedély esetén nem javallom, mert a könyvben lévő kilátástalanság nem nagyon fog javítani a közérzeten.

39 hozzászólás
Röfipingvin MP>!
Michael Chabon: Jiddis rendőrök szövetsége

Totálisan és teljesen mást kaptam, mint, amit vártam, de panasszal nem élnék. Olvasmányos, érdekes volt. Azt nem mondom, hogy nagyon izgalmas is, de ez nem is érdekelt. Valahogy vitt magával ez az alternatív alaszkai zsidó közösség.


Népszerű idézetek

tasiorsi>!

…azok az emberek, akik félnek az eltompulástól, nem veszik észre, hogy már élük sincs, ami eltompulhatna.

289. oldal

Amadea>!

Olyan sápadt a bőre, mint egy szövegmagyarázattal teli oldal.

94-95. oldal

Aigi P>!

– A Messiás eljön – mondja. Nem mondhatni, hogy ez fenyegetés lenne, de ha az üdvözülés ígérete, akkor valahogy hiányzik belőle a melegség.

26. oldal (Cartaphilus 2012)

Amadea>!

A filippínó stílusú kínai fánk, más néven stekele, a Sitka-körzet nagy ajándéka a világ ínyenceinek. Jelenlegi formájában nem található meg a Fülöp-szigeteken. Egyetlen kínai sem ismerné fel benne a honi serpenyők termékét. Akárcsak a mennydörgés sumér Istenét, Jahvét, a stekelét sem a zsidók találták ki, de a világnak nem lenne sem Istene, sem stekeléje a zsidók és az ő vágyaik nélkül. A stekele szivar alakú, nem egészen édes, nem egészen sós tészta, cukorban megforgatva, ropogós héjú, belül puha, likacsos. Az ember belemártja a papírpohárban kapott tejes teájába, aztán lehunyja a szemét, és tíz gyönyörűséges másodpercre mintha megpillantaná egy szebb élet lehetőségét.

181. oldal

tasiorsi>!

– Nem szereti a zenészeket.
– De hiszen a férje is… Ja. Értem.

78. oldal

Spaceman_Spiff IP>!

Épp a múlt héten a Zhitlovsky úti kóser mészárszéken a nagy riadalom és tollak röpködése közepette egy tyúk a sakter felé fordította a fejét, amikor az felemelte rituális kését, és arameus nyelven közölte, hogy hamarosan eljön a Messiás. A Tog szerint a csudálatos tyúk még egy sor meghökkentő jóslatot mondott, bár elfelejtette megemlíteni a levest, amelyben aztán megfőtt, miután megint ugyanolyan néma lett, mint maga az Úristen. Landsman arra gondol, hogy még a történelem legfelületesebb ismerete is azt mutatja, hogy amikor fura idők jártak a zsidókra, akkor fura idők jártak a tyúkokra is.

21. oldal

Amadea>!

A havas rongyaiba burkolózó sitkai szombat délután olyan halott, mint egy kudarcot vallott messiás.

182. oldal

3 hozzászólás
Amadea>!

Az öreg egy fehér üvegtálra mutat, ami meg van rakva egyforma, vörösesbarna szószban lévő húsgombócokkal.
– Svéd húsgombócok – mondja. – Szarvashúsból. És van még egy kis hideg szarvassült, ha valaki megkívánna majd egy szendvicset. Én magam sütöttem a kenyeret. És a majonéz is házi készítésű. Ki nem állhatom a boltit.

318-319. oldal

tasiorsi>!

Minden messiás kudarcot vall, írja Litvak, abban a pillanatban, amikor önmagát próbálja megváltani

347. oldal

1 hozzászólás
tasiorsi>!

Bina a szemét forgatja, keze a csípőjén, az ajtó felé pillant. Aztán odamegy Landsmanhoz, ledobja a táskáját, és lehuppan mellé. Hányszor volt már elege belőle, gondolja, és még sincs soha elege.

420. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Paolo Bacigalupi: A felhúzhatós lány
Frank Herbert: Dűne
Blake Crouch: Sötét anyag
John Scalzi: Vörösingesek
Alfred Bester: Az Arcnélküli Ember
Gene Wolfe: A Békéltető ereklyéje
Ted Chiang: Érkezés és más novellák
Ted Chiang: Életed története és más novellák
Isaac Asimov: Az istenek is…
Ursula K. Le Guin: A kisemmizettek